- Látom jól telt a tegnap estéd - szólalt meg anya, miközben ő főzött, én pedig a konyhapulton ültem és a majonéz összetevőit olvasgattam.

- Igen, tényleg jó volt - köszörültem meg a torkom, mert tudtam jól, hogy miről beszél és azt is, hogy várja, hogy ránézzek, de ahhoz nem volt merszem.

- Tudod Jimin - sóhajtott fel, majd letette a kezében lévő fakanalat és mellém sétált. - Megértem, hogy az édesanyád vagyok és azt is, hogy apáddal jobban megértitek egymást, mint velem, de azért nekem is mondhatsz dolgokat.

Rápillantottam és kicsit zavarban éreztem magam, hiszen egyszer sem mondtam neki vagy apának, hogy Jungkook és én együtt vagyunk. Nem szívesen beszéltem arról, hogy meleg vagyok, mert fogalmam sem volt, hogy a családom miként fogadná a hírt.

- Anya - motyogtam.

- Sokat beszéltünk már erről apáddal és nem értjük, hogy miért titkolod ennyire előlünk a magánéleted. A vak is látja, hogy van valakid, mi pedig ismerünk már annyira téged, hogy tudjuk, ez a valaki nem más, mint Jungkook. - mondta teljesen nyugodtan, mondandója végén kezét a térdemre csúsztatta és elmosolyodott.

- Én... nem tudom, hogy mit... mit is kellene mondanom - motyogtam, majd lehajtottam a fejem. - Talán szégyellem előtettek, hogy egy fiúval vagyok együtt.

- De miért? - kérdezte vissza, mire megvontam a vállaimat.

- Tudod anya, engem egyáltalán nem érdekelnek a lányok - pillantottam rá, mire ő ó alakot formált a szájával, hiszen szerintem nem számított arra, hogy ezt fogom neki mondani.

- Egyáltalán?

- Soha nem érdekeltek - nyeltem egy hatalmasat. - Csak eddig ezt nem híreszteltem senkinek.

- És Jungkookkal mióta tart ez a dolog? - kérdezte, mire elmosolyodtam.

- Ez egy bonyolult téma, de legelőször még szeptemberben csókolt meg - emlékeztem vissza, a buliban történt csókra, miután Jungkook, Chaeyeont is lekapta.

- Az több mint fél év.

- Igen - bólintottam. - Nem is tudom, hogy miért nem említettem eddig. Féltem a te és apa reakciójától.

- Jungkook egy nagyon helyes fiú, de ezt már akkor mondtam neked, amikor először találkoztam veled és apádnak is szimpatikus, szóval szerintem le kellene ülnöd és vele is beszélni. - mondta, de a mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról.

- Szerinted jó ötlet lenne beszélni vele? - kérdeztem vissza, mire egy hatalmasat bólintott.

- Oké, akkor beszélek vele, ha hazaért - mondtam inkább magamnak és már most elkezdtem összegyűjteni a létező összes bátorságomat, hogy apának is ilyen könnyen közöljem a dolgokat.

- Szólj Jungkooknak, hogy legközelebb ne ilyen nyilvános helyen hagyjon nyomot - paskolta meg a térdem anya, majd egy mosoly kíséretében visszatért a főzéshez.

Felkuncogtam és megráztam a fejem, majd ismét kezembe vettem a majonézes tubust, bár már kicsit sem volt kedvem olvasni. Sokkal inkább kattogott az agyam azon, hogy miként adom elő ezt az egészet apának. Ezek szerint tudja már azt, hogy együtt vagyunk, szóval a nehezén már túl vagyok, már csak meg kellene vele értetnem, hogy komolyan szeretem Jungkookot és, hogy egy nagyon rendes fiú. Észre sem vettem, hogy időközben rezegni kezdett a telefonom, mert valaki hívott. Meglepődtem, ahogy megpillantottam Mark nevét a kijelzőmön.

- Szia Mark - szóltam bele a telefonba. - Mizu?

- Szia Jimin. Tudnánk találkozni? - kérdezte, mire válaszul hümmögtem egyet. - Most jó? Mert egy eléggé fontos dologról lenne szó.

- Hol vagy? - kérdeztem tőle és már le is pattantam a konyhapultról.

- A házad előtt - nevetett fel, mire sietősen a szobámba rohantam, hogy az otthoni göncömet lecseréljem egy felvállalható ruhára.

- Mindjárt ott vagyok - mondtam neki, majd kinyomtam a telefont és minden erőmmel azon voltam, hogy minél hamarabb készen legyek.

Kevesebb, mint tíz perc alatt el is készültem, elköszöntem anyától, majd a ház előtt várakozó Markhoz siettem. Azonnal megkönnyebbültem, ahogy megpillantottam, hiszen mosolygott, szóval nem valami szomorú dologról van szó.

- Szia - köszöntöttem egy öleléssel, amit természetesen viszonzott is.

- Szia Jimin - mosolygott. - Látom elvoltatok tegnap, miután leléptünk. - bökött a nyakamhoz, mire széles mosoly jelent meg az arcomon.

- Ma már te vagy a második ember, aki kiszúrta.

- Ki volt az első? - érdeklődött, időközben elindultunk a belváros felé.

- Anya - válaszoltam neki, mire összeráncolta a szemöldökeit.

- És? Mit szólt?

- Hát, igazából már eddig is tudta, hogy együtt vagyunk, csak nem szólt. Apával is beszélnem kell, de anya elmondása szerint minden oké lesz. - halkítottam le a hangom, ahogy elhaladtunk egy nagyobb társaság mellett.

- Tudtam én, hogy jó fejek a szüleid. És mi van Jungkook szüleivel? Nem is beszéltél még róluk.

- Hát, ez okkal történt - nevettem fel, ahogy eszembe jutott Jungkook anyja, akinek nem vagyok a szeme fénye.

- Mert? Olyan gázos a helyzet?

- Hát, Jungkook apja nagyon normális, viszont az anyja nagyon utál engem - vakartam meg a tarkómat.

- Majd megbékél veled. El kell fogadnia, hogy Jungkook barátja vagy, még ha ő ezt nem is akarja.

- Tudom és nagyon remélem, hogy tényleg meg fog kedvelni engem - bólintottam egyet, de eszembe jutott, hogy eredetileg valamilyen fontos ügyről szeretett volna velem beszélni Mark, most még is rendesen tereli a témát. - Amúgy te mit szerettél volna mondani?

- Ohh - nevetett fel, majd vett egy mély levegőt. - Szóval már rég óta el szerettem volna neked mondani, csak nem mertem eddig. Szóval azt hiszem, tetszik valaki.

- Ezt nem merted elmondani? Az a lány, akivel buli óta kavarsz? - vigyorogtam, de arcát elnézve, talán mégsem ő.. - Most mi az? Miért vágsz ilyen arcot?

- Nem, nem az a lány. És baromira nem értem magam. Mármint itt van Eunji, aki nagyon kedves és tényleg törődik velem, de egy ideje valaki más is felkeltette az érdeklődésem.

- Kicsoda? - pillantottam rá kíváncsian.

- Szóval Gain egy baromira rendes lány - kezdte el mondandóját, amiből nekem azonnal leesett, hogy mire is megy ki ez az egész.

- Neked bejön Gain? - mosolyogtam rá, mire bólintott egy aprót.

- Már az eleje óta szimpatikus volt és nálad volt alkalmam vele kettesben is beszélni és igazából bejön a stílusa - magyarázta, az arcomról pedig nem lehetett levakarni a mosolyt.

- Már nem azért, de ti rohadtul összeillenétek - szólaltam meg, ő pedig felnevetett.

- Igen?

- Igen - bólintottam egy aprót. - Szerintem beszélned kellene vele vagy el kellene hívnod valahova. - próbáltam utalni arra, hogy igazából Gain is elfogadná Markot.

- Az a baj, hogy mellette rohadtul izének érzem magam.

- Izének? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Neki olyan erős kisugárzása van, csomó pasival volt már együtt, aztán itt vagyok én, aki talán három lánnyal kavart egész életében és a csókon tovább sehol sem jutottam.

- Kit érdekel? Itt van Gain és, ha komolyan érzel iránta valamit, akkor ne várj arra, hogy ő szedjen fel. - tettem kezemet a vállára, mire szemeimbe nézett.

- Egyszerűbb lenne, ha buliba kellene felszednem - sóhajtott fel.

- Akkor elmegyünk valahova - ajánlottam, mire ő bólintott egyet. - Előtte beszélek Jungkookkal, aztán erre még visszatérünk, de azért köszi, hogy elmondtad ezt nekem!

- Ugyan - legyintett egyet. - Legjobb haverom van Jimin. Alap, hogy te tudod meg ezt elsőnek.

- Komolyan aranyosak lennétek Gainnal - szólaltam meg, mire felnevetett.

- Neked elhiszem Jimin!