* Jungkook POV *

- Jungkook nagyon nem szeretem, amikor ilyen titokzatos vagy - kapaszkodott belém Jimin, miközben segítettem neki kiszállni a kocsiból.

Egy meglepetéssel készültem neki, hiszen ma volt egy éve, hogy először  találkoztunk. Igaz, hogy ekkor még azt sem tudtam, hogy ő még is ki a halál, de azzal tisztában voltam, hogy Jimin már ekkor belém volt esve. 

- Nyugi, mindjárt odaérünk - mondtam neki, majd jeleztem, hogy álljon meg, hiszen ki szerettem volna venni a csomagtartóból a kosarat.

Sungwoo autóját azóta megjavították és mondhatni jobb, mint volt. Megígértem, hogy úgy fogok rá vigyázni, akárcsak az életemre, ezért megbízott bennem és kölcsön adta a járgányát. Nagyon izgatott voltam, hiszen több, mint fél éve ügyködök az ajándékkal, amit neki szántam és nagyon reménykedek benne, hogy nem okozok neki csalódást és meg lesz vele elégedve. Ő már indulás előtt odaadta az ajándékát, ami két karkötő volt, mindkettő közepén egy " J " betű, a másikunk kezdőbetűjét szinbolizálta. Mondanom sem kell szerintem, hogy ezt a karkötőt még akkor sem fogom levetni, ha valaki erőszakból próbálja majd levenni rólam.

- Most szarul érzem magam. Én csak egy karkötőt vettem neked, te pedig valahova el is viszel engem. - motyogtam, mire elmosolyodtam.

- Ne érezd szarul magad, mert nem az ajándék nagysága a fontos, hanem a szándék - vezettem le az útról és a kis patak felé vettem az irányt, ahol reményeim szerintem senki sem lesz.

Fellélegeztem, amikor a kis park üres volt, amikor odaértünk. Kiválasztottam a legszimpatikusabb helyet, majd leterítettem a pokrócot, amire majd ülnük. Előszedtem a kajákat és az italokat is, majd lesegítettem Jimint a földre és megszabadítottam a szemfedőtőtől, ami eddig gátolta a látásban. Eltátott szájjal pillantott körbe, én pedig egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire szerelmes leszek valakibe, sőt azt sem, hogy egyáltalán lesz valaki, aki mellett nem akarok majd mást.

- Tetszik? - kérdeztem tőle, mire heves fejrázásba kezdett. - Ez a meglepetésem első része, szóval még lesz itt egy apróság.

- Igen?

- Igen, de előtte együnk - mosolyodtam el, majd meggyújtottam a lámpást, amivel jobban látunk majd, mint a telefon vakujával.

Meg azért a vaku fényénél nem annyira romantikus egy vacsora, mint mondjuk egy lámpás mellett. Nem szerettem volna telezabálni magamat, ezért többnyire csak édességeket és apró ételeket hoztam, amitől nem tudjuk ájulásig enni magunkat. Plusz az ajándék átadása utánra is volt egy tervem, amit telezabálva nem lehet annyira élvezni. Mosolyogva figyeltem, ahogy Jimin tele szájjal meséli, hogy az Jaehyun miként hozta zavarba őt a szülei előtt. Vettem egy mély levegőt, miután mindketten megelégeltük a desszerteket és eldőltünk a pokrócon.

- Tudod Jimin - simogattam a karjait, mire kérdőn pillantott rám. - Örülök, hogy találkoztam veled. Anyának igaza volt, komolyan miattad változtam meg.

- Mi ütött beléd? - kuncogott fel. - Mióta beszélsz ilyen könnyen az érzelmeidről?

- Ez az este erről szól, szóval megfogadtam, hogy nem fogom visszafogni magam - kacsintottam egyet, mire kivillantotta a fogait. - Szóval köszönöm, mert nem gondoltam volna, hogy valaha is normális kapcsolatom lesz.

- Örülök, hogy segíthettem - mondta Jimin. - Én sem gondoltam volna, hogy abból a nyamvadt beadandómból ez lesz.

- Nem tudom, hogy meddig fog tartani a kapcsolatunk, de biztos vagyok benne, hogy nálad normálisabb embert sosem fogok találni és ezt most halál komolyan mondom. A mai világban rohadt nehéz olyan valakit találni, aki nem csal meg és komolyan szeret téged. - fordultam vele szembe, mire láttam, hogy szemei csillogni kezdenek.

- Nagyon jól esik, amiket mondasz - bújt közelebb hozzám és átölelte a derekamat. - Sosem lennék képes megcsalni téged.

- Tudom Jimin - adtam egy puszit a feje búbjára. - Ezért mondtam, hogy nálad tisztességesebb embert valószínűleg sosem fogok találni.

- Szerintem én sem nálad. Bár nem gondoltam volna, hogy egyszer egy párt fogunk alkotni. Igazából én megelégedtem volna a barátság extrákkal is, de baromira jól esett, hogy Yena helyett engem választottál.

- És még milyen jól tettem, hogy téged választottalak - mosolyodtam el. - Életem egyik legszebb döntése volt.

- Ezekkel a kedves szavakkal baromira zavarba tudsz hozni, még ennyi idő után is - pillantott fel rám.

- Szerintem van itt még valami, amivel jobban zavarba tudlak hozni - ültem fel és a kosárba nyúltam, hogy elővehessem a tárgybeli ajándékot, amit neki szántam.

Kezembe vettem a levelet, amit még rólam írt és úgy gondoltam, hogy felolvasom és kiderül, hogy mennyire is térek el az ideáljától. Szemei hatalmasak lettek, ahogy valószínűleg felismerte a papírt, majd azonnal felült és ki akarta venni a kezemből, de én nem engedtem neki.

- Az én ideálom - kezdtem bele, mire láttam, hogy Jimin egy hatalmasat nyel mellettem és küzelebb csúszik hozzám. - Az én ideálom egy csoda folytán nem lány lett, hanem fiú. Hosszú napokig agyaltam rajta, hogy mit is kellene lerajzolnom, végül ez lett belőle. De, bevallom őszintén nekem tetszik. Sötétbarna hajjal képzelem el, amire ha rásüt a napfény, akkor csillog. Szemei feketék, aminek árnyalatai hangulatához függően változnak. Telt ajkakat és pisze orrot képzelek neki, ami még jobban jellegzetessé és helyessé tenné az arcát. Mosolya édes, hasonlít egy nyusziéra, mivel kivillantaná közben a fogait. Nevetése felszabadult lenne, édes és mindenképpen őszinte. - pillantottam rá, mire láttam, hogy arca átment vörösbe.

- Eddig tényleg téged írtalak le - sóhajtott fel, majd szája szélét kezdte rágcsálni, én pedig folytattam az olvasást.

- Viszont, ha valami nem tetszik neki, akkor képes felvenni a komoly arcát, ami szigorú és nyomasztó. Ilyenkor fogait összeszorítja és a kemény pillantását veti be. Felső teste izmos, ami azt mutatja, hogy edzeni jár és törődik a külsejével. Kulcscsontja kissé kiáll, pont annyira, hogy jól álljon neki. Combjai is izmosak, a lába többi része férfias, ahogy a kezei is. Úgy képzelem el, hogy az én tenyereim simán eltűnnének a kezeiben, ha összeszorítaná azokat. - nyúltam a kezéért és összeszorítottam a sajátomat, ezzel tényleg eltűntetve Jimin apró kezét. - Általában fekete és fehér ruhákat hordana, de olyanokat, amik jól kiemelik a tökéletes alakját. Alapjáraton egy erős kisugárzású fiú lenne, aki nálam egy évvel idősebb. Szereti a romantikus filmeket és a romantikát is. Hűséges, szóval nem kellene attól félni, hogy megcsal. Szívesen próbál ki új dolgokat, de mindig eszénél van. Nem dohányzik, sőt egyenesen utálja a szagát, mivel rossz gyerekkori emlékei vannak erről. Kedvenc színe a piros és a fekete. Egy fekete pont fülbevalója van, a jobb fülében. Hangja kellemes, olykor rideg. Szeret futni és szinte minden sportban jó. Zenei stílusa változó, minden fajta zenét meghallhat. Tud gitározni, dobolni és a hangja sem borzasztó, csak nem merné senkinek mondani. Ha ideges vagy zavarban van, akkor az ujjait tördeli vagy a szája szélét rágcsálja. Számára nem saját maga lenne az első, hanem a párja, akivel együtt van. Biztos minden lány oda lenne érte, ha létezne egy ilyen fiú.

- Mondjuk úgy, hogy többé kevésbé te vagy - nyalt végig alsó ajkán, de látszott rajta, hogy még mindig iszonyatosan zavarban van.

- Nem tudok gitározni, dobolni, a hangom pedig szörnyű, a cigivel pedig nincsenek rossz emlékeim. Viszont tényleg a fekete és a piros a kedvenc színem, szóval azt eltaláltad és azt is, hogy számomra nem saját magam az első, hanem te és igazából attól sem kell félned, hogy megcsallak. Utálok futni, de tényleg jó vagyok minden sporttágban. - mondtam el a véleményemet a kis leveléről, amit ő mosolyogva hallgatott végig.

- Inkább örülnöd kellene, hogy belédszerettem úgy, hogy nem is vagy teljesen az ideálom - tette karba kezeit és úgy csinált, mintha megsértődött volna.

- Van itt még valami Chim - becéztem és elővettem egy lapot, tenyerem pedig rendesen izzadni kezdett, hiszen ez számított a legnagyobb ajándéknak.

- Jézusom, kezdem tényleg gáznak érezni, hogy csak egy karkötőt adtam neked - vette el a kezemből a papírt, bal kezét pedig azonnal a szájához kapta, ahogy megpillantotta az ajándékomat.

- Szóval miután összetéptem a rajzod rólam, úgy gondoltam, hogy megérdemled, ha most én alkotnék neked valamit. Kérlek nézdd el, hogy nem tudok olyan jól rajzolni, mint te, de azért ne.... -próbáltam menteni a menthetőt, de Jimin ekkor fogta magát és konkrétan rám vetődött.

- Úristen Jungkook ez valami rohadt jó - zokogott fel, majd puszikkal lepte el az egész arcomat.

- Komolyan tetszik? - vigyorogtam és az arcához nyúltam, hogy letöröljem a könnyeit az arcáról.

- A világ legszebb ajándéka - ölelt magához és úgy tűnt, mintha soha nem akarna elengedni. - Annyira szeretlek Jeon Jeongguk, hogy szavak nincsenek rá. - hajolt ajkaimra, én pedig még sosem éreztem magam ilyen boldognak, mint most.

Iszonyatosan boldog voltam, hogy ilyen szinten örömet tudtam okozni Jiminnek, ezek szerint nem volt hiába való a fél évnyi szenvedés ez az egyetlen rajz miatt. A szívem majd kiugrott a helyéről, miközben csókcsata folyt közöttünk és jelen pillanatban annyira nem érdekelt, hogy hol vagyunk, a lényeg az volt, hogy Jiminnel és, hogy nála jobban senkit sem szeretek.

Vége

2018. 07. 02.