Mielőtt elkezdenéd olvasni a részt, kérlek szánj rám is két percet és olvasd ezt végig. Köszönöm! 💕

Nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy visszatérjek a wattpadra és őszintén szólva nem tudom mi ennek a VALÓDI oka. Sokat gondolkoztam és igazából nem jutottam semmire, egyszerűen csak úgy érzem megrekedt az életem és jó lenne kezdenem magammal valamit. Hiszen mit tudok felmutatni valójában...? 🥲 A nagy büdös semmit.

És ezen az állapoton nem segített az sem, hogy az eltűnésem előtt pár nappal volt egy komoly és mély beszélgetésem pár kpopper barátnőmmel. Ott hangzott el az a bizonyos mondat, ami nekem bevitte a gyomrost... "Sokan párkapcsolat helyettesítőnek használják a kpopot." És azon kívül, hogy mélyen egyetértettem ezzel, rájöttem, hogy a büdös picsába, hát én is ezt csinálom. Az én életem a legutóbbi szakításom óta (ami 2 éve volt) abból áll, hogy gyerek, munka, család és barátok, kpop és snitt. Ennyi... 🥹

És elkezdtem magam szánalmasnak érezni.

Az eltelt 2 évben volt pár szárnypróbálgatásom randizás terén, de te jóságosúristen... Hát tragikomédia könyvet tudnék írni ezekből. XD Én sose szerettem általánosítani, sőt! De tényleg őszintén kezdem azt gondolni, hogy az összes faszi egy seggtitán (tisztelet a kivételnek), vagy szimplán csak én vonzom a hülyéket... :DD

Természetesen ez sem tett jót a bioritmusomnak, de nem adtam fel. Amennyire csak tudtam elhatárolódtam a kpoppal kapcsolatos tevékenységektől és kiléptem a valóvilágba, mert az nekem biztos nagyon jó lesz. 💀

(Narrátor: de nem lett jó...🥴)

Viccet félretéve arra jó volt ez a pár hét, hogy az őskáosz, sok álmatlan és/vagy részeg éjszaka és elhullajtott könny rádöbbentett arra, hogy mit szeretnék elérni az életemben...

A nagy büdös ✨SEMMIT✨.

Csak boldog szeretnék lenni.

Majd más megváltja a világot, feltalálja a rák ellenszerét, felszámolja a szegénységet, megtalálja az örök szerelmet, amiről én a könyveimben írok. Én már nem akarok többé görcsölni, sírni, megfelelni, kikészülni... 🥲

Nem születtem szuperhősnek, egyszerű ember vagyok és ebből szeretném kihozni a lehető legtöbbet. Szóval most szépen lassan újra megtanulom élvezni az életet és örülni annak, amim van. A családom, a barátaim, a munkám, a wattpados sikereim. Másnak még ennyi sem jutott, szóval szerencsés vagyok. 🥰

Majd egyszer talán én is csinálok valami megismélhetetlent.

Majd egyszer talán én is véghez viszek valami nagy dolgot.

Majd egyszer talán én is megtalálom az igaz szerelmet...

De addig is kihozom a maximumot magamból és basszamegakurvaélet, akkor is boldog leszek!

Szeretettel: Raven. 💜

Reila a gondolataiba merülve pakolászott a konyhában. Miután befejezte az ebéd elkészítését gyorsan elmosogatott és épp készült volna elhagyni a helységet, amikor valaki hirtelen elkapta a derekát és hátulról magához ölelte őt.

-Baszki - sikított fel a lány, mire a mögötte álló halkan kuncogott egyet.
-Jagiya - suttogta Jeongin lágy hangon, majd az alfa nőstény nyakába csókolt. - Beszélhetnénk egy kicsit? - kérdezte, mire Reila rögtön szembe fordult vele.
-Huha, ez nagyon komolynak hangzik - húzta oldalra a száját keserűen a lány és lábujjhegyen állva egy puszit nyomott kedvese arcára. - Baj van Innie? - tudakolta szelíden.

Az omega kifújta a tüdejében rekedt levegőt, finoman megfogta az alfa nőstény kezét és gyengéden megszorította. Látszott rajta, hogy kínban van és nehezen beszél a dologról, de aztán összeszedve minden bátorságát, kimondta azt, ami egy ideje a szívét nyomta.
-Aggódom Hyunjin miatt - mondta csendesen I.N, mire Reila szemöldöke a plafonig szaladt.
-Miért? - kérdezte csodálkozva a lány, igencsak hűvös hangnemben.
-Nem láttam napok óta, el sem hagyja a szobáját - csóválta meg a fejét Jeongin. - Enni sem jön ki és hiába kopogtatok az ajtaján, nem jön semmi reakció - sorolta tovább az aggályait. 

Reila érdeklődve figyelte a fiú arcát, arra várva, hogy még mond-e neki valamit és karjait keresztbe tette a mellkasa előtt. Nem értette az omegát, hogy miért lett neki hirtelen ennyire fontos Hyunjin, mert a lány érzéseiben inkább a harag dominált.

Ő még mindig mérges volt a bétára a történtek miatt...

-És most ezzel mit csináljak? - döntötte oldalra a fejét Reila.
-Hogy érted ezt? - pislogott rá meglepetten Innie.
-Hyunjin felnőtt ember - közölte ridegen a lány, majd a témát lezártnak tekintve odébb lépett, hogy bemenjen a szobájukba, de az omega hirtelen elkapta a karját.
-Igen, de te meg az alfája - felelte I.N, mire Reila dühösen kirántotta a kezét a szorításából.
-Van neki egy másik is - vonta meg a vállát nem törődöm módon és ez a passzív viselkedés kezdte kihozni a sodrából az egyébként nyugodt és békés fiút.

-Persze - forgatta meg a szemeit flegmán Jeongin. - Amelyik kibaszott dühös rá és a felhők felett lebeg 3 méterrel - utalt nem túl diszkréten Changbinra. Az alfa nőstény szemei zölden megvillantak és torkát egy nem éppen barátságos morgás hagyta el.
-Kicsit kezdesz átesni a ló túloldalára - figyelmeztette az omegát.
-Nem az én tisztem lenne törődni vele, de sajnos mindkét alfája szarik a fejére - mutatott rá a tényekre könyörtelenül a fiú, amivel kezdte feldühíteni Reilát.
-Ne bosszants fel Jeongin - szólt rá erélyesen és akarata ellenére kiengedte a feromonjait. Nem akarta bántani a szerelmét, de nem tűrte, mikor az omega elfelejtette, hogy hol van a helye.
-Elnézést alfám - válaszolta gúnyosan, kissé meghajolva Innie.

Reila egész testében remegett a dühtől és szemei smaragd zölden izzottak a benne tomboló indulatok miatt. Egy szóval sem szeretett volna ártani a fiúnak, ezért jobbnak látta, ha ilyen állapotban inkább nem tartózkodnak egymás közelében. Mivel Jeongin nem hagyta őt elmenni, ezért úgy látta jónak, ha ő küldi el őt.
-Kifelé - sziszegte vészjóslóan, mire I.N keserűen elmosolyodott és feromonjait kiengedve magához ölelte a feldúlt alfa nőstényt.

-Legyél rám nyugodtan mérges, elbírja a hátam - suttogta Reila fülébe, aki egész testében megfeszült az omega közelsége miatt. - De a nagy Changlix örömködések közepette ne felejtsd el, hogy ennek a történetnek van még egy szenvedő alanya, akivel senki nem törődik és egyedül van a fájdalmával...

És ezzel magára hagyta a forrongó alfa nőstényt.

Reila erősen beleütött a falba, miután az omega kisétált a konyhából. Gyűlölte azt a tényt, hogy Jeonginnak igaza volt. Az alfanőtény nem volt egy gőgös teremtmény, bármikor hajlandó volt belátni, ha tévedett, de azt nehezen viselte mikor mások döbbentették rá arra, hogy nem vezetőhöz méltóan viselkedett. Úgy érezte megbukott, mint alfa, hiszen egy falkavezér a családja MINDEN tagjáért felelősséget vállal és egyformán gondoskodik róluk. De Innie rámutatott a rideg tényekre, hogy Reila teljesen magára hagyta Hyunjint és szinte számkivetettként bánt a fiúval, akinek valószínűleg most lenne a legnagyobb szüksége az alfanőstény anyáskodó támogatására.

-Picsába már az egésszel - sziszegte mérgesen a lány, majd ingerülten odébb söpörte az arcába lógó tincseket és egy mély levegő vétel után Hyunjin szobája felé indult. Igyekezett magát minél jobban lenyugtatni, de olyan heves emóciók kavarogtak benne, amiket nehezen (vagy inkább egyáltalán nem) tudott uralni, hiába volt alfa.

-Nyisd ki az ajtót Hwang - morrant fel barátságtalanul a béta kuckójához érve és nyitott tenyérrel egy hatalmasat csapott a falapra. - Háromig számolok... - emelte fel a hangját fenyegetően, miután egy perc elteltével sem kapott semmi reakciót.
-Nincs szükségem társaságra - szólalt meg egy elhaló hang, aminek hallatán Reila csak flegmán megforgatta a szemeit.
-Hát barátom azt nem te döntöd el - morogta az orra alatt az alfa nőstény és egy jól irányzott rúgással betörte Hyunjin ajtaját.

De a szeme elé táruló látványra nem volt felkészülve...

Az alfanőstény még csak nem is sejtette, hogy Hyun mennyire mélyen van. Az egész szobában sötétség honolt, a padlón összevissza hevertek a fiú cuccai, de leginkább az üres piás üvegek. Reila szívét azonnal mardosni kezdte a bűntudat, ahogy az ágyon összekuporodott bétára nézett és egy óvatos lépést tett a szőkeség felé.

-Hyunjin te jó ég, itt nagyon büdös van - panaszkodott a lány és mindkét kezét az orra, valamint a szája elé rakta. - Mi halt meg??? - köhögte elhaló hangon.
-A szívem bele a bánatba - érkezett a válasz, majd a fiú színpadiasa a fejére húzta a takaróját. De az alfanőstényt nem lehetett ennyivel lerázni. Főleg miután látta, hogy milyen állapotban van a bétája... Már csak vezetői kötelességből sem hagyta volna magára Hyunjint, de ennél sokkal erősebb volt a bűntudat és a szeretet egyvelege.

A fiú a barátja és ő mégis cserben hagyta őt...

-Jólvan Rómeó, gyere inkább fürdeni - csóválta meg a fejét rosszallóan Reila. - Jesszus, rendes csípi a szememet a szag - panaszkodott tovább, miközben még közelebb merészkedett a dög kútként illatozó Hyunjinhoz. De a béta hajthatatlannak bizonyult...
-Nem megyek sehova, hagyj békén - nyafogta kisfiúsan, majd tüntetőleg még jobban begubózódott a takarójába, aminek köszönhetően úgy nézett ki, mint egy óriási bebábozódott hernyó. A lány végül megunta Hyun gyerekes hisztijét, egy mozdulattal letépte róla a pokrócot és ezt a cselekedetét a béta egy nem túl férfias sikollyal jutalmazta.
-Ne kényszeríts, hogy magam fürdesselek meg... - morogta vészjóslóan Reila. - TUDOD, HOGY MEGTESZEM!!! - fenyegette meg a szőkeséget.

-Szakadj már le rólam Reila - puffogott tovább Hyunjin, majd karjait ingerülten összefonta a mellkasa előtt. - Nézd... Ezek a kinky dolgok lehet bejönnek Jeoninnál, de belőlem csak undort vált ki - fintorgott megvetően, de pechjére csak újabb ötletet adott a lánynak. Reila imádta mások vérét szívni és Hyunjin mindig tökéletes alany volt ehhez.
-Gyere, megmosom a szőrös kis picsád - vigyorodott el az alfa. - Anyuci istápolja majd a farkas segged - suttogta pimaszul és egyre közelebb osont Hyunhoz. - Vagy szeretnéd, hogy Inniet küldjem ide, hogy csutakoljon le? - vitte be a kegyelem döfést.

A béta fiú úgy pattant ki az ágyból, mintha szögekbe ült volna és az ágy másik oldalánál állva hitetlenkedve méregette Reilát.
-Beteg vagy - csóválta meg a fejét, de ennél a pontnál már ő sem bírta visszatartani a nevetést.
-Lehet, de mosolyogsz - húzta ki magát büszkén Reila, de amint ezt kimondta Hyunjinnál eltörött a mécses és csendben sírdogálni kezdett.

Az alfanőstény döbbenten bámulta a hangulatingadozástól szenvedő fiút. Bár ő maga is tudott hasonló dolgokat produkálni, de amikor más volt ilyen helyzetben, akkor annyira estlennek érezte magát és ötlete sem volt, hogy mit kéne csinálnia.

-Jaj ne! Ne sírj - kerülte meg azonnal az ágyat a lány és nem törődve Hyunjin bukéjával szorosan magához ölelte a bétát. - Jó, sírd ki magad - sóhajtott fel lemondóan, amikor a közelsége hatására a fiú még keservesebb zokogásba kezdett.
-Miért kell a szerelemnek ennyire ellentmondásosnak lennie? - szipogta Hyun.
-Hogy érted ezt? - kérdezte döbbenten Reila, mire a szőkeség óvatosan kibontakozott az alfa karjaiból és esetlenül megtörölte a szemeit.
-Miért tesz tönkre és tölt el egyszerre örömmel, hogy Felix boldog mással? Velem kéne annak lennie... - motyogta elhaló hangon. - Miért örülök én mégis ennek? - tette fel a költői kérdést és mélybarna íriszeivel szinte lyukat égetett a lányba.

Reila hirtelen úgy érezte magát, mint egy tudatlan gyermek. Nem tudta mit mondhatna amivel vigaszt nyújthatna és nem pedig még több fájdalmat okozna... De végül az ösztöneire hallgatott.
-Nézd Jinnie - szólította meg lágy hangon a bétát. - A szerelem az egyik legönzetlenebb érzés a világon - mondta, majd megszorította a fiú kezeit. - A logika azt diktálja, hogy amikor szíved választottja mással van, akkor neked bele kell halnod a bánatba, de ha valakit TÉNYLEG szeretsz, akkor az ő boldogsága az első - bölcselkedett és fájdalmasan elmosolyodva odébb simította Hyun tincseit az arcából. - Ettől függetlenül ez egy mocsok szar érzés...

A béta mélyen a tüdejébe szívott egy adag oxigént, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit. Látszott rajta, hogy Reila szavai elgondolkodtatták, de teljesen tanácstalan volt. Nem volt korábban még csak hasonló hasonló szituációban sem, ezért fogalma sem volt arról, hogy miként kéne megfelelően kezelnie a helyzetet. 

-Mit csináljak most? - sóhajtott egy óriásit Hyunjin, majd leroskadva az ágya szélére az egyik kezével a tincsei közé túrt.
-El kell felejtened őt - vágta rá gondolkodás nélkül a lány, miközben leült Hyun mellé.
-Kérlek ne kérd ezt tőlem - rázta meg ingerülten a fejét a béta. - Mondd azt, hogy hagyjam őket békén, szálljak le Lixről, azt be is tudnám tartani - folytatta hadarva és kezeivel hevesen gesztikulált. - De ne kérd azt, hogy ne szeressem őt - könyörgött könnybe lábadt szemekkel.

Az alfa nőstény egyik tenyerét Hyunjin combjára tette és tekintetét mélyen a fiúéba fúrta. Kiengedte a feromonjait, melyek jelen helyzetben nyugtatólag hatottak a bétára.
-Tudom, hogy most nagyon szenvedsz - mondta csendesen Reila. - És azt is tudom, hogy nem viselkedek mindig az alfádként, de itt vagyok - tette hozzá egy keserű mosoly kíséretében. - Együtt túl jutunk ezen, rendben? - kérdezte szelíden és óvatosan megszorította Hyun kezét.
-Miért tennéd meg ezt értem? - bámult rá elcsodálkozva a szőkeség.
-Mert felelősséget vállaltam érted - húzta ki magát a lány. - És az alfa kötelességeken kívül remélem tudod, hogy még mindig a barátom vagy és szeretlek téged - tette hozzá és gyengéden magához húzta az összetört szívű fiút.

-Köszönöm Reila - suttogta Hyunjin és egyre szorosabban bújt Reilához. Jól esett neki a lány közelsége, hiszen végre nem érezte magát annyira átkozottul egyedül. Hyunjin számára a kialakult helyzetben nem az volt a legrosszabb, hogy nem kapta meg Felixet... Hanem, hogy mindenki mást is elveszített a viselkedése miatt.
-Csak ígérd meg, hogy összeszeded magad - dorgálta meg szeretetteljesen a lány, mire Hyun büszkén mosolyogva kihúzta magát.
-Így lesz alfám - adta becsület szavát a béta.

Egy darabig csendesen ücsörögtek Hyunjin ágyának a szélén, miközben az alfanőstény szüntelenül a szőkeség haját és hátát simogatta felváltva. Az orra már egész jól megszokta a kellemetlen illatokat, amik még inkább arra emlékeztették, hogy mennyire pocsék vezető. Reila nagyon jól tudta, hogy valamire való falkavezér nem hagyta volna, hogy ilyen állapotba kerüljön egy farkasa. És egyre jobban haragudott magára ezért...

Gyűlölte beismerni, hogy Jeonginnak igaza volt, de egyúttal hálás is volt az omegájának.

-Hyunjin - törte meg a békés csendet hirtelen Reila. - Tudom most nem vígasztal, de nem Felix számodra az igazi - adott hangot a gondolatainak a lány. - Ha őt rendelte volna melléd a sors, akkor bevésődött volna neked - mondta óvatosan, hiszen nem szerette volna még inkább mélyebbre szúrni a tőrt Hyun szívében.
-Tudom... - somolygott fájdalmasan a béta. - De ettől függetlenül szeretem őt - sóhajtott fel lemondóan és tekintetét automatikusan a szobája falán lógó képekre emelte.
-Minden rendben lesz! Megfogod találni azt az embert, akit neked szánt az ég - bátorította őt Reila. - Viszont hátra van még egy kellemetlen dolog... - fintorgott a lány.

A szőke fiú vigyorogva az alfájára kapta a pillantását és vállával finoman meglökte őt. Szemei végre nem a könnyektől, hanem a játékosságtól csillogtak.
-Mi lehet kellemetlenebb annál, hogy megakartad mosni a seggem? - röhögte el magát kínjában Hyunjin, mire Reila is hangosan felnevetett.
-Jó, ez jogos - adott neki igazat a lány. - De komolyra fordítva a szót... Bocsánatot kell kérned a fiúktól - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-Tudom - szusszant fel szomorúan Hyunjin és mindkét kezével szőke tincseibe túrt. - Ritka nagy seggfej voltam, mi? - tette fel a költői kérdést Reilára pillantva.
-Az voltál, de ezt nem velem kell tisztáznod - felelte őszintén az alfanőstény, mire Hyun szája megremegett és arcán lassan végig folyt pár kövér könnycsepp. - Ne sírj gyönyörűm, minden rendben lesz - csitította azonnal Reila és félszegen magához ölelte az összetört bétát.
-Hogy lehetsz ebben annyira biztos? - szipogta Hyun és kézfejével esetlenül megtörölgette a szemeit. - Felix gyűlöl és Changbinnak sem vagyok a szíve csücske... - csóválta meg a fejét.
-Nem vagyok biztos, csak reménykedek - pontosított Reila. - Ez nagy különbség.
-Én már azt sem tudok... - suttogta lehajtott fejjel a fiú.

Reila kissé eltolta magától a bétát és két kezébe fogta Hyunjin arcát. Ujjaival szüntelenül az orcáit simogatta és szelíd mosolya valamelyest megnyugtatta a feldúlt a fiút.
-Amíg a Nap felkel reggel és a Hold éjjel, addig mindig van okod reménykedni - bíztatta lágy hangon. - Hiszen minden új 24 óra tele van lehetőségekkel és csak rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle - tette hozzá csendesen.

Hyunjin ajkai lusta mosolyra húzódtak és hálától csillogó szemekkel bámulta a lányt. Attól félt, hogy őt is elvesztette a hülyesége miatt és már soha sem lesz olyan jó a kapcsolatuk mint régen.
-Igyekszem ezentúl így élni - bólintott végül a fiú.
-Hajrá, menni fog - bátorította Reila, mire Hyunjin hirtelen magához ölelte őt. Karjai szoros indaként fonódtak az alfanőstény köré és úgy kapaszkodott belé, mint egy bébikoala az anyukájába. Képtelen volt elhinni, hogy ilyen könnyedén helyre jöttek köztük a dolgok...
-Köszönöm, hogy hiszel bennem - motyogta Reila fülébe.

Az alfanőstény elérzékenyülve tartotta a karjaiban Hyunt. Akkor értette meg igazán, hogy mik is a kötelességei egy falkavezérnek és, hogy mennyire igaza volt Jeonginnak, mikor korábban kioktatta őt. Lélekben már arra készült, hogy bocsánatot kell kérnie az omegától és, hogy miként békítse meg őt, hiszen nagyon igazságtalanul bánt a kedvesével.

De most az első és legfontosabb Hyunjin összekaparása volt.

-Mit szólnál hozzá, hogy amíg te rendbe szeded magad, én kitakarítok nálad? És utána befesthetnénk a hajad - dobta fel az ötletet Reila, miközben kibontakozott a béta ölelő karjai közül. - Borzalmas lenövésed van - csóválta meg a fejét Hyunjin tincseit vizslatva.
-Benne vagyok - vigyorodott el a fiú. - Mit gondolsz, legyek újra fekete? - gondolkozott kissé oldalra döntött fejjel. - Igazából csak azért lettem szőke, hogy tetszem Lixnek... Ez a szerelem sok őrültségre rávett - vallotta be kínosan nevetgélve. 
-Az a lényeg, hogy te jól érezd magad a bőrödben - vágta rá gondolkodás nélkül Reila.

Hyunjin mindkét tenyerével a térdeire csapott, majd rövid kínlódás után felállt az ágyról. A ruhás szekrényéhez lépve kutakodni kezdett és valami elfogadható, tiszta göncöt próbált meg előbogarászni nem sok sikerrel. A trehányságának nem csak a kellemetlen testszag lett a következménye, hanem az is, hogy alig voltak tiszta cuccai.

-Mosnom kéne - sóhajtott gondterhelten a fiú, mire Reila rögtön mellé lépett és kitépett a kezéből egy adag gyűrött, kétes "illatú" ruhát.
-Majd én elintézem - csóválta meg a fejét az alfanőstény. - Ha nem ismernélek évek óta, nem lennék ennyire meglepve... De ez a trehányság valami elképesztő.
-A szerelem öl, butít és nyomorba dönt - felelte kínosan vigyorogva Hyun.
-Érdekes, anyám is mindig ezt mondta - felelte a lány és pár percnyi turkálás után a béta kezébe nyomott egy adag tiszta ruhát.

-Sokáig tusolj - szólt a fürdő felé sétáló Hyunjin után Reila.
-Jó, tudom - forgatta meg a szemeit ingerülten a szőkeség. - Nem kell többször a szememre vetni, hogy mennyire büdös vagyok... - mormogta kissé sértődötten és még az orrát is dacosan felhúzta mellé, mint egy óvodás.
-Nem azért, te dinka - röhögött fel Reila. - Beszélnem kell Innievel... - tette hozzá kissé kedvszegetten, egy fancsali grimasszal az arcán.
-Ohh - pislogott nagy szemekkel Hyun. - Akkor sok sikert alfám - hajolt meg kissé a lány előtt.
-Rám fér... - csóválta meg a fejét az alfanőstény. - De utána visszajövök és kiganyézom ezt a disznóólat - ígérte meg, majd magára hagyta a fürdeni igyekvő bétát.

A szobájuk felé közeledve Reila szívverése egyre szaporább lett. Nem félt a Jeonginnal való beszélgetéstől, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy valamin összeszólalkoztak. De gyűlölte az olyan szituációkat, amikor ő volt seggfej és viselkedésével megbántotta a párját.

És bármennyire is utálta ezt beismerni, az alfanőstény erre sajnos időnként hajlamos volt...

Hülyén érezte magát, ahogy minden előjel nélkül betrappolt a hálójukba, hiába volt az az ő lakrésze is igyekezett tiszteletben tartani I.N privát szféráját. És most erősen élt a gyanúperrel, hogy az omega látni sem kívánja őt, hiába élnek egy fedél alatt... De szerencséjére tévedett. Ahogy Jeongin orrába kúszott az alfája illata rögtön letette a telefonját és arcán egy édes mosollyal bámult Reilára, miközben ölelésre tárta a karjait.

A lány úgy bújt az omegához, mint egy megdorgált kisgyerek. Hiába ő volt az idősebb és az alfa is, meghunyászkodóan viselkedett, hogy ezzel is kimutassa bűnbánatát. Aranyos viselkedésével és feromonjai kiengedésével próbálta megbékíteni Inniet és nem volt túl nehéz dolga...

-Köszönöm - suttogta a fiú fülébe Reila és karjaival átölelte az ágyban fekvő omega nyakát.
-Ugyan mit? - értetlenkedett Jeongin.
-Hogy mindig észhez térítesz és kiegészítesz engem - felelte az alfa nőstény, majd egyik lábát átvetve a fiú csípőjén kényelmesen elhelyezkedett az ölében. - Ha én vagyok a harag, te a higgadtság. Ha én vagyok a bosszú, te a megbocsájtás. Ha én vagyok az aggodalom, te a nyugodtság - folytatta, miközben egyre közelebb hajolt a fiúhoz. - Tökéletesen passzolsz hozzám - pusmogta szinte I.N ajkaira.
-Ez egy omega dolga, hogy tökéletes kirakós darabkája legyen az alfájának - mosolyodott el a fiú és egy apró csókot adott Reila szájára.

Az alfanőstény szerelemtől csillogó szemekkel pillantott le az alatta fekvő kedvesére. Úgy érezte valójában meg sem érdemli ezt a kedves és szelíd teremtést. Őszintén félt tőle, hogy Jeongin egy napon megunja heves természetét és a bevésődés ellenére elhagyja majd őt...

-Innie... - köszörülte meg a torkát Reila, majd hátrébb húzódott az omegától, hogy a szemeibe tudjon nézni, de rögtön elveszett azokban a fekete íriszekben.
-Hm? - döntötte oldalra a fejét kíváncsian Jeongin, mire a lány élesen beszívta a levegőt, ezzel mélyen belélegezve az omegája imádott illatát.
-Szeretlek - felelte elfúló hangon Reila és elködösült tekintetét egy pillanatra sem vette le a fiúról. - És kérlek bocsáss meg nekem - folytatta kissé elhalkulva. Innie egy darabig szótlanul bámulta a párját, majd a füléhez hajolva csendesen beszélni kezdett.

-Nem tudok megbocsájtani - húzta az alfája agyát, aki a szavai hallatán egész testében megfeszült. - Hiszen nem is haragudtam rád baby - tette hozzá kuncogva I.N, mire a lány dühösen felmorrant és megpróbált kimászni az omega öléből. - Reila nekem te jelented a mindenséget! Téged szeretlek a legjobban a világon és senki sem ismer úgy téged, mint én - beszélt tovább és mondandójának hála az alfanőstény is megnyugodni látszott. - Pontosan jól tudom, hogy mit miért tettél, de muszáj voltam a helyes irányba terelni a viselkedésed. Sajnálom, ha tiszteletlen voltam - kért bocsánatot Jeongin és hátrébb hajolva tekintetét mélyen Reiláéba fúrta. Percekig semmit sem szólva bámulták egymást, miközben az omega kezei a lány derekát cirógatták és időnként apró csókokat váltottak. Mindkettejüknek, csak egy gondolat járt a fejében...

Hogy képtelenek lennének a másik nélkül élni.

-Ne sajnáld, hiszen igazad volt - szólalt meg sokára az alfanőstény, mire Jeongin szélesen elmosolyodott és éles kis fogacskáit Reila alsó ajkába mélyesztette.
-Meg amúgy is tudom, hogy szereted mikor szemtelenkedek - somolygott magabiztosan. Egyik szemöldökét kacéran felhúzta, miközben még inkább kieresztette a feromonjait és a mindent elborító eső illat kellemes ködként bódította el a lány elméjét.

-Ejj, de megeredt a nyelve valakinek - morrant fel fenyegetően Reila és felülve könnyedén Jeongin feje fölé szorította a fiúcska karjait. - Be kéne fogni azt a hatalmas nagy szád, nem gondolod? - nézett le rá gondolkodást színlelve. És Innie nem volt rest azonnal lecsapni a magas labdát, kihasználva az alfa gyengepontját... A korábbi vitájuknak már nyoma sem volt és örömmel, gátlások nélkül szívták egymás vérét.
-Hajrá mommy - nézett fel ártatlan bociszemekkel Reilára a fiú, majd ajkaival édesen csücsörítve várta, hogy párja megadja neki azt, amire annyira vágyott.
-Idióta... - morogta Jeongin ajkaira az alfanőstény és a külvilágot teljesen kizárva boldogan merültek el egymásban, csakis a másikkal törődve.

Tökéletes harmóniában az alfa és az ő omegája...