Az ajtó Hagrid kopogtatására rögvest kinyílt. Magas, fekete hajú, szigorú tekintetű, kék taláros boszorkány fogadta őket. James biztos volt benne, hogy nem díjazná, ha megszegne pár szabályt.

- Jó estét, McGalagony professzor. Meghoztam az elsősöket – mondta Hagrid vidáman.

- Köszönöm. Innen már átveszem őket.

McGalagony professzor beinvitálta a kis csapatot az előcsarnokba, amelynek csupasz falait fáklyák világították meg, plafonja oly magasan volt, hogy azt nem is lehetett látni. A diákokkal szemben hatalmas márvány lépcső indult, a professzorasszony azonban nem arrafele vezette őket, hanem egy kicsi szobába. Ott csak elég szűkösen fértek el. McGalagony professzor mondott pár szót a beosztásról, és a négy házról, majd magukra hagyta a diákokat.

James kicsit arrébb ment, remélve, hogy megpillantja valahol Siriust. Azt vette észre, hogy a fiúk, akik egy csónakban ültek vele követni kezdték.

- Öhm... Segíthetek? – kérdezte.

- Én Mark Stebbins vagyok – mutatkozott be az egyik fiú. – Ők itt Terence és Nick.

- Oh, az én nevem James – mondta. – Várjátok már, hogy elkezdődjön a beosztás? – kérdezte mosolyogva, mire a fiúk bólogatni kezdett. – Szuper. És hova akartok kerülni?

- Én biztos, hogy hollóhátas leszek – jelentette ki Mark.

Terence sóhajtott egyet.

- Jó lenne a Griffendélbe kerülni, de kétlem, hogy elég bátor lennék hozzá. Szóval Hugrabug, vagy Hollóhát. Utóbbi jobb lenne.

- Nekem meg őszintén fogalmam sincs – mondta Nick. – De mindegy is. Oda kerülök, ahol a legjobb nekem. Te melyik házba akarsz jutni?

- Griffendél – jelentette ki határozottan James, aki idő közben rájött valamire. Griffendéles akar lenni és biztos benne, hogy griffendéles lesz. Ez azt jelenti, hogy nem fél attól, hogy másik házba kerül, ha pedig nem fél, akkor csakis a Griffendélbe juthat. Remek körforgás.

- James! – hallott meg egy ismerős hangot a háta mögött. Sirius tartott felé, miközben magával rángatott egy sápadt fiút. – Már azt hittem, bele fulladtál a tóba.

- Nincs olyan mázlid.

Sirius megállt Jamesszel szemben, majd a másik fiút közelebb tolta hozzá.

- Ő itt Remus – mutatta be. – Egy csónakban utaztam vele.

James és Remus üdvözölték egymást, azonban Jamesnek eszébe jutott, hogy neki elvileg Alice-szel kellet volna utaznia. Pár másodpercig a tömeget fürkészte, aztán meglátta Alice-t, aki épp egy barna hajú lánnyal beszélgetett. Úgy tűnt, jól el van, így inkább nem ment oda hozzá. Ami azt illeti, nem is nagyon lett volna ideje rá, mert McGalagony visszatért, és kijelentette, hogy kezdődik a beosztási ceremónia.

Az elsősök izgatottan követték a professzort, aki átvágott az előcsarnokon, és bevezette őket egy kétszárnyú ajtón, ami a nagyterembe vezetett.

A helyiség káprázatos volt, több ezer gyertya lebegett a levegőben a négy ház felett, melyeknél a felsőbb éves diákok ültek, és kíváncsian néztek az elsősökre. A terem végében egy ötödik asztal állt merőlegesen, amelynél a tanárok ültek. McGalagony a tanári asztal elé vezette a gólyákat és felsorakoztatta őket a tanároknak háttal. James végignézett a Griffendél asztalán. Minden szem rájuk szegeződött. A fiú a szemével megkereste Anastasiát. A lány őt nézte és mikor észrevette, hogy a fiú figyeli, intett neki. James visszaintett, majd ránézett a többi elsősre. Mindenki sápadtan ácsorgott és elég idegesnek tűnt. James nem értette, miért. Bár ő sem tudta, hogy zajlik a beosztás, olyat úgysem fognak tőlük kérni, amit nem tudnak megcsinálni. Akkor senki nem is járna az iskolába.

Felnézett a mennyezetre és vigyorogva megállapította, hogy az valóban tökéletesen mutatja a kinti égboltot.

Valaki megszorította James kezét, mire a gondolataiba mélyedt fiú összerezzent. Alice oldalazott oda hozzá, és úgy tűnt, mindjárt elájul.

McGalagony egy támla nélküli széket állított a diákok sora elé, majd egy elnyűtt süveget tett rá. Pár másodpercig csönd volt, aztán a süveg egyik szakadása kinyílt, és száj módjára dalra fakadt.

Rég volt, mikor fénykoromban

Négy nagy mágus összeállt,

És ők négyen úgy döntöttek

Nyitnak majd egy iskolát.

Hugrabug a kedveset

Hollóhát az eszeset

Griffendél a bátrakat,

Mardekár a ravaszokat

Tartotta az érdekesnek.

Létre jött a négy ház

S nagy volt a boldogság.

Így kerül ma Griffendélbe a bátor,

Hugrabugba a jámbor

Hollóhátba az okos

S Mardekárba a furfangos.

Amikor a süveg befejezte a dalolást, mindenki elkezdett tapsolni.

McGalagony professzor egy tekercsel a kezében az elsősökre nézett.

- Akinek a nevét mondom, ide jön, leül a székre és a fejére teszi a süveget, hogy az beoszthassa az egyik házba – szólt.

James annyira el volt varázsolódva a süveg dalától, hogy az első diákról le is maradt, csak azt látta, hogy a mardekáros asztalhoz ül le.

- Black, Sirius – hangzott McGalagony hangja. Sirius a süveghez sétált, James szeme pedig elkerekedett. Sirius egy Black lenne? Olyan igazi?

James már hallott a Black családról, és egyszer régen volt is szerencséje pár őrült tagjához.

Az Abszol úton sétáltak édesanyjával, amikor az egyik üzletből kilépett egy nő, mögötte pedig két, a megszólalásig hasonlító lánya.

A nő undorodó arccal körülnézett, majd megpillantotta Jameséket. A szeme felcsillant, bár arca továbbra is undort tükrözött.

- Euphemia! – kiáltotta és kissé megemelte kezét, melyen ott csüngött sárkánybőr retikülje.

Mrs Potter sóhajtott, majd megállt és bevárta a nőt és annak lányait.

- Ó, drágám, milyen rég találkoztunk utoljára – mondta a nő drámaian gesztikulálva. – Talán azon a bálon, amit Abbotték rendeztek. Emlékszem, borzalmas volt, meghívtak minden söpredéket – csóválta fejét. Mögötte a sötétebb hajú lánya érdeklődve hallgatta anyja monológját, míg másikuk a cipője orrát nézte.

Euphemia inkább nem fűzött hozzá semmit, jobbnak látta témát váltani.

- Mi járatban vagytok, Druella? A sulira készültök?

- Igen, igen – legyintett a nő. – Csak a szokásos iskolai bevásárlás, tudod – forgatta a szemét. – Vagyis nem tudod – nézett Jamesre. – Hány éves is a kis Jack?

Eupheima sóhajtva válaszolt és meg sem próbálta kijavítani fia nevét; tudta, hogy a nő úgyis eleresztené a füle mellett.

- Négy éves.

- Nagyon... tüneményes – mondta erőltetetten. – Csak azt nem értem, hogy miért járatod szegényt mugli ruhákban.

Mrs Potter egy újabb sóhaj után magyarázni kezdett.

- Egyrészt ebben könnyebben tud játszani, másrészt nem olyan feltűnő a mugliknak, harmadrészt ebben a melegben nem fogok rá hosszú talárt adni, negyedrészt pedig ő is ezt szereti.

Mrs Black horkantva felnevetett.

- Ugyan, Euphemia, ez egy gyerek. Nem tudja. hogy mit akar! Amúgy a talár is megfelelő, hidd el nekem. Abban is lehet játszani, ha nem adsz alá mást, akkor pedig tökéletesen szellőzik is. A muglik meg kit érdekelnek. Nem kell annyit közéjük járni és meg van oldva.

- Hát persze – mondta Mrs Potter, de hangja igazán gúnyosan csengett.

Druella az órájára pillantott, majd így szólt:

- Na, de mindegy is. Sajnos most mennünk kell, mert Narcissa hisztizni fog, ha nem érünk haza tizenegyig, és még meg kell venni Andromeda pálcáját.

Azzal két lányával a nyomában eltipegett.

És James most nem mással, mint ezeknek a rokonával barátkozott össze. „Nekem mindenkim a mardekárban volt" – Sirius ezt mondta a vonaton. És valóban, a Black család minden tagja a Mardekárba került.

A Teszlek Süveg pár perc után megszólalt:

- GRIFFENDÉL!

A teremben hirtelen néma csend lett, mindenki tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy Sirius kissé zavartan a Griffendél asztalához megy. Most senki nem tapsolt.

James gondolkodni kezdett. Sirius azt mondta, lehet, hogy szakítani fog a családi hagyományokkal. De mégis miért tenne olyat? Mi oka lehetne rá? Mi van, ha nem is azért akart griffendéles lenni, mert nem tetszik neki a Mardekár? A mardekárosok híresek a ravaszságról. Már pedig az a legravaszabb dolog, ha valaki meggyőzi a süveget, hogy ne a Mardekárba ossza be. Lehet, hogy Sirius is rávette fejfedőt, hogy ne oda tegye. Vagy talán valamelyik idősebb rokona megbűvölte, hogy a fiú griffendéles lehessen. De miért?

James a mardekáros asztalra nézett, de nem látott senkit, aki hasonlítana Siriusra. De persze vannak rokonok, akik nagyon különböznek.

A fiú sóhajtott egyet, majd ismét a süvegre nézett. Az épp Lily feje felé közeledett, de szinte még hozzá sem ért a lányhoz, mikor felkiáltott:

- GRIFFENDÉL!

James a szemével megkereste a sápadt, zsíros hajú fiút, és gúnyosan rávigyorgott.

A következő pillanatban Alice neve hangzott el. A lány megszorította James kezét a süveghez lépett. Pár másodperc múlva a süveg felkiáltott:

- GRIFFENDÉL!

Aztán még egy kislány griffendéles lett. Egy fiú hugrabugos, majd egy másik hollóhátas...

Az idő nagyon lassan telt. Voltak, akik percekig ültek egyhelyben.

Beosztották Nicholas Hillt (HOLLÓHÁT!), a fiút, aki Jamesszel utazott egy csónakban. Majd egy fekete hajú, Leila Lavigne nevű lányt, és Pascal Lewist is.

A legközelebbi griffendéles Remus Lupin lett, akit Sirius mutatott be Jamesnek. Aztán még Olivia Macmillan, Terence Melorn, Christopher Moscow, Patricia Mull többek között, meg Peter Pettigrew is be lett osztva. Aki persze pont James előtt van és akinél persze pont sokat gondolkodott a süveg. És aztán végre:

- Potter, James.

És akkor James boldogan a süveghez lépett. Miután a fejfedő a kobakjára került, egy vékony hangocska szólalt meg a fülében.

- Hmm, egy Potter. Rég volt már dolgom rokonoddal. No, de nem is kérdéses: GRIFFENDÉL! – az utolsó szót már mindenki hallotta, James pedig örömmel foglalt helyet a Griffendél asztalánál. Jobbján egy fekete hajú lány ült, akit szintén nemrég osztottak be.

- Helló! – köszönt a fiú vidáman. – James vagyok.

A lány ráemelte sötét szemét.

- Tudom. Most mondták.

- Én viszont lemaradtam rólad, szóval meghálálnám, ha elárulnád, hogy hívnak. Kivéve persze, ha ez titkos infó. De akkor mondj valami álnevet, mert hát mégiscsak egy házban leszünk hét évig, és jó lenne, ha szólíthatnálak valahogy – vigyorgott.

- Gwendolyn vagyok – mondta a lány.

- Szuper. És most akkor ez az igazi neved, vagy az álneved?

A lány kissé értetlenül nézett Jamesre.

- Az igazi.

Közben egy másik lány ült le James mellett, aki láthatóan majd kicsattant a boldogságtól.

Ő és Gwendolyn ég és föld voltak. James jobban szemügyre vette és felismerte benne azt a lányt, akit Alice-szel látott. A lány haja sötétbarna volt, ami pont a válla alá ért. Arcát szeplők borították a mosolygástól pedig láthatóvá vált, hogy fölül az első két foga nem ér össze.

- És téged, hogy hívnak? – kérdezte a fiú. Az új embereket érdekesnek tartotta, de zavarta, hogy senkinek nem tudja a nevét.

- Felicia Risum vagyok. És olyan jó, hogy griffendéles lettem. Úgy örülök! Te nem? – a boldogságtól kipirult arccal nézett Jamesre.

- De.

Mire mindenkit beosztottak, James kénytelen volt rájönni, hogy Felicia sokat tud beszélni. Nagyon sokat.

Miután az utolsó gólya is elfoglalta helyét (Laura Young – HOLLÓHÁT), Dumbledore professzor felemelkedett székéből és szeretetteljesen végignézett a diákseregen.

- Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Roxfortban. Mielőtt neki állnánk enni, szeretnék pár szót szólni: Jó étvágyat kívánok!

Azzal fogta magát és leült. A diákok lelkesen megtapsolták igazgatójuk mélyen szántó gondolatait.

Az aranytányérokon, melyek eddig még üresen álltak, most megjelent megannyi halomban a sok étel. Marhasülttől kezdve a bárányszeleten át a sült krumpliig minden finomság megtalálható volt.

James szedett magának a sertésszeletből, a hasábburgonyából és a mártásból, majd miközben nekiállt enni, körülnézett az asztalnál. Összesen kilencen lettek griffendélesek az elsősök közül.

Ő, James, a mellette ülő Felicia és Gwendolyn, a fekete hajú lány jobbján ülő Alice, a Jamesszel szemben falatozó Peter Pettigrew, akinél olyan sokat tanakodott a süveg; a Peter mellett ülő Lily, aki egy szőke, szintén elsős lánnyal beszélgetett – James nem figyelt a lány nevére –, a szöszi melletti Remus, és végül Sirius.

A fekete hajú fiú épp a krumpliját mártogatta bele a ketchupba. James ezt gyanúsnak találta.

Egész vacsora alatt azon tűnődött, hogy vajon miért akart Sirius griffendéles lenni. Ha tényleg a családja is közre játszik ebben, akkor az az alap problémájuk, hogy nincs senki a Griffendélben. Tehát vagy a griffendélesek után akarnak kémkedni, vagy a Griffendél klubhelyiségéből akarnak valamit, vagy...

James nem tudott összefüggően gondolkodni, ugyanis Felicia egyfolytában csacsogott.

- ... és akkor megvettük a pálcámat. Somfából készült, és egy egyszarvú van benne. Bár nem tudom, hogy fért bele.

Szerencsére ekkor eltűntek a maradékok a tányérokról és helyettük megjelentek a desszertek.

- Kérsz fánkot? – tolta James a lány elé a tányért.

- Ó, igen, köszönöm – örült meg Felicia és nyomban nekilátott az evésnek. Ez azért volt jó, mert így legalább nem beszélt.

James továbbra is Sirius rejtélyén töprengett. A Black fiú épp rizspudingot evett és közben Remusszal beszélgetett. Esetleg a griffendélesekből akar valamit kiszedni. De vajon mit?

Amikor mindenki befejezte az evést, a desszertek is eltűntek az asztalról, Dumbledore professzor pedig ismét felemelkedett székéből.

- Most, hogy mindenki jól lakott, néhány szót szeretnék szólni.

Először is Wandor professzor urat szeretném nektek bemutatni, aki az idei évtől a sötét varázslatok kivédése tantárgyat fogja oktatni.

Egy magas, fekete hajú férfi emelkedett fel a tanári asztalnál. A diákok gyér tapssal fogadták új tanárukat.

- Mindenki figyelmét szeretném felhívni arra, hogy iskolánk udvara egy ritka, de veszélyes kinccsel bővült. A fúriafűz közelébe merészkedni szigorúan tilos, mindazoknak, akik nem szándékoznak súlyos sérüléseket szerezni.

Valamint az elsőéveseket kívánom figyelmeztetni, hogy az iskola mellett álló Tiltott Rengeteg, mint ahogy a neve is mondja: tiltott.

Most pedig sipirc az ágyba! – mosolyodott el.

Jamesék a griffendéles prefektusok nyomában elindultak, ki a nagyteremből, fel a márványlépcsőn. Hosszan baktattak a festményekkel díszített falak között, fel a mozgó lépcsősorokon és tovább. A fiú biztos volt benne, hogy már bejárták az egész kastélyt, és csak összevissza mennek.

Ekkor azonban egy folyosó végére értek, ahol egy rózsaszín ruhás, igen csak gömbölyded nő portréjához érkeztek.

- Itt is volnánk – mondta az egyik prefektus az elsősöknek.

- Jelszó? – kérdezte a hölgy.

- Ruber.

A válasz hallatán a kép előrendült, és a mögötte lévő falon egy kerek nyílás tűnt fel. A gólyák egyesével átmásztak rajta, majd máris a griffendél otthonos klubhelyiségében találták magukat. A kerek helyiség tele volt kényelmesnek tűnő vörös fotelekkel és kanapékkal.

- Erre van a lányok hálóterme, erre pedig a fiúké – mondta a prefektus két, ellenkező irányba mutatva.

Miután James, Peter, Remus és Sirius felmentek a csigalépcsőn, az egyik szoba ajtajára kiírva végre megtalálták neveiket. A szobában már ott volt minden csomagjuk a vörös függönyű baldachinos ágyak előtt. Peter, Remus és Sirius egyből bevetették magukat az ágyba, Jamesnek azonban eszébe jutott, hogy megígérte Davidnek, hogy amint ideér, ír egy levelet. Végül úgy döntött, nem áll neki, majd csak holnap és inkább ő is befeküdt ágyába, hogy aztán egy szempillantással később már az álmok országában járjon.