Egy héttel, nyolc iskolakörrel és három éjjeli kóborlással később James reménytelennek érzett mindent.

A kviddics válogatóval kezdődött az egész. James azt hitte, tolongani fognak az emberek, hogy az ő csapatában játszhassanak - ám nem így lett.

Kellemes, szinte nyárias idő volt. A kviddicspálya napfényben fürdött, a Roxfort ablakait kitárták, hogy beengedjék a friss, meleg levegőt.

- Hol vannak a jelentkezők?

Lottie ártatlanul vállat vont. Ott volt Samuel Wish is és Emily Sky, akik hajtóként játszottak. A két harmadéves a fűben ült, és az előző napi sötét varázslatok kivédése óra utának köszönhető izomlázról panaszkodtak. Erica Hill mögöttük nyújtott, őt láthatóan nem viselte meg Hrosh órája. A másik terelő, Brian Turpin egy ütőt tartott a kezében, lassan húzta jobbra-balra a levegőben, mintha lassítva gyakorolná a helyes mozdulatot.

- Valójában - szólalt meg Erica, nem hagyva abba a nyújtást - Lottie elzavarta azokat, akik fogónak akartak jelentkezni.

Az említett gyilkos pillantást vetett rá, aztán Jameshez fordult.

- Itt vagyok én. Én vagyok a fogó.

- De ha lenne jobb jelölt, akkor már nem te lennél.

- Nálam jobbat úgyse találsz.

- Nem azt mondtad tavaly, hogy idén már nem is akarsz kviddicsezni?

- Én ilyet sosem mondtam!

James dühös volt, amiért Lottie helyette intézkedett, de ekkor befutottak páran.

- Időben vagyunk még? - kérdezte egy hetedéves, vörös hajú lány. James úgy emlékezett, Piritta Azarin a neve, és kedvenc időtöltése Pandora Gardner társaságában robbantgatni a lányvécében. - Egy mardekáros azt az infót adta, hogy a bejárati csarnokban kell gyülekezni. Tudhattuk volna, hogy hazudik - forgatta a szemét.

- Még nem kezdtük el. Mindenki őrző akar lenni?

Egyöntetű igent kapott, így hát nekiláttak a válogatónak.

A felhozatal siralmasnak bizonyult. James, Emily és Samuel a lehető legkivédhetőbben céloztak, és a többségnek még így sem ment a kvaff elkapása.

Amikor a legvégére értek, James végignézett a társaságon. A tekintete egy másodéves fiún állapodott meg.

- Ezt a posztot te nyerted az idei évre.

- Szerintem Piritta jobb volt - jegyezte meg Lottie.

- Szerintem meg nem! - James rámeredt Lottie-ra, aki megadóan elfordította a fejét. - A többieknek kösz, hogy eljöttek. Te még maradj - mondta a kissrácnak, akinek arcára lemoshatatlan mosoly ült ki.

Odasietett a csapat többi tagjához, és fogadta a gratulációkat.

- Ügyes voltál - veregette vállon Erica. - Mi is a neved? Rowan?

- Asher.

- Képtelenség megjegyezni - nevetett Emily.

Jamesnek fogalma sem volt, miért olyan nehéz megjegyezni az Asher nevet.

- Nem is rímel arra, hogy Rowan.

- Igaz, de a Mason-klán minden tagja bezsúfolódott egy évfolyamba - állította Samuel.

- Klán?

- Igazából nem vagyunk klán - rázta Asher a fejét. Sötét haja a szemébe hullott, szeplős arca kipirult. - Csak így hívnak minket itt, a Roxfortban.

És akkor Asher - a többiek közbeékelt kiegészítéseivel - elmagyarázta, hogy van két ikertestvére, Oakley és Willow, meg egy fivérük, Rowan, aki csak tizenegy hónappal idősebb náluk, így hát ő is másodéves, és még az unokatestvérük, Patrick is velük egyidős, így hát ők teszik ki a másodéves griffendéles évfolyam ötven százalékát.

Jamest kevésbé érdekelték a családfák rejtélyei, inkább is aggódott a csapat miatt.

- Heti két edzés helyett mit szólnátok háromhoz?

- Viccelsz? Az SVK órák is az edzésről szólnak - kesergett Emily.

- De Asher új, Lottie béna, tavaly sem nyertünk...

- Nem vagyok béna!

- Ezt majd a meccsen bebizonyíthatod. Edzés hétfőn, szerdán és csütörtökön.

- De nekünk szerdán dupla SVK-nk van - húzta el Samuel a száját, Emily pedig szaporán bólogatott mellette.

James széttárta a karját.

- Nekem is. Sőt, aznap van asztronómiám. De nem igazodhatunk ehhez.

A csapatnak nem tetszett a döntés, bár ezt nem hangoztatták. Mégis, James látta, hogy elégedetlenek a döntéssel, amikor elindultak vissza a kastélyba. De most akkor is ő a csapatkapitány, és az ő felelőssége meghozni ezeket a döntéseket.

Rosszkedvűen tért vissza a klubhelyiségbe. Amikor azonban meglátta Lilyt, feledte minden gondolatát. Még mindig nem tett le róla, hogy rendesen megbeszélik a történteket, de eddig nem adódott rá lehetőség. Most viszont egyedül ült a lány az egyik ablak melletti asztalnál. Ennél jobb alkalom nem lesz.

James - kviddicstalárban, seprűvel a kezében - leült mellé, és egy darabig figyelte, ahogyan Lily az asztal fölé hajolva egy pergamenlapra körmöl. Haját ezúttal hátracopfozta, ami tőle szokatlan volt. James jobban szerette, amikor kiengedve hordta, vagy olyan cuki kis kontyot készített belőle.

- Szeretném veled megbeszélni azt, ami azon az éjszakán történt.

Lily fel sem pillantott, de nagyot nyelt.

- Nincs azon mit tovább beszélni. Részegek voltunk. Nem tudtuk, mit teszünk.

James nagyon is tudta. És biztos volt benne, hogy Lily is.

- Azt mondtad, nem emlékszel, mi történt. Hát én szívesen emlékeztetlek. És utána majd eldöntheted, hogy mi a véleményed.

Lily leírt egy szót, aztán ingerülten felnézett.

- Inkább nem akarom tudni. És ha tudom is, az sem változtat semmin.

- De miért nem? Miért van, hogy fél pohár pia után megcsókolsz, most meg elutasítasz?

- Miért van, hogy nem hagysz békén?

- Mit vársz még tőlem? - Jamesben egyre csak gyűlt a harag. - Mit csináljak, hogy végre belásd, hogy van köztünk valami?

Lily lecsapta pennát.

- Értsd már meg, hogy nincs köztünk semmi, és soha nem is lesz!

- De legalább az okát mondd már meg! Nem hiszem el, hogy olyan nehéz kinyögni, hogy mi bajod van! Rohadtul elegem van ebből, érted? Nem teheted ezt velem! Nem csókolhatsz meg, és foghatod arra, hogy ittál előtte!

Sokat gondolkodott ezen, és nehezére esett elhinni, hogy Lily tényleg ezt teszi. Főleg, ha valóban hazudik arról, hogy mire emlékszik és mire nem.

- De igen, megtehetem! Miért csak te csinálhatsz hülyeséget?

- Szóval elismered, hogy hülyén viselkedsz.

- Azt ismerem el, hogy hülyén viselkedtem. De tudod mit? A te részedről még nagyobb hülyeség, és egyben szemétség volt, hogy kihasználtad, hogy nem vagyok józan. - Lily emelt hangon beszélt, és bár igyekezett megőrizni higgadtságát, remegett a keze, miközben megpróbálta visszatekerni a kupakot a tintatartóra.

- Te lesmárszolsz engem, és utána még én vagyok a szemét? - James majdnem felnevetett a kérdés feltevése közben.

- Módosult tudatállapotban voltam, és visszaéltél a helyzeteddel.

- Bocsi, de az előbb még azt mondtad, hogy mindketten részegek voltunk. Én is ittam. Úgyhogy ennyi erővel te használtad ki a helyzetet. Én is be tudom úgy állítani, hogy én legyek az áldozat. Én, mit sem sejtve, segítettem neked, aki tudod, hogy bejössz nekem, és mivel egy kis szórakozásra vágytál, kihasználtad, hogy tetszel nekem és ittas vagyok. Tessék, itt is a szegény-kis-James sztori.

Lily felpattant a helyéről.

- Te teljesen hülye vagy.

- Az lehet. De te még annál is nagyobb hülye vagy. Tudod miért? - James is felállt, és mivel Lily a lányok hálókörlete felé vette az irányt, követte.

- Nem érdekel a véleményed, Potter!

- Azért, mert nem... Potter? Szóval így állunk? Legyen Evans! Ez az, menekülj csak el!

- Hagyj már békén! - James nem mondta volna biztosra, de mintha Lily szemében könnyek csillogtak volna. Nem baj. Sírjon csak! Fájjon neki is, annyira úgy sem fájhat, mint amennyire Jamesnek.

- Bocs, Evans! - Azzal tehetetlen mérgében még utána hajította a kezében tartott seprűt, és bár az nagy ívben elkerülte Lilyt, azon nyomban bűntudata támadt. És Lily maga is támadt, mert felkapta a földre hullott seprűt, és azzal a kezében indult meg lefelé a lépcsőn.

- Te rohadék!

James felé csapott vele, de ő kitért az ütés elől, aztán egyetlen mozdulattal kitépte Lily kezéből a Nimbust. Ám Lilyt ez nem gátolta meg abban, hogy ököllel ütlegelje James mellkasát.

- Hagyd abba, te hárpia! - James ellökte magától a lányt, aki miután megtartotta az egynsúlyát, vehemensen nekilódult, és fellökte őt. James, hogy legyen miben kapaszkodnia, reflexből elkapta a kezét, és a földön kötöttek ki. - Szállj már le rólam! - Nem győzte lökdösni az őt püfölő Lilyt.

- Nem! Te szállj le rólam!

- Mégis mi folyik itt? - zendült egy ismerős hang. Frank Longbottom érkezésére James egy másodpercre abbahagyta a védekezést, de Lily tovább csépelte őt, így hát a következő másodpercben megpróbálta elkapni a kezét, de csak az egyiket sikerült. Mire a másikat is lefoghatta volna, Frank leemelte róla a rúgkapáló Lilyt.

- Engedj el, Frank! Ez a szemét megérdemli, hogy beverjem a fejét.

- Lily! Prefektus vagy!

Lily úgy hagyta abba a kapálózást, mintha megnyomtak volna rajta egy kikapcsoló gombot. Megtörölte könnytől maszatos arcát, és végignézett a klubhelyiségen. James felállt, és ő is körbepillantott. Minden szem rájuk szegeződött.

- Mindkettőtökben nagyot csalódtam - jelentette ki Frank. - Nem vonok le pontot - Lily, tőled nem is tudnék - de soha többet nem akarok ilyet látni. Világos?

- Igen - motyogták mindketten. James bosszúsan, Lily megszégyenülten.

- Most pedig menjetek fel a hálótermeitekbe. Gondolkodjatok el a történteken.

Lily bólintott, de mielőtt elindult volna felfelé, James még odavetette neki:

- Csá, Evans!

Azzal sarkon fordult, és felsietett a hálószobába. A többi Tekergő felkapta a fejét, amikor hangosan becsapta maga után az ajtót.

- Mi a baj? - kérdezte Remus. James beletúrt a hajába, és képtelen volt megállni. Fel-alá járkált a szobában.

- Lily.

- Jesszusom, akadj már le róla - szólt Sirius. James rámeredt. Máskor nem zavarta, ha ezzel viccelődnek, de ennek most nem volt itt helyes, és úgy gondolta, ez a többieknek is egyértelmű.

- Mi az, hogy akadjak le róla? Szerinted normális, hogy megcsókol, aztán meg Potternek hív?

- Nem az. Épp ezért mondom. Jár ebbe az iskolába vagy száz lány, ha nem több.

- Látom, nem érted.

- Nem, James nem értem. - Sirius felállt, és a szemébe nézett. - Éjt nappallá téve hallgatjuk a siránkozásodat Lily miatt, miközben ennél sokkal nagyobb problémák is léteznek. Ha nem tűnt volna fel Remus vérfarkas, mégsem arról szól minden, hogy egyfolytában nyafog. Én is panaszkodhatnék a családom miatt, Petert is elhagyta az apja, amikor nyolcéves volt, és ezek sokkal nagyobb gondok, mint az, hogy Lilyn éppen mikor milyen bugyi van. És igen. Kezd elegem lenni abból, hogy mindig minden ekörül forog. Háború van, emberek százainak vannak ennél sokkal súlyosabb problémái.

Csönd állt be a szobában. Hosszú csend. James elsápadt, és nem tudta hova tenni Sirius szavait. Ez nem fontos? Nem fontos, hogy veszekedett és verekedett Lilyvel? Nem fontos, hogy az élete egy tragikus lejtőhöz érkezett?

- Nem értek veled egyet, Sirius - szólalt meg Remus halkan, de határozottan. - Mindenkinek a saját nehézségeivel kell szembenéznie.

Sirius Remusra nézett.

- Mindjárt könnyekben török ki - szólt gúnyosan. - Nézd, én elhiszem, hogy zavar - nézett Jamesre békítően. - De miért kell ekkora feneket keríteni ennek mindig?

- Mert... - James kivételesen nem is tudta, mint mondjon. Miért nem érti Sirius, hogy mi a baja? Eddig szavak nélkül is tudta. Most szavakkal sem érti.

- Mert James ilyen - szólt közbe ismét Remus. - Annak is nagy feneket kerít, ha új zoknit kap. Ez meg még fontos is neki. Neked is van barátnőd, te is szenvednél, ha összevesznétek, csak te másként fejeznéd ki az érzéseidet.

- Gigit ne keverjük ebbe bele. És nem nekem is van barátnőm, hanem csak nekem van.

- Akkor tapsold meg magad - James visszanyerte a hangját.

- Jó. Bocs, hogy szóvá mertem tenni, hogy valami nem tetszik. Azt hittem, ez belefér egy barátságba. De persze, már öt éve ismerjük egymást és mind itt lakunk, ideje, hogy kezdjem magam otthon érezni. - Azzal Sirius kiviharzott a szobából.

James csalódottan nézett utána pár másodpercig, aztán levetette magát az ágya szélére.

- Nem értem, mi baja.

Remus furcsállva ráncolta a homlokát.

- Én sem. Jól vagy?

James a fejét rázta. Elmesélte, hogyan vesztek össze Lilyvel, hogyan vágta utána a seprűt, és hogyan szedte le róla Frank a lányt.

- És most még ez is - tette hozzá Siriusra célozva.

- Nos, ha megnyugtat, én nem érzem magam kevésbé vérfarkasnak, csak mert Lily kikosarazott téged.

James elmosolyodott, aztán nem bírta megállni nevetés nélkül. Remus csatlakozott hozzá, és együtt nevettek ezen a szörnyű helyzeten.