Chaeryeong szemszöge

- P...Persze. Menj csak, mindjárt én is megyek.

El... Sem... Hiszem... Yuna csak úgy képes lett volna elárulni egy ilyen jelentős dolgot egy személynek, akit még csak néhány hónapja ismerünk?! Ez lehetetlen... Ismét végig nézem a beszélgetést. Azonban Amanda nem írt semmit, miután a hívás véget ért. Ez azt jelenti, hogy semmi sem bizonyítja a tényt, hogy Yuna bárkinek is elmondta volna rajtam kívül! Attól még, hogy hívásoztak, nem biztos, hogy ott, abban a pillanatban kimondta volna, hogy ki az.

Nem tudom, mit is kellene gondolnom ezek után. Végül is, annak árulja el, akinek csak szeretné. De ha tényleg megtette, akkor az nagyon bátor dolog tőle, és én kifejezetten örülnék neki, ha ez így lenne. Távozom a szobából, és még csak most kezdek el azon tűnődni, hogy vajon hol lehet Yuna? Eddig nem igazán érdekelt a téma, de már legalább egy óráig a szobájában voltunk és nem lehetett ilyen sokáig a mosdón, még akkor sem, ha fájt a hasa. Mondjuk reális lenne, hogy lefürdik, vagy zuhanyozik, csak nem jellemző rá, hogy egyből ezzel kezd, mikor hazaérünk.

Bemegyek a szobámba, s ennyit látok:

Olvasatlan üzenetek száma: 99+

Lyn: Hahóóó, akkor most itt vagy? Látom, hogy fent vagy!

Lyn: Vedd fel amikor hívlak!

Nem fogadott hívás Lyn-tól/-től.

Lyn: Akkor most megpróbálom máshogyan: Drágalátos és egyetlen Chaeryeong! Nagyon-nagyon-nagyon szépen most utoljára megkérem Önt, hogy árulja el Nékem azt, hogy ki az a fiú aki nélkül a csapattársa, Yuna nem tudja, hogyan kell létezni.

Nem fogadott hívás Lyn-tól/-től.

Nem is nézem tovább az ilyen jellegű üzeneteket. A chat legaljára lapozok, és ott meglátok valamit:

Lyn: Rendben van. Ha ennyire nem szeretnéd elég lett volna egy nem-et írni. Semmi gond, ki tudom deríteni máshogy is, hogy ki az. Csak várj. És ha megkérded, mit eszeltem ki, akkor nem árulom el, mert te sem tetted.

Lefagyva zárom le a telefont. Ezután eszembe jut, hogy én nem is voltam elérhető, tisztán emlékszem, hogy bezártam a messenger-t, mielőtt Yuna szobájába tartottam. Akkor meg miért írta ki, hogy elérhető vagyok? Csak nem...

- Chaeryeong, hallasz?! - figyelek fel egy hangra, ami mögülem jön. De hát ez...

- Yuna? - kérdezem meg a hang tulajdonosát.

- Na, végre! - sóhajt egy nagyot, majd folytatja is - Már egy ideje szólongatlak téged, csak te bele merültél a telefonodba! Gyere ide és segíts!

- Jól van, jól van - azzal felpattanok és a sarokban meglátom a küszködő Yuna-t - Veled meg mi történt?!

- Beragadtam!

- Várjál, segítek! De ez így nem fog menni. Először is, maradj egy helyben, ne mozogj! Másodszor, kell egy kis vaj.

Lerohanok a lépcsőn egyenesen a nappalin át, ahol Yeji tévézik, és egy nagy sóhajtás kíséretében nézi azt, hogy mit is művelek. Nem hiszem, hogy olyan boldog lenne, hogy megzavartam, hiszen végre õ is kipihenheti magát. Biztos vagyok benne, hogy fárasztó vezetőnek lenni, de meg kell hogy mondjam, Yeji iszonyatosan jól végzi a munkáját. Nem sokszor látszik rajta a fáradtság, mindig mindent megcsinál amit rá bíznak, és a legfontosabb: Ha valamit elkezd azt be is fejezi.

Yeji a tökéletes leader, megbízható, kitartó és mindig támogatja csapattársait. Ennyi minden mellett én sem bírnám pihenés nélkül. A konyhában kiveszem a vajat, azonban akkor a lány ismét sóhajt egyet, és unottan szól utánam:

- Mire készülsz azzal?

- H-háát tudodd - nevetgélek zavartan. Nem mondhatom azt, hogy "Csak annyi történt, hogy Yuna beszorult a szobámban lévő rejtekhelyre amiről neked fogalmad sem volt, hogy létezik, de most szánalomból elárulom, miért?" - Nagyon-nagyon szeretem a vaj ízét, miért? - mondom ki ami először eszembe jutott.

- Magában? - néz rám fürkésző tekintetével, ami egyszerre zavaró és ijesztő

- Pontosan! Nem láttál még embert, aki magában eszi a vajat?

- Őszintén? Chaeryeong, senki sem eszi magában a vajat. Pontosan tudom, hogy mesterkedtek valamiben. És azt is tudom, hogy ahelyett, hogy elárulnád, letagadod. Annyit kérek, hogy ne sérüljön meg senki - nyomkodja unottan a tévét, néhány sóhaj között

- Nem garantálom... - közlöm halkan.

- Mit mondtál?! - kiált rám idegesen.

- Nem mondtam semmit! - s azzal felrohanok a lépcsõn egyenesen a szobába, ahol Yuna már várja, hogy kiszabaduljon a sarokból.

- Na, végre! - mosolyog Yuna, amint meglát.

Kicsit megvajazom a keze hátulját (amit épp elérek), és elkezdem kifelé húzni. Sokkal könnyebb így, már félig kint is van. Megpróbálom kihúzni, amibõl azonban az lesz, hogy kirántom...

- Aúcs!!! - esik elõre, azaz egyenesen rám.

Mind a ketten a földön találjuk maginkat, ami nekem sokkal kényelmetlenebb, mert én vagyok alul. Yuna nem akar felkelni, így akar maradni. Ezt abból állapítottam meg, hogy alrébb akartam tolni, azonban az megpofozott miszerint "Ne mocorogj!". Elhiszem, hogy kényelmetlen kb. Másfél órát ott állni az ablak és a szekrény mellett, de ennyire!

💜timeskip💜

- Gyerünk, Yuna, kelj már fel! Már vagy 10 perce itt fekszünk miattad! - csattanok fel hirtelen.

- Miattam? Te rántottál ki szó nélkül a sarokból! - szól erre vissza.

- Nélkülem még mindig ott lennél! Szeretnél visszamenni?!

- Még jó, hogy nem!

- Akkor állj fel szépen még mielõtt olyan hirtelen löklek be oda, mint ahogyan kihúztalak!

- Csajok, ti meg mit csináltok?! - szól hirtelen Yeji az ajtóból, mire mind a ketten felpattanunk. Nem akarunk bajba kerülni.

- Semmit! - emeljük fel kezeinket, ami azt bizonyítja, hogy "ártatlanok" vagyunk.

- Na jó, nem akarom tudni - ásít egyet Yeji. Szerintem - legnagyobb szerencsénkre - fáradt most ehhez - Yuna-val szeretnék beszélni.

- Nekem oké - egyezik bele a mellettem álló lány, majd félénken leemeli a kezeit, s elindul Yeji felé.

- Várj, Yeji! - szólítom meg.

- Mi van már megint?

- Már megint elromlott a telefonom. Magától belépett a messenger-be, és azt írta ki, hogy elérhető vagyok.

- Chaeryeong - sóhajt már századjára a nap folyamán vezetőnk - Múlt héten is elvittük megjavíttatni ugyanezzel az indokkal! Biztos vagy benne, hogy magától csinálja a telefonod?

- Ezer százalék, hogy igen!

- Jól van, akkor majd elintézzük azt is. Egyéb probléma? - síri csönd után összecsapja a tenyereit - Pompás! Akkor gyere szépen, Yuna.

Kivonulnak a szobából, majd elgondolkodom: Mégis, mit akart Yuna a szobámban? Mivel már elment, nekem pedig kiment a fejemből megkérdezni, egyenlőre nem kapok választ. Mondjuk az is érdekelne, mit csinálhatott Yuna. Hiszen Yeji általában akkor társalog velünk, amikor valami rosszat csináltunk, esetleg ha fellépés miatt hívta fel Jyp, legutolsó esetben pedig, hogyha valakinek valamilyen problémája van. De milyen problémája lenne Yuna-nak? Nem reális az utolsó lehetőség, a fellépést pedig mindenkivel tudatná, ez pedig azt jelenti, hogy Yuna megint bajban van. Legalábbis szerintem. De nem értek én ehhez, szóval ennyi... Inkább elindulok kidobni a már használhatatlan vajat.

To be continued...