- Akkor... még mindig biztos vagy benne?

James kissé bizonytalanul kérdezte, vele szemben Remus határozottan bólintott.

- Igen. Megpróbáltuk, nem működött.

A többi Tekergő figyelte, ahogyan a fiú elhagyja a szobájukat. Ezért tanultak animágiát évekig.

Ám a szeptemberi holdtölte olyan rosszul alakult, hogy James megértette Remust, amiért nem akarta, hogy megsimétlődjön a dolog.

Csönd telepedett rájuk. Feszült csönd.

- Hát, én akkor megyek - jelentette be Sirius néhány perc némaság után, és ő is távozott.

- Nos, Féregfark, ez nem a mi napunk - sóhajtott James. - De még lehet az. Van kedved játszani valamit?

Lementek a klubhelyiségbe, és Peter kérésére sakkozásba kezdtek. James nem kifejezetten rajongott a sakkért, de Peter kedvéért szívesen játszott.

Már levett két fehér bábut, amikor Sirius visszatért - Georgina társaságában. James agya lefagyott.

Sirius egy mardekárost hozott a Griffendél klubhelyiségébe!

- Normális vagy?! - akadt ki.

- Neked is szia - mosolygott Georgina, és leült James mellé. - Ú, Peter, a bástyád ütheti a huszárját.

Peter szeme felcsillant, James pedig forrt a dühtől.

- Ezt mégis hogy képzelted? - kérdezte Siriust.

- Úgy, hogy nem vagy a főnököm. Csak mert te nem tennél valamit, attól én még megtehetem. És én úgy döntöttem, hogy a délutánt a barátnőmmel akarom tölteni.

- Olyan büszke vagyok rád, amikor ilyen önálló döntéseket hozol - paskolta meg Georgina Sirius térdét.

Jamesnek most nem volt hangulata ehhez.

- Na jó, én mentem fürdeni. - Felállt, és elindult, de, azért még odaszólt Siriusnak. - Lehetőleg ne vidd fel a szobánkba, de ha nagyon muszáj, akkor is tartsd távol a cuccaimtól.

- Kit érdekelnek a cuccaid? - kiáltott utána Sirius, de James már csak tompán hallotta. Kiugrott a portrélyukon, és elindult a folyosón. A prefektusi fürdő felé tartott. Szüksége volt egy lazító fürdőzésre

- Habparti - mondta ki a jelszót, mire feltárult előtte a márványfürdő. A gyertyákkal teli, kellemes, melegfényű csillár alatti medence hívogatóan nyúlt a helyiség közepén. James a pálcája egy intésével megnyitott pár aranyszínű, ékkövekkel díszített csapot, és megkerülte a medencét, hogy a fürdőlepedők közelében vetkőzzön le. Rádobta a ruháit a sarokban álló törülközőkupac tetejére, és az ugródeszkáról beugrott az időközben megtelt medencébe. Mivel a pálcáját kint hagyta, körbeúszott, és kézzel zárta el a csapokat.

Aztán csak élvezte a meleg víz ölelését, a színes, csiklandozó habot, és a röpdöső buborékokat. Néhányat kipukkasztott az ujjával, közben pedig hagyta cikázni a gondolatait. Remus egyedül tölti az éjszakát. Miattuk. Ha Siriusszal képesek lettek volna egy kis együttműködésre, akkor Remus látta volna, mennyivel jobbak így a holdtölték. De Siriusszal valami megváltozott, és James még csak meg sem tudta fogalmazni, mi történik köztük. Szerette volna Georginára fogni, de semmi köze nem volt az első vitájuknak a lányhoz. A másodiknak sem. Georgina már csak akkor került képbe, amikor James nem tudott mással előhozakodni. Meg most. De tényleg, mintha Sirius direkt azért hozta volna fel, hogy bosszantsa őt. Vagy csak túl sokat lát bele?

Ha ez most nem is azért volt, Sirius akkor is egyértelműen meghülyült. Más magyarázat nincs a viselkedésére. Miért zavarta annyira, hogy James kiakadt Lily miatt? Tényleg ennyire zavaró lenne a siránkozása? De ha egyszer csalódott! Ha egyszer rosszul érzi magát! Nem ez a normális reakció? A barátoknak ilyenkor nem mellette kellene állnia? Siriusnak Lilyt kellett volna szidnia, hogy aztán elmenjen addig a pontig, ahol már James szól rá, hogy túl durvákat mond.

- Megsértett téged, pajtás - Siriusnak ezt kellett volna mondania. - Naná, hogy elszidom mindennek!

De hová lett ez a Sirius?

Talán nem is lennének most rosszban, ha akkor James nem szól egy szót sem. De ki bírta volna ki szó nélkül? Ilyen csúnyán még sosem veszekedett Lilyvel. Így még csak mardekárosokkal, és egyéb gonosz teremtményekkel veszekedett.

Olyan nehéz lett volna Lily részéről bevallani az igazat? Vajon tényleg nem emlékezett? Ha nem is, miért nem akarta meghallgatni Jamest? Miért nem akarta tudni, mit tett? Miért nem érdekli, hogy megcsókolta őt? Hogy lehet ezt ennyire félvállról venni?

Semmi nem igaz abból, ami most történik - jutottak eszébe Lily szavai. A lány ezt kiabálta, és úgy tűnt, tényleg azt akarja, hogy semmi se legyen igaz, ami azon az éjjelen történt.

James nagy levegőt vett, és lemerült a víz alá. Remélte, ettől kitisztul a feje. Ám még így is Lily járt az eszében. Miért nem akar adni neki egy esélyt? Miért ódzkodik attól, hogy megpróbálják? Legfeljebb oda jutnának vissza, ahol most vannak, ha mégsem menne a dolog. De ha meg nem!

James elrúgta magát a medence aljától, és a felszínre bukott. Kitörölte a szeméből a vizet, de amikor kinyitotta a szemét, Lilyt látta maga előtt bugyiban és melltartóban. Megint megtörölte a szemét, mert nem tűnt normális dolognak, hogy a képzelete ennyire élénken működjön.

Lily még mindig ott volt, így hát csak egyetlen magyarázat létezhetett a jelenségre. Valószínűleg nem csukta be rendesen maga után az ajtót, a prefektusi fürdő pedig így nem záródott be.

- Á, helló Evans! Csak nem kukkolsz?

Lily pár másodpercig dermedten állt James tekintetének kereszttüzében, aztán megigazította a melltartója egyik pántját, amit korábban lejjebb húzott.

- Mit keresel itt? - találta meg a hangját. - Ez a prefektusi fürdő!

- Ahová a kviddicsapat kapitányaként bármikor bejöhetek. - James kényelmesen a medence szélére könyökölt. - Na, csobbansz egyet te is?

Lily válaszra se méltatta, inkább kézbe vette szoknyát, amit levett magáról.

- Már mész is? Még meg se fürödtél.

- Megfürdök máshol. De nem fogok veled fürdeni.

- Kár. Mutathatnék érdekes dolgokat.

- Nem érdekelnek az ilyen dolgok akkorka méretben, mint amekkora neked van - közölte Lily egy ártatlan, mégis gonosz mosollyal, miközben belebújt a szoknyájába.

- Hé! Tájékoztatásul közlöm, hogy tizenh...

- Mondom, hogy nem érdekel!

James bosszúsan végigmérte a lányt, aztán elmosolyodott.

- Jó, hát én is azt hittem, hogy nagyobb melled van. Aztán tessék - mutatott rá.

Valójában egész jól felmérte a valóságot, de ezt mégsem mondhatta.

- Én viszont sosem gondoltam rá, hogy nagyobb az agyad. És lám, igazam van!

- Engem viszont nem érdekelnek a méretek. Ezek csak számok. Úgyhogy nyugodtan tovább vetkőzhetsz, és bejöhetsz mellém. Én nem ítélkezem. Aztán majd itt megfejtjük az élet nagy kérdéseit - James eltűnődött. - Az egyiket legalábbis mindenképp.

Lily nem válaszolt, a felsőjét kereste - rácsúszott egy fürdőköntös, azért nem találta, de James nem szándékozott erre felhívni a figyelmét.

James tudta jól, hogy ebből úgysem lesz semmi, és mivel a magányos gondolkodását már megzavarták, úgy döntött, távozik.

- Tényleg ne vetkőzz, átengedem neked a fürdőt.

Megtámaszkodott a márványpadlón, és felhúzta magát a medence szélére. Lily addigra illedelmesen elfordult.

- Édes, hogy nem mersz ide nézni, Evans.

- Nem nem merek, hanem nem akarok. Az teljesen más.

- Hát persze! - nevetett James, és kézbe vett egy törülközőt.

- Rémálmaim lennének utána.

- Inkább vágyálmaid.

- Bleh!

James szúrós pillantást lövellt a lány háta felé, és belebújt az alsónadrágjába. Magára kapta a nadrágját és a pólóját, aztán beleugrott a cipőjébe.

- Nos, lemaradtál a cikeszes alsógatyámról.

- Kihagyhatatlan élmény - húzta el Lily a száját, de immáron megfordult. - Na elmész végre?

Miután James nem bírta megállni egy szóvicc nélkül, Lily, mondhatni, páros lábbal rúgta ki a fürdőből.

Akármennyire is sikerült kissé lelazulnia a fürdő során, újabb nehéz hét állt előtte. Szinte minden órára beadandót kellett írni, és mire egyet leadtak, a tanárok már adták is fel a következőt.

- Írjatok két tekercses házidolgozatot a némítóbűbájról - adta Flitwick fel. - A pénteki órára mindenki hozza!

Gyógynövénytanon újabb meg újabb növényekről tanultak, amelyek közül nem egy agresszívan viselkedett a tanulókkal. Miután Jamest megharapta egy selymes kaktusz - aminek a neve igencsak becsapós -, nem sok kedvvel látott neki Bimba beadandójának.

Mágiatörténeten az 1612-es koboldlázadásról tanultak, ami nem csak unalmas volt, a tankönyv hét oldalon keresztül részletezte, Binns pedig hasonló hosszúságú beadandót kért a témában.

James elhatározta, hogy az RBF év miatt összeszedi magát bájitaltanból is, és egy darabig sikerült is jobb eredményt összeszednie, de október végére a lendület alábbhagyott.

Ha más nem is, az átváltoztatástan legalább jól ment neki. McGalagony többször is megdicsérte és pontokkal jutalmazta az órai eredményéért.

- Kiváló, Mr. Potter! - mondta, amikor elhaladt az asztalok közt, hogy ellenőrizze, hogyan sikerül végrehajtaniuk a baglyok operatávcsővé változtatását.

A mugliismeretre sem panaszkodhatott. Közlekedési szabályokról tanultak, és nem volt nehéz megjegyezni, hogy mit jelentenek a közlekedési lámpák, illetve a legtöbb tábla jelzése is egyértelmű volt.

A sötét varázslatok kivédését utálta. Miután Hrosh az o betűket is bekarikáztatta velük, aztán az s-t, az m-et és végül az e-t a különböző leckékben, újonnan más koncentrációs gyakorlatot talált ki számukra.

Beállított a terem közepére egy ingaórát, és a másodpercmutatót kellett figyelniük. Egy teljes órán át.

Ha nem követték a szemükkel, és Hrosh észrevette, egyszerűbb átkot szórt rájuk.

- Ennek mégis mi értelme? - fakadt ki James az első alkalommal, mikor Hrosh ezt a feladatot adta.

A férfi összekulcsolta kezét a háta mögött.

- Nem csak varázstudás kell hozzá, hogy az ellenséget legyőzzék.

- De...

- Nincs de. Öt pont a Griffendéltől, és büntetőmunka.

- Ez igazságtalan! Egyáltalán nincs arányban a tettemmel. Tudja, engem miért szoktak büntetésbe küldeni? Mert elárasztok egy egész klubhelyiséget vízzel, vagy levágom az alvó diákok haját. Na, azért megérdemlem! De most?

- Tíz pont a Griffendéltől, és egy héttel több büntetőmunka. Most pedig, nézzen az órára, és koncentráljon!

A duplaóra második felét ismét futással töltötték. Hideg volt, és esett az eső, de ez Hrosht egyáltalán nem érdekelte.

- Gyerünk, lusta banda! Jegyre megy!

Az osztályátlag még sosem volt olyan alacsony, mint ebben a tanévben.

Ha nem lett volna elég, hogy az SVK órák ilyen rettenetesek, Ebshontot felfüggesztették, mert a negyedéveseknél történt valami gikszer - felrobbanó varázslényekről keringtek pletykák -, és az ő óráira is a sötét varázslatok kivédése tanárt küldték helyettesíteni.

A közelgő kviddics mérkőzés is a nyakukon volt.

- Emily!

- Bocsánat! Próbáltam elkapni!

James a fejét rázta.

- Ilyen hibát nem véthetsz a meccsen!

- Tudom, sajnálom!

- Na, próbáljuk újra. Mindenki a helyére! Asher, te pedig nagyon figyelj a karikákra! Mindegyikre, érted? Nem lankadhat a figyelmed.

November első hétvégéjén le lehetett menni Roxmortsba, ám amikor James meg szerette volna kérdezni a barátait, hogy jönnek-e, rá kellett döbbennie, hogy a Tekergők társasága megszűnt létezni. Volt Sirius, aki most is Georginával lopta a napot valahol. Volt Remus, aki fontos, prefektusi teendőit végezte. Volt Féregfark, aki a bájitaltan beadandót írta a könyvtárban. De nem voltak Tekergők.

James elindult a bejárati csarnok felé, és közben rájött, mi volt olyan furcsa. Hiányérzete volt, de eddig nem tudta volna megmondani, miért. És most megértette. Még egy csínyt sem vittek véghez ebben az évben. Még egyszer sem öltötték magukra a láthatatlanná tévő köpenyt, és kóboroltak egész éjjel a kastélyban. Egy új helyiség sem került fel a térképre. Elő sem vették a térképet.

Épp nem esett, amikor kilépett a tölgyfaajtón, de szürke fellegek gyülekeztek az égen, és a Roxmortsig vezető út csupa sár volt. Ott aztán azt sem nagyon tudta, mihez kezdjen egyedül. Végül betért a Mézesfalásba, és megajándékozta magát egy csomag vajsörízű rágós cukorkával.

- Három knút, egy sarló - számolta fel az eladópult mögött álló fiatalember, akiben James Raphaelre ismert.

- Te még mindig itt dolgozol?

Raphael felpillantott rá.

- Kedvesebben is köszöntek már. - Szavai ellenére nem vegyült neheztelés a hangjába. - És amint látod, itt.

James adott neki egy galleont.

- Nem kérek vissza.

- Milyen nagylelkű vagy! És milyen egyedül. Azt hittem, ti mindenhova együtt jártok. Tudod, az egész bagázs.

Tény, hogy az előző tanévben többnyire mindent együtt csináltak, legfőképp, amikor Raphaellel is találkoztak.

- Változik a világ.

- Az már biztos!

A sorban mögötte álló harmadéves hugrabugos kislány megkocogtatta James vállát.

- Fizethetek?

- Mindjárt. - James visszafordult Raphaelhez. - Dobsz még onnan három csokibékát? - mutatott a pult mögötti polcra kirakodott édességekre. Raphael átadta őket, és a fejét rázta, amikor James pénzt akart elővenni.

- Még így sincs egy galleon.

- Oké. Hát akkor köszi. És minden jót.

A csokibékákat begyömöszölte a zsebébe, a vajsörös cukrot pedig kibontotta. A szájába dobott kettőt, és úgy döntött, beül a Három Seprűbe. Ott nagy volt a tolongás, mint ilyenkor mindig. Amikor végre sorra került, és rendelt magának egy italt, nekilátott helyet keresni, de minden asztalnál ültek.

- Ide ülhetsz, ha szeretnéd.

James először nem volt biztos benne, hogy a vékonyka hang hozzá beszél, de aztán megpillantotta az egyik ablak mellett Arlett Wilsont. Odalépett hozzá, letette a vajsört az asztalra, és kihúzta az Arlett-tel szemközti széket.

- Köszi. Már azt hittem, kénytelen leszek odaülni Ava-Rose Shafiq-ék asztalához.

Arlett a harmadéves griffendélesek asztalához pillantott, és halványan elmosolyodott.

- Örültek volna neked.

- Én is attól tartok. - James belekortyolt a vajsörébe. - Te nem iszol semmit? - kérdezte furcsállva, mert ekkor feltűnt neki, hogy Arlettnél nincsen semmilyen ital. - Várj, rendelek neked is valamit.

- Nem kell...

De James addigra már intett az arra haladó Rosmertának.

- Légyszi, hozol még egy vajsört?

- Egy pillanat!

James visszafordult Arletthez.

- Köszi - motyogta a lány.

- Szívesen. Mi a helyzet? Miért üldögélsz itt egyedül?

- Randim van.

- Velem?

- Nathaniel Clarke-kal. Igazából már elment, de technikailag szerintem még tart a randi ideje. Itt volt vagy... tíz percet.

Rosmerta megérkezett a vajsörrel, és letette a lány elé.

- Hát, az kellemetlen - szót James, amikor Rosmerta továbbállt. - De hova ment?

- Azt mondta, elszív egy cigit. De szerintem elfelejtette, hogy randin van, és találkozott valakivel, aztán itt hagyott.

- Mekkora rohadék!

Arlett arcán ismét felsejlett egy mosoly.

- És te? Mit csinál a társasági emberek fő embere egyedül?

- Nem vagyok egyedül - mutatott rá James. - Hanem veled.

- Igaz.

- Egyébként a helyzet az, hogy nem találtam senkit, aki velem jött volna. Remus valami prefektusi izét csinál...

- Járőr - bólogatott Arlett. - Szegényt mára osztották be. Én holnap leszek.

- Te is prefi lettél? - A lány bólintott. - Ha ezt tudom, nem ülök ide - rázta James a fejét tettetett kiábrándultsággal, de utána rámosolygott a lányra. Végre egy ember, aki nem harapja le a fejét, ha ránéz!

- Lottie nagyon kiakadt - Arlett most először nevetett. - Azt mondta, kitagad.

- Meg is értem. Én Remus miatt készültem ki. Ilyen egy árulót! - rázta a fejét. - Peter egyébként tanul. Lehet, nekem is azt kellett volna csinálnom.

Arlett a fejét rázta.

- Kell egy kis szünet. Ez a folytonos RBF mánia a tanárok részéről kikészíti az embert. Hroshról nem is beszélve.

- Kegyetlen, mi? - James belekortyolt a vajsörbe. - Nagyon utálom. Pedig nálunk én vagyok a legjobb, ha futásról van szó.

- A legutóbbi órán felmondatta velünk az ábécét visszafelé - ingatta Arlett a fejét. - Nem normális.

- Jah. Őrült a csávó. És, csak hogy befejezzem, amit elkezdtem, Sirius tudtommal Georginával smárol valahol. - Ekkor eszébe jutott, hogy szerencsétlen Arlett harmadikban fülig belezúgott Siriusba. - Bocs.

Arlett felvonta a vállát.

- A pasizás nem az én asztalom - sóhajtott.

- Ha megnyugtat, nekem se - bólogatott James elmerengve, és ivott még egy kis vajsört. - Mármint, a csajozás - helyesbített, amikor rájött, mit is mondott valójában.

Arlett a fejét lehajtva nevetett.

Megitták a vajsört, és együtt indultak el vissza a csúszós, sáros úton a Roxfortba.

- Hát, Arlett - karolta át James jókedvűen a lányt. - Szerintem mi még életünkben összesen nem beszéltünk ennyit, de jó fej vagy.

- Te meg fura - vallott őszintén Arlett.

James nevetett.

- Nathaniel Clarke hemperegjen sünökkel, amiért ott hagyott.

Arlett is nevetett.

- Lottie szokott ilyeneket mondani.

- Lottie ilyenebbeket is szokott mondani.

Nevetgélve tették meg az út hátralévő részét. A kastélyba érkezve együtt mentek vacsorázni, és James odaült Arlett-tel a Hugrabug asztalához. Otto Fray és Mark Stebbins örömmel üdvözölték, és hosszú, hosszú idő után, végre ismét derűsebben szemlélte a világot.

Arlett talán nem a legjobb barátja, nem is élete szerelme, de azon a délutánon nagyon sokat adott neki. Egy egyszerű, könnyed beszélgetést, és még több társaságot, és neki most pont erre volt szüksége. James azt kívánta, bár örökké tartana az az este, és sosem kellene búcsút vennie a hugrabugosoktól.

Ám az este véget ért, és hamar eljött a reggel. A hétfő fagyokat hozott, és Sirius születésnapját.

De James most nem ment le tortáért, és Remus és Peter sem vetették fel, hogy kérjenek egyet a manóktól. Egész nap nem látták Siriust, és amikor igen, igencsak meglepődtek.

A klubhelyiség tömve volt diákokkal, valahonnan zene szólt. Sirius egy asztal közepén állt, és épp egy üveg pezsgőt bontott fel, amikor Jamesék beléptek. A bulizók hangos éljenzéssel és sikítással fogadták a kifolyó italt.

- Ki akar inni belőle? - kérdezte Sirius, és miközben a közelben állók a kezüket nyújtották, és azt kiabálták „Én! Én!", Sirius beleivott. Aztán feléjük nyújtotta, és valaki kikapta a kezéből az italt.

Ekkor valahonnan előkerült egy torta.

- Boldog szülinapot! - kiabálták neki az ünneplők. Sirius nevetett.

- Fújd! Fújd! Fújd! - kántálták, Sirius pedig közelebb hajolt, hogy elfújja a tizenhat gyertyát. Amikor sikerrel járt, éljeneztek, valaki felbontott egy újabb üveg alkoholt, és azt is Sirius kezébe nyomták, ő pedig örömmel elfogadta, és azt is jól meghúzta.

A zene dübörgött, az emberek pedig kiabáltak, ahogy Sirius még többet ivott.

- Éjen a szülinapos!

- Azt hiszem, én eleget láttam - motyogta Remus, és elindult felfelé. James egyetértően bólintott, és követte. Peter vetett még egy utolsó pillantást Siriusra, és utánuk sietett.

A zene basszusa még a szobájukban is érződött.

James nem akart vissza lemenni. Szíve szerint törölte volna az emlékezetéből az egészet. Nem akarta, hogy Sirius másokkal ünnepelje a születésnapját.

Hová lett az igazi Sirius? Hol van az ő barátja?

Végül azért elővette a két koncertjegyet, amit még a nyáron szerzett hosszú, hosszú sorban állással, és vetett rá egy pillantást.

Mel Bush és John Reid büszkén bemutatja

QUEEN

1975 dec. 24., szer.

Este 20:00

Letette Sirius éjjeliszekrényére az előző nap vásárolt egyik csokibékával együtt, és többet nem nézett az ágya felé.