James egy sikkantásra ébredt. Tompa puffanás, aztán léptek zaja.

- Nem, nem, nem, nem, nem! – hallotta a kiabálást. Egy lány volt az, és bár nem hasonlított Lilyéhez a hangja, ő azért remélte, hogy ez csak annak köszönhető, hogy még félálomban van, és valójában mégis Lily Evans rontott be hozzájuk, hogy azt ordítsa „Nem, nem, nem, nem, nem! Nem hiszem el, hogy eddig észre se vettem, milyen jóképű vagy és folyton nemet mondtam neked. Bocsánatért esedezem! Te vagy életem szerelme, kérlek, légy kegyes hozzám!"

De sajnos nem ez történt.

Az ágyfüggönyét erőszakosan elrántották, így James összeszorította a szemét. Túl sok volt a fény. Előző este talán kissé túl sok vajsört ivott, az sem segített most a világosság elviselésében.

- James!

Résnyire nyitotta a szemét, és így már látta a hozzá beszélő, ingerült, ámde csodaszép teremtést. Gyönyörű, selymes fekete haja a vállára omlott, és bár bőven nagy volt rá a póló, amit viselt, még így is látszott, hogy milyen jó alakja van. James nem emlékezett, hogy látta volna korábban, de ez most mellékes volt. Elvégre tilos reklamálni, ha éppen egy topmodell áll az ember ágya mellett. Alaposan végigmérte, és elvigyorodott, már csak azért is, mert ennek láttán a lány arcára olyan haragos arckifejezés ült ki, hogy azt még Lily Evans is megirigyelte volna.

- Ne merészelj flörtölni velem, te rohadék! – sziszegte a csaj, és most már valahonnan mégis ismerősnek tűnt a hangja. A hanghordozása, és igen, határozottan, hallott már ehhez hasonló hangot, még elsőben, amikor...

Olyan gyorsan ült fel, hogy lefejelte a felhúzott jobb térdét.

Belebámult a lány arcába, alaposan szemügyre vette minden egyes porcikáját, és kárörvendően felkacagott. Már az ágyról is majdhogynem leesett a nagy hahota közepette, amikor szöget ütött valami a fejében.

Neki nem lehet ilyen a nevetése!

Elnémult, és gyorsan belesett a takaró alá, hogy aztán egy másodperccel később kiugorjon az ágyból, és a vállánál fogva megrángassa az addig fölé tornyosuló lányt.

- Sirius! – ordította. – Mi a frászkarika folyik itt?

- Nem tudom! – felelte hisztérikusan a legjobb barátnővé avanzsált legjobb barátja.

James odasietett az ébredező Remus ágyához.

- Ő is! – kiáltotta. – És ő is! – tette hozzá, amikor Peter ágyához ért.

Sirius a tükörhöz lépett, és elkeseredetten belebámult.

- Nem akarok lány lenni! Úgy nézek ki, mint az anyám! És most még sírok is! Hülye lánytest, hagyd abba! – pofozgatta az arcát.

Remus kikecmergett az ágyból, és pár másodpercig figyelte a műsort, aztán összeráncolta a homlokát.

- Nem úgy volt, hogy a mardekárosokat vicceljük meg? – kérdezte, mire kapott három bólintást. – Hogyan történt mindez?

- Nem tudom – bőgött tovább Sirius, aki időközben a tükörnek dőlve a földig csúszott.

- Vegyük át szépen sorban – javasolta James. – Te, Remus, megtaláltad a bájitalt, Sirius pedig megfőzte. Ennyitől még nyilván nem történt semmi, ráadásul az már három napja volt. Én két nappal ezelőtt belecsempésztem a bájitalt a vajsörös üvegekbe, amiket aztán betettem az íróasztal alá – intett az íróasztal felé, ami alatt most határozottan nem voltak vajsörös üvegek. – Peter! Tegnap ezeket hoztad le, amikor kiültünk a tópartra?! – rivallt rá az említettre, akinek haja most a háta közepéig ért. Peter összerezzent. – Még mondtam is, hogy abban vannak!

- De hát... Nem akkor, amikor én is itt voltam.

James próbált visszaemlékezni, és valóban, csak Sirius és Remus voltak a szobában, amikor figyelmeztette őket, hogy azokból az üvegekből ne igyanak.

Lassan kifújta a benntartott levegőt, aztán a földön elterülő Siriusra nézett.

- Azért ennyire nem vészes a helyzet.

- De! Csinálj velem valamit – nyafogta, Jamesnek pedig akaratán kívül is rengeteg ötlet tolult a fejébe, hogy mit csinálhatna vele, és ez valószínűleg az arcára is kiült, mert Sirius összefonta maga előtt a karját, és sértetten felállt.

- Nem így értettem, te beteg állat!

James nevetve arrébb lökdöste őt a tükör elől, hogy megcsodálja női énjét, aki most vigyorogva pislogott vissza rá.

- Elképesztő, hogy még csajnak is jól nézek – tapogatta meg az arcát. – De igaz, ami igaz, fiúként ezerszer jobb vagyok.

- Már azt hittem, attól, hogy kissé összementél, az egód is kisebb lett – motyogta Remus. Mielőtt James visszavághatott volna, ismét megszólalt. – És most mi lesz?

James eltűnődött. A terv az volt, hogy ezzel beégetik a csökött agyú, álszent mardekárosokat, akik minden bizonnyal kikészültek volna attól, hogy egy napig az ellenkező nem bőrébe bújva kell élniük.

Most viszont ők kényszerültek erre. Nem akarták magukat nevetségessé tenni, de hát miért is lett volna ez nevetséges? Négy elbűvölő, pirospozsgás, cserfes arcú lánnyá változtak. Na jó, három elbűvölő, pirospozsgás, cserfes arcú lánnyá, és ott volt még Peter.

Ha tehát más oldalról közelítik meg a dolgot, és a cél nem a polgárpukkasztás – legalábbis nem olyan értelemben, mint ők azt eredetileg tervezték – akkor nincs is semmi gond.

James döntésre jutott, és összecsapta a tenyerét.

- Mi leszünk a Roxfort legmenőbb csajai.

A többiek kétkedve hallgatták tervét, de mivel megalázóbb lett volna lesunyt fejjel mászkálni egész nap, és beismerni, hogy hibáztak, kénytelek voltak elfogadni az ötletet.

Öt perccel később tehát felöltözve vágtak át a klubhelyiségen, és a lányok hálókörletéig meg sem álltak. A lépcső ez alkalommal készségesen felengedte őket, így hát feltrappoltak, és bekopogtak évfolyamtársaik ajtaján.

Alice álmosan nyitott ajtót, és nagyokat pislogott.

- Üdv – szólt végül.

- Szia! Bemehetünk? – kérdezte tőle James.

- Hát, öhm... Persze – mondta furcsállva, és szélesre tárta az ajtót.

A többiek megütközve néztek rájuk.

- Miben segíthetünk? – kérdezte végül Almira, mire James felnevetett.

- Ez most komoly? Egyikőtök sem ismer meg minket? – nézett körbe az értetlen lányokon. Öröm volt nézni, ahogy szép lassan mindegyikük rájön, honnan olyan ismerős nekik ez a négy lány, akik bekéredzkedtek hozzájuk ezen a verőfényes reggelen.

Felicia vidáman eltátotta a száját; Lily kezéből kiesett a kardigán, amit addig fogott. Gwendolyn enyhén felvonta szemöldökét, Almira pedig értetlenül pislogott rájuk.

- Mibe keveredtetek már megint? – kérdezte Alice egy nagy sóhajtás kíséretében. Becsukta az ajtót, és kíváncsian várta a választ.

James vállat vont.

- Egyszer mindent ki kell próbálni.

Lily felvette a kardigánját, és belebújt, de közben furcsállva méregette őket.

- Csodás. De ehhez miért kellünk mi?

- Mégsem mehetünk fiú ruhákban emberek közé – magyarázta James, minta ez magától értetődő lenne. – Úgyhogy szánjatok meg minket. Például kölcsön adhatod a bugyidat.

- Egy lyukas zoknit se adnék neked kölcsön – vágott vissza a lány.

Végül azért csak jutott neki is egy teljes szett. Vidáman magához ölelte a ruhákat, és a mellette álló Siriusra nézett.

- Alig várom a döbbent arcokat!

Sirius fintorogva magához mérte a kapott szoknyát.

- Szerintem ez túl rövid.

- Érdekes, akkor nem ezt mondtad, amikor az előtted sétáló Deborah Price, ugyanilyen hosszúságú szoknyájára tettél megjegyzést.

- Fogd be, Remus!

Almira összecsapta a tenyerét.

- Na, mi lesz már? Mindjárt kezdődnek az órák!

Kelletlenül átöltöztek, majd felsorakoztak a tükör előtt.

- Elképesztően dögösek vagyunk – állapította meg James. Megpördült a szoknyában, és vidáman odatáncikált a legközelebbi ágyhoz, hogy felvegye róla a talárt, és azt is magára penderítse.

- Te miért élvezed, hogy lány vagy? – meredt rá Sirius.

- Te miért nem? – vont vállat, és vidáman belebújt egy magassarkú cipőbe.

- Mert pisilnem kell, de nincs mivel!

Lily felsóhajtott, és fáradtan beletúrt a hajába.

- Ugye tudod, hogy a lányoknak is van húgycsöve?

- De csak ilyen csökött, nekem olyan nem kell! És nem akarom látni, hogy micsoda megcsonkításon estem keresztül – magyarázta Sirius felháborodottan. James hozzávágott egy magassarkút.

- Holnap minden újra a régi lesz. Addig is, élvezd ki, hogy jó csaj vagy.

Sirius végül megfogadta a tanácsát, mert belebújt a cipőbe, és Jamesszel karöltve ismét a tükör elé lépett.

- Olyan szépek vagyunk – szólt James meghatottan. Könnybe lábadt a szeme, és el kellett ismernie, tényleg hatással volt gondolataira és viselkedésére az ellányosodott teste.

- Egyébként, tényleg szép vagy,Jamie – nézett rá meghatottan Sirius a tükrön keresztül.

- Ó, nem, fel se érek hozzád, drága Sira – játszott rá. Sirius kiesett a szerepből.

- Elladora lenne a nevem, ha lány lennék.

James szája legörbült.

- Az most tök mindegy. Az én szüleimnek is biztos több fantáziája volt.

- Az enyéimnek semennyi sem volt. Csak elneveztek az után, aki a legutóbb meghalt a családunkban. – Sirius elhallgatott, aztán gonosz mosolyra húzódott a szája. – Képzelem, milyen csalódottak lehettek, amikor bejelentették, hogy ez a nevem, Regulus bá' és Arcturus bá' pedig két napra rá felrobbantották magukat.

- Felrobbantották magukat? – értetlenkedett James, és nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy inkább elborzadjon ezen. Így hát egyszerre tette mindkettőt.

- Hosszú történet, majd egyszer elmesélem. De legyen, elfogadom a javasolt nevet, de te is maradsz Jamie, az uniszex.

James szeme felcsillant.

- Mint az Elvendork. – Mivel senki sem értette, miért lelkesedik, hozzá tette: – Tudjátok, aki megtámadott minket. Utána néztem, és ezt a nevet lehet adni lánynak és fiúnak is.

- Egyáltalán miért néztél utána? – értetlenkedett Remus.

- Csak tetszett. – James színpadiasan legyintett. – Hagyjál, Remona, még ki kell sminkelnem magam. – Almirára nézett, és kettőt csettintett. – Sminket!

Smink helyett egy párnát kapott, egyenesen a képébe.

Aztán Almira erőszakosan lerántotta egy székre, a következő pillanatban pedig James már csak azt érezte, hogy hátrabicsaklik a feje, miközben a fejbőre majd leszakadt.

- Mit csinálsz, te őrült?

- Megfésüllek.

- Azt neee!

James fel akart állni, de Almira erősen fogta a fésűt, ami beleakadt a meghosszabbodott hajába, így amint megemelkedett, a lány már vissza is húzta a fejénél fogva. A biztonság kedvéért a másik kezével ránehezedett a vállára.

- Muszáj! Ami új hajad nőtt az nem kócos, ami meg eddig is megvolt, az az.

- Nem baj, én az egyediséget képviselem – panaszkodott, míg a lány kegyetlenül cibálta a haját.

Mindeközben Felicia nekiállt kisminkelni Remust, Alice pedig Siriust üldözte egy csillogó hajcsattal. Lily fáradtan nézett körbe, végül megesett a szíve Peteren, és odaintette magához.

- Na jó, tudod, mit? – nyögte Almira, ahogyan a fésüléssel küszködött. – A kócos részt levágom.

- Ne!

Nyissz.

James a haja végét tapogatta, ahonnan valóban eltűnt az addigi kócos rész, így most vállig ért a frizurája.

- Hogy tehetted? – fordult hátra a lányhoz, aki csak erőteljesen megfogta a fejét, és visszafordította. Immáron könnyed mozdulatokkal kifésülte James haját, aztán hátra lépett, és elégedetten megszemlélte a művét.

Amint lehetett, James felállt, és megrázta a fejét, aztán még a kezével is beletúrt, hogy minél kócosabb legyen. Felszegte állát, és egy arcába libbenő tincset arrébb fújva, dacosan Almirára nézett. Ő lányként is kócos lesz, és ebből nem enged.

Tíz perccel később már mindannyian elmondhatták magukról, hogy tökéletes a sminkjük, a frizurájuk és az öltözetük. A lánylépcsőn lefelé tartva James megtorpant a másodévesek szobájának ajtaja előtt.

- Erről kell egy kép, Lottie biztosan szívesen kölcsön adja a gépét.

Lottie egész biztos, hogy nem szívesen adta volna kölcsön a gépét, de mivel ő beköltözött Sylvester mellé a gyengélkedőre, nem reklamálhatott. James benyitott a szobába, ahol az idegesítő kislányok nyafogni kezdtek, amiért csak úgy besétált.

- Mit akarsz itt?

- Nem jöhetsz csak úgy be!

- Amúgy is, te meg ki vagy?

- Hallod?

De addigra James már kint is volt, mert megszerezte a hőn áhított fényképezőgépet. A hatodik emeleten jártak, amikor elérkezettnek látta az időt a kép elkészítésére.

- Vonulós képet akarok – magyarázta az elképzelését Alice-nek, akire a gép kezelését bízta. – Mi végigvonulunk a folyosón, te pedig lefotózod.

Így hát készült róluk egy nagyon szexi, folyosón vonulós kép, aminek egyetlen hibája az volt, hogy párszor megbicsaklott a lábuk a magassarkúban, és majdnem elestek. De Felicia még szélbűbájt is alkalmazott közben, ezért a hajukat meglibbentette a lágy szellő, ami igencsak jól mutatott a fotón.

A nagyteremben senkinek sem tűnt fel, hogy néggyel kevesebb fiú van, ámde néggyel több lány. Ez érthető volt, elvégre annyira sokan jártak a Roxfortba, hogy egy átlagos szemlélődőnek ez nem tűnhetett fel.

Az viszont határozottan megdöbbentő volt, hogy az első órán, ami gyógynövénytan volt, senki nem szólt semmit. Még Bimba professzor sem!

James a tanárnőt szuggerálta, kíváncsi volt, mikor veszi végre észre a dolgot, és mikor jön az a rész, ahol pontlevonással fenyegetőzik és elküldi őket, hogy öltözzenek át, meg változzanak vissza.

- Potter! – csendült egyszer csak Bimba morcos hangja. James szája felfelé görbült. Kezdődik! – Ne csak álljon ott, hozza ide azt a kannát!

James döbbenten pislogott. Bimba felismerte, de nem megszidta, hanem csak elküldte kannáért. Miért? Miért!?

A szintén értetlen Sirius és Remus között hátralépve kézbe vette a kannát, és odavitte a tanárnőnek.

- Köszönöm. Szóval, a kocsonyabokor rengeteg vizet igényel, ezért... Potter, meddig áll még itt?

James még mindig várta balhét, de az sajnos elmaradt. Visszasietett a barátaihoz, és rájuk meredt.

- Én ezt nem értem. Már vissza is változtam, vagy mi van?

Sirius, Remus és Peter a fejüket rázták. A közelükben dolgozó Mark Stebbins meghallotta a kérdést, és rájuk nézett.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Ez még kérdés? Lány vagyok, és Bimba csak annyit mondott, hogy vigyem neki oda a kannát!

Mark értetlenül felvonta a szemöldökét.

- A lányoknak is dolgozniuk kell az órán.

James szívesen behúzott volna egyet neki.

- Fel se tűnt neki, hogy most lány vagyok. Akkor leszidott volna. De az egész osztálynak nem tűnt fel – nézett a többiekre. – Merlin lábgombájára, fiúként is úgy nézek ki, mint egy lány!?

Mark halkan kuncogott, és megbökdöste az asztalon előtte húzódó kocsonyabokrot.

- Nem – szólt végül. – De mit vártál? Hugrabugosok vagyunk. Elfogadjuk, ha inkább lány akarsz lenni, vagy legalábbis úgy teszünk, és vagyunk annyira tapintatosak, hogy ne kérdezgessünk róla – magyarázta. – Esetleg, aki közelebbi kapcsolatban van veled, az rákérdez, hogy szeretnéd-e, hogy mostantól másként hívjon, de ennyi.

James visszafordult a barátaihoz.

- Hánynom kell ettől a cukormázas kedvességtől. Mégis hogy lehet viccelni, ha ezek nem kiadnak rajta, hanem elfogadják tényként, és élik tovább az életüket? – mondta nekik halkan.

Bosszankodva körbenézett a teremben, és valóban, a hugrabugosok csöndesen csinálták a kiosztott feladatokat. Az egyetlen, aki bármiféle reakciót mutatott irányukba, az Arlett Wilson volt, akinek arcán némán peregtek le a könnyek, és időnként szipogva Siriusra pillantott.

A mugliismeret már egy jobb alkalom volt a kedélyek borzolására, ott ugyanis mind a négy ház képviseltette magát. Green professzor csak egy szemöldökemeléssel jelezte, hogy észrevette a változást, de aztán úgy kezdett a mugli zenéről beszélni, mintha mi sem történt volna.

Bűbájtanon Flitwinck kiadta a feladatot (a doboznyitó bűbájt gyakorolták), aztán odasétált a négyesükhöz, és megkérdezte, hogyhogy ez alkalommal lányok.

- Emlékszem, egyszer én is kipróbáltam ezt a bájitalt – mesélte.

Mindannyiuk szeme elkerekedett.

- Tényleg?

- Igen. De, amint azt látjátok, nem tetszett a hatása – nevetett.

Aztán végre valahára elérkeztek ahhoz a ponthoz, amire egész nap vártak. McGalagony orrcimpája úgy remegett, mintha egy seprűn repülne, ami elérte a maximum sebességet, az orra pedig le akarnak szakadni a fejéről.

- Hallatlan! Ezt mégis hogy képzelték? – kérdezte.

- Tanárnő, ebben nincsen semmi hallatlan – rázta James a fejét.

- Ha én lány szeretnék lenni, akkor lehetek lány. Légy, aki a szívedben vagy – tette hozzá Sirius.

- És maguk pont egyszerre akartak lányok lenni – rázta McGalagony a fejét, ahogyan végignézett a négyesükön. – Kötve hiszem, hogy ennek bármi köze van a szívükhöz. Inkább is a megbotránkoztatáshoz.

- Az már nem a mi hibánk, hogy egyesek ezen megbotránkoznak – vonogatta James a vállát ártatlanul.

- Az indok nélküli provokációt akkor sem tűröm. Tíz pontot vonok le, és örüljenek, amiért jó kedvemben találtak.

James és Sirius összevigyorogtak, aztán lepacsiztak az asztal alatt.

De az igazán jó rész csak bájitaltanon kezdődött. Öt perc késéssel vonultak be a terembe, hogy mindenki rájuk figyeljen, amikor belépnek.

- Elnézést a késért – szólt James felhangon. – Meg kellett igazítanom a sminkem, bizonyára megérti a tanár úr.

A mardekárosok arca felért egy előkarácsonyi ajándékkal – Lumpsluckét is beleértve. Mivel a férfi nem tudta, mit mondjon, csak furcsállva méregette őket, Sirius átvette a szót.

- Ne aggódj, Jamie, az ötperces késés a szép lányok ismérve.

James a szívére szorította a tenyerét.

- Köszönöm, Sisy, te mindig olyan kedves és megértő vagy.

Az új becenév hallatán Sirius szája mosolyra rándult, de még idejében rendezte arcvonásait.

- Potter! Black – zendült ugyanis Lumpsluck hangja. – És... Mr. Lupin, Pettigrew? Maguk mégis mit művelnek?

- Hogyhogy mit? – mosolygott rá James.

- Órára jöttünk, professzor – szólt Remus szelíden. – Még mindig párokban dolgozunk?

James kitörölt egy láthatatlan könnycseppet a szeméből.

- Kérem, uram, mondja, hogy nem!

- Valójában pontosan ez a helyzet. Iparkodjanak, a többiek már rég nekiláttak a munkának.

James undorodva helyet foglalt Piton mellett, aki hasonló tekintettel méregette őt.

- Mindig ki kell találnod valamit, hogy te legyél a középpontban, nem igaz? – kérdezte gyűlölködve.

James minden erejét összeszedve rámosolygott.

- Csak nem féltékeny vagy? De miért? Mert rád nem figyel senki? Rendben, beiktatok majd egy találkozót veled a naptáramba, habár elég sűrű a programom, de legyen. Régi álmom megmártózni a tóban, jöhetsz te is, aztán meglátjuk, mennyi ideig bírod levegő nélkül a víz alatt.

- Viccesnek hiszed magad? – Piton arca gyűlölettel teli grimaszba fordult.

- Vagy nem ez a baj? Szeretnél inkább te is lány lenni? Úgyse lenne merszed kipróbálni. Az ilyenhez kell egy kis bátorság, de ugye mind tudjuk, hogy az a griffendélesek kiváltsága, és nem a Mardehány ház tagjaira jellemző – elmélkedett James . – De hát mit is szólnának a drága háztársaid? Hiszen így is utálnak. Kötve hiszem, hogy elnéznék neked, ha inkább lányként szeretnél élni. Elvégre nem az elfogadásról híresek. Csodálom, hogy egyáltalán szóba állnak olyannal, aki alapvetően lánynak született. Az illene még bele a képbe, pontosan a mugliszületésűek gyűlölete és a feketemágia imádata közé. A nők elnyomása. Mit szólsz? Még mondhatod a haverjaidnak, hátha fontolóra veszik. Mondjuk neked nincsenek is barátaid. De azért csak meghallgatnak azok a kis szemétládák – biccentett a többi mardekáros felé. – Na, ne csak nézzél ki abból ronda fejedből, csináld a főzetet, mert sosem leszünk készen! – ripakodott rá.

Piton vissza akart vágni, de ekkor egy keserves hang hallatszott egy hátsóbb padsor felől.

- Lumpsluck professzor, Avery zaklat engem! – kiáltotta Sirius. James kiugrott Piton mellől.

- Megmentelek, drága barátnőm!

- Ne hagyd neki, Jamie, kérlek, én ezt nem élem túl!

Lumpsluck figyelte, ahogyan James odaugrál Siriushoz – magassarkúban igencsak nehézkesen – aztán a nyakába veti magát, megölelgeti, végül pedig Avery felé fordult, és az öklével felé üt párat.

- Na? Most legyen nagy a szád!

- Nem is csináltam semmit – emelte fel két kezét mardekáros. – Hazudik!

- Naná, hogy hazudok – motyogta Sirius James fülébe, aztán még hangosan hozzá tette. – Hogy merészelsz hazugnak nevezni, te perverz disznó?

- Elég! – emelte fel Lumpsluck a hangját. – Avery, menj át Piton mellé, ti ketten pedig döntsétek el, hogy rendesen dolgoztok, vagy sem, mert különben kiküldelek benneteket! – dörrent a griffendéleskre, akik erre szívszaggató sírásban törtek ki.

Aztán eljött az a pillanat is, amire talán gondolniuk kellett volna, de nem tették. James bokája kibicsaklott a cipőben, amikor belépett a mosdóba, így hát a karját széttárva igyekezett visszanyerni az egyensúlyát.

- Mi az, szép lány, eltévedtél? – kérdezte egy kaján hang. James felkapta a fejét, és szembe találta magát a kezet mosó Jack Bookharttal. A fiú elzárta a csapot, és tett felé egy lépést.

James ekkor jött rá, hogy a fiú mosdó most nem neki való.

- Én...

De a fiú ekkor már túl közel járt hozzá. Megfogta a kezét, és kíváncsian fürkészte az arcát.

- Nem tűnsz ismerősnek, pedig griffendéles vagy – pillantott a nyakkendőjére. – Mi a neved?

- Hát nem az, amit hinnél. Most mennem kell.

- De még csak most jöttél.

Jack Bookhart keze feljebb csúszott a karján.

- Ne fogdossál, de gusztustalan tetű! – rivallt rá James, de csak egy mosolyt kapott.

- Milyen kis... Áuu!

James ágyékon térdelte a fiút, amikor pedig az összegörnyedt, még fel is lökte.

- Hülye barom – közölte a földön fetrengő Jackkel. Sarkon fordult és az ajtóhoz sétált. Kinyitotta, onnan pedig még visszanézett, és elvigyorodott. – Amúgy James Potter a nevem, csak mondom.

A klubhelyiségbe visszatérve a többiek is hasonló élményekről számoltak be.

- Daniel Oslan kis híján megcsókolt – borzongott meg Remus. Elővett egy tábla csokoládét, és beleharapott.

A mellette lévő fotelban ülő Sirius együttérzően bólintott.

- Azt hittem, a rajtam lógó, idegesítő lányoknál nincsen rosszabb. Tévedtem, a rajtam lógó, idegesítő fiúk sokkal rosszabbak. Sokkal többen veszik a bátorságot arra, hogy flörtöljenek velem, és minden második srác leszólít.

- Engem szerencsére békén hagynak – szólt Peter megkönnyebbültem.

- Hát azt nem csodálom – motyogta Sirius.

Este James nagy dilemmába került. A klubhelyiségből nyíló két, egymás melletti, egyforma ajtó előtt állt, és tűnődve nézett egyikről a másikra. Lány fürdő, vagy fiú fürdő?

Ha a fiúkhoz megy be, olyasmi atrocitások érhetik, mint a mosdóban. A lányokhoz viszont nem etikus bemennie, mert hát valójában mégiscsak fiú.

Erre a gondolatra felnevetett. Mégis kit érdekel, hogy mi etikus?

Vidáman lenyomta a lányok fürdőszobájába vezető ajtó kilincsét, és tett egy óvatos lépést befelé. Korábban próbált már bemenni, de egy láthatatlan fal nem engedte. Most viszont fennakadás nélkül beléphetett.

A valóság sokkal kiábrándítóbb volt, mint a képzeletében élő kép a lányfürdőről, amelyben meztelen lányok túrnak érzékien a vizes hajukba a forró gőztengerben állva, míg hátrébb, a teljesen nyitott zuhanyzókban páran a fejüket hátravetve tusolnak.

Csakhogy igazából nem is volt a helyiség tele lányokkal. A mosdókagylóknál ketten álltak, immáron pizsamában, és az arcukat törölgették, hogy eltüntessék a sminkjük maradványait. Hátrébb a zuhanykabinok éppolyan módon el voltak választva egymástól, mint a fiúknál, és sajnálatos módon még függöny is volt előttük. Komolyan, ki találta ezt ki?

Azért mégsem volt olyan rossz a helyzet. A legutolsó zuhanyzó előtt nem más állt, mint Lily Evans személyesen. James gondolkodás nélkül odasietett a mindössze egy törülközőt viselő lány mögé, és a frászt hozva rá megszólalt.

- Nem hittem volna, hogy napraforgós törölköződ van, de illik hozzád.

A lány megpördült, és még a száját is eltátotta.

- Hogy van merszed bejönni ide? – sziszegte.

- Ahhoz kéne igazán a vakmerőség, hogy a fiúkhoz bemenjek. És amúgy is, itt jobb a látvány – vont vállat ártatlanul. – Na, egy közös pancsi? – biccentett a zuhanyzó felé vidoran. A lány valamiért nem osztozott a boldogságában.

- Menj innen!

James ajka legörbült.

- Olyan ünneprontó vagy. Pedig épp az jutott eszembe, hogy talán eddig ez volt a baj. Azért utasítottál el mindig, mert fiú vagyok. Most itt a lehetőség, hogy teszteld, jobban bejönnek-e a lányok, és közben meg se csalj. – Beszéd közben a vigyor visszakúszott arcára, mivel Lily arca egyre vörösebb árnyalatot öltött.

- Bárkivel bármit csinálok, az nem megcsalás, mert nem vagyunk együtt – mondta végül.

- Akkor itt a remek alkalom. Holnap egy randi? Vagy még ma? Lányként akarsz vagy fiúként? Attól függ.

Lily bosszankodva az égre nézett, aztán szorosabbra húzta magán a törölközőt.

- Egyáltalán hogyan jutottál be? A bűbájnak így sem kellene beengednie téged.

James tetetett sajnálkozással lehajolt, és kicsatolta a cipőjét.

- Akkor sajnos nem lenne hol fürdenem, büdös meg mégsem lehetek, nem igaz? Úgyhogy bejutottam. – Hirtelen szöget ütött valami a fejében. Bejutott! Ez lesz a megoldás! Gyorsan visszahajolt, hogy becsatolja a cipőt. – El kell intéznem valamit, várj meg itt! – Sietősen a kijárat felé fordult. – Vagy az ágyamban, nekem mindegy – nézett vissza, de Lily dühös szavai már el sem jutottak füléig.

Botladozva kirohant a fürdőből, és a hálószobájukig meg sem állt.

- Be tudunk menni a lányok fürdőszobájába – rontott be.

- Ez nem meglepő – szólt Remus, mialatt James leszórta a fürdős holmiját az ágyára. – Az viszont igen, hogy te kipróbáltad. – Mindannyian rámeredtek, így hát helyesbített. – Igen, valójában az sem meglepő.

- Tudjátok, hogy ez mit jelent? – nézett végig James a társaságon.

- Azt, hogy lesz egy remek esténk? – találgatott Sirius.

- Nem. Vagyis igazából de. Rá tudjuk tenni a lányok fürdőit is a térképre. Máskor nem lesz erre lehetőségünk, hacsak nem akartok ismét egy napot lányként tölteni.

Mivel ehhez egyikük sem érzett sok kedvet, nekiláttak átöltözni. Legfőképp a cipő miatt, hangosan kopogó cipőben nem lehet osonni – bár a sajátjuk meg nagy volt rájuk –, de jó volt végre nadrágba bújni a szoknya helyett, és inget húzni a blúz helyett.

Kissé ugyan lógtak rajtuk a ruhadarabok, de ez most mellékes volt.

Éjfél környékén leosontak a klubhelyiségbe, onnan pedig át fürdőbe. Felvették a hely emlékképét, majd ráöntötték a félkész térképre, amit sajnos még mindig nem tudtak rétegezni, ezért kusza és átláthatatlan volt.

Kimásztak a portrélyukon, és nyakukba vették a kastélyt, hogy a másik három ház lányfürdőit is felkeressék, és végre azok is rákerüljenek a készülő térképükre még azelőtt, hogy ők ismét fiúk lesznek.