Az előző részben, egészen pontosan március 26, írtam hozzátok egy kis levélkét, de mivel azóta eltelt több mint 5 hónap, úgy éreztem ismét szólnom kell hozzátok. 🥲

Szeretném kifejezni a hálám és köszönetet mondani nektek, hogy ilyen hosszú idő elteltével is itt vagytok még és türelmesen, mégis izgatottan várjátok a kis farkas falka legújabb kalandjait. 💕 Igérem megpróbálok mostantól legalább havi 2-4 részt hozni minimum, de törekedni fogok a többre! Szeretnék visszatalálni újra ahhoz a "termékeny" és produktív íróhoz, aki voltam... Remélem sikerülni fog és nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok velem! 🥰

Special thanks to: 
AngelChanLover Luckythebrave_0916 Kiara0722 OddinaryOtaku Fura13 ViktriaJhsz795 Imareelkpopfan HostyaAlexandraSzasz 

Szeretettel: Raven 💜

Reila egy darabig hagyta, hogy Jeongin a mellkasán fekve pihenjen, hiszen neki is jól esett összebújni az omegájával. Szerette azt az érzést, mikor Innie testének melege őt is átjárta és ujjai alatt érezhette a fiú bársonyos bőrének tapintását. Túlságosan jó érzés volt a párjával lenni és nagyon nem akaródzott neki otthagyni a fiatalabbat, de szólította a kötelesség.

Ideje volt elkezdenie alfaként viselkedni és gondoskodni a falka pátyolgatásra szoruló tagjáról...

-Baby - szólalt meg csendesen Reila és finoman Jeongin szőke tincseibe túrt.
-Mm? - mormogta a fiúcska, aki szinte már el is aludt a nőstény puha ölelésében.
-Mennem kell takarítani és befesteni Hyunjin haját - sóhajtott fel kedvtelenül a lány. Bár szívesen megtette ezeket a bétáért, de olyan jó volt Innievel heverészni...
-Megyek én is - ásított egyet az omega, majd nagyot nyújtózott.
-Aludj csak nyugodtan - simogatta meg a fejét kedveskedve Reila. - Tudom, hogy a heated közeledtével csökken az energia szinted - mondta, miközben óvatosan felült az ágyon.

-Igazából már túl kéne lennem rajta - adott hangot a gondolatainak Jeongin, mialatt elmélázva nézte a csendben pakolászó alfa nőstényt.
-Ja feltűnt, hogy késik - felelte Reila, miközben egy nagy szatyorba hanyagul bedobált pár hajfestéshez és takarításhoz szükséges holmit, majd lerakta a pakkot az ágy mellé.
-Biztos terhes vagyok - jegyezte meg drámaian az omega, de viccnek szánt megszólalását a párja csak egy flegma szemforgatással jutalmazta.
-Az, gondterhes - mormogta a nőstény, majd szabad kezével fejbe vágta Jeongint egy kispárnával. A fiú nevetve borult hátra a matracon és huncutságtól csillogó szemekkel méregette Reilát. - Ne merészeld... - figyelmeztette az alfa, de mire észbe kapott I.N karjai már a derekai köré fonódtak és berántotta maga mellé az ágyba.

A lány nagyot nyekkenve landolt az omega mellkasán és már épp készült volna lemászni róla, de Innie nem engedte. Hatalmas őzike szemeivel sóvárogva bámulta Reila ajkait, majd pillantását lassan kedvese szemeire emelte. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ez a tekintet milyen hatással van a másikra... Ezért képtelen volt elnyomni elégedett vigyorát, amikor az alfa nőstény hevesen lecsapott az ajkaira és a szuszt is kicsókolta belőle.

Abban a pillanatban nem érdekelte őket senki és semmi, csakis a másik. A külvilágot teljesen kizárva merültek el egymásban, hiába tudták, hogy nincs sok idejük mert szólítja őket a kötelesség. Épp ezért volt oly' értékes minden ilyen "lopott", együtt töltött másodperc.

Az omegának mindig szüksége az alfájára, hiszen ő védi meg és gondoskodik róla az élet minden területén. Egy biztos pont a bizonytalan világban, egy védőháló ami elkapja, ha zuhanna. De az alfa sem létezhet az omegája nélkül... Hiszen csak akkor van értelme a létének, ha óvhatja a "gyengébbet", ha a másik hazavárja őt, ha van kiért küzdenie. A tökéletes harmóniát csak együtt érhetik el, hiszen az egyik nélkül a másik sem létezhet.

Mint a jing és a jang...

-Valóban sok volt mostanában a stressz - szólalt meg csendesen Jeongin miután megszakította a csókjukat és szavai hallatán Reilának összefacsarodott a szíve. Magát hibáztatta amiért nem tudott jobban vigyázni a kicsire és megkímélni őt oly' sok gyötrelemtől. Alfaként ez lett volna a kötelessége, de valójában sokszor ő is csak tetézte I.N bajait...
-Tudom és nagyon sajnálom baba - sóhajtott fel frusztráltan az alfa nőstény, majd óvatosan felült és végig simított az alatta fekvő fiú arcán. - De elmondhatatlanul büszke vagyok rád, tudod? - mosolyodott el, miközben ellágyult tekintettel nézte Jeongint.
-Miért? - pislogott semmit sem értve a fiúcska.

-Mert a legtöbb omega hasznavehetetlen a bajban - válaszolta Reila. - Őszintén, hány társad csinálta volna végig azt, amit te mellettem? - tette fel a költői kérdést. - Gondolj csak az egész Changlix mizériára - tette hozzá fancsalian grimaszolva. I.N gondolkodást színlelve oldalra döntötte a fejét, majd ajkai apró mosolyra húzódtak.
-Hát valóban mély torkos szopás volt - ismerte el. - Nem sok omega bírta volna - adott igazat az alfa nősténynek és ezzel burkoltan önmagát is ajnározta egy kicsit.

-Látod - bólintott elismerően Reila. - Különleges vagy Innie - pusmogta egyre közelebb hajolva a szerelméhez, miközben lágy mozdulatokkal a fiú hasát simogatta.
-Te pedig végtelenül elfogult - nevetett fel Jeongin, majd óvatosan két keze közé vette a lány arcát és apró csókokat adott a szájára.

-Baby - lihegte az omega az alfa nőstény ajkaira. - Szeretnék egy olyan napot, amikor csak az enyém vagy - sóhajtott fel vágyakozva. - Nem nyüstöl a falka többi tagja, nem szólít el a kötelesség és nem jön közbe semmi... Csak te meg én és a végtelen nyugalom - sorolta a terveit egyre nagyobb beleéléssel, majd szomorúan oldalra húzta az ajkait. Pontosan tisztában volt vele, hogy ez sajnos soha nem fog bekövetkezni...
-Én is csak erre vágyom picim - vallotta be Reila. - De attól tartok, hogy előbb fognak pápának választani, minthogy ez megtörténjen - rázta meg a fejét ingerülten.

Innie egy darabig szótlanul bámulta Reilát, fejében csak úgy cigáztak a gondolatok... Végig simított a szerelme arcán, majd finoman letessékelte az ölében ülő lányt.
-Menjünk - szusszant fel fásultan az omega. - Ne várassuk tovább Hyunjin hyungot!
-Remélem már jobb a szaga valamivel - jegyezte meg az alfa nőstény, majd miután belebújt a papucsába elvette az ágy mellé készített szatyrot.

-Ennyire gáz a helyzet? - kérdezte Jeongin, miközben ő is magára kapott egy lábbelit, majd kinyitotta a párja előtt az ajtót.
-El sem tudod képzelni mennyire - csóválta meg a fejét rosszallóan Reila. - Komolyan mondom neked Jeongin, a dög kút hozzá képest illatos virágmező! - panaszkodott tovább és még az arcszíne is zöldesre váltott, ahogy felidézte a béta szobájában uralkodó ájert.
-Nem ajánlottad fel neki, hogy megfürdeted? - kérdezte Innie viccelődve.
-De, csak nem élt a lehetőséggel - válaszolta a lány, mire mindkettejükből kitört a nevetés.
-Bárcsak láthattam volna hyung arcát - jegyezte meg az omega vigyorogva, majd megragadva Reila kezét folytatták útjukat Hyunjin birodalma felé.

Ahogy kikanyarodtak a szobák felé vezető folyosóra rögtön meglátták a szőke hajút. Három hatalmas nagy kukás szatyorral egyensúlyozott éppen és a fejére volt írva, hogy mindjárt kidobja a taccsot a szemétből áradó szagoknak köszönhetően. Az omega azonnal odafutott szeretett hyungjához és vigyorogva megkocogtatta a vállát.

-Szia hyung - köszöntötte vidáman Innie. - Ezt add csak ide - közölte ellentmondást nem tűrően és szinte kitépte Hyunjin kezéből a kukás szatyrokat.
-Ohh, sziasztok - pislogott rájuk meglepetten Hyunjin.
-Készen is vagy? - kérdezte döbbenten Reila. - Azt hittem azért kicsit több idő lesz annak a szemét telepnek a felszámolása - csipkelődött a bétával.
-Dehogy, épphogy csak elkezdtem - legyintett Hyun, majd visszafordult a szobájába, ahonnan két újabb szemét adaggal a kezeiben bukkant elő.

-Bébi te segíts Hyunnak összeszedni és kivinni a szemetet, utána pedig seperj és moss fel, én addig berakom mosásba az ágyneműt - adta ki a parancsot az alfa nőstény.
-Rendben - bólintott megadóan I.N és azon nyomban megindult a szemetes konténereket tartalmazó helyiség felé.
-És én? - kérdezte Reilához fordulva Hyunjin.
-Ha kész vagytok a szemétszedéssel ülj le a csinos kis seggedre - közölte a lány.
-És álljak modellt egy akt festményhez, vagy mi? - forgatta meg a szemeit a béta.
-Akár - vigyorodott el Reila. - Bár eredetileg csak a hajad akartam befesteni - tette hozzá, majd játékosan hátsón rúgta Hyunjint. - Na, futás!

A fiúnak nem kellett kétszer mondani, azon nyomban megindult Jeongin után, akit pont a tároló ajtaja előtt ért utol. Egyik kezét szabaddá téve kinyitotta az omega előtt az ajtót és miután I.N kidobta a három zsákot a konténerbe, elvette a maradék kettőt is Hyunjintól. Gyorsan kezet mostak a helyiségben található csapnál, majd siettek vissza a béta szobájába rendet rakni.

-Hiányoztál hyung - jegyezte meg mosolyogva Jeongin. - Jó újra látni!
-Csak nem heated lesz? Feltűnően kedves vagy - élcelődött Hyunjin, mire Innie finoman meglökte az idősebb vállát. - Te is hiányoztál nekem - vallotta be a béta. - Köszönöm, hogy megvédtél és, hogy mindig számíthatok rád - tette hozzá somolyogva, majd hirtelen lefékezett és erősen magához ölelte a fiú vékony testét.
-De hát ez természetes - felelte a fiatalabb és finoman végig simított Hyun hátán. A béta egy darabig szótlanul szorongatta őt, majd miután elengedte úgy folytatták az útjukat Hyunjin lakrésze felé mintha 'mi sem történt volna.

-Olyan mintha hónapok óta nem beszéltem volna senkivel - szólalt meg csendesen Hyunjin, majd lopva I.N-re pillantott. - Hogy vannak a többiek? Nagyon áll a bál? - kérdezte óvatosan és idegességében az alsó ajkát kezdte el rágcsálni.
-Hát... - vakarta meg a fejét gondterhelten Innie. - Reila meg én ma nagyon összevesztünk, de szerencsére képtelenek vagyunk pár óránál tovább haragot tartani. Changbin napokig nem volt hajlandó szóba állni Reilával, de már ismét vígan szívják egymást vérét - darálta egy szuszra, majd hirtelen elhallgatott. - Felix pedig... - kezdett bele, majd nagyot sóhajtva megrázta a fejét. - Nem tudom hyung. Biztos hallani akarod? - kérdezte szelíden.
-Ha boldog akkor kibírom. Nekem csak az számít, hogy ő jól legyen- felelte Hyunjin mosolyogva, de a szemében csillogó szomorúság elárulta a béta valódi érzéseit.

Na, nem mintha Hyunjin rosszat akart volna Felixnek! De melyik szerető szív szeretné azt hallani, hogy a szerelme tökéletesen boldog nélküle? Neki valójában az volt a legfontosabb, hogy Felix élete problémamentes és örömteli legyen, de ha valójában őszinte szeretett volna lenni legalább önmagával, akkor nagyon jól tudta, hogy mi nyomasztja a lelkét.

Hogy nem ő az, aki boldoggá teszi a szeplős fiúcskát...

-Nekem annak tűnik, de érzem, hogy nem felhőtlen a dolog - válaszolta I.N. - Fülig szerelmesek egymásba Changbinnal és ha ő éppen nem ér rá akkor Lix sokat lóg velünk, nagyon közel kerültünk egymáshoz - mesélt tovább mosolyogva. - De... Valami akkor sem kerek és szerintem te hiányzol neki - adott hangot a gondolatainak az omega. - Biztosan őt is nagyon bántják a történtek - sóhajtott fel szomorkásan, majd Hyunjint követve bement a béta után a szobájába. A szőkeség leült az ágy szélére és gondterhelten a hajába túrt. Túl sok gondolat cikázott a fejében... Már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor hirtelen a fürdő ajtaja kivágódott és kilépett onnan egy elégedetten mosolygó Reila.

-Na, ez is kész van még sincs este - porolta le a kezeit büszkén az alfa nőstény, majd az ágyon ücsörgő Hyunjinra nézett. - Mi a helyzet pletykafészkek? Olyan hirtelen elhallgattatok, mintha rólam ment volna a diskurzus - csacsogott tovább és a szekrényekben turkálva tiszta lepedő és ágyneműhuzat után kutatott.

A béta lopva Jeonginra pillantott és magában újra és újra megismételte a fiúcska korábbi szavait. Egyre inkább nőtt benne a késztetés, hogy ne halogassa tovább a dolgokat, hanem igenis kapja össze magát és nézzen szembe a tettei következményével.
-Reila - szólította meg a lányt, aki rögtön Hyun felé fordult. - Megharagudnál alfám, ha én most inkább elmennék? - kérdezte csendesen, mélyen meghajolva a nőstény előtt.
-Miért tenném? - pislogott rá döbbenten Reila. - Szabad ember vagy Hyunjin.
-Köszönöm - biccentett a béta. - Úgy érzem a fodrászkodás várhat, de az nem, hogy beszéljek Changbinnal és Felixel - vallotta be egy gondterhelt sóhaj kíséretében.

-Véleményem szerint ez egy okos döntés - bíztatta az elkeseredett bétát Reila.
-Csak egyetérteni tudok hyung - helyeselt bőszein I.N is, mire Hyunjin ajkai aprócska mosolyra húzódtak. - Jobb minél előbb tiszta vizet önteni a pohárba - bölcselkedett az omega.
-Köszönöm. Sokat jelent számomra a támogatásotok - ismerte be a szőkeség és karjait ölelésre tárva húzta magához Reilát és Jeongint.

-Nem lesz semmi gond - nyugtatta őt az alfa nőstény. - Ha mégis, akkor azonnal szólj nekem azonnal! Bár Changbin sosem bántana téged, de elég forrófejű tud lenni - forgatta meg a szemeit rosszallóan. Hiába imádta az alfa társát, néha elgondolkodott azon, hogy a fiatal férfinek nem ártana egy dühkezelési terápia, ami segítene kordában tartani az indulatait.
-Volt már szerencsétlenségem hozzá és szerintem még lesz is - nevetett fel keserűen Hyunjin, majd elengedte ölelése fogságából a gerle párt.
-Sok sikert - simogatta meg kedveskedve a béta arcát Reila.
-Hajrá hyung - bíztatta I.N, majd az alfa nőstény mancsát megragadva kéz a kézben elhagyták Hyunjin egy fokkal már jobb illatú szobáját.

-Gyere édesem, éhen halok - szólalt meg Reila és finoman a konyha felé kezdte el húzni az omegát. - Megehetnénk az ebédet, amit órákkal ezelőtt befejeztem.
-Benne vagyok - válaszolta a fiú, mire a párja hirtelen lefékezett mellette és lábujjhegyen pipiskedve közelebb hajolt hozzá.

Reila életének egyik értelme és kedvenc szórakozása az volt, hogy Inniet piszkálta. Imádta a fiú vérét szívni, ugratni őt és a legváratlanabb helyzetekben zavarba hozni a fiatalabbat. Most sem cselekedett máshogy... Lassan végig nyalt a fiú nyakán és érzéki hangon a fülébe suttogott.
-Tudom, hogy szíved szerint bennem lennél - búgta Jeongin hallójáratába és jó erősen belemarkolt a fiúcska formás fenekébe.
-NOONAAAA - sipította egy oktávval magasabb hangon, mire az alfa nőstény jóízűen felnevetett és inkább a szobájuk felé kezdte el vonszolni a megszeppent I.N-t.

Ugyanis azt az éhséget amit Reila érzett egyetlen étel sem tudta csillapítani...

Csakis az omegája mézédes csókjai.

Az ajtó túloldalán zajló eseményekről mit sem tudva a Changlix páros édesen összebújva heverészett az ágyon. Számukra ez a nap ugyan olyan volt mint a többi és még csak nem is sejtették, hogy perceken belül megváltozik minden.

Changbin egy félig ülő, félig fekvő pózban heverészett az ágyon, miközben Felix bébi koala módján csüngött imádott párján. Fejét Bin nyakába fúrta és mélyeket lélegzett az alfa illatából, mely olyan volt számára, mint egy adag nyugtató. Semmi és senki nem tudta úgy lecsillapítani feldúlt lelke háborgását mint Changbin. És ez kölcsönös volt... Amikor a férfi ideges volt, zaklatott, szomorú, vagy csak fáradt, mindig a kis szeplős angyalka volt számára a menedék.

-Bárcsak több időt tölthetnénk együtt - nyafogta panaszosan Lixie és állát egy pillanatig Changbin mellkasán támasztotta meg. Óriási baba szemeivel bánatosan bámulta a párját, akit az elmúlt napokban szinte nem is látott. - Lassan már többet vagyok Reilával és Jeonginnal, mint veled - csóválta meg a fejét rosszallóan.
-Egyetértek picim - ismerte el keserűen somolyogva Bin. - De sajnos most csak ennyit tudok adni neked - sóhajtott fel gondterhelten és ujjaival Felix szőke tincsei közé túrt. - Ha tehetném neked adnám az egész világot - vallotta be az alfa és gyöngéd szavai hallatán Lixie arca felderült. A kis szeplős óvatosan felült az ágyon és picike kezei közé vette Changbin mancsait. Egy darabig csak szótlanul bámulta kedvesét, majd halkan beszélni kezdett.
-Már megtetted Binnie - mosolyodott el Lix és arca enyhe pírba borult. - Számomra te jelented a világot - mondta csendesen és óvatosan közelebb hajolva egy puszit adott a férfi ajkaira.

Changbin nem tudott nem vigyorogni Felix szavai hallatán. Karjaival rögtön átölelte a fiúcska vékony testét és erősen magához szorította őt. Ha tehette volna úgy ölelte volna Lixiet, hogy szó szerint egybe olvadjanak és egy test - két lélekként éljenek tovább.

-Soha nem akarlak elveszíteni Bokkie - mormogta az alfa és fejét teljesen az ausztrál fiú vállgödrébe fúrta. - Belehalnék... - tette hozzá elfúló hangon.
-Jaj, Binnie - szusszant fel a pici és egyik kezével a férfi fejét kezdte el simogatni.
-Tudom most azt hiszed, hogy ezek csak hangzatos nagy szavak, amit a szerelmesek mondanak, de ez a mi esetünkben szó szerint igaz - felelte Changbin és kissé eltolta magától a fiút, hogy a szemeibe tudjon nézni. - Azon kívül, hogy lelkileg tönkre tenne, ha elveszítenélek, ennek a bevésődésnek vannak fizikai vonzatai is - vallotta be, miközben egyik kezével a homlokát masszírozta. Nem tudta, hogy jó ötlet-e beszélni erről Felixnek...

De egy kapcsolat alapja mindig az őszinteség.

-Micsoda? - pislogott rá semmit sem értve Lixie és török ülésbe elhelyezkedve várta, hogy az alfa magyarázatot adjon korábbi szavaira. Changbin követte a kicsi példáját és teljesen felült az ágyon, majd közelebb húzódott kedveséhez.
-Ha egy vérfarkas túl sok időt tölt távol attól, aki bevésődött neki és semmilyen módon nem tartják a kapcsolatot, akkor... - kezdett el beszélni, majd hirtelen elhallgatott és oldalra nézve a falat kezdte el bámulni. Egyik kezével szüntelen Felix térdét és lábszárát simogatta, de jelen helyzetben ez a picit inkább irritálta, mint megnyugtatta volna.
-Akkor? - köszörülte meg a torkát türelmetlenül Lix, mire az alfa végre ráemelte a tekintetét és kimondta azokat a szavakat, melyeket a fiúcska a legkevésbé sem szeretett volna hallani.
-Akkor a vérfarkas belehal...

Yongbok úgy érezte, hogy hirtelen forogni kezdett vele a szoba és muszáj megkapaszkodnia valamibe. Esetlenül markolt a kedvese combjaiba, miközben próbált nem be pánikolni.
-E-zz-ezzel azt akarod mondani, h-hogy - dadogta és megpróbált egy mély levegőt venni. Changbin elszorult torokkal nézte az előtte ülő kicsit és bátorításképpen finoman megszorította a kezeit. - Amikor elhagytalak és semmilyen módon nem kommunikáltunk egymással, akkor konkrétan az életeddel játszottam...? - kérdezte megsemmisülten Felix.

-Nem csak te Lixie, én is ezt tettem - kezdett el hevesen magyarázkodni az idősebb és lassacskán egyre közelebb araszolt Yongbokhoz. - Még akkor sem engedtem a makacsságomból és a büszkeségemből, mikor Reila figyelmeztetett - ismerte el a saját hülyeségét és dühösen megrázta a fejét. - Éreztem már fizikálisan is, hogy mennyire megvisel a hiányod, de túlságosan csökönyös voltam. Csak ezért volt "jó húzás" Hwang aljassága, mert az eléggé felzaklatott ahhoz, hogy harcoljak érted - nevetett fel keserűen. - Amikor ott hagytál annyira megszégyenülve éreztem magam, hogy szó szerint inkább bele haltam volna a hiányodba, minthogy megkeresselek - vallotta be és szavai hallatán a kis szeplősnek nagyon uralkodnia kellett magán, hogy ne üsse meg az ő imádott hyungját.

-Akkora egy pöcsfej vagy hyung - fakadt ki a kicsi. - Beleőrültem volna a tudatba, ha valami bajod esett volna miattam, érted?! - emelte fel egyre inkább a hangját és látszott rajta, hogy nem sok választja el a teljes összeomlástól. Changbin felé nyújtotta a karjait, mire Yongbok szabályosan rávetette magát és úgy ölelte őt, mintha az élete múlott volna rajta.
-De nem történt gáz, nem igaz picim? - suttogta szelíden Bin. - Itt vagy velem, itt vagyok veled és ez már nem fog változni - ígérte meg és homlokon csókolta a karjában pityergő Lixiet.

Kellett egy pár perc amíg a fiúcska megnyugodott és az alfa is megkönnyebbült. Nagyon nyomta már ez a szívét és jól esett beszélnie a történtekről Felixel. Azt hitte az ausztrál sokkal rosszabbul fogja viselni a hallottakat és teljesen le volt nyűgözve az ő Bokkieja higgadtságától.

Changbin szinte már el is aludt, ahogy egymást ölelve elterültek az ágyon. Olyan békés és meghitt volt minden, egyszerűen imádta ezeket a pillanatokat a szerelmével. Ilyenkor érezte magát igazán élőnek, hiszen a karjaiban ott feküdt az az ember aki miatt nem adhatta fel és aki miatt megérte akár minden nap küzdeni, harcolni.
-Ha már változás... - szólalt meg alig hallhatóan Lix, majd egy nagyot nyelt és ebből már Changbin sejtette, hogy kellemetlen téma következik. - Mi lesz most Hyunjin sorsa?
-Miért érdekel ez téged? - kérdezett vissza a homlokát ráncolva az alfa, mire Felix felkönyökölt és tekintetét mélyen a férfiéba fúrva bámulta őt.
-Tudom, hogy utálod ezt hallani, de Jinnie a barátom és a történtektől függetlenül szeretem, hiába haragszom rá - felelte csendesen és elszégyellve magát lesütötte a szemeit.

-Na, hát ez a bajom nekem is... - szusszant fel frusztráltan az alfa, miközben visszahúzta a mellkasára Felixet és a szőke tincseivel kezdett el játszani. - Egy kis kanál vízbe megtudnám fojtani, de ő a bétám, a családom tagja és sokat köszönhetek neki - közölte a tényeket, majd idegességében a száját kezdte el rágcsálni. - Nem tudom veled miként viselkedett Hyunjin a múltban, de mindig is szerette a drámát és a pletykákat - csóválta meg a fejét somolyogva Changbin. - Viszont mindemelett hűséges és segítőkész bétám volt - tette hozzá gyorsan, hogy valami pozitívat is mondjon a magas fiúról. 
-Igen - értett egyet a fiatalabb is. - Bár nem fogok hazudni, volt pár csúnya balhénk régen...

Az alfa válaszként csak hümmögött egyet, majd a gondolataiba merülve próbált meg rendet tenni a fejében. Szerette Hyunjint, a család tagjának tartotta őt, de a fiú csúnyán elárulta... Döntésképtelen volt és fogalma sem volt arról, hogy miként kéne kezelnie a helyzetet.

-Tanácstalan vagyok Bokkiem - szólalt meg Changbin, majd hangosan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. - Te mit tennél a helyemben? - kérte ki a szőke fiúcska véleményét, aki csodálkozásában csak nagyokat pislogva méregette az alfát.
-Tényleg érdekel, hogy mit gondolok? - kérdezett vissza döbbenten Felix.
-Persze, hiszen a társam vagy - felelte Binnie. - És egy nap talán az omegám leszel - tette hozzá és egy nagy cuppanós puszit adott a fiatalabb szájára.
-Vagy az alfatársad - viccelődött Lixie. - Komolyra fordítva a szót, én adnék még egy esélyt hyungnak. Nyilván bizonyítania kéne a piszkos kis húzása után, de megadnám neki rá a lehetőséget - adott hangot a gondolatainak a kis szeplős.
-És mégis ho... - kezdett bele a mondandójába az alfa, amikor váratlanul kopogtak az ajtaján.

A Changlix páros tanácstalanul nézett össze, hiszen nem vártak vendéget és nem számítottak arra, hogy bárki is meglátogatja őket. Ám az idősebb kifejezetten lusta házigazda volt és ahelyett, hogy beengedte volna a vendéget simán csak ki kiabált neki.
-GYERE BE - ordította Bin és amikor a falap lassan, hangosan nyikorgással kinyílt mindkét fiú álla szabályosan a földet súrolta. - Hwang?! - meredt lesokkolódva a küszönön ácsorgó bétára.
-Jinnie...? - suttogta hitetlenkedve Felix, mintha szellemet látott volna.
-Sziasztok - köszönt bátortalanul a fiatal férfi, majd közelebb lépve mélyen meghajolt.

-Alfám, Felix - szólította meg őket kissé remegő hangon, hiszen annyira félt, hogy egyikük szemébe sem mert nézni. - Ne haragudjatok, hogy megzavartalak titeket, de szeretném ha végig hallgatnátok - motyogta lehajtott fejjel.

A legidősebb tanácstalanul nézett Yongbokra, aki szintúgy össze volt zavarodva, mint a párja. Felix végig mérte a fiú összetört valóját, majd fejével egy aprót biccentett Hyunjin irányába, ezzel szavak nélkül jelezve Binnek, hogy szerinte beszéljen a bétával.
-Gyere, ülj le - hívta oda magukhoz Changbin, mire Hyunjin jól hallhatóan nyelt egyet és esetlenül közelebb sétált az ágy széléhez.
-Tudom, hogy a hátatok közepére sem kívántok most engem - mosolyodott el keserűen Hyunjin, majd óvatosan helyet foglalt a gerle párral szemben. - És mivel mindkettőtökkel egy utolsó szemét voltam fogalmam sincs, hogy melyikőtöktől kérjek először bocsánatot... Ezért a mondandóm ugyanúgy szól neked is alfám és neked is Pixy - folytatta csendesen és végre volt bátorsága felemelni a fejét és a másik kettő szemébe nézni.

Felix lélektükreit bámulva újra erőre kapott...

-Én, őőő... - motyogta Hyun, mint egy ügyefogyott, de végül rátalált a hangjára és elmondhatta azt, ami napok óta nyomta már a szívét. - Nem szeretném mentegetni magam és ócska kifogásokkal élni. Egyszerűen csak sajnálok mindent, amit elkövettem ellenetek - hadarta egy levegővétellel. - Hazudtam nektek és csak magammal törődve önzőn nem néztelek titeket. Nem gondoltam bele, hogy Felix mit szeretnél, hogy neked milyen fájdalmat okozok Bin, hogy ezzel hátba szúrlak titeket - rázta meg a fejét dühösen. - Remélem, hogy egyszer megbocsájtotok nekem - tette hozzá bizakodva. - Én... Öhm. Csak ennyit szerettem volna - mondta búcsúzásként...

De egy kar hirtelen utána nyúlt és visszahúzta őt, mikor fel szeretett volna állni az ágyról.

Hyunjin döbbenten bámult le a kezére, amit Changbin szorongatott és szemébe könnyek szöktek, ahogy a pillantása találkozott az alfáéval. Akkor esett le neki valójában, hogy mit is csinált... Nem csak szimplán toxikus módon próbálta meg visszaszerezni az exét, hanem közben elárulta a családját és azt az embert, akit a bátyjaként szeretett. Hiszen Binnel nőtt fel... Ő pedig azt az embert bántotta aki mindig csak szerette őt és gondoskodott róla.

Changbin halványan elmosolyodott, ahogy Hyunjin arcát nézte és fejében csak úgy cikáztak a múlt képei. Minden kedves apróság eszébe jutott, amit a fiúval együtt élt át... Tiszta szívéből szerette a bétát és nem akart tovább haragudni rá.

Hiszen túl sok jó emlék kötötte őket össze.

-Tudod, hogy mindig is nagyra értékeltem az őszinte beszédet és azt, ha valaki képes belátni a hibáit - osztotta meg az érzéseit a magas szőkével Bin. - Nem szeretnék elveszíteni egy ilyen nagyszerű bétát - tette hozzá csendesen és óvatosan visszahúzta az ágyra a megszeppent fiút, aki egy másodpercre sem tudta levenni a tekintetét hyungja arcáról. Végtelen hálát érzett az alfa iránt, de belül még mélyebben gyűlölte magát mint valaha. Őszintén úgy gondolta, hogy nem érdemel meg egy ilyen csodálatos embert az életébe, de mindent meg fog tenni azért, hogy ismét méltó legyen Changbin bizalmára és szeretetére.

Yongbok szótlanul mosolyogva nézte a két farkast és háborgó lelke végre megnyugvásra lelt. Mérhetetlenül büszke volt rájuk, hogy ilyen könnyedén megtudták beszélni az elmúlt hetek viszályait. Bár nem volt naiv és nagyon jól tudta, hogy idő lesz amíg mindenki lelkéből eltűnnek a tüskék... De úgy érezte, hogy ez a beszélgetés hármójuk között egy igen jó kezdet volt.

A kis szeplős is közelebb húzódott a két férfihoz és finoman megsimogatta Hyunjin hátát. Ám amikor a béta ráemelte a tekintetét jobbnak látta, ha Changbinhoz húzódni, ugyanis szőke hyungja szemében még túl intenzíven csillogott a fájdalom.
-A barátom vagy Hyunjin, a közös múltunk ellenére - kezdett el beszélni Lixie. - De az már a múlt és a jövőnk érdekében el kell engedned, hiszen neked sem jó az, ha fájdalmat cipelve élsz! Engedj el engem és szabadítsd fel magad hyung - tanácsolta szelíden, higgadt hangnemben beszélve. - Te egy nagyszerű férfi vagy és egy nap megfogod találni azt, aki bevésődik neked. Ne hagyd, hogy ezek az érzések kifordítsanak önmagadból! - szusszant fel szomorúan. - Mint barátod, én mindig melletted leszek - tette hozzá halványan mosolyogva.

Hyunjin nagyon szeretett volna valamit mondani, de túl sok érzelem kavargott benne. Tanácstalanul az ölében pihenő kezeit kezdte el bámulni és piszkálni, kínlódását látva pedig Felix semmit sem értve nézett Changbinre. Az alfa pontosan tudta, hogy mi zajlódott le a fiatalabb fejében, hiszen ő ismerte a legjobban Hyunjint az egész világon. Hiába voltak együtt az ausztrállal egy évig, Hyun nem sokat mutatott meg a valódi énjéből Lixnek, hiszen a béta képtelen volt elfogadni és szeretni önmagát.

És emiatt úgy gondolta, hogy mások sem tudnák őt...

A legidősebb nagyot sóhajtva a béta felé fordult és az álla alá nyúlva kényszerítette őt, hogy a szemébe nézzen. Hyun hajlamos volt kerülni a szemkontaktust, amikor szégyellte magát, de Bin azt akarta, hogy a fiú lássa, hogy mennyire véresen komolyan gondolja minden egyes szavát.
-Az alfádként esküt tettem, hogy mindig óvni foglak téged - mondta, miközben tekintetét mélyen Hyunjinéba fúrta. - De ha így mennek a dolgok tovább és megint ártani fogsz nekem, egy szerettemnek, vagy egy falkatársadnak, akkor nem lesz többé maradásod - jelentette ki eltökélten és az íriszeiben csillogó tűz megrémítette a magas szőkét. Soha nem látta még ilyennek hyungját és bár nem tervezett többé semmi rosszat tenni ellene, vagy Felix, vagy esetleg egy falkatársuk ellen, de az alfa tekintetétől finoman szólva összecsinálta magát.

Yongbok tanácstalanul nézett hol egyik, hol másik hyungjára. Tudta jól, hogy nem kerülgethetik a forró kását és a nagy összeboruláson kívül ezeket a kellemetlen dolgokat is meg kell beszélniük, de nagyon nehezen viselte ezt az újonnan kialakult feszült légkört. Changbin elengedte Hyunjin állát, majd egyik karjával védelmezően átölelte Lixiet és ezzel szavak nélkül ismét emlékeztette őt arra, hogy az ausztrál fiú kihez tartozik. Feromonjait kiengedve dominálta le Hyunjint, aki engedelmesen behódolva hajolt meg az alfa előtt.

-Nem lesz olyan, hogy "megint" - motyogta a béta, majd a fejét felemelve megacélozta arcvonásait és a szavait egyenesen az alfa szemeibe nézve mondta ki. - Tanultam ebből az esetből és drágán megfizettem érte, hiszen nem sok kellett ahhoz, hogy elveszítsem az összes fontos embert az életemben - suttogta alig hallhatóan, majd lopva Felixre nézett. Gyűlölte magát azért, hogy még mindig szerette a picit... De leginkább azért, mert hagyta, hogy a szerelem ennyire megbolondítsa és kifordítsa önmagából.
-Legyen így - bólintott Changbin. - Az egyik legfontosabb ember vagy az életemben és nem szeretném, hogyha ez változna... - figyelmeztette ismét Hyunjint, majd szabad kezével magukhoz húzta a fiút egy csoportos ölelésre.

A béta kissé megnyugodva viszonozta a gesztust és a nagy összebújás Felixet is ellazította. Jó érzés volt elveszni hyungjai ölelő karjai között, mert életében először végre úgy érezte, hogy megtalálta a helyét. Lett egy szedett-vedett családja, ahol feltételek nélkül szeretik és elfogadják őt. Ahol mindent meglehet beszélni sértődés nélkül, ahol sokat nevetnek együtt és kitartanak egymás mellett akármi is történjék.

És őszintén remélte, hogy ez most már tényleg így marad...