Miután Changbin befejezte a munkát Felixel karöltve hazamentek a falkához. Lassan sétáltak, hiszen nem siettek sehová, de szőkeség túl kimerült volt már, ezért félúton Bin a hátára kapta a fiúcskát és egészen a szobája ajtajáig cipelte őt.

-Nem vagyok nehéz? - kuncogott az ausztrál, mikor Changbin óvatosan lefektette az ágyra.
-Meg sem éreztem a kis tollpihe súlyodat - felelte az idősebb, majd Felix fölé mászott és incselkedve végig nyalta az ajkait. - Jössz fürdeni csibike?
-Csak egy gyors zuhany - ásított egy hatalmasat a pici. - Nagyon álmos vagyok...
-Gyere, hyung segít megtisztálkodni - mosolyodott el szelíden az alacsonyabb és könnyedén a karjaiba kapta Felixet, majd menyasszony pózban a fürdőbe cipelte őt.

Lassan megszabadították egymást a ruháiktól, miközben lusta, szerelmes csókokat váltottak és lágyan végig simították a másik bőrét. Alap esetben ez mindkettejüket beindította volna, de most nem vágytak semmi másra egy sietős fürdésen és összebújva alváson kívül.

A zuhany alá állva Felix Changbin vállára hajtotta a fejét és szótlanul hagyta, hogy a meleg vízcseppek végig száguldjanak felhevült bőrén és teljesen eláztassák a tincseit. Az alfa tőle szokatlan gyengédséggel gondozta a kisebbet és minden figyelmét neki szentelte. Segített Lixienek megmosakodni, besamponozni és kiöblíteni a haját, majd kimászni a kádból.

-Mmm, de álmos az én szerelmem - dörmögte csendesen a kis szeplős fülébe Bin, miközben leültette a kád szélére és egy törölköző segítségével megszárítgatta a fiú szőke loboncát.
-Miért kezelsz ilyenkor úgy, mint egy gyereket? - kérdezte somolyogva Lix. - Na, nem mintha bánnám - tette hozzá gyorsan.
-Mert úgy viselkedsz - nevette el magát az alfa. - Te vagy az én édes kisbabááám~ - gügyögte Felixnek, majd a fogasról levett egy puha köntöst. - Dugd ide szépen a kis kezed - mondta a picinek, aki álmatagon mosolyogva teljesítette a parancsot.

-Olyan aranyos tudsz lenni velem hyung - suttogta meghatottan Felix, majd óvatosan felállt és szájon csókolta a férfit.
-Mert megérdemled - válaszolta Changbin és két keze közé véve az ausztrál fiúcska arcát finoman simogatni kezdte a szeplőkkel tarkított bőrfelületet.

Az alfa úgy vitte vissza a szobába a magasabbat, mintha egy zsák krumpli lett volna. A szekrényéből elővett mindkettejüknek valami pizsamának valót, majd sietősen felöltözött és segített Felixnek is a műveletben. Törékeny porcelánbabaként fektette be a fiúcskát az ágyba és bemászva mellé alaposan betakargatta őt, hogy véletlenül se fázzon meg.
-Álmodj szépeket Yongbok - suttogta és homlokon csókolta kedvesét.
-Mmm - hümmögte válaszul a szőkeség és fejét Changbin mellkasába fúrva álomba szenderült.

Bin a picike tökéletes arcocskáját nézve, azt kívánta, hogy minden éjjel így aludhasson el...

Az alfa a nap első sugaraival ébredt, hiába volt éjszakára besötétíve a szobában. Óvatosan nyújtózott egyet, hogy véletlenül se keltse fel a mellkasán szuszogó gyönyörűséget, de sajnos nem járt sikerrel. Felix lassan nyitogatni kezdte a szemeit és picike kezeivel, szerelemtől csillogó pillantásával azonnal hyungját kereste.

Changbin elveszett az őt örvényként beszippantó fekete szemekben és ahogy Lixie ajkai édes mosolyra húzódtak még a szíve is kihagyott egy ütemet. Annyira tökéletes volt a fiúcska...
-Jó reggelt kis csibém - szólalt meg rekedtes hangon a férfi, de vigyázó tekintete továbbra is a kis szeplős arcocskáján pihent és lágyan végig simított rajta.
-Jó reggelt Binnie - köszönt vidáman Felix. - Hogy aludtál?
-Napok óta végre jól, mert a karjaimban tarthattalak - vallotta be az idősebb. - És te?
-Hasonlóan érzek én is - vigyorodott el a szőkeség és egy nagyot nyújtózott.

Az alacsonyabb nem bírta megállni, hogy ne csókolja meg szerelmét és természetesen Lixie sem ellenkezett. Vigyorogva karolta át Changbin nyakát, miközben aprócska ujjaival a férfi sűrű, szénfekete tincseibe túrt és fokozatosan elmélyítették a csókot.

Az ausztrál fiúcska kezdett végre rálelni önmagára és fokozatosan megmutatni a valódi Lee Felixet. Amikor egy éjszakás kalandba keveredtek bátrabban mert cselekedni, hiszen úgy sem találkoznak többször, nem volt nagy tétje a dolgoknak... De most, ahogy komolyabbra fordultak az események, úgy húzódott vissza a kagylópáncéljába a szőkeség és csak apránként merészkedett elő. Azt akarta, hogy hyungja jó véleménnyel legyen róla és önmagáért szeresse, ugyanúgy ahogy Felix is önmagáért szeretett bele a férfiba.

Mert ez volt az igazság...

Menthetetlenül szerelmes lett Seo Changbinba.

-Szóval - köszörülte meg a torkát az alfa, ezzel megszakítva a csókot. - Mihez lenne ma kedved?
-Nem tudom - vonta meg a vállait könnyedén Lixie, majd kissé oldalra döntött fejjel elgondolkodott. - Szerinted mit kéne ma csinálnunk?
-Valami aktív programot - jegyezte meg ártatlanul az alfa, ami a pajkos kis Felixnek természetesen felhívás volt egy keringőre.
-Én tudok egy elég aktív programot... - vigyorodott el a kis szeplős és mielőtt Bin kettőt pisloghatott volna, Lix máris az ölében ült.
-Mmm baby - morrant fel elégedetten a férfi és kezeit lágyan a fiúcska fenekére csúsztatta, majd megmarkolászta formás barackjait. - Milyen huncut vagy korán reggel...

A szőkeség ezt beleegyezésnek vette és büszkén somolyogva lágyan ringatni kezdte a csípőjét Changbin ölében. Ajkaival vadul hyungja szája után kapott és éles fogaival marcangolni kezdte Bin puha párnácskáit. Kezeivel szüntelen a férfi izmos karjait és vállait markolászta és megállás nélkül belenyögött a csókba. Annyira vágyott rá, de Bin hirtelen leállította őt.

-Yongbok... - lihegte az alfa és kissé eltolta magától Felixet. - Lehetek veled őszinte?
-Mi a baj hyung? - kérdezte a kicsi és hangja aggodalommal volt tele. Changbin szívét megmelengette az a riadt pillantás, hiszen ebből tudta, hogy mennyire fontos a másiknak. Nyugtatólag megsimogatta Lixie szeplős orcáit, majd megpuszilta az orrát.
-Semmi - válaszolta mosolyogva. - Csak... - köszörülte meg a torkát, majd félénken beharapta az alsó ajkát. - Szeretnék veled valami romantikusat csinálni - ismerte be végül.

Felix semmit nem értő tekintete megnevettette Bint és finoman a fiúcska szőke tincseibe markolva lehúzta magához egy könnyed csókra őt. Lágyan végig puszilta Lixie ajkait, miközben kezeivel végig cirógatta mezítelen hátát. Olyan hívogatóan bársonyos volt a bőre, hogy az alfa legszívesebben egésznap a kisebbet simogatta volna.
-Mióta megismerkedtünk, vagy haragban voltunk, vagy szexeltünk - szólalt meg csendesen Changbin és mélyen Felix szemébe nézett. - Szeretnék ezen változtatni - mondta, mire Lix ide-oda cikázó tekintettel pásztázta az arcát, mint aki képtelen volt eldönteni, hogy hyungja szavai mennyire voltak komolyak. 

De azok a szerelemtől csillogó íriszek megadták neki a választ...

A kis szeplős képtelen volt elrejteni ragyogó mosolyát és úgy érezte túl csordúlt a lelke. Hevesen dobogó szíve a torkába ugrott és egész lényét átjárta egy soha nem tapasztalt emóció.
-Annyira szeretlek Binnie - suttogta meghatottan és hyungja szájára hajolva birtokba vette azokat a hívogatóan dús ajkakat.
-Én is téged Bokkie - sóhajtott fel az alfa és mind a tíz ujjával Lixie kócos hajába túrt.

Nehezen akaródzott elválniuk egymástól, hiszen ez a pillanat több, mint romantikus volt, de tényleg nem akartak szó szerint egész nap az ágyban fetrengeni. Más részről meg annyira jól esett mindkettejüknek félmeztelenül összebújni.

Ahogy felhevült bőrük összesimult, az egyszerre nyugtatta meg és tüzelte fel őket.

-Akkor mondjuk, menjünk forró csokizni a vásárba? - vetette fel az ötletet Felix, miután lassan elszakadt hyungja ajkaitól. Changbin óvatosan felkönyökölt és egy félig ülő pozícióban pislogott fel a fiúcskára, miközben egy vérpezsdítő mozdulattal megnyalta a száját. Ez természetesen nem kerülte el Lix figyelmét és olyan hangosan nyelt egyet, hogy azt még Timbuktuban is hallották. 
-Előbb kérek tőled egy forró csókot - csücsörített az alfa, mire a fülig vörösödött ausztrál azonnal teljesítette a kérését. - Menjünk, készülődjünk el - paskolta meg finoman Felix hátsóját, majd végtagjaikat kiropogtatva kimásztak az ágyból.

Reggeli rutinjukat gyorsan elvégezték, fogat és arcot mostak, valamint Felix felkent magára egy leheletnyi sminket is, amíg hyungja felöltözött. A szépítkezés után a szeplős fiúcska is magára kapkodta a ruháit, amiket a táskájából szedett elő. Úgy pakolt be magának cuccokat, hogyha esetleg megint napokig Changbinnél ragadna, amit egyáltalán nem bánt volna, véletlenül se szenvedjen hiányt semmiben.

Kéz a kézben elhagyták az alfa szobáját és a konyhán keresztül vágva az előszobába mentek. A tűzhely mellett, mint mindig, most is Reila serénykedett és ez meg melengette Felix szívét. A rohanó, felgyorsult világban jó volt, hogy valami állandó és biztos.

-Jó reggelt napsugaraim - fordult feléjük mosolyogva az alfa nőstény.
-Neked is Reila - köszöntek egyszerre a fiúk, de már mentek is tovább.
-Hová igyekeztek? - érdeklődött kedvesen a lány. - Nem kértek reggelit?
-Nem, köszi - kiabált vissza az ajtóból Changbin. - Majd bekapunk valamit a vásárban!
-Hát oké - vonta meg a vállát Reila. - Sziasztok! - ordított utánuk, amit a fiúk már nem hallottak.

A csatornából kimászva azonnal a karácsonyi vásár felé vették az irányt. Mehettek volna kocsival is, de jobban esett nekik andalogni a hatalmas pelyhekben hulló hóesésben. Vidáman beszélgettek, de az előítéles emberektől félve Felix megtartotta a tisztes távolságot hyungjától.
-Nem fázol baba? - kérdezte hirtelen Changbin.
-Egy picit a kezeim, de nem vészes - válaszolta mosolyogva az ausztrál fiúcska, mire az idősebb azonnal cselekedett. Megragadta Lix picike kezecskéjét és az övével együtt a zsebébe rakta.
-Azért így jobb, nem? - vigyorgott édesen a párjára az alfa.
-Köszönöm hyung - motyogta elpirulva Lixie, de képtelen volt nem mosolyogni.

Lassabb tempót felvéve sétáltak tovább és a kis szeplős egy pillanatra hyungja vállára dőlt. Bár a férfi egy picit alacsonyabb volt nála, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Sőt, kifejezetten imádta a tényt, hogy Changbin olyan zsebre rakhatós méretű volt.

-És... - törte meg a csendet hirtelen Felix. - Hogy telt a heted hyung? - érdeklődött kedvesen és ezerwattos mosolyával máris beragyogta a férfit.
-Munkával - sóhajtott gondterhelten Bin, majd lopva a szőkeségre pillantott. - Sajnálom, hogy nem tudtam veled sokat foglalkozni, de ez a nap csak a miénk - ígérte meg, majd lopva arcon csókolta a kicsit, aminek köszönhetően Lixie teljesen elvörösödött.

-Ne aggódj Binnie, megértem - kuncogott kisfiúsan Felix. - Nem mondom, hogy nem hiányoztál, de én is felnőtt dolgozó ember vagyok és tudom, hogy az élet nem kívánság műsor - vonta meg a vállait könnyedén, mire Bin hirtelen lefékezett és megragadta a kezeit.
-Te is hiányoztál nekem picim - suttogta és lágyan a karjaiba húzta Lixet. - A világ legszerencsésebb férfia vagyok, hogy ilyen csodálatos párom van - bókolt az ausztrálnak, mire a fiatalabb nevetve eltolta magától őt.
-Ne csináld hyung, így is paradicsom színem van - motyogta. Játékosan mellkason csapta az alfát, de Bint ez nem hatotta meg és ujjaival óvatosan megsimogatta Felix kipirult almácskáit.

Changbin lassan közeledni kezdett Lixiehez, mire a picike automatikusan lehunyta a szemeit és ajkán egy aprócska mosoly terült el hyungja érintéseinek hála.
-Gyönyörű vagy - suttogta az alacsonyabb, majd egy a közelből hallatszódó nevetésnek hála úgy rebbentek szét, mint a csínytevésen kapott gyerekek. - Menjünk - mosolygott Bin és a szőkeség egyik kezét ismét a zsebébe rakva folytatták az útjukat.

Bár a romantikus pillanatukat félbeszakították, de ez egyáltalán nem szegte kedvüket, hogy folytassák a randit. Felix teljesen felpörögve mesélt minden félét Changbinnak, amit hyungja figyelmesen hallgatott és jókat nevetett a pici történetein.

Tökéletes volt a harmónia kettejük közt...

Lépteik automatikusan felgyorsultak, ahogy meg pillantották a közelben a karácsonyi vásár takaros kis bódéjait, ám Lixie hirtelen lefékezett. Tekintetét egy másodpercig felemelte, majd pironkodva elmosolyodott, ahogy visszanézett Changbinra.
-Mi az Bokkie? - kérdezte oldalra döntött fejjel az idősebb, mire Felix felmutatott a fejük felett lévő boltívre, amin egy csinos fagyöngy csokrocska árválkodott.
-Nézd csak - kuncogott aranyosan, majd kacéran beharapta az alsó ajkát.
-Mire vársz? - lépett hozzá közelebb Bin, majd a sáljánál megragadva lejjebb húzta a megszeppent fiúcskát. - Te vagy az egyetlen, aki bárhol és bármikor megcsókolhat...

És az alfa szavai erőt adtak Lixnek. Nem törődve a hellyel, az idővel, a körülöttük lévő emberekkel, az esetleges megvető pillantásokkal, olyan hévvel tapadt a férfi ajkaira, mintha nem lett volna holnap. Kifulladásig csókolta, szinte felfalta és nem érdekelte, hogy mit szól ehhez a nagy világ. Azt akarta, hogy mindenki tudja, hogy milyen boldog, hogy mennyire szerelmes, hogy szinte már-már fájdalmasan tökéletes az élete.

És, hogy Lee Felix Seo Changbinhoz tartozik örökre...