Szeptember elsején kellemes, meleg időjárás köszöntötte a King's Crossra igyekvőket. James már elbúcsúzott a nagyapjától, és most itt volt az ideje, hogy a szüleitől is elköszönjön.

- Ígérem, hogy nem leszek jó - vigyorgott rájuk, és egy utolsó köszönés után felugrott a vonatra. A barátait kereste, habár egyetlen napot töltöttek egymástól távol. Vasárnap mindenki hazament a roxfortos holmikért, és elbúcsúzni a családjától. Mivel kizárásos alapon ekkor tudtak cask elmenni az Abszol útra, beszerezni a szükséges felszereléseket, ott is folyton folyvást összefutottak.

A vonatra felszállva James leghátul bukkant rá Siriusra, aki Georgina társaságában üldögélt. De jó, hogy ezek rögtön egymásra találtak!

- Halihó! - köszönt James harsányan. Feltolta a homlokára a napszemüveget, amit csak azért vett fel, mert cudar jól állt neki, habár nem látott vele rendesen, és ledobta magát az ülésre. - Rég láttalak Georgianna.

- Ez már egész hasonló volt - nézett rá a lány, és kissé előredőlt. - Hol marad a kreativitásod?

- Benn van a táskámban, nem akarom útközben elhagyni. Majd, ha megérkeztünk, kiveszem. Idén is tartogatok pár tréfát a mardekárosok számára.

- Azt rögtön sejtettem.

Nyílt az ajtó, és Peter lépett be. Homlokán izzadtság gyöngyözött.

- Ember, folyik rólad a víz - állapította meg Sirius.

- Nagyon melegem van.

- Látjuk - húzta el a száját Georgina. - Ha lehet, James mellé ülj.

James erőltetetten rámosolygott.

- Gyere csak, Pete. De előbb vedd le a pólód, azt rádobjuk Ginnyre.

Peter tétován álldogált, közben pedig megérkezett Remus.

- Sziasztok! Peter, hát te?

- Megsülök!

Remus a homlokát ráncolva pakolta le a cókmókját, aztán Peterre szegezte a pálcáját, és elmotyogott egy Finite-ét.

- Ez működik izzadás ellen? - James teljesen kiakadt, amiért ő erről nem tudott.

- Nem. - Remus leült mellé. - De izzadásátok ellen igen. Valaki már az első nap megtréfált - nézett fel Peterre, aki kelletlenül álldogált egyhelyben, aztán amikor a vonat elindult, lehuppant Remus mellé.

- Hogy telt a nyár? - nézett utóbbi Georginára. Ők négyen már a Jameséknél töltött idő alatt elmesélték az elmesélni valókat.

Georgina kényelmesen hátradőlt, és kinyújtotta a lábát. Na jó, elég jó combjai voltak, James már majdhogynem értette, mit eszik rajta Sirius.

- Jól. Sok időt töltöttünk Siriusszal. Áthívtam egyszer, hogy kóstolja meg az almáspitét, amit sütöttem. Sétáltunk a parkban, meg elmentünk egy motoros kiállításra.

- Az tényleg jó volt - szólt közbe Sirius, de Georgina a fejét rázta.

- A legbénább motorok tetszettek neki - mondta sajnálkozva. - Nincs ízlése.

Sirius az égre emelte a tekintetét.

- Ha már ízlés, igazán jöhetne a büfés boszorkány - sóhajtott James. Alig evett indulás előtt. De képtelen volt, ha arra gondolt, hogy ismét találkozik Lilyvel.

Lehúzta a napszemüveget a szeme elé, és kissé lejjebb csúszott az ülésen.

- Még csak most indult el a vonat - mondta Remus. - Ha hátulról indul, itt kezdte volna, de úgy néz ki, peched van.

James elhúzta a száját, Remus viszont előkotort a zsebéből egy tábla csokoládét, és a kezébe nyomta.

- Ó, imádlak, Remy!

Az imádott Remy aztán közellenség lett, amikor bejelentette, hogy el kell mennie a prefektusi gyűlésre.

- Na, a prefike - vigyorgott Sirius.

- Menjél csak! - James felhúzta az orrát. - Az új barátaid biztos sokkal jobbak.

- Remélem, belehalsz az unalomba - folytatta Sirius.

- Te áruló!

- Vissza már ne gyere.

- Prefektusok prefektusa. Au!

Remus hozzávágott Jameshez egy könyvet, és kislisszolt az ajtó, mielőtt ő megtorolhatta volna.

Mire Roxmortsba értek, már lement a nap - és már a büfés nénitől is tudtak venni néhány finomságot. James elsőként ugrott le a kis csapat tagjai közül, és jól eső érzéssel szívta be a friss, varázslattal teli levegőt. A csillagok betakarták a tájat, és az jutott eszébe, amit Lily mondott. A csillagok a közös pont. A csillagok cukik. James cuki.

Kis fáziskéséssel tűnt fel neki, hogy a többiek is leszálltak. Hagrid kiabálásának hangja elvegyült a nyüzsgő diáksereg zajongásával.

- Menjetek csak - biccentett Sirius a fiákerek felé. - Mi még elszívunk egy cigit.

- Azt hittem, mostanában nem cigizel - nézett rá James, de Sirius addigra már meg is gyújtott egy szálat. Átnyújtotta Georginának, és előhalászott egy másikat.

- Néha.

James mondani akart valamit, de nem tudta, hogyan önthetné szavakba a gondolatait, így hát hagyta, hogy Peter a fiákerek felé húzza. Remus is velük tartott, és hármasban gördültek be a Roxfort kapuján.

A kastélytól nem messze álltak meg. Vártak picit, de mivel Sirius és Georgina a következő néhány fiákerrel sem érkeztek meg, inkább bementek. Átvonultak a fáklyafénybe öltözött bejárati csarnokon, és letelepedtek a griffendéles asztalhoz. James örült volna neki, ha a lányok közelében ülnek le, hogy beszélhessen Lilyvel, de Remus Sylvesterrel és Lottie-val szemben ült le, hogy megkérdezhesse a fiút, hogy van.

- Volt már jobban - felelte helyette Lottie. - De lassacskán kialakítjuk az új életünket.

- Lottie-éknál töltöttem a nyarat - tette hozzá Sylvester. - Az anyukája nagyon kedves volt. Kicsit úgy éreztem, mintha egy nyaraláson lennék náluk. Csak a tudat, hogy a családom már...

Nem fejezte be a mondatot, és James nem is tudta leolvasni arcáról az érzelmeit, mert most is napszemüveget viselt. Jamesnek erről eszébe jutott a sajátja, amin keresztül a Roxfortot szemlélte. Alig látott benne, de mindenképp meg akarta várni, hogy Lily észrevegye. Vadiúj, stílusos darab volt.

Amíg Lottie áttért a csínyek témakörére, James a tanári kart fürkészte. Úgy tűnt, alig történt személyi változás. Csak egy zöldbe öltözött, elhomályosodott paca volt, akit nem ismert fel. Ő lesz hát az új sötét varázslatok kivédése tanár.

Siriusék utolsók közt érkeztek. Az ajtóban elváltak egymástól, Georgina a mardekáros asztal felé indult, Sirius pedig levetette magát Lottie mellé.

- Te cigiztél? - fintorgott a lány.

- Nem mindegy az neked?

- Nem, mert most nekem kell szagolnom a bűzödet.

- Miért kezdtél újra cigizni? - csatlakozott Remus a beszélgetéshez. Sirius megrökönyödve nézett végig a társaságon.

- Te jó ég, most ültem le, és már mindenkinek baja van velem?

- Már azelőtt bajunk volt veled, hogy leültél - mosolygott rá James negédesen. Sirius egy hasonló mosoly kíséretében bemutatott neki.

Ekkor McGalagony vezetésével megérkeztek az elsősök. Aprónak tűntek, James nem akarta elhinni, hogy anno ő is ilyen töpörödöttként érkezett a Roxfortba.

Amikor a kicsik elhelyezkedtek, a Teszlek Süveg belekezdett idei dalába.

Erdő szélen, tóparton,

Titokzatos dombon

Húzódik egy varázskastély,

Melynek neve: Roxfort.

Ezeréves ódon vár ez,

Rejt sok rejtélyt, s titkot.

Egyik titka én vagyok!

Süvegként a dolgom,

Minden elsőst beosztani,

S mondom is, mint osztom:

Négy ház közül lesz majd az egy,

Amely hozzád passzol.

Vakmerő vagy tán? Bátor?

A te házad akkor,

Griffendél lesz, becsületre,

Ezt őszintén mondom.

Mardekárba osztalak,

Ha ravasz vagy te. Vágyad,

Ambíciód, ha van elég,

Ez lesz a te házad.

Van még kettő, nagyon figyelj,

A sort máris folytatom.

Tudás, ész és tanulás -

Vár rád a Hollóhát!

Minden eszes gyermek itt van,

Móka, s munka sem áll.

Hugrabugba megy a jó,

Békés, barátságos,

Oda jut, ki szorgos, dolgos

Na meg igazságos.

Most már te is tudod, ugye?

De van még mondandóm!

Nehéz idők, fájdalom,

Gyász, sötétség, sok rom,

Bánattal szőtt fiatalkor,

Mennyi, mennyi siralom!

Kis fejedet emeld fel,

Nézz a többiekre,

Sok társad a bajban segít,

Együtt sikerülhet!

Rajta, rajta, fogjunk össze,

Összeköt a Roxfort.

Négy ház van biz', ez igaz,

Versengés is, így van.

Közös célért tegyük félre

Kezdjünk új lapot ma!

A Teszlek Süveg fura dalát ezúttal is taps követte, de értetlenkedés is.

- Összefogni? - Lottie szkeptikusan pillantott a Mardekár asztala felé.

James egyetértően bólogatott, és szólásra nyitotta a száját, de McGalagony egy éles pillantással elhallgattatta a beszélgetőket.

- Chittock, Glenda - szólította az első elsőst.

James az asztalra könyökölt, és unottan figyelte, ahogyan a kislány fejére kerül a süveg, aztán üdvrivalgás közepette a Hugrabug asztalához szalad.

- D'Eath, Lorcan - folytatta McGalagony, James figyelme pedig már máshol járt. Lily Feliciával sutyorgott, csak néha pillantott fel, hogy megnézze, hogy áll a beosztás. Egyik hajtincse befonva lógott, a haja többi része lágyan omlott talárja vállára. Az arca... nos, azt James ilyen messziről nem látta a rendes szemüveg nélkül, de el tudta képzelni. Azt viszont látta, hogy többször is zsebkendőt vett elő, hogy kifújja az orrát.

Amikor azon az estén Lily beleesett a medencébe, James kisegítette a vízből a vigyorgó lányt. Hajából és a rátapadó ruhájából csurgott a víz.

- Na most mi lesz? - kérdezte tőle James, de Lily válasz helyett átkarolta őt, és elindult valamerre, miközben hamisan énekelni kezdett.

- Mint hosszú copfos kisleány, jó édesanyám faggattam én - dalolta, és James átvette az irányítást, hogy ne a kert vége felé haladjanak, hanem inkább a bejárat irányába. - Leszek-e gazdag, leszek-e szép, s ő válaszolt könnyedén.

- Halkan! Fel fognak ébredni a szüleim, és...

- Bárhogy lesz, úgy lesz!

- Cssss!

- A jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz.

James egyszerre próbálta csitítgatni, felfelé vonszolni, visszatartani a nevetését, és nem leállni vele smárolni a lépcső közepén. Ezek külön-külön is nehéz feladnak bizonyultak volna, hát még egyszerre!

Végül aztán csak feljutottak a szobába, ahol Lily most egyedül aludt, mert eredetileg Felicia volt a szobatársa. Itt aztán már James sem látta semmi akadályát a smárolásnak, és úgy tűnt, Lily sem, csak sajnos amint egy hosszú csókcsata után James leültette az ágy szélére, és az ajtóhoz lépett, hogy bezárja, eldőlt, mint egy fadarab, és álomba merült.

James eltűnődött rajta, le kellene-e vennie róla a vizes ruhadarabokat - ezt a felelősségteljes feladatot örömmel elvégezte volna - de végül inkább úgy döntött, nem teszi, mert az akkor izgalmas, ha közben Lily is ébren van. Meg különben is, még éjjel is meleg volt, csak nem fázik meg.

Nos, ezek szerint mégiscsak megfázott.

James kirángatta magát a kellemes emlékek közül, és a Teszlek Süveg irányába pillantott.

- Lockhart, Gilderoy!

Aranyszőkehajú kisfiú lépett előre. A süveg előtt megállt, és diáktársaival szembe fordult.

- Bizony - mondta. - Jól hallottátok. Az idei évtől már jómagam is ide járok. Már biztos ti is izgatottan várjátok, melyik házba kerülök. Nos, lássuk!

James felvonta a szemöldökét. Ez... fura volt. Még szerinte is.

A kis beszéd után azonban a többség valóban figyelt, hova kerül Gilderoy, ám úgy tűnt, az örökkévalóság idejéig ott ül azon a széken.

- Ki ez a gyerek? - kérdezte Sirius a homlokát ráncolva.

Mindenki tanácstalanul vonogatta a vállát.

- Nem tudom, de kitalálhatná már a süveg, hogy hova osztja - bosszankodott Lottie. - Ezer éve ott ül.

Ekkor végre valahára felkiáltott a Teszlek Süveg:

- Hollóhát.

A Hollóhát asztala üdvrivalgásban tört ki, Gilderoy pedig meghajolt az asztalok felé.

- Íme hát! Hollóhát, a bölcsek háza. Remélem, a többiek nem túl csalódo...

McGalagony megveregette a vállát a pergamentekerccsel, amelyről a neveket olvasta, és biccentett a fejével, hogy induljon. Gilderoy csókot dobott a diákoknak, és elsuhant a Hollóhát asztalához.

A beosztás ezután már gyorsabban haladt, egyrészt, mert a Teszlek Süveg gyorsabban döntött, másrészt mert a többi tanuló nem érezte szükségét a csókdobálásnak és beszédmondásnak.

Amikor végre az utolsó diák is helyet foglalt a Griffendél asztalánál, Dumbledore felemelkedett a székéről.

- Sok szeretettel köszöntök minden tanulót a Roxfortban. Idén is szeretnék beszédet mondani, ám azt mondom, előbb együnk!

Amint a szavak elhagyták a száját, az asztalokon megjelentek a finom falatok. James teleszedte a tányérját mindennel, amit csak ért, és meghallgatta Lottie beszámolóját arról, milyen nehezen választotta ki a tantárgyait, amelyeket az idei évtől kell tanulnia.

- Jóslástanra akartam menni, mert Lesmayd professzor nagyon cuki, de Ava-Rose Shafiq is azt vette fel, én meg olyan órára nem megyek, amire ő. Feliratkoztam hát LLG-re meg számmisztikára, aztán lehúztam a nevem számmisztikáról, mert kiderül, hogy nehéz, úgyhogy inkább a rúnaismeretet választottam, mire Ava-Rose kitalálta, hogy mugliismeret helyett ő is inkább arra jönne. Na akkor telt be a pohár. Megmondtam neki, hogy nem jöhet, mert én miatta nem fogok jóslástanra menni.

James nem teljesen tudta követni a történetet. Sylvester elnéző mosollyal hallgatta a lányt, aztán elé húzott egy tányért.

- Egyél inkább tortát - szólt kedvesen, és Lottie - aki épp ott tartott, hogy megcibálta Ava-Rose-t, mert az nyafogott, hogy ne mondja meg, mit tegyen - lepillantott a desszertre.

- Ó! Köszi.

Jamest mindig meglepte, milyen más hangnemben tud Sylvesterthez szólni, de most kifejezetten vicces volt, ahogy a feldúlt előadásmód átcsapott lágy egyetértésbe.

- Sylvester nagy titkok tudója - állapította meg Sirius, aki addigra már végezett az evéssel, és kényelmesen hátradőlt a székén. - Tudja, hogy lehet elhallgattatni a lányokat egyetlen pillanat alatt.

Lottie ugyan vetett rá egy sötét pillantást, de ette tovább a tortáját. Sylvester féloldalasan elmosolyodott.

A vacsora végeztével Dumbledore valóban elmondta a beszédét.

- Elsősorban szeretném jelezni, hogy az iskola melletti Tiltott Rengetegbe tilos a belépés. Remélem, ezt minden elsős megjegyezte, és azok a felsőbb évesek is, akiknek eddig nem sikerült az eszükbe vésniük. - A Tekergők összemosolyogtak. - Frics úr ismételten megkért, hogy emlékeztesselek benneteket, a folyosókon tilos a varázslás. Ami a tanári kart illeti, fontos bejelentenivalóm van. Az idei évtől a sötét varázslatok kivédése órákat Hrosh professzor tartja. A kviddicsválogatóra jövőhét végén kerül sor. A legeslegszebb tanévet kívánom nektek. Addig is pedig, a legszebb estét!

Remus felállt, és elkezdte magaköré gyűjteni az elsősöket.

- Hangosan kiabálj, így nem hallják szegény törpék - nézett fel rá James, aki egyelőre a helyén maradt.

Remus kellemetlenül álldogált, zavarta, hogy barátai rajta gúnyolódnak.

- Majd én segítek. - Sirius felállt, és üvölteni kezdett: - Elsős griffendélesek! Remus bácsi itt vár rátok!

James jót nevetett rajta, és csatlakozott.

- Gyertek a prefi papihoz!

Peter, Lottie és Sylvester majd megpukkadtak a nevetéstől, ellenben Remus fáradtan dörzsölte a halántékát. De legalább már egész sok elsős odagyűlt.

Lily is megérkezett a maradék gyerekekkel, és csak egy futó pillantást vetett az asztaltársaságra.

- Mehetünk, Remus?

- Minél előbb, kérlek!

A két prefektus kivonult az elsősökkel, James pedig még utánuk kiabált.

- Legalább a jelszót megmondhattátok volna! - Felsóhajtott, és a barátaira nézett. - Mi értelme jóban lenni a prefektusokkal, ha még a saját jelszavunkat se mondják meg?

- Hasztalan bitangok - jelentette ki Sirius, és egy megfáradt alkoholistát idéző mozdulattal a szájához emelte serlegét, de inni már nem tudott belőle, mert ebben a pillanatban eltűnt a teríték, ezzel együtt pedig a serleg is.

Másnap reggel megkapták az órarendjeiket. Sirius laposokat pislogva próbálta értelmezni, de úgy tűnt, ezen a korai órán még nem sikerül neki. Ellenben Peternek igen.

- Átváltoztatástan után bájitaltan - kesergett. - Ki volt az a kegyetlen, aki ezt kitalálta?

- Ugyanaz, aki hétfőn mágiatöri utánra berakott egy duplabájitaltant - veregette vállon James.

- Szerintem az idei órarend nem is olyan rossz. Ma délután például egy bűbájtan lesz, aztán mugliismeret.

Remus szavai még Sirius is felébresztették.

- Tudjuk, hogy ezt csak ezért mondod, mert prefektusként tolnod kell a propaganda szöveget.

Remus ezen csak nevetett.

Amikor befejezték a reggelit, elindultak átváltoztatástanra. James úgy tervezte, hogy előtte felugrik még néhány pergamenért, mert azt elfelejtett a táskájába tenni, de az előcsarnokban összefutottak a nagyterembe igyekvő lányokkal. Változott a terv.

Elkapta Lily karját, és behúzta egy lovagi páncél mögé.

- Mit művelsz? - értetlenkedett a lány.

- Neked is szia. Jó újra látni téged. Köszönöm kérdésed, jól vagyok.

Lily elhúzta a kezét, de kedvesebben szólalt meg.

- Szia. Miben segíthetek?

- Gondoltam beszélhetnénk. - James fél vállal nekidőlt a falnak. - Azóta a medencés eset óta nem volt rá alkalmunk, pedig az kifejezetten jól sikerült.

- Nem teljesen tudom, hogy mire gondolsz, de...

- Szóval nem? - James felvonta a szemöldökét. - Nincs meg, a holdfürdő, nincs meg, hogy lesmároltál, nincs meg, hogy beleestél a medencébe, kiabáltál, énekeltél, aztán felmentünk a szobádba, és...

- Tudom, hogy túl sokat ittam - vágott közbe Lily, és még a félhomályban is látni lehetett, milyen vörös az arca. - De kiesett az az este.

- Ja, értem. Egyszerűbb megjátszani, hogy nem emlékszel, mint szembe nézni a valósággal.

- Nem játszom meg. Még a feltételezés is sértő! De ezek után jobb is, hogy nem emlékszem!

Azzal sarkon fordult, és elvonult a nagyterem irányába.

James nekidőlt a falnak, és dühösen a plafonra meredt. Volt vagy két egész jó napja. És most vége.

Hogy milyen igaza van, az az első sötét varázslatok kivédése órán megerősítést nyert.

Hrosh professzor már a teremben várta őket. Most, hogy Jamesen rendes szemüveg volt, apaosabban meg tudta figyelni. A kopaszra nyírt férfi szigorú tekintettel méregette őket, homlokán élénken kirajzolódtak az erek. A táblára előre felírt néhány szót: figyelem, fegyelem, erő.

Amikor becsöngettek, egy pálcasuhintással becsukta az ajtót, és már kezdte is az órát.

- Dumbledore professzor már röviden bemutatott. A nevem Hrosh, és ennél többet nem is érdemes tudni rólam, mert nem fontos. Az a fontos, amiért most itt vagyunk. - Mélyzengésű, tekintélyt parancsoló hangon beszélt. - ez pedig nem más, mint az önök kiképzése. - Megvetően elfintorodott. - A kapott anyagok alapján elég változatos oktatásban részesültek a tantárgyból. Nem feladatom bepótolni a korábbi anyagokat, de köztudott, hogy szarból nem lehet várat építeni.

James nem tudta eldönteni, hogy kedveli-e vagy sem. A férfi megvetően végigmérte őket.

- Önök itt szinte kivétel nélkül mind puhányak, a figyelmük csapong, a fegyelmet hírből sem ismerik. Ahhoz, hogy a való életben csekély esélyük is legyen a túlélésre, ezeken fogunk dolgozni. Nyissák ki a tankönyvet az ötödik oldalon.

Matatás és lapsercegés hangzott fel. A padlásszellem - olvasta el James a címet. Úgy érezte, fárasztó tanévnek néznek elébe. Ilyen vészterhes időkben Hrosh azt akarja, hogy a padlásszemről tanuljanak?

A többiek is értetlenül néztek fel, hát még, amikor a férfi kiadta a feladatot.

- Vegyenek pennát a kezükbe, és karikázzák be a leckében található összes l betűt.

- Tessék? - James nem egyedül értetlenkedett.

- Ez most komoly? - kérdezte Sirius.

- Teljes mértékben. - A férfi az órájára nézett. - Tíz perc áll a rendelkezésükre. Utána beszedem a könyveket, és osztályozni fogom a teljesítményüket.

James azt hitte, egy ilyen egyszerű feladattal fél perc alatt végez, de a tankönyv négy oldalon keresztül részletezte a padlásszellemeket és életmódjukat, az l betűk pedig szívesen elbújtak a d és t betűk mellett.

- Ez az RBF évünk, és ezt tanuljuk? - akadt ki Alice, amikor óra vége után együtt indultak el a nagyterem felé.

- Őrült a pasas - bólogatott Sirius. De mit lehetett volna tenni? Akadt ennél rosszabb tanáruk is az évek alatt. Shemyről Bertha Jorkinstól megtudták, hogy egy bizottsági ellenőrzés során rúgták ki, amikor is a másodéveseknek tartott óráját nézték meg, illetve bekérték az óraterveit - amik nem léteztek.

Hrosh azonban nem állt itt meg. Szernád reggel a dupla sötét varázslatok kivédése órákat arra használta, hogy fegyelemgyakorlatokat végezzen velük, aztán kiküldte őket futni.

- Fussunk? - értetlenkedett Felicia.

- Jól hallotta. Két kör a tó körül.

Így hát futottak. Jamesnek az első kör még jól ment, de a másodikat már szúró oldallal tette meg. És még így is ő lett az első. Sirius és Alice futottak be utána, aztán sorra megérkeztek a többiek is, de még csak kocogásnak sem lehetett nevezni a tempót, amivel jöttek.

- Merlinre mondom, ilyen tápos bandát még nem láttam - morogta Hrosh az érkezőket figyelve.

James légzése már kezdett visszalassulni. Sirius a földön feküdt kiterülve, Alice a térdére támaszkodva igyekezett levegőhöz jutni.

Pénteken ugyanez volt a feladat, ezúttal időre, de így sem sikerült jobb eredményt elérniük. Alig várták, hogy vége legyen az órának, és mehessenek dolgukra.

James már csak azért is nagyon örült neki, mert Siriusszal és Peterrel remek tervet eszeltek ki a hétvégére. Remusnak azt mondták, éjszakai tekergésre mennek, de ő nem jöhet velük, mert prefektus, és mindent előkészítettek a szombati meglepetéshez. Amikor pedig szombat este Remus járőrözni ment, elvégezték az utolsó simításokat. Ennek legnehezebb része a kép elkészítése volt. Egyfelől meg kellett küzdeniük Lottie fényképezőgépéért, másfelől nehezen tudták csak lenyomni a gombot, és úgy helyezkedni, hogy mindenki benne legyen a képben. Amikor aztán sikerült, elégedetten nézték meg a remekművet, és visszavitték a gépet a lánynak.

Aztán vártak. És vártak. És végül megérkezett Remus. Mit sem sejtve lépett be a szobába, és értetlenül olvasta el a Boldog 14. születésnapot, Remus! feliratot.

- Nincs is születésnapom. És tizenhat leszek.

- Nos - kezdte James a szónoklatot. - Ha még emlékszel, a tizennegyedik születésnapod ajándékát nem tudtuk átadni, mert késett.

- És most érkezett meg? Mégis honnan rendeltétek? A Fülöp-szigetelről?

James az égre nézve széttárta a karját.

- Azt mondja a Fülöp-szigetekről!

- Dehogy a Fülöp-szigetekről - legyintett Sirius, mintha csak egy bogarat akarna elhessegetni.

- Egész másról van szó - mondta Peter, aki még emlékezett is, mi volt az eredeti téma. - Ez az ajándék miattunk késett.

Sirius kézbe vette a fényképet, amit most készítettek.

- Megvan még a kép, amit akkor adtunk?

- Persze.

- Vedd elő - adta ki az utasítást James. Remus furcsállva teljesítette a kérést, és felmutatta a képet, amin James kipirultan, csillogó szemekkel néz a kamerába, Sirius kócos és szája széléből vér szivárog, Peter pedig zavartan pislog valahova, ami a kamera látószögén kívül esik.

- Ez volt anno a helyettes ajándék - jelentette Peter ünnepélyesen.

- De most jön az igazi - vigyorgott James, Sirius pedig átnyújtotta az új képet.

Remus szemügyre vette, és gyanúsan sokáig hallgatott. Amikor felpillantott, úgy tűnt, nem teljesen biztos abban, mit lát.

- Szóval... Az volt a tervetek, hogy behoztok a szobánkba egy kutyát, egy szarvast és egy patkányt, hogy lefotózzátok nekem, de akkor nem sikerült, most viszont igen?

- Ezek nem akármilyen állatok. - James nem bírta megállni mosolygás nélkül.

- Fordítsd meg a képet - vigyorgott Sirius is.

A mi legkedvesebb ordas barátunknak tizennegyedik születésnapjára. Tudjuk, kicsit megkéstünk vele, de ne hidd, Remy, hogy olyan egyszerű az animágia.

Remus elkerekedett szemmel pillantott fel.

- Az an... Ezt most jól értem?

- Ó, de mennyire, hogy jól!

- De miért? Úgy értem...

- Remus! Emberként nem lehetünk veled, amikor vérfarkas vagy. De az állatokra nézve nem veszélyesek a vérfarkasok.

Remus, ha lehet, még döbbentebben nézett, mint addig. Hármójuk közt kapkodta a tekintetét, és végül leült az egyik ágy szélére.

- Elképesztőek vagytok.

- Tudjuk - nevetett James.

- De még így is veszélyes lehet, ha...

Hogy mit akart mondani, azt már sosem tudták meg. James, Sirius és Peter összenéztek, és sorra átalakultak. Jó, Peternek még szüksége volt egy kis segítségre az átalakuláshoz, de azt egy pálcaintéssel megoldották.

Amikor ott álltak szarvas-, kutya- és patkányalakban, Remus elhallgatott, és elképedve figyelte őket.

- Hihetetlen - motyogta, a következő pillanatban pedig már nevetve próbálta lelökni magáról a lelkes Tapmancsot, aki ráugrott. James is odaszökkent, és Peter is felmászott az ágyra.

- Ezt sosem hittem volna, srácok - nevetett Remus. - Sosem.

James megbökte az orrával, Remus pedig egyszerre próbálta mindhármukat átölelni. Barátok voltak, és a barátságuk most egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Szorosabb volt köztük a kötelék, mint valaha.