Yuna szemszöge

- De, pontosan erre gondolt! Na mindegy is, szerintem kezdhetnénk végre - forgatásra felkészülni, emberek! - harsan fel Amanda hangja a tágas helyen.

Eldöntöttem. Mint mindig, most is szokásosan túl reagálok mindent. Pedig Seungmin is csak egy srác. Egy ugyanolyan srác, mint Jisung, vagy Hyunjin, vagy épp Felix... Valami mégis megfogott benne. Nem tudom, hogy mi... De nem ezen kell most agyalni, ahogy a szakértők is fogalmazták, ez jelentéktelen információ per pillanat. Tudom, nem erre mondták, de ide illett! Egyébként meg, Chae támogat. Vagy ahogy ő szereti, Chaer. Hogy véletlen se keverjük össze senkivel. Mondjuk ő elvileg olyan különleges, hogy ez szóba sem jöhet. Ja, csak az nem mindegy, hogy milyen értelemben különleges... (különlegesen buta - de én nem mondtam semmit xd)

Lényeg a lényeg, Chaer támogat, ahogy Yeji is, a Stray kids pedig még kérdőjeles. Ahogy belegondolok... Szerintem Chan, Felix, Changbin és még Jeongin támogatna minket. És hogy mi van a többiekkel? A "Káosz-osztaggal"? Hát, ez kérdéses. Vagy tetszene nekik, vagy nem. Ha igen, akkor mindenféle őrültséget megtennének értünk. Ha nem, akkor... Hagyjuk. Az borzalmas lenne, bele sem merek gondolni. De nekik inkább nem is kéne szólni - az a legbiztonságosabb megoldás.

A stáb érkezéséig még van vagy 15-20 perc. Mostanra már mindenféle érzés van bennem, de tényleg. De mindig csak ugyanazok, tehát a boldogság keveredik az izgalommal, amihez hozzá öntünk egy kis félelmet, és összezavarodást. Ezek váltakoznak most bennem, ami nagyon zavaró, és nyugtalanító. Fura. Ilyen szerelmesnek lenni? Nekem miért nem segít senki, Chaer-t leszámítva?!

- Hahó, Yuna! - integet felém Amanda. Hogy itt sosem lehet átgondolni a dolgokat anélkül, hogy nem lennék a középpontban... - Mi foglalt le annyira? Biztosan nem vagy beteg?

- Nem, na, elkalandoztam, ennyi. - Mondjátok, hogy nem pirult ki az arcom. Kérlek, mondjátok azt.

- Okés... Pedig elég piros vagy... - furcsálja a tényt erre, amit én annyira nem akarok, hogy tény legyen! Egyfolytában felkúszik az arcomra a pír, de ez nem jó így! Kéne egy kis segítség...

- Bizonyára csak azon agyalt, hogy hogyan lesz a forgatás menete, mivel ez szokatlan lehet egy kpop énekesnek, aki nem szokott filmet forgatni, vagy sorozatot. Ez minden - ment ki Lyn a kínos helyzetből, már amennyire ki lehet. Ez csak nekem fura? Nem vagyok hozzászokva!

- Hogy neked mennyire igazad van! Akkor elmondanám, amennyit tudnotok kell, tehát amint megérkezik a mi stábunk, fel kell vennetek az adott ruhákat, ők pedig később kisminkelnek, meg ilyesmi - ez egyezik a zenei videók készítésével. Magától értetődik, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik benne vannak egy adott jelenetben. És én is megerősíteném, hogy nem össze-vissza fogunk forgatni, de ha nem adódik rá lehetőség, akkor lehet, hogy nem szépen sorjában haladunk majd.

- Pontosan - kerül Lyn arcára egy apró mosoly, amit... Talán egyenesen felém célozna? Miért ilyen kedves velem hirtelen? Nem mintha eddig nem lett volna az, de ez már egy kicsit bűzlik nekem-van valami, amit nem tudunk, vagy mi?! - De... Halljátok ezt? Csengő! Bizonyára a stáb jött meg, gyere szépen gyorsan Amanda, menjünk és beszél... Mármint engedjük be őket! Pörgősebben, nyomás! - kezdi el kifelé ráncigálni szegény teremtést.

- Én nem is hallottam a csengőt!

- Ideje meglátogatni a fülészetet! De nem most, csak gyere, tűnjünk el innen!

Lyn túlzottan ideges. Hadarja a mondatait, alig lehet kivenni belőle a lényeget, annyira össze mosódik. Ez annyira nem vall rá!

Lyn szemszöge

Pocsék ötlet volt megfogadni Lia tanácsát a történet kapcsán. Yuna még csak 15 (író: Lehet írtam már 16-ot is, de ekkor még csak 15 volt - ennyit nézzetek el nekem) és még ő sem tudhatja igazán, hogy készen áll-e. Fogalmam sincs, hogy élheti meg a szerelmet, de azt én is felfogtam, hogy neki ez így most hirtelenjében túl sok. Legalább addig, ameddig abban a tudatban van, hogy Seungmin csak forgatni jött, lenyugodhat egy kicsit. Vagy épp fordítva - agyon stresszelheti magát ezen! Szegénykét mibe kevertük bele!

Éppen ezért! Ennyit meg kell tennem érte. Csak, hogy ne érezze magát egyedül.

- Neked nagyon jó a hallásod, Lyn! Én meg sem hallottam volna őket - motyogja az orra alatt barátnőm, miközben én felfelé rángatom őt a kezénél fogva, majd amikor felérünk, és megbizonyosodom arról, hogy senki sem hall meg minket, közbe szólok:

- Nem jött meg senki, te észlény! Másról akarok tárgyalni! Mondjuk legalább nem volt feltűnő nekik - a mondat befejezésével idegesen igazítom meg a ruhámat, ami a rohanás közepette kissé meggyűrődött.

- Velem akarsz tárgyalni? Jobb lenne, ha átgondolnád kétszer! Nem szeretem a tárgyalásokat - tiltakozik a lány, mire én felsóhajtok:

- Hidd el, én sem szeretek pont veled tárgyalni, de egy dolgot muszáj sürgősen tisztáznunk.

- Na és mi lenne az? Ha megint találtál egy szendvicset, akkor nem én voltam!

- Nem tudom, hogy ezt mire véljem - méregetem meg a szemeimmel. Csak nem megint elhagyott egyet? Nagyon remélem, hogy ezt csak én vettem a fejembe! -, de nem erről lenne szó. Csak annyit kérek tőled, hogy...

Sürgős probléma: Mit lehetne mondani ennek, hogyha úgy se érti meg a helyzetet? (vagy csak nehezen, de én nem fogok nektek másfél órát rászánni erre!) Taktikát kell váltanom. Méghozzá most, vagy soha.

- Hogy... Figyeld meg nekem Liát!

- Liát? Miért pont őt? - ráncolja össze a szemöldökét zavartan Amanda. Jelen helyzetben nem csak ő a zavarodott, ugyanis én is ebbe a kategóriába tartozom.

- Nem túl feltűnő neked, hogy egész álló nap pötyög valakinek a telefonján? - teszem fel a kérdést, mire eltűnődik.

- Nem is tudom, Lyn... Lia csak szelfiket posztol az Instán, vagy éppen a barátnőjének üzen.

- Honnan veszed?! - szakítom erre gyorsan félbe - Honnan veszed, hogy az az alak egy barátnő? Mi van akkor, hogyha egy fiú barát? Vagy akár egy olyan barát? És hogyha...

- Ebbe így nem gondoltam bele! - pánikol be menten az előttem álló személy, közben megnyugvás képpen a hajába túr-ezt nem igazán értem, mi értelme van...-,majd megragadja a vállaimat, és egyenesen el kezd rángatni. Mondhatom, milyen kellemes - MI VAN, HA LIÁNAK VAN VALAKIJE? MI VAN AKKOR?!

- Halkabban, te tökkelütött Mandula! Még a végén felfigyel rá Lia is! - csitítom el a leányt. Milyen rossz lenne, hogyha Liának feltűnne ez?! Uramisten, most még nagyobb problémába kevertem magamat, de nézzük a jó oldalt, ezzel Amanda szépen le fogja foglalni magát.

- Hogy neked milyen igazad van! Kell neki egy nem feltűnő álnév, akár csak a filmekben! Legyen a neve... Ms. J.!

Erre a kijelentésére meglepetten húzom fel a szemöldökömet.

- Hogy jött neked a "Ms. J."?

- Hát, a múltkor utána néztem annak, hogy mi a tagok angol neve. Liának a Julia, de mivel ez túlságosan is átlátható, gondoltam, tegyük oda, hogy "Ms.", és hogy "J."! Hát nem csodálatos? - Amanda szinte repdes az örömtől, annyira jól kitalálta ezt az egészet. Egyébként nem is rossz ez az álnév. Végül is, ennél rosszabb már nem lehet...

- De, igen az... De amint hallom, most tényleg szól a csengő - figyelek fel a csengő hangjára. Teszek is néhány lépést, azonban Amanda leállít.

- Mielőtt elkezdenél ráncigálni: Ezt nem veszem be még egy alkalommal! Ha bármi van, amiről úgy gondolod, tudnom kell, akkor itt és most mondd, ne oda kint!

- De most tényleg...

- Persze, persze!

- Mindegy. Megyek, és beengedem őket. Viszont össze ne keverj semmit - lelkileg felkészülve várom, amint a lány megkérdőjelezi azt, hogy...

- Ezt most hogy értsem?

- Csak úgy, hogyha beszélsz, ne hívd Juliának, csak és kizárólag Liának, azonban ha a szerelmes témáról van szó, hívd az álnevén! Ne feledd, csak előttem beszélhetsz úgy róla, hogy "Ms. J."!

- Okés, okés!

Lassú léptekkel indulok meg az ajtó felé. Gondolataimba merülve bámulom a padlót. Hogyha kiderül ez az egész, Lia irtó pipa lesz rám-nem mintha alapból szimpatikusnak tartana. Azonban Yunának segítenem kell, és tisztában vagyok azzal, hogy ez nem volt jó ötlet, de csak és kizárólag Yuna érdekében teszem ezt meg, semmi másért.

To be continued...

Író szemszöge

ÜDV NÉPEM! Tudom, nagyon régen volt új rész, de mostanság egyre több időt szentelek az írásnak és egész jól haladok. Remélem, valamennyi ember továbbra is olvasni fogja ezt a könyvet. Majd meglátjuk, mi lesz💞
Addig is

Adios!