Az óra folytatódott tovább, és nem mertünk egymáshoz szólni
szerencsére megszólalt a kicsengő
egyből egymásra néztünk
-Rendben gyerekek!-mondta a tanár
-Aházit úgyis tudjàtok, szóval pakoljatok el!
-Rendben, viszont látásra tanár úr!-hangosan felelte az egész osztály
a tanár kilépett az osztályból és két percel késöbb mindenki kiment mivel 20perces szünet volt.
Itsu és Én együtt maradtunk bent viszont úgy gondoltuk hogy mi is kimegyünk, mert lehet gyanakodni fognak.
Bementünk egy kis helyre ahova szerencsére senki nem jött be egész szünet alatt.
Folytatódott minden úgy, ahogy az előző szünetben volt, viszont egyszer megszakítottam a csókjait
-fFgyelj, lehet be kéne menned előttem nehogy valaki ràjöjjön arra ami köztünk van, mert nem akarom, hogy elszakítsanak egymástól minket
-Rendben-felelte ...
-...És mikor kéne bemennem ?-kérdezte
-Olyan öt perc múlva, mert,ha akkor mész akkor még marad belőle 3 perc -mondtam neki miközbe az órámra pillantottam
-Én utánad kettő percel fogok bemenni, hogy ne fogjanak gyanút
-Rendben, de azért még egy csók belefér ?-kérdezte félénk, aprócska hangon
-Persze-mondtam neki-akár kettő is!
elérkezett az idő és gyorsan bement
én addig gyorsan befutottam a lánywcbe hogy rendbe tegyem a kócos hajam
mikor ránéztem az órámra, láttam hogy ideje bemennem
-csakhogy itt vagy!-mondta az egyik barátnőm
-azt hittük hogy meghaltál - mondta a másik
-látjuk, hogy van valami veled ? csak nem tetszik neked a padtársad ?-kérdezték nevetve
-neeem, ezt mégis honnan gondoljàtok ?- nevetve mondtam viszont úgy hogy lepleztem a valódi érzéseimet
megszólalt a csengő és mindenki leült a helyére
a biológiatanár belépett és mondta is a mai feladatot, ami rajtunk kívül senkinek sem tetszett
-jó napot gyerekek! a mai napon meg fogjuk figyelni a padtársunk szemét, hogy a fényben mennyire tágul ki a pupillàja
az osztálynak ez egyáltalán nem tetszett
-gyerekek, ez a feladat és kész. ha valakinek nem tetszik megy az elégtelen vagy a hiányzás
egyből csöndben maradtak
egymás felé fordultunk
-nekem nem kell fény ahhoz hogy nagy legyen a pupillàm-mondta nagggyon falkan nehogy valaki meghallja
-nekem csak te kellesz
érzetem hogy az arcom egyre elpirul, viszont egyből kiábrándultam amikor megszólalt a tanár