Jimin POV

Épp úton vagyok dolgozni. Alapvetően imádom a munkámat és a diákjaimat is. Nagyon ügyesek. Egyszerűen egy szavam se lehet rájuk. A legjobbat hozzák ki magukból mindig. Nagyjából mindenki fiatalabb nálam viszont van egy ember aki nagyon profi és idősebb egy évvel, szinte már kitűnik a tömegből. A neve Jung Ho Seok. 

Egyszer majd szeretnék vele beszélgetni, ugyanis van egy tánc csapat, amibe bennevagyok és oda 1 embert keresünk még. Azt hiszem megvan az illető.

-Sziasztok - léptem be a terembe.

-Szia - köszöntek vissza páran.

-Mit veszünk ma? - kíváncsiskodott az egyik lány. Lisanak hívják. Nagyon cuki tud lenni, ahogy viccelődik. 20 éves, de egy kis örökmozgó. 

-A kis kíváncsi - lépett oda hozzánk Jun-Hoe a lány vállát átkarolva.

-Majd meglátod - kacsintottam rá.

-Gonosz vagy JiMin - nyújtotta ki a nyelvét.

-Tudom - jelent meg egy ördögi vigyor az arcomon. - Na, de kezdjünk is. 

Gyorsan bemelegítettünk, ahogy mindig szoktunk. 

-Nos kit érdekel, hogy mit veszünk ma?

Többen elkezdtek ujjongani, hogy ők látni szeretnék.

-Rendben, akkor helyet kérek - kérésemnek eleget téve ültek le félkörbe.

Én meg elkezdtem táncolni a Fifth Harmony - Worth It-re. Tudtam, hogy sokaknak tetszeni fog, ugyanis imádják páran ezt a számot. Ujjongtak rá a skacok. Nagyon pörgős koreográfiát állítottam össze.

Mikor vége lett a számnak tapsvihar fogadt és füttyögés. Picit kimerülten mentem el a telefonomhoz leállítani a számot, majd lerogytam a földre. Fárasztó volt. Egész nap ezt gyakoroltam eddig, hogy tökéletes legyen. 

3 napig csináltam ezt a koreot. Nagyjából 2 hét mire megtanítom a többieknek. 1 héten 3 edzésünk van, hétfőn, szerdán és pénteken, hétvégenként meg fellépés  van, természetesen. Mindig hétfőn kezdünk újjal. Ez már hagyomány. 

Ebből ugye tudtok következtetni, hogy ma hétfő van. 

 Kis pihenés után feltápászkodtam a földről és nekikezdtünk szépen, lassan a táncnak.

Kisebb szüneteket tartottunk, úgy ahogy szoktunk. Sajnos hamar elment az idő. 

Mikor már indultam volna haza, valaki mellettem termett. Hatalmas mosolyáról tudtam hogy ki az.

-Szia HoSeok.

-Szia Jimin. Jó volt ma a koreó, tetszett.

-Hát köszönöm - mosolyodtam el.

-Haza fele tartasz? - kérdezte kedvesen

-Igen. No és te?

-Én is.

-Nincs kedved átugrani?

-Dehogynem. Miért is ne? Úgyse csinálnék semmit se.

-Rendben. Akkor menjünk.

Válasz helyett, inkább bólintottam egyet.

Lassan komótosan sétáltunk. Elfáradtunk picit az edzésen, mégis a friss levegő felfrissített minket. Nagyjából negyedóra lehetett az út. Egy gyönyörű házhoz érkeztünk. Nem azt üvölti magáról, hogy a tulajdonos gazdag, mégis ízléses. Aránylag kicsi volt, egy emeletes ám mégis hihetetlenül szép volt.

Hoseok kinyitotta a kulcsával az ajtót, majd előre engedett.

Amint átléptem a küszöböt, megcsapta az orromat egy kellemes illat. Nehéz volt picit megállapítani. Talán vanília volt.

A bejáratnál levetettük cipőinket, majd beljebb sétáltunk.

Káprázatos látvány fogadott.

Van egy hatalmas nappali  egy konyha, egy fürdő és egy hálószoba.

Én azt hittem ezzel véget is ért, ám mondta, hogy most jön a kedvenc része.

A konyha mellett volt egy ajtó.

Ezennel J-Hope ment elől. Lefele mentünk egy hosszú lépcsőn, míg nem ismét egy bejáratnál lyukadtunk ki.

Besétáltunk rajta, felkapcsoltuk a villanyt, nekem meg leesett az állam.

Egy hatalmas táncterem volt ott, melynek egyik oldalát teljesen tükör borította.

Egyik sarokban egy erősítő volt, a többi sarokba meg a falra felszerelve hangfal.

A padlót parketta fedte.

Hihetetlen volt. Nagyjából akkora a terem, mint ahol edzést tartok.

-Hűha. Ez eszméletlen.

-Az. Imádom. Nagyon sokat vagyok idelent.

-Most már értem, hogy mi a titkod kulcsa - vicceltem.

-Bizony - kezdett ell kuncogni.

Hatalmas mosoly terült el az arcán. Látszott rajta, hogy tényleg boldog.

Körübelül fél órát voltunk lent, majd felmentünk.

Leültünk megnézni egy filmet. A végső választás a Train to Busanra esett.

Ijesztő volt néha, de már hozzá vagyok szokva az ilyesfajta filmekhez, így egész sokat nevettünk.

Mire vége lett a két órs filmnek, elkezdett besötétedni. Így hát megköszöntem a vendéglátást, majd utamra is indultam.

Úgy döntöttem, hogy haza sétálok. Nem volt olyan nagy a táv, hisz a teremhez is közel lakom.

Sikeresen hazaértem. Leraktam a cuccomat, majd elintéztem egy-két esti teendőmet, és le is feküdtem aludni.

Nem lett hosszú, tudom. Igyekeztem azért. Elég rég volt már rész. Tavaly... No, de itt van végre. Remélem nem öltök meg. Hamarosan tali.
Elvileg megyek Mondoconra. Majd még szólok mibe leszek.

MrsParkJiMin4ever