7.
Dél körül már kezdtünk unatkozni, így visszafele kezdtünk menni. Ili úgyis 2 körül már a buszmegállóban volt. De előtte még vettem enni magunknak. Csakhogy mivel Shawn nem akarta még mindig, hogy megtudják, hogy ott van, ezért nem mehettünk étterembe. Pedig annyira jólesett volna egy finom, forró leves... Ehelyett egy pizzazóban rendeltem kaját és fél óra múlva egy padon a hidegbe ettük meg. De legalább a pizza meleg volt...
Mikor barátnőm leszállt a buszról, boldogan sétáltam felé, és átöleltem.
-Szia. Üdvözlünk újra itt.
-Sziasztok -köszönt mindkettőnknek angolul, majd magyarul folytatta -Na hogy bírtátok ki? Miket csináltatok eddig?
-Nyugi, majd mindent elmesélek, de nem most -válaszoltam én is az anyanyelvünkön, így Shawn nem értett semmit. Amíg mi ketten beszélgettünk, addug ő pár méterrel arrébb állt és nézelődött.
-Olyan helyes... Ebbe a kabátba és a sapkába.... Bár a szemüveg nem kéne oda, de így is tökéletesen néz ki -suttogta Ili, és odamentünk hozzá.
Visszamentünk a Duna partra, ahol legelőször találkoztunk. Csendben ültünk egy padon és csak néha szólaltunk meg. Tudtuk mindannyian, hogy ennek a karácsonyi varázsnak lassan vége lesz. Mindenki visszatér a saját hétköznapi életébe, és ki tudja, hogy találkozunk -e mégegyszer így hárman. Az átélt egy nap alatt úgy éreztem jó barátok lettünk Shawnnal, de attól félek, ahogy elmegy Magyarországról elfelejt minket. A néma elmélkedésünket Shawn szakította meg.
-Lányok köszönök mindent, amit értem tettetek. Arra gondoltam, hogy hálaképp adok nektek egy kis csokit -nyújtotta felénk és mi elfogadtunk -és ha szeretnétek csinálhatunk szelfit -mondta tovább.
-Igen, szeretnénk! -mondtuk egyszerre és a kezébe adtam a telefonom. Mikor meglátta a hátterem, elmosolyodott én meg vörös fejjel átkoztam magamban magamat. Persze ő volt a hátterem... Csinált 2 -3 képet és visszaadta a telóm.
-Köszönjük -válaszolt helyettem Ili is.
-Nincs mit. Csak azt kérem, ha kiteszitek ne írjátok oda, hogy hol készült. Nem akarok felesleges pletykákat -kérte tőlünk Shawn.
-Rendben -bólintottunk.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top