Vagyis csak tapadt volna, ha Felix telefonja nem épp abban a pillanatban szólalt volna meg.

-Bocsánat - szabadkozott halkan Lixie és szemeit szégyenlősen lesütve kotorta elő a zsebéből a telefont. Hálás volt az égieknek, amiért legjobb barátjának épp most jutott eszébe felhívnia őt. Kezdett kicsit kínos lenni a helyzet Hyunjinnal... - Szia Jisung - köszörülte meg a torkát és egy könnyed mozdulattal felült a pultra, hogy minél távolabb legyen a volt párjától.
-Szia Pixyke - üdvözölte vidáman a mókusarcú. - Mi a helyzet veled? Hogy vagy?
-Őhm - vakarta meg kínjában a tarkóját az ausztrál fiú, majd egy tüdő repesztő sóhaj után válaszolt Han kérdésére. - Minden oké, épp Hyunjin hyunggal vagyok.

A Jisungal szemben ülő Reila megfeszült a kis szeplős szavainak hallatán. Nem tetszését csak egy dühös fejrázással fejezte ki, hogy Felix véletlenül se hallja meg őt. Legszívesebben a pici házáig futott volna, hogy a hajánál fogva rángassa el onnan Hyunjint...

Han kétségbeesetten pislogott a körülötte ülőkre, mire a farkas nőstény hevesen gesztikulálva mutogatta el neki, hogy faggassa tovább Lixiet. Minho finoman megszorította párja kezét az asztal alatt, amiből kellő mennyiségű bátorságot tudott meríteni az omega.
-Csak nem megzavartam valamit? - nevette el magát Sungie valami furcsa éllel a hangjában, amit Felix hirtelen nem tudott hova tenni.
-JISUNG - ripakodott rá felháborodottan a legjobb barátjára a kicsi és riadt tekintetét a vele szemben álló hyungjára emelte.

-Oké, oké - védekezett rögtön Han, aki véletlenül sem szerette volna kihúzni a gyufát az ausztrál fiúnál. - Meg ne egyél! Csak szerettem volna meggyőződni arról, hogy rendben vagy.
-Már miért ne lennék? - kérdezett vissza semmit sem értve Felix. Jisung viselkedése már több mint gyanús volt számára...
-Nem tudom Felix - felelte sejtelmesen a mókusfiú. - Van bármi okod rá?
-Ha csak hülyeségekkel szeretnél zsibbasztani, akkor inkább leteszem - morrant fel türelmetlenül és dühösen megcsóválta a fejét. - Ne rabold az időmet!
-Úgy látom valaki sündisznót reggelizett - nevette el magát kínjában Jisung és már kezdte feladni a reményt, hogy bármit is kiszedjen Lixből.

Hyunjin kezdett egyre irritáltabb lenni és fejével a nappali felé intett, ezzel jelezve a picinek, hogy menjenek inkább sorozatot nézni. Felix egy aprót bólintott és törpi kezeivel szőke tincseibe túrt, miközben egy reszketeg sóhajt hallatott.
-Ha ennyire lengeti a szél a pofádat, kérd meg Minhot, hogy tömje be - szúrta oda csípősen Lix, mire a vele szemben álló mindkét kezét a szájára tapasztva próbált meg nem röhögni.

-Khm, szia Felix - szólt bele a telefonba Lee Know és Jisung mérges tekintete láttán igyekezett letörölni az arcáról a vigyort. A legidősebb imádta hallgatni a két legjobb barát gyermeteg vitáit, amik mindig feldobták a kedvét.
-Szia hyung - köszöntötte könnyed hangnemben Lixie az alfát. - Kérlek adj a mókusodnak egy kis makkot, hogy én nyugodtan tudjak sorozatozni Hyunjinnal - csevegett tovább Felix, majd Han kiborulását hallva kajánul elvigyorodott.
-YONGBOK - sipította egy oktávval magasabb hangon Sungie. - Ezért megö... - kezdett el fenyegetőzni, de az ausztrál gyorsan bontotta a vonalat.

A fiatalabb szőkeség mély levegőt véve letette maga mellé a készüléket és arcát két kezébe temetve egy óriásit sóhajtott. Annyira kínos volt az egész szituáció és őszintén remélte, hogy legjobb barátja váratlan hívása eltántorította hyungját a folytatástól.

De tévedett...

-Ne haragudj Jinnie - emelte végül hyungjára sajnálkozó tekintetét Lixie és ajkai keserű mosolyra húzódtak.
-Semmi baj szépségem - somolygott szelíden Hyunjin és óvatosan Felix füle mögé túrta a fiú egyik rakoncátlan tincsét. - Hol is tartottunk? - tette fel a költői kérdést, majd közelebb hajolva a pulton ülőhöz finoman a nyakára csókolt. A kis szeplős testén borzongás futott végig, de egyáltalán nem a jó értelemben. Nem az érintéssel volt problémája, hanem azzal, hogy nem attól az embertől kapta akitől vágyott rá...

-Hyung - találta meg a hangját nagy nehezen Lix. - Szerintem ez nem jó ötlet - suttogta elfúló hangon, majd a mellkasánál fogva kissé eltolta magától Hyunjint és lesütötte a szemeit. Gyűlölte magát abban a pillanatban és már átkozta a percet, amikor igen-t mondott az idősebbnek a hirtelen jött találkozó ötletére.
-Mi? - fagyott le a mozdulat közben a magasabb és összezavarodott tekintetét az ausztrálra emelte. - Miről beszélsz? - kérdezte csendesen, de orgánuma fortyogott a dühtől.
-Ne csináld ezt kérlek - suttogta Felix és mutatóujját a fiú ajkaira nyomta. - Hiszen mi már csak barátok vagyunk... - tette hozzá szomorkásan és nem is sejtette, hogy ezekkel a szavakkal mennyire megforgatta a tőrt Hyunjin szívében.

Az idősebb ingerülten ellökte magát a konyhapulttól és kétségbeesetten a tincseibe markolt. Nem veszíthette el Felixet és abban a pillanatban nem állt túl jól a szénája. Képtelen volt elfogadni a pici visszautasítását...
-És mi van akkor, ha én nem csak a barátod akarok lenni? - dörrentre rá Lixre, aki a hangerő miatt riadtan rezzent össze. - A picsába Felix, én még mindig szeretlek téged - tette hozzá és egy dühös mozdulattal letörölte frissen kibuggyant könnycseppjeit. 

Feszült csend telepedett a konyhára és a két fiú úgy méregette egymást, mint egy robbanásra kész bombát. Egyikük sem mert megszólalni, de Hyun titokban abban reménykedett, hogy Felix visszavonja korábbi szavait és végül egymás karjaiba omlanak, mint a romantikus filmekben.

-Sajnálom... - szólalt meg végül sírástól elfúló hangon a pici, óráknak tűnő pár perces hallgatás után, de képtelen volt bármi mást mondani. Pechjére ez az egy szó csak olaj volt a tűzre és még jobban feldühítette a magas fiút.
-Szóval már túl is vagy rajtam, huh? - nevetett fel keserűen Hyunjin. - Ilyen könnyedén tovább léptél az együtt töltött időn? - tette fel a költői kérdést és miután nem kapott semmilyen választ dühösen a falba ütött. - Mondjuk gondolhattam volna abból, hogy képes voltál ágyba bújni egy vadidegennel... - köpte undorodva Felix felé a szavait.

Az ausztrál fiúval forogni kezdett a helység és úgy érezte tágas konyhájának falai menten összenyomják őt. Megtörtént az, amitől a legjobban rettegett...
-Mi? - kérdezte lesápadva Lix és hitetlenkedve megrázta a fejét. - Te erről honnan tudsz...?
-Csak tippeltem - húzta fölényes mosolyra az ajkait Hyun. - De ezek szerint jók voltak a megérzéseim - jegyezte meg gúnyosan.

Az idősebb fiú hangsúlya és beszéd stílusa éktelen haragra gerjesztették Felixet. A kezdeti riadtság helyét lassacskán átvette a düh és egy könnyed mozdulattal lehuppant a konyhapultról. Állát dacosan felszegte és forrongó tekintetét Hyunjinéba fúrta.
-Nem gondolnám, hogy jogod van számon kérni engem hyung - ejtette ki lassan tagolva a szavakat, hogy a magas szőke biztosan felfogja őket. De sajnos nem volt a legokosabb ötlet ezt a tényt a feldúlt és megbántott Hyunjin orra alá dörgölni...
-Lehet, de attól még kibaszottul fáj - emelte fel a hangját az idősebb. - Én egyszer nem érdemeltelek meg téged a kapcsolatunk alatt, de másnak meg csakúgy odadobod magad?!
-Kérlek szépen fejezd ezt be - próbálta meg csitítani a másikat Lixie, de hiába...

Minden kimondott szava csak fokozta Hyunjin indulatait...

Az idősebb kihasználta a magasság fölényét az ausztrál fiú fölé tornyosult, aki ösztönösen összébb húzta magát, de állta a másik tekintetét. Nem hagyta magát megfélemlíteni, bár igencsak feszélyezte a kialakult helyzet.
-Úgy viselkedsz, mint egy ribanc - nézett végig megvetően Felixen Hyun és az addig érzett szerelem helyét kezdte átvenni a mélyről jövő undor. Gyűlölte a tényt, hogy a kis szeplős ilyen könnyedén odadobta magát egy egyéjszakás kalandnak... Mégis mit kapott Changbintól, amivel az alfa kiérdemelte a pici gyümölcsének a leszakítását...?

A magas szőke szavainak hallatán Felix éktelen haragra gerjedt. Senkitől sem tűrte el, hogy így beszéljen vele... Szeplőkkel tarkított arcocskája, ami mindig vidám és mosolygós volt, hirtelen eltorzult és olyan erővel lökte el magától Hyunjint, ami mindkettejüket meglepte.

-És ha úgy viselkedek, akkor mi van?! - emelte fel a hangját Lixie. Hevesen megrázta a fejét és keserűen felnevetett, annyira abszurd volt az egész szituáció. Mégis mi joga van az exének bármiért is számon kérnie őt?! - Baszdmeg Hyunjin szabad ember vagyok, azt csinálok amit csak akarok! - dörrent rá hyungjára az ausztrál fiú, amivel nem kicsit döbbentette le őt. Hyun először visszaakart kiabálni, de érezte, hogy kezdi nagyon elveszíteni a fejét. A benne élő béta farkas ugrásra és kitörésre készen állt, amit igyekezett minden erejével megakadályozni.

Nem lett volna jó, ha így bukik le Felix előtt...

De miután Hyunjin sehogy sem tudta csillapítani az indulatait, arra az elhatározásra jutott, hogy az lesz mindenkinek a legjobb ha szimplán csak kereket old. Dúvad módjára trappolt az előszobába, ahol szó szerint magára rángatta a cipőjét és a kabátját, de amikor tekintete ismét a kisebbre tévedt, képtelen volt lakatot tenni a szájára.
-Akkor hajrá, tedd szét a lábad minden jött-mentnek - vetette oda megvetően, amivel végérvényesen elrúgta a kicsinél azt a bizonyos pöttyöst...
-TUDOD MIT?! LEHET AZT IS FOGOM CSINÁLNI - üvöltötte teli torokból Felix, majd akkora csattanással vágta be Hyunjin után az ajtót, hogy egy pillanatra félő volt, hogy szegény nyílászáró tokostól fog kiszakadni a helyéről.

Lixie öles léptekkel a nappaliba ment, ahol nagyot sóhajtva lerogyott a kedvenc foteljába. Mindkét kezével szőke tincseibe tépett és, hogy kiadja magából a feszültséget egy óriásit ordított. Tombolni, pusztítani, rombolni szeretett volna. Addig sikítani és kiabálni, amíg bírja szuflával... Hyunjin szavai az elevenébe találták őt, még akkor is ha tudta, hogy a sértett idősebbnek nem volt igaza.

De azért elültette a bogarat a fülében... És szüntelenül azzal gyötörte magát, hogy tényleg ilyen rossz ember lenne? Tényleg ilyen mocskos dolgot követett volna el? Tényleg annyira megvetendő dolog az, hogy egy görbe estén jól merte érezni magát...?

Valahol a lelke mélyén tudta, hogy minden amit hyungja hozzá vágott egyáltalán nem igaz és csak egy megsebzett szív kétségbeesett kapálózását hallhatta. De mi van akkor, ha valóban így vélekedik róla Hyunjin? Ez az őszinte véleménye róla? És mi van, ha mindenki ezt gondolja most már? Lehet, hogy valójában Jisung is mélységesen elítéli őt? Nem, az lehetetlen... De ha mégis így van? És ha Changbin is ezért nem kereste fel azóta sem újra?

Hát akkor eljött az ő ideje...

Szépen megmutatja mindenkinek, hogy milyen fából is faragták!

Lix keze remegett, ahogy a mobiljában keresgélni kezdett a képei között. Talált végül egy nem túl régi fotót, amit eddig nem volt bátorsága posztolni, de most végre rászánta magát. Forrongott a dühtől, ami rá egyáltalán nem volt jellemző és szeme előtt csak egyetlen cél lebegett... Megbántani Hyunt, ahogy a fiú tette vele. A kommentelési lehetőséget letiltotta a posztjánál, de azért egy dalszöveg részlettel burkoltan üzent a magas fiúnak. Nem érdekelte, hogy a többi ember nem fogja érteni a kép szövegét, neki csak az számított, hogy Hyunjinhoz célba érjen.

A nem mellesleg jól sikerült fotóra tömegesen érkeztek a likeok és hirtelen a követőinek és a beérkező üzeneteinek a számai is megnövekedtek. Felix nyeregben érezte magát és egy elégedett mosollyal az ajkain nyugtázta, hogy még mindig kelendő a hús piacon. Még mindig érdekli az embereket és nem fog kétségbeesni, ha Changbin nem kér belőle.

Mert majd más fog...

És ő örömmel fogja odaadni magát.

Az órára pillantva egy fájdalmas nyögés szakadt fel belőle. Alig maradt maradt 40 perce a diákja érkezéséig és ezt realizálva eljátszott egy gondolattal... Mi lenne ha kivételesen, életében először lemondaná a tanórát? Soha nem tett még ilyet és nem is tervezett sokszor így cselekedni a jövőben, de annyira üresnek és végtelenül fásultnak érezte magát, hogy képtelen lett volna a hozzá időpontra érkező lányra fókuszálni. Hiába vette véresen komolyan a munkáját, a Hyunjinnal kialakult vita minden életerejét leszívta... Így hát telefonját a kezébe véve tárcsázta a tanulót és sűrű elnézések közepette felajánlott neki kárpótlásként egy ingyen órát.

Fejében csak úgy kattogtak a fogas kerekek és azon morfondírozott, hogy mihez kezdjen most a hirtelen jött temérdek szabadidővel. Először arra gondolt, hogy áthívja magához Jisungot, de minek után tudta, hogy a mókusfiú a párjával volt gyorsan el is vetette az ötletet. Esze ágában sem volt megzavarni a szerelmeseket, így lomhán mozogva a konyhába csoszogott és csípőre tett kézzel körbe nézett, hogy mégis mit tudna enni.

A hűtő ajtót kinyitva a szeme azonnal megakadt egy-egy üveg epres és szőlős sojun, valamint pár doboz sörön. Keskeny vállacskáit megvonva nyúlt az italok után és úgy határozott, hogy ez lesz a tökéletes ebéd számára. Bár Lixie nem volt valami nagy ivó, ritkán vitt be a szervezetébe alkoholt, de most egyszerűen minden porcikája a kesernyés nedűk után ácsingózott. Nem akart semmi mást, csak kicsit kiengedni a gőzt, elszakadni a kegyetlen valóságtól és legalább egyetlen egy napig békés, mondhatni nihil állapotban lebegni. Bulizni akart, szórakozni és nem azon rágódni, hogy miket vágott a fejéhez az exe.

Hyunjin remekül értett ahhoz, hogy manipulálja, vagy éppenséggel kiforgassa önmagukból az embereket. A mindig pedáns, lelkiismeretes és visszafogott életet élő fiút sikerült annyira kiborítania, hogy tehetetlen dühében sutba dobja minden elvét, kötelességét és a benne tomboló negatív emóciókat alkohollal és féktelen bulizással csillapítsa.

Ahogy mondani szokták: a szerelem vakká tesz.

És a rózsaszín ködből felocsúdva Felix csak most döbbent rá, hogy mennyire toxikus hatással volt rá a másik...

A kis szeplős egész napja így telt. Sorra követték egymást a felesek, a dobozok, az üvegek és sikerült magát úgy leinnia, hogy alig fogott fel bármit is a körülötte történő dolgokból. Borgőzös elméje idegesítő mantraként csak azt ismételgette, hogy hagyja el a lakást, ha kell menjen világgá, de semmiképp se maradjon a szürke falak között. Felix nem volt rest szót fogadni alkoholtól elködösült agyának és mire feleszmélt már lefürdött, hajat is mosott és egy szál (a dereka köré csavart) törölközőben kotorászott a ruhái közt.

Végül egy majdnem a köldökéig kivágott felsőre esett a választása, amit egy feszülős bőrnadrággal koronázott meg. Szőke tincseit kapkodva kivasalta, egy részüket hátra hajgumizta és tökéletes megjelenését leheletnyi alapozóval és ajakírrel tett teljessé.

Elégedetten vizslatta indulásra kész valóját és halványan elmosolyodva próbálta meg bíztatni magát. A kedve még mindig nem volt valami rózsás, de ezen az estén nem akart az őt gyötrő fájdalmas érzésekkel törődni...
-Az egyetlen dolog ami ma elmélyülhet, az egy farok a formás kis fenekemben - közölte határozottan a tükörképével. - Nem pedig a lelkem az önsajnálat mocsarában - jelentette ki eltökélten és állát felszegve még egyszer végig nézett magán. - Bátorság Lixie! Sem Hwang, sem Changbin nem érnek annyit, hogy miattuk gyötrődj - suttogta csendesen, majd enyhén imbolygó léptekkel az előszobába ment.

Felkapta magára a kedvenc magastalpú csizmáját és miután még egyszer csekkolta a külsejét hívott egy taxit. A lakást kétszer is ellenőrizte, hogy valóban bezárta-e az ajtót, szerencséjére ennyi gógyi még maradt a fejében. De annyi már nem, hogy egy kabátot is felvegyen...

Dideregve húzta össze magán az igencsak kivágott ruhadarabot és halkan szitkozódva toporgott a bérház ajtaja előtt. Végül hirtelen ötlettől vezérelve lőtt magáról egy fotót és amíg a szelfit készítette megpróbált nem dideregni, hogy jól nézzen ki a képen. Ártatlan angyali arcocskája egy dühös és eltökélt tekintettel párosult, ami remekül tükrözte a Felixben lapuló kettőséget.  Elégedett volt az elkészült képpel és épp posztolta az instagramjára, amikor a rendelt fuvarja hangosan csikorogva lefékezett mellette.

-A Fekete kéjbe, legyen szíves - biccentett a sofőrnek az ausztrál fiú és rögtön bekapcsolta a biztonsági övét. Végig érezte magán a taxis szemeit és amikor felemelte a fejét tekintete összeforrt a fiatal férfi kiéhezett pillantásával. Alap esetben Felix megijedt volna ettől, de most csak büszkén elmosolyodva dőlt hátra az anyós ülésben.

Sikerült elérnie azt a hatást, amit szeretett volna...

Mindenki utána csorgatta a nyálát.

A klubban kellemes félhomály uralkodott. A füstgép csak úgy ontotta magából az anyagot és a villódzó fények mindenféle színűre festették a helyet és az ott tartózkodó embereket. Felix elégedett mosollyal az ajkain libbent be az óriási szórakozóhelyre és azonnal a bárpult felé indult. Bár táncolni volt kedve, de nagyon jól tudta, hogy az egyik széken ücsörögve sokkal hamarabb kiszúrják őt, mint a tömegben elvegyülve.

A pultos épp egy csapat spiccesen vihorászó lányt szolgált ki, amikor Lix helyet foglalt előtte. Aprót biccentett az ausztrál fiú felé, ezzel jelezve, hogy máris kiszolgálja, a kis szeplős pedig eléggé flörtölős hangulatban volt, így a legszebb vigyorát villantotta a baristára.

Az elfogyasztott alkohol mennyiségnek hála túl jól érezte magát...

-Hmm ezt nevezem - simított hirtelen egy nyirkos tenyér Lixie derekára. - Ritka csinos darab vagy kicsike - mormogta elismerően a fiú fülébe az idegen.
-Van nevem is - fordult meg mosolyogva a kis szeplős és tetőtől talpig végig mérte a vele szemben állót, majd kinyújtotta felé a kezét. - Lee Felix - mutatkozott be illedelmesen. Kedvére való volt az ismeretlen... Magas volt, alakja vékony és mégis izmos, hosszú fekete haja pedig rakoncátlanul lógott az arcába.
-Park Hojun - biccentett a fiú, majd megcsókolta Felix kezét. - Nem táncolunk? - érdeklődött és hüvelykujjával a parkett felé intett, de Felix csak nemlegesen megrázta a fejét.

-Előbb talán igyunk meg valamit - dorombolta mély orgánumán, mire Hojun szája azonnal a füléig szaladt és közelebb hajolt az ausztrál fiúhoz.
-A vendégem vagy egész éjjel kicsike - sutyorogta Lixiehez hajolva. - Valahogy majd csak meghálálod - nevette el magát és, hogy célzását félreérthetetlenné tegye lágyan az alacsonyabb fiúcska nyakába csókolt.

Az ausztrál fiú somolyogva lehunyta a pilláit és jól esően felsóhajtott. Tudta, hogy az est folyamán kapós lesz, de azt nem gondolta volna, hogy tíz percre sincs szüksége ahhoz, hogy valakit máris az ujja köré csavarjon.

Ám amíg Felix túl jól érezte magát egy idegen társaságában, valakik lázasan keresték őt...

-Chan biztos vagy benne, hogy idejött? - aggodalmaskodott Reila, miközben tekintetével ide-oda pásztázott a tömegben. - Ahj, remélem nem egy másik szórakozó helyen fetreng részegen, kiszolgáltatott állapotban - sopánkodott a lány és rosszalóan megcsóválta a fejét.
-A nyakam nem tenném rá, de elég erős a megérzésem - felelte a testvére. - Kapcsold be a farkasösztöneid hugi és szagold ki merre van az az idióta csirke - sóhajtott fásultan Bangchan, aki jobb esti programot is eltudott képzelni a részeg Lixie kergetésénél.
-Mintha ez így működne... - forgatta meg a szemeit flegmán Reila.

-Oké, akkor B terv - vakarta meg a tarkóját gondterhelten Chan. - Te megkeresed Changbint és megpróbálod távoltartani Felixtől - adta ki a "parancsot" a testvérének. - Ha ilyen állapotban látná meg a fiút, akkor pillanatokon belül lenne egy csúnya halottunk és egy szép temetésünk - tette hozzá, Hyunjinra célozva.
-Így is lesz, ne aggódj - jegyezte meg morogva Reila. - A puszta kezemmel tépem ki Hwang gigáját - sziszegte vészjóslóan, mire Chan lágyan végig simított a húga hátán.
-Ráérünk majd ezen agyalni, előbb kerüljön elő épségben a kicsi - csitította a lányt.
-Azonnal hívj, ha megtaláltad - kötötte az alfa lelkére Reila, mire Chan egy aprót bólintott.
-Úgy lesz - felelte Chris, majd bevetette magát a táncoló tömegbe.

Mindenhol izzadt testek préselődtek Bangchanhoz és egy bátor, erősen illuminált állapotban lévő lány még a fenekébe is belemarkolt. A farkas dühösen morogva lekoptatta a spicces hölgyeményt és minden érzékszervével Lixiere fókuszálva kereste tovább a kicsit. Szerencséjére hamar meg is találta a kis szeplőst, aki elég feltűnő jelenség volt. A klubban rengeteg csinos lány és sármos fiú fordult meg, de egyik sem ért Lee Felix nyomába. Az ausztrál fiúcska Isten egyik legszebb teremtménye volt, ami miatt eléggé kitűnt a tömegből.

Chan megkönnyebbülten felsóhajtott, amint megpillantotta a picit, ám öröme nem tartott sokáig. Egy számára ismeretlen alak jelent meg Lix mögött és kezét a fiú vékony csípőjére helyezve préselődött hozzá. Felix már épp fordult volna meg, hogy karjaival körbe ölelje Hojun nyakár és megcsókolja, de Bangchan még időben megakadályozta ezt a fatális hibát.

-MI A FASZ HAVER?! - kiáltott fel meglepetten Hojun, amikor az alfa elkapta a grabancát és szabályosan odébb hajította őt.
-Channie hyung? - pislogott fel összeakadó szemekkel a kis szeplős a feldühödött idősebbre, aki vicsorogva méregette az idegen fiút. Legszívesebben a belét kitaposta volna azért, mert képes lett volna kihasználni egy a világáról nem tudó embert.
-Többé az 5 kilométeres körzetébe se merj menni - dörrent rá a földön fekvő Hojunra, majd a karjánál fogva megragadta Felixet és odébb vonszolta a táncparkettről.

-Hyung mit csinálsz? - nyafogott kisfiúsan Felix és megpróbált ellenállni. - Miért rángatsz engem? Hova viszel? - záporoztak a kérdései, mire Chris hirtelen megtorpant.
-Haza - vetette oda foghegyről és Lixie kihasználva azt, hogy az alfa figyelme lelankadt egy mozdulattal kitépte a kezét az erős mancsok szorításából.
-Na, biztos nem! - dobbantott egyet a lábával hisztisen és heves tiltakozásba kezdett. - Nem fogod elrontani a szórakozásom - nyafogott tovább és már indult is volna vissza táncolni, de pechjére Bangchan gyorsabb volt és elkapta a grabancát.
-Esküszöm szórakoztatlak, csak tűnjünk már el innen - ripakodott rá az idősebb.
-Tudtommal nem vonzódsz hozzám - húzta fel az egyik szemöldökét Lix. - És ott van neked Seungmin - tette hozzá, mire az alfa álla szabályosan leesett a padlóra.

-Mi? - hápogta lesokkolódva Bangchan és úgy nézett a fiúcskára, mintha hirtelen két feje nőtt volna. - Jézusom Felix, dehogy! Semmi ilyesmire nem gondoltam - tiltakozott hevesen.
-Akkor mehetsz is - mondta Felix, majd vigyorogva intett neki egyet. - Szia!
-Mi az úristen történt veled? - csóválta meg a fejét hitetlenkedve hyungja. Mindig is tudta, hogy a kicsi nem szívbajos, de most teljesen kifordult önmagából.
-Hát az sajnos nem - sóhajtott drámaian a kis szeplős. - Különben akkor a Menyországban lennék egy faroktól - tette hozzá kuncogva.

Bangchan döbbenete, ha lehetséges, még nagyobb lett és úgy bámulta Felixet, mintha akkor látta volna életében először.
-Bánom, hogy ezt nem vettem fel videóra - nevette el magát kínjában az alfa. - Changbin barátom szerszáma tuti valójában valami trógeresítő, annyira alpári lettél azóta... - A név hallatán a fiatalabb úgy érezte mintha gyomron rúgták volna és dühösen megrázta a fejét.
-Ne emlegesd nekem Binniet - pityogott Lixie és szemei akaratlanul is könnybe lábadtak. Ezt látva Chris azonnal megenyhült és magához húzta összetört barátját.
-Annyit nyafizol, mint egy kislány - próbált meg viccelődni és kedveskedve összekócolta Felix szőke tincseit. - Haza kísérhetem hölgyem? - hajolt meg kissé előtte.
-Hölgy neked az anyád fasza - felelte Lix és már  ő sem bírta ki vigyorgás nélkül.

Az alfa még szorosabban ölelte magához a kis szeplőst és lágyan ringatni kezdte. Tudta, hogy Felixnek most rengeteg szeretetre, törődésre és megértésre van szüksége.
-Gyere, veled maradok ma estére - ajánlotta fel Chan, mire Felix idiótán vigyorogni kezdett.
-És meg is dugsz? - kérdezte viccelődve, hisz valójában sose bonyolódott volna kalandba az idősebbel. A bátyjaként tekintett rá és ráadásul sose mászott volna rá egy foglalt emberre.
-Maximum be az ágyba - pöckölte meg a fiúcska orrát játékosan Bangchan.

És kezdetét vette a tortúra, ami alatt az alfa legalább húsz évet öregedett...

A részeg Felix még akár szórakoztató is lett volna, ha nem úgy viselkedett volna mint egy tinédzser és egy dackorszakos totyogó keveréke. Először is Chris alig bírta betuszkolni a taxiba, mert mindenáron bulizni akart, majd azért nyafogott mert hiányzott neki Changbin. Ezt rögtön követte a bagzó macska viselkedés és hangosan sopánkodott, hogy márpedig ő bele fog halni, ha ma este nem szexelhet. Az alfa fülig vörösödve ült szeplős barátja mellett és arcát két kezébe temetve nem tudta eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Igazából ha külső szemlélője lett volna a dolgoknak, akkor roppant jól szórakozott volna... De amikor már azt hitte, hogy Lix nem tudja kínosabb helyzetbe hozni, a kis szeplős összehányta az autót. Az okozott kellemetlen percekért Chan busás borravalóval kárpótolta a taxi sofőrt, aki csak nevetve biztosította az alfát arról, hogy az ő szakmájában ez minden napos történet.

Miután Bangchan kikaparta a világáról nem tudó fiúcskát az autóból, könnyedén a vállára kapta, mint egy zsák krumplit és felcipelte a lakásba. Felix valami csoda folytán kezes báránnyá vált és mindent zokszó nélkül tejesített amit hyungja kért tőle. Hagyta, hogy az idősebb megfürdesse és utána hálásan lapátolta be a ráment, amit Chan főzött.

Mire a kicsi nagy nehezen ágyba került, Chris már gőzerővel gondolkozott a vazektómián...

Bangchan fáradtan felsóhajtva roskadt le az egyik székre a konyhában és épp a saját rámenjéért nyúlt, amikor megcsörrent a mobilja.
-Mi a helyzet? - suttogta a telefonba, hogy véletlenül se keltse fel Lixiet.
-Ezt én akartam kérdezni tőled - nevette el magát Reila, majd hangja hirtelen ijesztően komollyá vált. - Sokkal jössz nekem baszki, alig bírtam visszafogni Changbint...
-Sajnálom hugi, de nagyon büszke vagyok rád - dicsérte meg a lányt őszintén Chris.
-Segg nyalással nem mész semmire - nevette el magát az alfa nőstény. - Na de, hogy van a részeg tengerészünk? - kérdezte viccelődve, mire a bátyja fájdalmasan felnyögött.

-Jól, miután végig ment az összes létező érzelmen - dörmögte fásultan Chan. - Dühös volt rám, mert hazahoztam, aztán boldog lett, mert főztem neki, hálás volt amiért megfürdettem és végül bőgött egy keveset az ő Binnieje miatt - sorolta az est eseményeit.
-Ez a fiú egy élő fogamzásgátló - röhögött Reila. - Csak tudnám miért ilyen makacs mind a kettő... - célzott burkoltan a Changlix páros töketlenkedésére.

-Hát azért remélem egy újszülött nem piál ennyit - jegyezte meg viccelődve az idősebb, mire testvérével egyszerre nevették el magukat. - Leteszem, holnap beszélünk - mondta búcsúzóul, de Reila hirtelen közbe szólt.
-Ne felejtsd el felhívni a mátkádat, már nem egyszer keresett rajtam - mondta Seungminra célozva. - Az a fiú nagyon szeret téged, bánj vele rendesen - tette hozzá csendesen.
-Köszönöm, hogy szóltál hugi. Hidd el én is nagyon szeretem őt - mosolyodott el Bangchan és lelki szeme előtt megjelent párja mosolygós arca. - Vigyázz magadra, jóéjt! - köszönt el ismét ismét szeretett testvérétől.
-Te is és neked is oppa - felelte a lány, majd bontotta a vonalat.

Az alfa nagyot nyújtózva kiropogtatta a csontjait, majd sietősen belapátolta a levesét. Indulás előtt még egy utolsó pillantást vetett Felixre és miután meggyőződött arról, hogy a fiúcska békésen alszik elhagyta a lakását.

Csak arra vágyott már, hogy végre Seungmin karjai közt legyen...

ÁNNYONGHÁSZEJÓ 💕

NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON NAGYOOON SZÉPEN KÖSZÖNÖM AZ 1K MEGTEKINTÉST ÉS A 232 CSILLAGOT!!! 💕😭😭

Azt hittétek, hogy sosem lesz már új rész, mi? 😁 Őszintén én is... 🥹 Bár eddig *lekopogom* sikerül teljesíteni a heti egyet és reméljük ez így is marad. Tegnap egy hirtelen jött szemgyulladás megakarta akadályozni a mai publikálást, de a szemcsepp ereje mindig győz! 😎

Remélem továbbra is tetszik nektek életem első omegaverse könyve, ígérem hamarosan beindulnak a történések Changlix fronton is!🥰 De addig vár még ránk egy kis dráma...😈

Szeretettel: Raven 💜

(Felix és Chan a középiskolából ismerik egymást, nem voltak huu de nagy barátok, de mindig is jó kapcsolat volt köztük. Ebből kifolyólag nem tudja még Felix, hogy Chan és Reila testvérek valamint, hogy az idősebb alfa vérfarkas.)