elkezdtünk játszani és nagyon jól ment
hirtelen belépett valaki az ajtón
-masami, figyelj, beszélnünk kell-mondta itsuki
-rendben, megyek egy pillanat csak ezt a menetet már lejátszom-feleltem neki
itsuki kiment és megállt az ajtó előtt
-EZAZ NYERTEEM-kezdett el ordítozni tetsu
-ügyes vagy - mondtam neki és kimentem itsukihoz
-mit szerettél volna mondani ?-kérdeztem tőle
-gondolkodtál azon, hogy eljössz-e velünk koreába ?-kérdezte kíváncsian
-szívesen elmennék, de előtte meg kell kérdeznem az anyukámat hogy elenged-e - válaszoltam neki szomorúan
itsuki azt gondolta, hogy most nem ártana, ha hazamennék és beszélnék anyával, ezért hazakísért
oda is értünk és elköszöntünk egymástól
-sziasztok! hazajöttem - ordibáltam, de senki sem válaszolt ezért úgy gondoltam, hogy leveszem a cipőmet és megnézem, hogy itthon van e valaki
láttam hogy a két húgom alszik miközbe anyukám a híreket nézte a szobában
-szia anya - szóltam neki halkan, nehogy felkeljenek a kistesóim
-szia kislányom- mondta anya és magához húzott- annyira hiányoztál- és elkezdett zokogni
-jaj anyaa, te is nekem, kérlek ne sírj- nyugtattam meg
-szeretnék kérdezni tőled valamit
amint kimondtam anyukám egyből felnézett rám és furán nézett
-történt valami ? minden rendben ?-kérdezte ijedten
-igen anya, minden rendben, csak azt szeretném kérdezni hogy ömmm
tudod van itsuki és koreába mennek és megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék e velük menni- válaszoltam kicsit félénken
felnéztem anyukámra és láttam, hogy lefagyott az arcáról a mosoly
-Koreába? -kérdezte Anya dühösen-Alig pár napja jártok, hogy gondolod, hogy elengedlek?! -folytatta
-De Anya...
-Nincs, de Anya!! -üvöltötte torkaszakadtából,mire össze roskadtam a padlón és befogtam a fülem
-Nem is ismeritek egymást igazán! Lehet, hogy meg akar erőszakolni! Normális vagy???!!
-Anya! Miért kiabálsz Masával? -kérdezték húgaim és elkezdtek sírni. De nagyon durván
-Lányok elinnen! -üvöltötte le Őket Anya, ami után durcásan kimentek
-Anya , Itsuki-t Általános Iskolás korom óta ismerem, többet tud rólam, mint Te-mondtam higgadtan
-Az Anyád vagyok, mindent tudok rólad-válaszolta
-Tényleg? Bizonyítsd be! Mi a kedvenc színem? Hol szeretek TV-zni? Mikor nyertem az első kosárlabda érmemet? Hány éves voltam amikor vívni szerettem volna?
-Fekete a kedvenc színed. Aztán a gépeden szeretetsz filmezni és Ennyit tudok. A többiről nem beszéltél
-Sosem a fekete volt a kedvenc színem és kint nézek TV-t, az első érmet pedig '15-ben nyertem és 12 éves voltam amikor vívó akartam lenni! Nem tudsz rólam semmit! -üvöltöttem,majd bementem a szobámba sírni. Hirtelen felindulásból elkezdtem pakolni a bőröndömbe és a sulis táskámba is. Miután elraktam mindent felhívtam Kenshin-t.
-Szia Kenshin-köszöntem pityeregve
-Mi van csajszi? Megbántott Itsuki? -kérdezte aggódva
-Nem, nem Ő bántott meg, Anya volt-feleltem-Szeretnék kérdezni tőled valamit