Miután túlestem egy újabb vizsgálaton, megtudtam, hogy nincsen semmi komoly velem, de a kötést rendszeresen cserélni kell a fejemen. Amikor visszamentünk Jungkookékhoz, Sungwoot éppen vizsgálták, szóval némán hallgattuk, amiket mondanak. Nem nagyon értettem, hogy miről beszélnek, hiszen szakszavakat használtak, de a lényege az volt, hogy egy hétig még biztosan itt kell maradnia. Az arcán lévő sebről is beszéltek, de ismét olyan szavakat használtak, amiket én nem értettem, szóval reménykedtem, hogy pozitív dolgokat mondtak azzal kapcsolatban is. Az orvosok mondták, hogy szerintük jobb lenne, ha hazamennénk, hiszen mindjárt világosodik és igazából úgy sem tudunk itt mit csinálni, Sungwoo pedig nincsen veszélyben, amiért vigyázni kellene rá.

- Ha valamire szükséged van, akkor nyugodtan hívj minket - mondta Mark Sungwoonak, mielőtt indultunk volna.

- El leszek én itt - mosolyodott el, majd Jungkookra pillantott. - Te pedig vigyázz Jiminre.

- Vigyázok is - biccentett egyet, majd a kezemért nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat.

- Jobbulást Sungwoo, délután úgyis jövünk majd, mert le kell cserélni a kötésem - mutattam a fejemre, majd egy intés kíséretében kimentünk a szobából.

- Anyudék elrendezték már a papírjaidat? - kérdezte Jungkook, mire bólintottam egyet, hiszen már akkor kitöltöttek mindent, mielőtt hazamentek volna, így már én is nyugodtan elmehettem innen.

**

- Nem alszol nálam? - vetettem fel az ötletet, amikor már csak ketten maradtunk Jungkookkal.

- Aludjak? - mosolyodott el, mire heves bólogatásba kezdtem. - Rendben, meggyőztél. - adott egy apró puszit az arcom bal felére.

Csendben osontunk be a szobámba, nehogy felkeltsük a többieket. Apa úgy is hamarosan felkel, anyáéknak van még pár órájuk húzni a lóbőrt, szóval semmiképpen nem szerettem volna őket felkelteni.

- Nem hiszem, hogy jók lesznek rád a ruháim, de azért adhatok egy fölsőt és egy nadrágot, hogy ne a koszos ruhádban aludj - guggoltam le a fiókomhoz, amiben a pólóimat tartottam.

- Az is jó, ha egy pulcsit adsz - ült le az ágyamra, majd türelmesen várta, hogy találjak valamit, ami rámegy.

Végül találtam egy fehér pólót, amit úgyis csak pizsamának használtam a nagysága miatt. Egy rövidnadrágot is kerestem, plusz egy alsót, hogy azért mégse legyen félmeztelen. Először ő ment el fürödni, utána pedig én és baromi jól esett a forró víz, persze a sebeim nem élvezték ezt ennyire, de kicsit sem törődtem velük. Szemeim egyre erőteljesebben csukódtak le, a szobámba szinte behunyt szemekkel mentem vissza. Jungkook volt olyan kedves és megágyazott, hogy hamar el tudjunk aludni.

- Nem fáj semmid? - kérdezte, miután mindketten nyakig be voltunk már takarózva.

- Minden oké - motyogtam, hiszen tényleg alig bírtam már ébren maradni.

- Na hagylak, látom már nagyon kész vagy - kuncogott fel, majd megéreztem két kezét a hasamnál összefonódni.

Értettem a célzást, ezért hátat fordítottam neki, hogy még jobban át tudjon ölelni engem. Sóhajtottam egyet, amikor megéreztem puha ajkait a tarkómnál és előrébb hajtottam a fejem, hogy jobban hozzám férjen. Akármennyire is szerettem volna még élvezni a helyzetet, sikerült elaludnom, akaratom ellenére is.

**

- Jimin - hallottam meg a nevem, válaszul pedig csak morogtam valamit, hiszen még félig aludtam. - Jimin, vérzik a fejed, szóval szerintem át kellene cserélni a kötésed. - mondta Jungkook, mire megdörzsöltem a szemeimet és felültem az ágyban.

- Micsoda? - motyogtam csukott szemekkel.

- Új kötés kell a fejedre - simította ki az arcomba lógó tincseimet.

- Visszamegyünk a kórházba?

- Nem. Beszéltem anyuddal és azt mondta, hogy van itthon kötszer, szóval én is meg tudom csinálni neked. - kelt fel mellőlem, én pedig erőt vettem magamon, hogy végre kinyissam a szemeimet.

Megvártam, amíg visszaér, addig pedig próbáltam magamhoz térni, hiszen nem gondolom, hogy olyan sokat aludhattunk. Az órára pillantottam, ami még csak tíz órát mutatott, szóval tényleg nem aludtunk négy óránál többet. Miután visszaért, leült mellém az ágyra és mutatta, hogy forduljak vele szembe. Leszedte a kötést, majd megtisztította a sebet, ami egy kicsit csípett, de amint látta, hogy összeszorítom a fogaimat, azonnal leállt és megvárta, amíg elmúlik az erős fájdalom. Miután végzett minden óvintézkedéssel, egy újabb kötést tett a fejemre, akárcsak egy profi orvos csinálta volna.

- Honnan tanultad ezt? - kérdeztem tőle, miután végzett.

- Három évig jártam elsősegélyre, ott tanultam ezt és hát rám ragadt.

- Azta - motyogtam, majd visszafeküdtem az ágyra. - Te nem vagy álmos?

- De. Szeretnéd, hogy visszaaludjunk? - feküdt le ő is mellém, mire csak egy aprót bólintottam. - Akkor aludjunk. - adott egy apró puszit a számra.

- Aludjunk - bújtam szorosan Jungkook mellkasához, már amennyire a fejemen lévő kötés engedte.

- Gain szeretne majd veled találkozni. Szóltam neki a balesetről és igazából lebaszott, hogy miért nem szóltam neki előbb. Szóval, ha felkeltünk, akkor találkozunk vele.

- De vissza kell mennünk a kórházba - mondtam, mire Jungkook megvonta a vállait.

- Majd jön ő is.

- Oké - sóhajtottam egy hatalmasat, majd behunytam a szemeimet és hagytam, hogy az álom ismét elnyomjon.

**

- Úgy nézel ki, mint egy múmia - szólalt meg Gain, miután vagy öt perce tanulmányozta a fejemen lévő kötést.

- Gain - szólt rá Jungkook, mire a lány kezeit maga elé emelte, hogy jelezze, nem gondolta komolyan.

- A kórházban rosszabb volt - vontam meg a vállaimat.

- És Sungwooval mi van?

- Hát egy darabig még a kórházban marad, az arcán van egy seb, de azon kívül minden rendben vele. - válaszolta Jungkook, mire a lánynak összeszaladtak a szemöldökei.

- Várjál már, leragadtam ott Jungkook, hogy te ki akarod nyírni a tagot. Most mi van?

- Nem feküdtünk le. Az egészet csak kitalálta. - mondtam, mire Gain még értetlenebbül nézett.

- Most szívattok? - horkantott fel, mire mindketten megráztuk a fejünket. - Aztakurva. Most komolyan azt akarjátok mondani, hogy fölöslegesen játszottunk Kardashian családot majdnem két hónapra?

- Kardashian? - kérdeztem vissza, mire gyilkos tekintettel rám pillantott.

- Ebben a két hónapban több dráma volt közöttünk, mint a kurva Kardashian családban szokott lenni basszus - csapta homlokon magát.

- Tök mindegy - mondta Jungkook.

- Nekem aztán tényleg tök mindegy. És most akkor újra öri barik vagytok Sungwooval? - szegezte a kérdést Jungkooknak.

- Lehet - válaszolta komoran.

- Fasza - sóhajtott fel a lány és látszott rajta, hogy egyáltalán nem repes az örömtől.

Amíg oda nem értünk a kórházhoz csendben sétáltunk egymás mellett, ami egy idő után már nagyon kínos volt, de nem mertem megtörni a csendet, ezért nem szólaltam meg én sem. Gain közölte, hogy nem kíváncsi Sungwoora, ezért megvár minket itt. Jungkook csak megforgatta a szemeit és szó nélkül ment be az épületbe, én pedig szinte rohanva követtem őt. Tudtam jól, hogy Gain nem szimpatizál Sungwooval és azt is, hogy annak sem örül, hogy Jungkook ki fog vele békülni, de nem tud mit tenni ez ellen és szerintem nem is fog.

Sziasztok! Megkérdeztem tőletek, hogy szerintetek melyik blogom legyen a következő és a Golden Rabbitot szavaztátok meg, szóval azzal fogom folytatni. Terveim szerint már ma ki fogom tenni a prológust, szóval akinek esetleg lesz kedve hozzá, akkor lesse meg! ;)