Szerettem volna azt hinni, hogy az egész csak egy álom volt. Hogy Emma csak egy buta kislány, aki nem sejt semmit és hogy az apám a világ leggonoszabb teremtése. Szerettem volna azt hinni, hogy a világon nekem van a legjobb dolgom, hiszen van pénzünk és sikeres vállalkozásaink, de be kellett ismernem, hogy Emmának igaza lehet. Ahol ennyi pénz van és ahova szereti a média beletúrni az orrát, ott nem lehet sok boldogság. Bárcsak tudnám milyen a gondtalan élet, vagy legalább csak azt tudnám, milyen az amikor van egy normális családod. Azt hiszem ennyivel is beérném a pénz és a hírnév helyett.

Édesanyám simogató kezére ébredtem. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi az idő.

- Balázs szivem, el fogsz késni az iskolából - mondta halkan, mire azonnal kipattant a szemem. - Apád már elment dolgozni, nem akartalak zavarni, ameddig ő itthon téblábolt. Azt mondtam neki, hogy már réges régen elindultál.

- De hisz a kocsimat kint hagytam..

- Beparkoltam, hogy ne vegye észre. Ma az egyik üzlettársa vitte el, csak holnap reggel ér haza.

- Értem. Hány óra? - néztem álmosan az anyámra, akit megviselt az idő múlása.

- Nyolc óra múlt. Gyorsan szedd össze magad és menj be órára.

- Igenis anyám! - fogadtam szót és felkeltem az ágyból. Elindultam fogat mosni és felöltözni, ameddig anyám csinált nekem reggelit, amit elvihetek. Az otthonról hozott koszt számomra finomabb, mint az iskola büféjében vásárolt vackok.

Az iskola kapuit olyan kilenc óra tájékában súrolhattam, de nem izgatott különösebben. A késés híve voltam, így nem éreztem újdonságot ezzel a nappal sem. A terembe beérve Emma tekintete szomorúan megtalált, amire nem tudtam hogyan reagálni.

A csengő hallatán a tanár kiment és a fél osztály fellélegezve hagyta el a termet. Sas közeledett a padom felé és mikor elért hozzá, ledobta magát.

- Végre, hogy megérkeztél! - dorgált le fülig érő szájjal. - Új macák érkeztek ma reggel, neked is csekkolni kellene őket - Sas úgy hülledezedt, hogy azt hittem ott nyomban elájul.

- Én valami másra vágyom most haver, bocs - mondtam lemondóan és egy csepp izgalmat sem éreztem afelé, amit ő akar.

- Esküszöm beteg vagy! Mi van veled ember? Kivel fogok így nyomulni a buliba? - állt fel mérgelődve és nagy zajt csapva.

- Egyedül? - kérdeztem vissza. Nem értettem miért olyan nehéz egyedül lányokra vadászni főleg, hogy lassan már ők vadásznak ránk, nem pedig fordítva. Így már nincs meg a vadász ösztön bennem, mikor ők jobban kaparnak értem. Nem éri meg.

- Téged kicseréltek - sápadt le. - Kérem vissza az igazi Balázst aki még tudta mit kell tenni a szabadidejében!

- Keress mást, akit fáraszthatsz egész nap a hülyeségeiddel - ingattam a fejem.

- Haver, ma lesz egy hatalmas buli egy kilencedikes kis csajnál. Engem VIP-be hívott a hálószobájába, ezt te sem hagyhatod ki!

- A VIP partik mindig is unalmasak voltak.

- Ne csináld már! Rohadt jó buli lesz!

- Sas nekem miért lenne jó buli az, ha rámászol minden egyes csajra és órákra eltűnsz?

- Ezt sértésnek veszem haver! Gyorstüzelő vagyok, hogy minél többre legyen időm - akadt ki teljesen, mire elnevettem magam.

- Te meg a gyorstüzelés mi? - érkezett meg a társaságunkba Ben.

- Az a videó vagy a tizenötödik csajnál készült, persze, hogy nem végeztem olyan gyorsan! - lett vörös a feje.

- Sas, ezt mindegyik lánynál eljátszottad már - égette be Dominik is, aki jót mulatott rajta.

- Fogjátok be, most nem ez a lényeg! - hesegette el a feje körül repdeső támadásokat. - A lényeg az, hogy hivatalosak vagyunk egy kurva jó buliba ma éjszaka és az hétszentség, hogy én ott leszek és szétiszom az agyamat! - csapott egy hatalmasat az asztalra, mire mindenki csendben, rezzenéstelen arccal fülelt. - A kérdés már csak az, hogy kemény fiúk vagytok vagy arra sem vagytok méltóak, hogy hozzátok szóljak? - azt hittem Sas csak túloz, de mint kiderült az arckifejezéséből, teljesen komolyan gondolta.

- Ott leszünk haver ne aggódj - nyugtattam meg, bár nem értettem miért olyan fontos ez.

- Miért akarod ennyire, hogy ott legyünk? - kérdezte Dominik, gondolom ugyan azon a kérdésen agyalt, mint én.

- Ha baj történne, jó lenne, ha ott lennétek a közelben.

- Értem - Dominik nem is akart többet tudni, neki világos volt Sas szándéka és a barátság szó fogalma.

Az utcákat már sötétség borította, csak az utcai lámpák gyér fénye próbált bejutni a ház kertjébe, de sajnos annyira nem volt erejük, hogy az előtte lévő pár métert világossá tegye a közlekedők számára.

- Pajti! Végre ide toltad azt a helyes képed! - fogta ujjai közé az arcomat Sas és megcsókolt.

- Idióta - szedtem ki az arcomat a szorításából és letöröltem a számat. A többiek jót mulattak rajta, én kevésbé élveztem ezt a szenvedélyes csókot.

- Mit szólnál, ha a kedves barátnőd is itt lenne? - kérdezte jót mulatva a kérdésén.

- Kire gondolsz? - néztem kérdőn mire összeröhögött Bennel.

- Ne tartsd magad nagyra, egy barátnőd volt csak - nevetett ki Ben.

- Elég is volt - mormoltam unottan.

- Laurára gondoltam - válaszolta meg a kérdésemet Sas.

- Nem izgatna. Valószínűleg egész éjszaka előle bujkálnék - vontam vállat.

- Bennek már újra megvolt a nap folyamán. Azzal indítottak.

- Király - nem tudott különösebben érdekelni, hiszen Laura eddig is ilyen volt és mikor vele voltam nem volt képes változni, nekem pedig nem kell ilyen lány. Persze nálam volt egy olyasfajta tisztelet, hogy nem hajtok rá más nőjére, akkor sem ha már rég vége a kapcsolatnak, de ez már csak az én elmémben tűnik helyesnek. A végén csak legyintettem és tőlem a világ végére is elvihették volna Laurát, egyszerűen nem érdekelne. Lehet még fizetnék is, csak ne kerüljön a közelembe.

Fél perccel később mindenki ment a saját dolgára, még Dominik is összeszedett valakit a fotelből és kimentek rágyújtani. Fejemet ingatva indultam a hűtőhöz egy üveg sörért amit a pólómmal ki is nyitottam. Gyorsan legurítottam a felét és élveztem a kissé maró ízt a torkomban egy kis hideg érzéssel keverve. Egy apró böfögés hagyta el a számat, ezzel több helyet csinálva a maradék italnak.

Fintorogva néztem a kezemben tartott üveget, valószínüleg a legolcsóbb sört sikerült kikapnom a hűtőből. Amikor felnéztem megpillantottam azt a lányt, aki meghúzta a kocsimat. A lány nem vett észre, egy kis üveg koktélt tartott a kezében, amibe még jócskán volt és egy cseppet sem tűnt részegnek. Világosbarna haja selyemként omlott csupasz vállára és mikor megmozdult úgy csillogott mint egy drágakő. Idegesített, hogy nem tudtam a nevét azok után sem, hogy végighúzta az autómat.

- Hé Kevin! - húztam magam mellé a srácot, de le sem vettem a szememet a lányról. - Tudod hogy hívják azt a lányt ott? A sarokban?

- Ujjatlan fekete pólóban? Annának hívják - nézett felváltva hol rám, hol a lányra. - Miért kérded?

- Buliban vagyunk, mégis miért kérdezném? - néztem rá gúnyosan.

- Oh. A sulis balesetért pedig szeretnék még egyszer..

- Shh. Király vagy - kacsintottam és arrébb lökdöstem, ezzel is segítve az útján. Átvágtam a tömegen és az a terv volt a fejemben, hogy egészen véletlenül pont összefutunk. Nem akartam, hogy tudja direkt mentem oda hozzá, szerettem volna, ha nem teljesen biztos abban, hogy mit csinálok. A tervem jól haladt egészen odáig, hogy egy random srác elállta az utamat és némi akcentussal a hangjában, megállt nekem pampogni.

- Te vagy az a kis köcsög, akivel nyáron összeállt a csajom! - közölte a tényt.

- Igen, igen de az már régen volt - legyintettem és egy másodpercet sem pazaroltam el Anna látványából, hogy a srácra emeljem a tekintetem.

- Ide beszéljé' ha hozzád beszélek! - feszített egyre jobban, mire unottan ránéztem.

- Mit akarsz? Az eset amiről beszélsz már rég elmúlt. Azt se tudom melyikről beszélsz

- Szeretnéd megtudni kiről beszélek? - kérdezte.

- Nem, nem igazán - ingattam a fejemet és megrántottam a vállam, mire az ökle az arcomba csúszott. Egész végig türelmes és higgadt voltam ezzel az ismeretlen adonisszal, de ami sok az sok. Bár hatalmasnak tűnő izmai voltak a gyereknek, inkább csak levegő volt a bőre alatt. Az ütés amit kaptam tőle annyira volt erős, hogy másik oldalra nézzek.

Mivel ő is nekem esett nem hagyott más választást, minthogy én is ugyan ezt tegyem. Megfogtam a karjánál fogva és lehúztam a földre, majd ráültem és úgy tettem helyre. A srác is haragból táplálkozott, ő is elért pár fontos részt, a hátamat is beleértve. Szerencsére a kötés egyben tartott és a fekete pólóm miatt nem is látszódott volna, ha megered a vér a sebeimből. Egy másodpercre erre szenteltem a figyelmemet és az alattam elterülő srác összeszedte minden energiáját és fordított a helyzetünkön. Úgy néztünk ki mint két óvodás akik verekednek, hogy kié legyen az utolsó keksz, vagy mint egy elég keményen szeretkező páros. Az arcom kapott egy-két ütést, ami következtéből újabb sérüléseket szereztem. Csak egy napig próbálnék meg sebek nélkül élni, tuti betalálna egy ilyen idióta. A menők élete mégsem olyan könnyű, mint a filmekben. Ők tudják, hogyan viseljék a hegeket. Ám a hírnév elvesztése elég ok arra, hogy összeszedd magad a porból is és újra csúcsra törj. Megragadtam a srácot és egy mozdulattal a földre terítettem és egy ütéssel leállítottam. Lehet eltört az orra, de nem én kezdtem. Felálltam mellőle, mielőtt megragadná a lábam és visszahúzna, így arrébb léptem és néztem ahogy szenved.

- Amúgy jó nő volt - kacsintottam rá és ott hagytam az egész bagázst. Az utolsó szó az enyém lett, bár motyogott valami szépet az orra alatt, de senki nem értette, így én nyertem. A többség videóra vette az összetűzést, ugyan mi mást tettek volna. Ilyenkor az összestől elvettem volna készüléket és ledugtam volna a torkukon.

Kimentem a mosdóba, hogy összeszedjem magamat és felfrissüljek, na meg kíváncsi voltam, hogy mennyire fuserált el az a barom. Mikor felkapcsoltam a lámpát, egyből megláttam az alakomat a tükörben és megijedtem. Szörnyűnek éreztem magam, aztán közelebb mentem és megbizonyosodtam az ellenkezőjéről. Kerestem egy rongyot, hogy megtisztítsam az arcom. Egy törölközőt ragadtam meg amit a csobogó víz alá tartottam és óvatosan bele temettem az arcomat, miután kicsavartam belőle a felesleges vizet. Ahogy az arcomat törölgettem a pici fürdőbe, egy alakot véltem felfedezni az ajtóban. Nem néztem oda, úgy tettem, mintha észre se vettem volna a tagot. Tovább törölgettem az arcom, amin már lassan nem volt egy csepp vér sem, csak a hegek. Az ajkam felrepedt és még duzzadtabbá vált, amit egyenesen vonzónak találtam magamon. A szemöldökömnél is megrepedt a bőröm illetve az egyik oldalamon is volt egy apró vágáshoz hasonlítható seb. Tovább ápoltam az arcomat, hogy húzhassam az idegeit és az idejét. Szemem sarkából láttam, hogy egyik lábáról a másikra áll az unalomtól és összefonja maga előtt a kezét.

- Ugye tudod, hogy itt állok? - kérdezte mély hangon Anna.

- Igen, tudok róla - válaszoltam vidáman egy kisebb mosoly keretében. - Miért vagy itt? Ennyire érdekes vagyok, hogy rám szenteled az idődet amikor kint folyik az élet? - fordultam felé vigyorogva, mire felvonta a szemöldökét és végigmérte az arcom.

- Ne hidd, hogy érdekesnek talállak - gúnyolódott, amitől még szélesebb mosolyra húztam a számat.

- Akkor mégis mit keresel itt? Ha mókázni szeretnél kint van a kocsim, de nem ajánlom, hogy újra tönkre tedd - emeltem elé a mutató ujjamat.

- Lefertőtlenítetted a sebet? - biccentett felém.

- Nem - válaszoltam komolyan.

- Gondoltam, hogy semmi tudás nem szorult a fejedbe - ingatta a fejét és kinyitotta a mosdókagyló alatti szekrényt, majd kihúzott egy nagy dobozt, teli gyógyszerekkel. Kitúrta a legaljáról amit keresett és egy vattakorongra csepegtetett belőle. Figyelmesen követtem a tekintetemmel a lány mozdulatait és megfékeztem a nyelvem, hogy vissza szóljak valami durvábbat. Hadd higgye, hogy nincs semmi a fejemben.

- Ez most kicsit csípni fog - mondta, de nem nézett a szemembe. Ahogy kimondta már rá is tapasztotta a sebre, mire felszisszentettem. Időt sem hagyott, hogy felkészüljek erre az érzésre.

- Kell neked bunyózni - gúnyolódott.

- Nem én kezdtem! - védtem meg magam.

- Kell neked lenyúlni más csaját. Ez így jobban hangzik? - vonta fel a szemöldökét és tudva, hogy nemleges választ vár, az ellenkezőjét mondtam.

- Sokkal - mosolyogtam az arcába, amit egy szemforgatással díjazott. Hogy letörölje a vigyort a képemről, egy újabb vattakorongot nyomott a sebre. Az arcom azonnal eltorzult és ennek hála apró mosolyra húzta a száját. A következő korongra alkoholt öntött.

- Hé! Ez egy nagyon drága ital! Ne pocsékolj! - szidtam le.

- Ne aggódj, utána a szádba csavarhatod a korongot - mondta unottan és látszott rajta, hogy nem szimpatizál velem egy kicsit sem. Mondjuk erre rájöttem, mikor meghúzta a kocsimat.

A korongot az ajkaimra tette és picit rányomta, így a felesleges folyadék elkezdett a számba és le az államon csorogni. Megízleltem az italt és eldöntöttem, hogy isteni finom íze van. Ezek után visszatértem a való világba és Annát figyeltem. Szúrós pillantásokkal bombázta az arcom többi területét, ahol sérülés ért és néha-néha a kezemen lévő horzsolásokat is megnézte. Visszatért csokoládé színű szemeivel az ajkamra és óvatosan tisztogatni kezdte a sebem körüli részt is. Ajkai meg sem mozdultak, még csak meg sem rándultak, így ezen a ponton komolyan elgondolkodtam, hogy nem a fiúkhoz vonzódik. Simán el tudtam volna képzelni, hiszen megjelenése inkább vagány mintsem nőies. Persze a szűk fekete nadrágjában igencsak megmutatkoztak nőies vonalai, de ez mit sem jelent. Vállai kilátszottak a pólójából és valamiért hívogatni kezdtek. Elképzeltem, ahogyan végig simítom a vállát és lassú csókokkal hintem be az egész felső testét, amit szabadon hagyott a felsője. Világosbarna haja ugyan bezavart a képbe, de olyan fényesen omlott a vállára, hogy a nap is megirigyelné.

- Mit találtál olyan érdekesnek, hogy már a nyálad csorog a vattából és nem az ital? - cserélte ki a korongot.

- Ilyenkor más lányok már rég az ajkukat nyalogatják és harapdálják - célozgattam. - Te miért nem teszed?

- Én nem vagyok olyan, mint azok a lányok - fintorogva eltávolodott tőlem. - Engem egyáltalán nem vonzanak a véres, felrepedezett ajkaid - mondta és kidobta a kukába a korongot.

- Megkérdezhetem, hogy miért nem? - pislogtam rá, mire felállt és megnyitotta a csapot, hogy kezet mosson.

- A válasz egyszerű - sóhajtott fel és levette a törölközőt, amiben megtörölte nedves kezét. - Ha választanom kellene közted és egy skorpió között, a skorpiót választanám - vágta hozzám a rongyot a válasza végén és kiment a fürdőből. Miután eltűnt a látószögemből, muszáj volt elmosolyodnom azon, hogy mennyire nem akar engem.

Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe és bár pár seb nem volt a legjobb helyen ezzel rontva az összképet, még így is jó pasinak éreztem magam. Az egó kell, különben depressziós lúzer lennék. Szóval utolsó pillantás után kimentem a fürdőből vissza a buliba, ahol többen is a szájuk elé kaptak az arcom láttán. Hálát adtam az égnek, amiért a szememet nem sikerült eltalálnia, mert akkor oda lett volna a sármomnak és akkor bizony ki is nyírom azt a köcsögöt.

A tömegen átvágva próbáltam megtalálni a barátaimat, legalábbis azokat, akikkel jöttem. A telefonomra pillantottam és úgy éreztem ez a buli még el sem kezdődött és soha nem is fog. A diáktársaim csak akkor érezték jól magukat, ha atomrészegre ihatták magukat és szobára mehettek illetve volt még az a része, akik kiültek a kertbe és füstfelhővé változtak. Valahogy úgy éreztem én egyik csoportba sem tartozom. A fiúkat végül a konyha asztalon ücsörögve találtam meg.

- Hát te nem csajvadászaton vagy? - kérdeztem és kivettem egy újabb sört a hűtőből.

- Áh, most pihenek - mondta jókedvűen az alkoholtól.

- Lehervadt a fiú - mutogatott távolról Ben a konyhapulton ücsörgő Sasra.

- Nagyon vicces vagy - gúnyolódott. - Én legalább túl voltam ma három lányon - mosolyodott el, mire Ben arca megváltozott. Eltűnt a vigyor a képéről és valami sokkal sötétebbre változott. Ezen Sas mulatott jót, én csak nevettem, Dominik meg nem értette az egészet.

A történet vége végül alkoholba torkollott. Tökéletes idiótát és szoknyapecért csináltam magamból kevesebb mint egy óra alatt