Azt hiszem, még sosem vártam ennyire az iskolát. Reggel hét óra tízkor kipattantam az ágyból, és amilyen gyorsan csak lehetett összeszedtem a holmimat és lerohantam a földszintre. Odaköszöntem anyámnak, aki éppen a szendvicsgyártás közepette volt.

Mielőtt elindultam volna összepakoltam az edző cuccaimat is. A szoba egyik pontjából a másikba mentem, hogy összeszedjek minden egyes ruha darabot, amit szétszórva lehetett csak megtalálni a házban.

Elköszönés képpen anyámhoz léptem és egy csókot nyomtam a homlokára, amitől elmosolyodott, és talán még bele is pirult.

- Jól nézel ki! - mosolygott rám és a kezembe nyomta a reggelimet, egy üveg vízzel.

- Későn jövök! - kacsintottam és egy bólintással a helyére került a napszemüvegem. Gyorsan beleléptem a fekete cipőmbe és már el is hagytam a házat. Tegnap este kint hagytam a kocsit, így nem volt meg a feelingje a garázsból kijövetelnek, de talán most elhanyagolható. Bepakoltam az edző cuccomat a csomagtartóba és beültem. Beindítottam a motort és berregtettem egy kicsit, majd kerékcsikorgatva felszántottam az aszfaltot. Lelki szemeim elé tárult a lány arca, mikor meglátja az új autómat és ezzel végérvényesen is a földbe tiporhatom.

Az Jefferson parkolójához érve begurultam jó hangosan, hogy mindenki nekem és a kék csodámnak szentelje a figyelmét. Mosolyogva mentem végig a sorokon, mikor megláttam a lányt a barátaival beszélgetni. Velük szemben volt egy hely és azt gondoltam ez csakis Isten ajándéka lehet. Szép lassan elhaladtam mellettük és félmosolyra húztam a számat. A lányok kis híján elájultak, de ez is volt a cél. Beparkoltam az üres helyre, majd kiszálltam a cuccaimmal együtt.

- Mi újság csajok? - toltam az orrom hegyére a napszemüvegemet és rájuk kacsintottam, mikor elhaladtam mellettük.

- Apukád máris vett egy vadi új autót, mert a fia picit megkarcolta az orrát? - hallottam magam mögül a gúnyos hangját. Elmosolyodtam és szembefordultam vele.

- Nem tudsz semmit aranyom - néztem végig rajta felvont szemöldökkel. - Úgyhogy jobban teszed, ha betömöd a pici szádat, mielőtt más fogja - kacsintottam rá és a vállamra dobtam a táskámat ezzel majdnem megütve őt, de figyeltem rá, hogy ne érjen hozzá. Elindultam az iskola felé és útközben nevetve magam mellé rántottam Sast.

- Öregem láttad mivel jöttem ma? - húztam széles vigyorra a számat.

- Ki ne látta volna? Hamarosan a suli újságban is helyet kapsz! - ingatta a fejét.

- Soha le se kerültem róla - böktem oldalba, mire vissza bökött. Sas rossz oldalon talált el, ezért aprót felszisszentem. Szerencsére nem hallotta és nem kellett magyarázkodnom. A sérülések még mindig fájnak, de próbálok nem tudomást szerezni róluk. Az érzelmek nem a magamfajtáknak van kitalálva. Meghagyom a lányoknak.

- Laura jelentkezett? - kérdezte a semmiből Ben.

- Mi az hogy. Egyenesen a szobámból - nevettem fel.

- Király. Csináltál is vele valamit? - mivel nem volt kedvem hazudni, ezért inkább csak széles mosolyra húztam a számat.

- Nem vagy egyedül - húzta meg táskája mindkét oldalát. - Tegnap éjjel az ablakomat dobálta mindenféle szeméttel amit a kukákból halászott ki - fintorodott el.

- Remélem az volt az első tetted, hogy zuhany alá dugtad a csajt - mondta Sas, és hirtelen kirázta hideg.

- Ja igen persze az volt az első - naná, hogy nem az volt az első. A gondolatától is rosszul lettem, főleg, hogy állítólagosan a kisasszony csak engem akar, közben mindenki ágyába befekszik. Fix, hogy nem megyek érte ma este sehova, nem mintha eddig terveztem volna.

Órák után összeszedtem minden cuccomat és sprinteltem a kocsimhoz. Minél előbb el szerettem volna kezdeni az edzést és minél előbb be akartam fejezni ezt a napot. Nem akartam találkozni Laurával, nem volt kedvem a kétszínű viselkedéséhez. Beszálltam a kocsiba és gázt adtam. Elindultam az edzőterembe ahova mindig is jártam, de a nyár alkalmával kicsit alábbhagyott a rendszeresség. Leparkoltam az autót az épület parkolójában és kivettem az edző cuccomat, majd bezártam és beriasztottam a kocsit.

A recepciós hölgyektől vettem egy bérletet, aminek felmutatásával és lepecsételésével mehetek is tovább a következő alkalomkor. A bérlet egy hónapig felhasználható és tizenöt alkalom felhasználására elegendő. A bérlet vásárlása már csak azért is volt jó ötlet, mert így két három bejelentkezést megspóroltam és talán így több motivációm is lesz az edzéshez. A lányok sok szerencsét kívántak a testem formálásához és még izmosabbá tételéhez, én pedig úri emberhez méltóan meg is köszöntem.

Hátra mentem az öltözőbe és átöltöztem. Minden ruhadarabból rövidet vettem fel, mivel az edzőteremben néha melegebb van mint hinnénk, hiába megy a légkondi. A táskámba bepakoltam mindent ami felesleges az edzéshez és kivettem a vizemet illetve a telefonomat és a fülhallgatómat, majd bezártam a szekrénybe. A kulcsot eltettem a nadrágom zsebébe ami cipzáros, így nem tud még véletlenül se kiesni és senki nem esik neki a szekrényem kirablásának. A folyosón végig haladva kiderült a számomra, hogy nem sokan tartózkodnak a teremben.

Egy kis bemelegítés után a nagy tükör elé álltam, mert az oldalam még mindig nem volt az igazi. Azt hittem egy kis mozgástól majd jobb lesz, de talán még rosszabb lett. A tükör előtt felhúztam a pólómat és kicsit elfordítottam az alsó testemet, hogy jobban láthassam az oldalam. Egy nagy lila folt tátongott az oldalamon pont ott, ahol a bordáim vannak. Végül lerántottam a pólómat és folytattam a testépítést.

Hazafelé tartva benyomtam a rádiót és max hangerővel szeltem végig a várost, mire hazaértem. Letettem a kocsit a garázsba és beléptem a házba. Anyám a konyhában tevékenykedett, gondolom azt tette amit apám mondott neki, mivel ő a fotelben ült.

- Sziasztok! - köszöntem nekik és kimentem az előszobába, hogy levegyem a cipőmet. Egyszerre motyogtak vissza valamit, de nem hallottam a víz csopogásától.

- Milyen az új verdád fiam? - állt fel apám a bőrülésből és mindketten a konyhába indultunk.

- Király - nem igazán tudtam mit mondhatnék. Sosem kérdezett semmiről főleg nem jókedvűen.

- Meghajtottad? - húzta széles mosolya a száját. Fehér fogai és rendezett borostája sosem maradhatott el.

- Mint a huzat. A suliban csak úgy néztek. Az egész parkolót elfoglalhattam volna - loptam sültkrumplit a tálból.

- Jól van fiam - tette a vállamra a kezét és kétszer bele masszírozott. - Ha a fotósok rád találnak csak mosolyogj. Kell a hírnév - mondta és elindult a dolgozószobájába. A a sültkrumpli azonnal megállt az ajkaim előtt, és kellett néhány másodperc, hogy észhez térjek. A kocsit azért kaptam, hogy jó apaként tüntesse fel magát. Ha egy karcolás is éri a kocsinkat, veszünk egy jobbat címmel. Ez az egész csak az újságíróknak kedvez. Anyámra néztem aki szomorú mosollyal biztatott.

- Ugye csak ezért kaptam? - kérdeztem unottan.

- Sajnálom kicsim - szorította össze ajkait.

Dühös voltam rá. Őrjöngeni tudtam volna, de mégsem tettem. Semmi kedvem nem volt ezentúl beszállni abba az autóba, amit csak azért vett, hogy megmutassa van nálunk pénz bőven. Ha felgyújtják a házunkat palotát veszünk. Az egész erről szólt, semmi többről.

Az ágyamban feküdtem és néztem a TV-t amiben valami idétlen akciófilm ment. Értelmét nem láttam ugyan, de nem találtam semmit, ami lekötné a figyelmem ezért ennél maradtam.

- Szia drágám! - nyitott be anya a szobámba és rápillantottam. - Jól vagy? - lépett beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.

- Persze, kutya bajom - néztem vissza a dobozra.

- Figyelj csak. Inkább örülj, hogy megvan mindened - ült le az ágyam szélére. A TV fénye halványan megvilágította az arcát, így láthattam szomorú mosolyát.

- Inkább ne lennénk gazdagok - vágtam rá.

- Ne mondj ilyet! - szólt rám. - Millió ember éhezik és alig tud megélni. Mi jó helyzetben vagyunk.

- Pontosan. Milliók éheznek szerte a világban, nekünk meg több milliárd értékű életünk. Pénzen nem lehet boldogságot venni anyám. Ezt te is nagyon jól tudod, mikor megütött.

- Most nem erről van szó - szégyellte el magát.

- Akkor mond meg miről van szó, mert én már nem tudok kiigazodni ezen.

- Fiam, kint az utcán élni veszélyes és szörnyű, mikor nincs elegendő étel és pénz a markodban. Becsüld meg!

- Megvan mindenünk, de mi pedig az ördög markában vagyunk.

- Nem ördög, ezt fejezd be! Csupán ilyen nevelésben részesült, ezt tanulta!

- Ez nem mentség - mondtam lehangolva.

- Neki az.

- A nagyapám jó ember volt. Sosem bántott. Szerintem csak kitalálta, hogy okot adjon a bántalmazásnak - kapcsoltam ki a Tv-t és felkapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát.

- A lényeg. Fejezd be ezt a duzzogást és örülj, hogy mindent megkapsz.

- Nem én kapom, hanem az újságírók. Semmi hasznom belőle - makacskodtam tovább.

- Menthetetlen vagy fiam.

- Jól mondod - néztem rá és tudta, hogyan értek vele egyet. Felálltam az ágyból és levettem a pólómat, hogy elmehessek zuhanyozni, azonban elfelejtettem az oldalamon lévő sérülést, amit anyám meglátott.

- Te jó isten mi történt veled?! - ugrott fel ijedten és az oldalamat mérlegelte.

- Ahogy mondtam, édesanyám. Az ördög markában vagyunk - mondtam és kimentem a cuccaimmal a szobából be egyenesen a fürdőbe.