Miközben Jungkook elkészítette a prezentációt, én képeket kerestem az anyaghoz. Örülök, hogy a vulkánképződést kaptuk, hiszen arról könnyen lehet szöveget és képeket is találni. Észre sem vettem, hogy mennyire elment az idő, arra eszméltem fel, hogy kint már sötét van.

- Basszus - pillantottam ki az ablakon, mire Jungkook kérdőn pillantott rám.

- Mi az? - ráncolta össze a homlokait.

- Besötétedett. Én pedig nem igazán tudom, hogy innen hogyan jutok haza.

- Majd hazakísérlek - vont vállat.

- De te sem tudod, hogy hol lakok - ráncoltam össze a szemöldökeit, mire felnevetett.

- Na jó, igazad van. De a suliig eltalálok, onnan pedig gondolom tudod az utat.

- Igaz. Köszönöm. - mosolyodtam el, mire válaszul egy aprót bólintott.

- Úgyis mindjárt kész vagyunk. Még csak hat múlott, szóval nincs olyan késő.

- Rendben - vettem kezembe ismét a telefonom, majd a képek mentegetésével foglalkoztam újra.

Szerencsére alig fél óra múlva készen lettünk, így fél hétkor már menetre készen álltam a bejárat előtt. Jungkook egy fekete baseball sapkát vett fel, ami eszméletlenül állt neki. Nagy önkontroll kellett ahhoz, hogy magamba tartsam a kitörni készülő érzéseimet. A lift felé indult el, mire kérdőn néztem rá.

- Mi az? Lifttel gyorsabb. - kacsintott egyet, mire meg kellett kapaszkodjak a korlátban, mert azt hittem, hogy menten összeesek.

Remegő lábakkal követtem őt a liftbe, ami még annál is kisebb volt, mint gondoltam. Ebbe egyedül férnék el kényelmesen. Mi van, ha egy nő a hetediken lakik, de öt gyereke van? Felküld hármat, ő meg megy a többivel? Egy nem túl bíztató hanggal indult el a felvonó, ezért muszáj volt belekapaszkodnom, a hátamnál lévő csőbe, hogy kicsi biztonságérzetet biztosítsak magamnak.

- Hétvégén lesz egy újabb buli, eljöhetnétek megint - szólalt meg Jungkook.

- Megint Soyee szervezi?

- Nem. Most valami Chaeyeon vagy ki. - vont vállat, mire felhorkantottam.

- Szerintem én kihagyom. Ha megint ott hagysz minket hárman, akkor eléggé unalmas lenne az este.

- Szóval, azt mondod, ha ott lennék, akkor nem lenne unalmas? - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, mire zavartan lehajtottam a fejem.

- Nézz rám, ha veled beszélek - nyúlt az állam alá, mire muszáj volt nyelnem egy aprót. - Akkor veletek leszek a buliban. - mosolyodott el, de az állam továbbra és fogta.

Nem mertem levegőt venni és kezdtem rosszul érezni magam, a kis hely és a meleg miatt. Szerencsére megállt a lift, Jungkook pedig elengedte az állam, így végre fellélegezhettem. Szokásomhoz híven lekéstük a metrót, bár csak három percet kellett várnunk utána.

- Hány csajod volt eddig? - kérdezte, miközben várakoztunk.

- Semennyi - motyogtam, remélve, hogy nem hallja meg.

- Miért? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Nem érdekelnek a lányok - csúszott ki a mondat a számon, mire képzeletben fejen csaptam magam. - Vagyis, nem érdeklem a lányokat. - próbáltam szépíteni a helyzetet, de már késő volt.

- Meleg vagy? - kaptam a következő kérdést, mire éreztem, hogy az arcom paradicsom pirossá változik.

Lehajtottam a fejem és beharaptam az alsó ajkam. Vettem egy mély levegőt, majd bólintottam egyet.

- Az király - válaszolta Jungkook, én pedig nyeltem egy aprót. - És csávód volt már?

- Nem - motyogtam.

- És félnem kellene attól, hogy rám mászol? – vigyorgott, mire én csak még jobban zavarba jöttem.

- Nem – motyogtam.

- Majd lesz csávód, hidd el- válaszolta, mire azonnal rá pillantottam.

- Remélem - mondtam, mindvégig a szemeibe nézve.

Ekkor érkezett meg a metró, mi pedig próbáltunk bejutni a nagy tömeg ellenére is. Úgy érzem, hogy ma minden ellenem van és minden azt akarja, hogy Jungkook közelében legyek. Ez most sem történt másképp, ugyanis szó szerint Jungkooknak voltam nyomva. Ő el tudott jutni az egyik kapaszkodóig, de én nem, ezért amikor elindult a metró, muszáj volt belékapaszkodjak, nehogy elvágódjak.

- Bo...bocsi - dadogtam, majd el akartam venni a derekáról a kezeimet, de ő visszahúzta azokat.

- Nyugodtan kapaszkodhatsz belém - karolta át ő is a derekam, mire éreztem, hogy ismét kétszáz fok lett.

Heves szívveréssel és dübörgő fejjel utaztam még három megállót, de Jungkook idegesen túrt a hajába, amint újra elindult a metró.

- Azt hiszem, hogy pont itt kellett volna leszállnunk - sóhajtott fel.

- És most mi lesz? - kérdeztem megrémülve.

- Semmi. Leszállunk a következő megállónál és visszajövünk. - vont vállat.

- Csak add ide a kezed, nehogy fent maradj - ragadta meg az említett végtagom, mire kikerekedett szemekkel figyeltem a kezeinket, amik tökéletesen illeszkedtek egymásba.

Olyan szép látvány volt, egyszerűen nem tudtam nem azt bámulni egészen addig, amíg le nem szálltunk. Azt hiszem, az egyik álmom vált valóra azzal, hogy találkoztam Jungkookkal.

- Még meg kell szoknom, hogy hol kell átszállnom - vakarta meg a tarkóját, de kezemet továbbra is szorosan fogta.

- Nem baj. Ráérünk. - mosolyodtam el, mire bólintott egy aprót. - Amúgy nem szoktak hangosak lenni a szomszédjaid? - tértem rá egy témára, ami talán eltereli a figyelmem arról, hogy meghaljak.

- A fölöttünk lakó házaspár gyakran veszekszik, a mellettünk lévő fiatalok pedig sokszor buliznak. De szerintem mi sem vagyunk egy nagyon halk család, sőt van amikor még éjfélkor is bömböl a zene. Ebből az egy szempontból nagyon rossz panelházban lakni.

- Elhiszem. De legalább sosincs hideg. - mondtam, mire Jungkook felnevetett.

- Igazad van. Tényleg sosincs hideg. - mosolygott.

Ekkor hallottuk meg a metró hangját, amire már fel is szálltunk. Próbáltunk a kijárathoz közel megállni, hogy könnyebben le tudjunk szállni, bár a befele törekvő embereket ez nem igazán érdekelte. Szerencsésen átszálltunk, majd amikor a suli elé értünk kissé megkönnyebbültem, hogy két utca és végre otthon lehetek. Azt hiszem Jungkook közelében lenni nagyon fárasztó. Arra kell figyelnem, hogy tökre átlagosan viselkedjek vele, bár ez néha nagyon nem megy. Amikor megérkeztünk a házam elé, mosolyogva szembefordultam vele.

- Köszönöm, hogy elkísértél.

- Nincs mit Jimin - mosolyodott el ő is.

- Akkor majd holnap találkozunk. Remélem nem felejtem otthon a prezentációt. - nevetett fel, mire én is csatlakoztam hozzá.

- Remélem nem tévedsz el haza felé - álltam egyik lábamról a másikra zavaromban.

- Csak nem - vont vállat. - Na szia Jimin. - intett, majd megindult a suli felé.

Pár percig még kint állhattam a kapu előtt, de muszáj volt egy kicsit lenyugtatnom a testem. Ha anyáék meglátnának vörös fejjel és libabőrös testtel, akkor nem hiszem, hogy mézes mázos dolgok jutnának eszükbe. Azt hiszem ez a nap túl sok volt nekem, úgyhogy minél előbb az ágyba akartam kerülni.

- Sziasztok - köszöntem, ahogy beléptem a házba.

- Szia Jimin - jelent meg Jae, majd szó szerint a nyakamba ugrott.

- Hol voltál eddig? - jelent meg anya és apa is.

- Prezentációt csináltam Jungkookkal - mosolyogtam, mire anya összevonta a szemöldökeit.

- Jungkook?

- Tudod, róla már meséltem - köszörültem meg a torkom, mire egy mindent tudó mosoly jelent meg az arcán.

- És minden rendben ment?

- Igen. De, ha most nem haragszotok, akkor lefürdök, eszek valamit és bebújok az ágyba. Fárasztó volt a mai nap. - hámoztam le magamról Jaehyun ujjait, majd a fürdőbe siettem.