Bár még novembert írtak a naptára, odakint szállingózott a hó. James máskor értékelte volna, de tudta, most csak arra számíthat, hogy a kviddics csapat még emiatt is nyavalyog. Ő azért elszántan lépkedett a bejárati csarnok irányába, kezében a seprűjével. Semmi sem állíthatta meg. Leszámítva McGalagonyt.

- Potter! – kiáltott a tanárnő a háta mögött. James megállt, megfordult, és felvont szemöldökkel figyelte a felé siető tanárnőt.

- Mi az?

- Van tudomásra arról, hol tartózkodik Mr. Black?

James a fejét rázta.

- Nem tudom.

Az utóbbi napokban nem nagyon látta Siriust.

- Múlt hét csütörtök óta egyetlen tanórán sem jelent meg. – McGalagony szigorúan nézett Jamesre, mintha a talárja alatt rejtegetné Siriust, és azt várná, hogy előszedje onnét. – Ugye tudja, hogy ez komoly dolog? Jelentenem kell Dumbledore professzornak, aki értesíti a szüleit a fiuk eltűnéséről.

James először nem értette, ezt most miért mondja McGalagony, de aztán sejteni kezdte, hogy a tanárnő azt hiszi, valami tréfát űznek, aminek része Sirius bujkálása, és reméli, ezek után előjön. Pedig ilyesmiről most szó sem volt.

- Jó.

- Jó? – McGalagony elkerekedett szemmel nézett rá. – Potter, mi az, hogy jó?

- Hát én se tudom, hogy hol van. Tényleg az lesz a legjobb, ha Dumbledore intézkedik.

McGalagony – akiben most tudatosult, hogy James tényleg nem tudja, merre van Sirius – elképedve nézett rá.

- Miért nem jelentette a barátja eltűnését már a legelején?

- Mert először csak a szobánkból tűnt el. Mi tudom én, hol aludt. Aztán meg már órákra se jött.

- És ez magát egyáltalán nem érdeklni?

James tettetett lazasággal vállat vont.

- Az ő dolga.

- Meg sem fordult a fejében, hogy az eltűnésének köze lehet halálfalók ténykedéséhez?

- Hát... nem – vallotta be James. Annyira a saját veszekedésükre koncentrált, hogy meg sem fordult a fejében, hogy Sirius elrabolták, vagy ilyesmi történt.

- Pont magáról nem gondoltam volna – rázta McGalagony a fejét, és elviharzott. James tétlenül nézett utána pár másodpercig, aztán megrázta a fejét, és folytatta útját lefelé. Neki most a kviddicsre kell koncentrálnia.

Ahogyan sejtette, a csapat mérgelődött a havazás miatt. Hamar rájuk sötétedett, de James hajtotta őket egészen este hétig. Akkor elengedte őket, ő maga pedig beült a csapatkapitányi irodába, és átrágta magát a korábbi stratégiájukon. Meg akarta találni azt a pontot, ami nem működik benne. Ami miatt az előző meccset elvesztették. De akárhonnan nézte, nem talált benne hibát. A gyakorlatban mégsem működött.

Kíváncsian ment ki a Hugrabug-Hollóhát meccsre, hátha külső szemlélőként lát egy olyan mozzanatot, amiben hasznát veheti. Amikor azonban 170-120-ra győzött a Hugrabug, csakis az járt a fejében, hogy iszonyat nehéz lesz behozni a lemaradásukat. 60 pontot szereztek az első mérkőzésükön, és egy ilyen indítás után nehéz lesz feltornázni magukat.

Sirius azon a héten sem került elő, sőt a következőn sem, és már James is kezdett aggódni. Így még nehezebben koncentrált a tanórákon.

Főleg Hrosh óráira volt ez igaz, ahol vagy ők is visszafele mondták fel az ábécét, vagy mandalát rajzoltak és színeztek, vagy kint futottak. Mióta esett a hó, Hrosh örömmel zúdított rájuk nagy adag havat, és a fagyok beköszöntével a tó jegére küldte őket.

- Ez pár éve beszakadt Lottie Wilson alatt – vetette ellen James.

- Miss Wilsonnak több vér van a pucájában, mint magának, Potter! – hajolt Hrosh az arcába. – Ő elsőként lépett a jégre az órámon, és utolsóként távozott róla.

Tény, Lottie és Hrosh összeillettek. December elején Lottie megállás nélkül róla áradozott a klubhelyiségben.

- Hrosh belevaló tanár – magyarázta Sylvesternek, és mindenkinek, aki a közelében ült. – Ő nem lacafacázik. Simán rád robbant egy nagy kupac trágyát, és a szeme se rebben. Ha kell, megátkoz. Ha kell, leüvölti a fejed. De az ő óráján van csak igazán fegyelem! Nála Ava-Rose se vinnyog. Már nem mer. Év elején Hrosh belökte a tóba, aztán még kapott tőle egy csalánártást a képébe.

A karácsony közeledtével Remus prefektusi teendői ismét megszaporodtak. Segíteniük kelled a díszítésben, figyelni az alsósokra, akik a hideg idő miatt bent töltötték a szüneteket, és emellett folytatódtak a folyosói ügyeletek is.

Eközben a Reggeli Próféta újra meg újra hírt adott vándorló varázslényekről.

- Hová mehetnek? – tűnődött James hangosan. Peter a vállát vonogatta. – Óriások és vérfarkasok. Mindig ez a kettő.

Amikor végre Remus megérkezett, vele együtt mentek le Roxmortsba karácsonyi bevásárlást tartani.

- Egyre jobban aggódom Sirius miatt – szólt Remus, amikor beértek a faluba. Lábuk alatt ropogott a hó, a kis pelyhek pajkosan keringtek a levegőben.

James arca és orra kipirult a hidegben.

- Lehet, nem is tűnt el. Talán a Roxfortban bujkál valahol. Meg kéne nézni a térképen.

- Ha így van, akkor is aggasztó a helyzet – ingatta Remus a fejét, miközben megálltak Zonko kirakata előtt. – Biztos bűntudata van a teliholdas incidens miatt.

- Még jó – meredt rá James.

- Megbocsátok neki, csak jöjjön vissza épségben.

James nem tudott vitába szállni Remusszal. Peter továbbra is tanácstalanul kapkodta köztük a fejét, amikor Siriusról esett szó.

James nem igazán tudta, mit vehetne Siriusnak karácsonyra. Remusnak szerezett egy könyvet – a frissen megjelent Véres száj, érző szívet, amely a sok rettenetes, vérfarkasokról szóló hír ellensúlyozásaként jelentettek meg. Úgy gondolta, Remusnak szüksége lehet most ilyesféle bátorításra. Mindenhonnan az ömlött rájuk, hogy a vérfarkasok kegyetlen bestiák, akik még emberi alakban is csak pusztítanak.

Peternek egy bogarak tanulmányozásához megfelelő teleszkópot vásárolt, és mindhárom barátjának beszerzett jó sok édességet.

De hogy Siriusnak mit adjon, mint személyre szabott ajándék, azt nem tudta. Pedig eddig minden évben rögvest beugrott az ötlet, és könnyedén talált valamit számára. De most?

Akkor minden más volt, akkor tudtak együtt hülyülni. Talán most is ilyesmi kéne. Nem valami komoly, nyálas ajándék, mert Siriusszal a kapcsolatuk sosem ilyen volt. Olyan kellett, amin bárki más megsértődne – Sirius ellenben jót nevetne rajta. És már tudta is, mi lesz ez az ajándék.

- Mit szóltok ehhez? – mutatta fel a többieknek, amikor megtalálta, amit keresett. Remus nevetett, Peter pedig felmutatta a hüvelykujját.

Persze kérdéses volt, hogy Sirius egyáltalán visszatér-e karácsonyig. Most azonban James elhessegette ezt a gondolatot a fejéből, és megpróbálta élvezni a kiruccanást.

Beültek a Három Seprűbe, és vajsört iszogatva versenyt panaszkodtak a sok házi feladat miatt.

- Kiakasztó ez az RBF év – jelentette ki James.

- Elégé túltolják a tanárok – értett egyet Peter, és beleivott a korsójába.

- Engem érdekelne, Green professzor hova visz minket – merengett Remus.

James vállat vont.

- Biztos valami múzeumi kiállításra.

- Vagy egy bankba – sóhajtott Peter.

- Mégis miért vinne bankba? – értetlenkedett Remus.

- Az elég unalmas. A tanárok szeretik az unalmas dolgokat.

Azon a hétvégén McGalagony összeírta, hogy kik maradnak a Roxfortban a szünet idejére.

- Jó lesz egy kis pihenés otthon – sóhajtott Remus. A klubhelyiségben ültek az egyik lobogó lángú kandalló előtt. Odakint nagy pelyhekben hullott a hó, és már koradélután lement a nap, így most csak a fáklyák és a kandallóban ropogó tűz adott kellemes, langyos fényt.

- Nekem maradnom kell. – Peter lelombozottnak tűnt. – Anya dolgozik karácsonykor, azt mondta jobb, ha itt maradok, és nem egyedül ülök otthon.

- És akkor itt fogsz ülni egyedül? – nézett rá James, mire Peter bánatosan vállat vont. – Itt maradok veled.

- Ne! Nem kell!

- Dehogynem. Sirius kedvéért is itt maradtam harmadévben.

Így hát bármennyire is haza akart menni, mégis inkább feliratkozott a Roxfortban maradók listájára. Meglepve látta, hogy Lily neve is a listán van. Talán mégsem lesz olyan rossz itt maradni!

Habár nem volt kedve egy újabb veszekedéshez, pont karácsonykor.

Akárhogy is, visszaült Remus és Peter mellé, és nekilátott megfogalmazni a levelet a családjának.

Kedves anya, apa, papa és Grofici!

Sajnos idén nem tudok haza menni a téli szünet idejére. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de Peternek itt kell maradnia a Roxfortban, és egyedül lenne. Persze nem teljesen egyedül, de Remus egész biztosan haza utazik, Sirius pedig... Hát, fogalmam sincs, Sirius mit fog csinálni. De az biztos, hogy Siriusra most ezügyben nem számíthatunk.

Ígérem, hogy tavasszal haza megyek majd!

De talán nem is baj, hogy így alakult. Rengeteg leckénk van, elég sok tanulnivalót kell pótolnom. A kviddicset is át kell gondolom. Sajnos a stratégia, amit az első meccsre megalkottam, nem működött, most próbálok helyette mást kitalálni. A csapat nem olyan lelkes, mint kellene. Csúfosan megvert a Mardekár, márpedig én a kviddics kupára hajtok. De még a Hugrabug és a Hollóhát is jobban áll, mint mi.

Remélem, otthon minden rendben. Felénk is mennek óriások? Nem akarnék összefutni eggyel. Furák ezek a vonulások. Van ötletetek, mire készülhetnek?

Előre is kellemes karácsonyt és boldog új évet!

Ölel: James

Vasárnap délelőtt James jól felöltözött, és kiment a bagolyházba, hogy megkeresse Gyömbért. A bagoly kedves huhogással fogadta, és szelíden megcsipkedte az ujjait.
- Vidd el ezt a levelet anyuéknak – motyogta James, míg a lábára kötözte az üzenetet. – Aztán maradhatsz is otthon karácsonyig. Majd akkor eljössz az ajándékokkal. – Megsimogatta a bagoly fejét, aztán figyelte, ahogy felröppen, tesz egy kört a bagolyházban, és kiszáll az ablakon.

Még mindig ott állt, amikor valaki belépett a bagolyházba. James az alak felé fordult, és Regulus Blacket pillantotta meg. Egészen megfeledkezett a létezéséről, most viszont kapóra jött a kérdezősködéshez.

- Nem láttad Siriust?

Regulus leveregette csizmájáról a havat, és csak utána nézett Jamesre.

- Nem.

- De tudod, hogy eltűnt?

- Mondták már – dörmögte Regulus a szürke-zöld sálja mögött.

- És téged nem is aggaszt, mi van vele?

Regulus Jamest megkerülve odalépett egy bagolyhoz, és a karját nyújtotta neki, mire a bagoly ráröppent.

- Most mit vársz? Zokogjak a sarokban, és mondogassam, hogy „Úgy aggódom! Úgy aggódom!"? – Regulus adott egy kis bagolycsemegét a madarának, aztán ismét Jameshez fordult. – Egyébként te sem úgy nézel ki, mint akit annyira aggaszt Sirius sorsa. Az utóbbi hetekben alig láttalak titeket együtt. Pedig ti mindig olyanok voltatok, mint valami rossz szerelmespár. Sülve-főve együtt. Fogadok, hogy még vécére is együtt jártatok.

James Regulus képébe akarta vágni, hogy ez baromság, de az volt a helyzet, hogy tényleg mindenhova együtt mentek.

- De te sem tudod, hol lehet?

- Hm, lássuk csak – töprengett a mardekáros. – Részegre issza magát egy kocsmában, éppen azt hangoztatja valahol, hogy ő griffendéles, vagy pedig eltévedt egy motorkiállításon. Úgy sejtem, ezek közül valamelyik.

- Nagyon vicces – forgatta James a szemét, és elindult kifele.

- De az is lehet, hogy egy motorkiállításon részegedett le, és ott magyarázza az embereknek, hogy griffendéles – kiáltott utána Regulus, mire ő csak a középső ujját mutatta fel, és kilépett a bagolyház ajtaján.