- Komolyan mondtad, hogy szeretsz? - pillantottam Jungkookra, aki egy aprót bólintott válasz gyanánt.

Órák óta csak feküdtünk az ágyban és csókolóztunk, de egyszerűen nem tudtam betelni az érzéssel. Képes lettem volna egész éjszaka ezt csinálni, de meg kell beszélnünk, a kettőnk közötti dolgokat. Nem tudom, hogy mi fog kisülni ebből, de remélem, hogy most már nem fogunk veszekedni vagy ismét összeveszni.

- Igen, teljesen komolyan gondoltam - suttogta, majd közelebb húzott magához, bal kezét pedig a combomra simította.

- Mikor találkoztál utoljára Yenával? - kérdeztem tőle, mire megvonta vállait.

- Amikor mondtad, hogy dobjam.

- Komolyan? - kérdeztem vissza, hátha meggondolja magát a válasszal kapcsolatban.

- Jimin higgy már nekem.

- Én hiszek neked, csak... - itt elhallgattam, mert magam sem tudtam, hogy mit szerettem volna kihozni ebből az egészből.

- Csak? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Csak eddig mindig mással voltál és most egy kicsit nehezemre esik elhinni, hogy miattam képes lennél így megváltozni - hunytam be a szemeimet és mondtam ki őszintén, hogy mit is gondolok.

- Nem szoktam ilyen nyálas dolgokat mondani Jimin és ne is nagyon szokd meg, de érted bármire képes lennék - suttogta alig hallhatóan és a hüvelyk ujjával gyengéden simogatni kezdte a combomat.

- Nem is tudnám megszokni, hogy ilyeneket mondasz nekem - pillantottam rá, mire ő elmosolyodott.

- Komolyan úgy rajzoltál le és írtad meg rólam azokat a dolgokat, hogy még egyszer sem láttál engem?

- Igen - bólintottam.

- Nem értem, hogy ilyen egyáltalán lehetséges-e.

- Én sem tudom, hogy történhetett meg, de amikor elsőnek megláttalak, azt hittem, hogy be vagyok szívva - nevettem fel, ahogy visszagondoltam a bevásárlós sztorira, amikor mindenki hülyének nézett engem és azt hitték, hogy csak képzelődtem.

- Emlékszem, hogy amikor először megláttalak, akkor baromira féltem tőled, mert úgy bámultál rám, mintha szellemet látnál - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Sajnálom Jungkook, el kellett volna mondanom, hogy ez történt.

- Ne kérj bocsánatot ilyenért, talán kicsit túlreagáltam a helyzetet, de komolyan megbántam, hogy összetéptem azt a gyönyörű rajzot. - adott egy apró puszit az arcom jobb felére.

- Úgy sem kellett volna már - vontam meg a vállaimat. - nyeltem egy aprót és felpillantottam rá.

- Mi az?

- Mi van most velünk? - kérdeztem tőle, amire a jellegzetes mosolyával válaszolt.

- Hiányzol és szeretném, hogy újra együtt legyünk - nyúlt a kezemért és összekulcsolta az ujjainkat.

- Én is ezt szeretném Jungkook - suttogtam és éreztem, hogy torkom kaparni kezd, pedig szinte semmi sem történt még.

- Akkor minden oké? - szorított egy aprót a kezemen, mire bólintottam egyet.

- Igyekszem úgy viselkedni, ahogy egy normális kapcsolatban szoktak.

- Most is úgy viselkedsz Jungkook. Én nem várom el, hogy miattam teljesen megváltozz, én csak azt szeretném, hogy hűséges legyél hozzám és, hogy legyél őszinte velem. Nekem ez a kettő dolog is teljesen megfelel.

- Nem lennék képes megcsalni téged, ugye tudod? - suttogta az ajkaimra, hiszen idő közben teljesen közel hajolt hozzám.

- Tudom - vettem egy mély levegőt, ahogy megéreztem a kifújt levegőjét az arcomon.

- Baszki, most rohadtul boldog vagyok - mondta, majd megszűntette a közöttünk lévő helyet és ajkaimra tapadt.

Azonnal mozgatni kezdte a száját, majd hamarosan a nyelvét is megéreztem, én pedig utat adtam neki, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Időközben keze bevándorolt a felsőm alá és simogatni kezdte a hasamat. Nyögtem egy aprót, amikor kezét a férfiasságomra csúsztatta.

- Baromira kanos vagyok - suttogta, mire muszáj volt felkuncognom.

- Értettem a célzást Jungkook - hajoltam el a szájától, majd a nyakát vettem célba.

Belemarkolt a csípőmbe, amikor gyengéden megszívtam a legérzékenyebb részénél és látszólag már nem bírt magával, de én sem panaszkodhattam, hiszen nyögéseitől már javában gondjaim támadtak alul. Egyáltalán nem érdekelt, hogy ez korai-e vagy sem, egyszerűen kívántam őt és majdnem két hónapja nem voltunk együtt, szóval teljesen hidegen hagyott, hogy alig öt perce jöttünk ismét össze.

- Le kellene állnunk - suttogta, mire elváltam a nyakától és a szemeibe néztem.

- Miért?

- Mert csak most bé.. - kezdte el, de én a szavába vágtam.

- És? Tudom, hogy most békültünk csak ki, de ha most nem segítesz rajtam, akkor fel fogok robbanni Jungkook. - kuncogtam fel, mire a mellettem fekvő is hasonlóan tett.

Bólintott egyet, majd átmászott rajtam és a fiókjában kezdett kutakodni. Gondoltam segítek neki egy kicsit, ezért megfosztottam a tőle kapott fehér pólótól magam és az alsómat is a földre dobtam. Amint visszafordult hozzám, egy pillanatra ledermedt, majd végigmérte az egész testemet, de utána észbe kapott és két lépésből az ágynál termett.

- Olyan szerencsés vagyok - motyogta Jungkook és oda hajolt egy újabb szenvedélyes csókra.

**

Másnap reggel arra keltem fel, hogy a nap a szemembe világít. Pislogtam még párat, majd realizáltam, hogy hol is vagyok pontosan. Meghallottam Jungkook szuszogását, a kifújt levegője a csupasz hátamra érkezett, ezzel egy jóleső bizsergést kiváltva belőlem. Nem szerettem volna megmozdulni, mert rendkívül kényelmes volt így feküdni főleg úgy, hogy Jungkook szorosan átölelt engem. Az éjszaka történtek miatt, akaratlanul is mosoly jelent meg az arcomon, a hasam pedig görcsbe rándult, ha eszembe jutott egy-egy kedves megszólalás Jungkooktól. Épphogy megmozdultam, a mögöttem fekvő már mocorogni is kezdett, pár másodperc múlva pedig megéreztem puha ajkait a vállamon.

- Jó reggelt - motyogta, de tisztában voltam vele, hogy félig még alszik.

- Neked is - nyúltam a hasamon elterülő kezeiért és gyengéden végig simítottam azokon.

- Hogy aludtál? - kérdezte, de továbbra sem mozdult meg.

- Remekül. Te?

- Rég aludtam már ilyen nyugodtan - kaptam egy újabb puszit a nyakam hajlatába.

- Ennek nagyon örülök - mosolyodtam el, majd megkíséreltem, hogy szembe forduljak vele.

Beharaptam alsó ajkam, amikor megpillantottam az apró szívás foltot a nyakán és gyengéden végig simítottam rajta.

- Látszik? - kérdezte Jungkook, de szemei még mindig csukva voltak.

- Kicsit. Ugye nem baj?

- Nem. Legalább tudják majd, hogy foglalt vagyok. - villantotta ki fogait, mire közelebb bújtam hozzá és átöleltem őt.

- Találkozhatnánk Yenával, hogy leessen neki, hogy foglalt vagy.

- Nekem az is elég, ha Sungwoo látja a nyakam - nyitotta ki végre a szemeit, mire felnevettem.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani.

- Mi mást mondanék? - dörzsölte meg a szemeit, majd ásított egy hatalmasat. - Jó reggelt. - adott egy üdvözlő csókot, majd kinyújtóztatta az izmait. - Milyen nap van ma?

- Vasárnap.

- De már csak egy hét van a suliból, szóval király - ült fel, majd a földön eldobált ruhadarabokra nézett. - Éjszaka nem tűntünk ilyen agresszívaknak. - túrt bele hajába, majd kikelt az ágyból és magára kapkodta a ruháit.

- Inkább használnám a kanos szót, mint az agresszívat - mondtam neki, majd én is magamra vettem a Jungkooktól kapott két mérettel nagyobb fehér pólót, ami leért a combom közepéig.

- Igaz. Mindjárt jövök, felmérem a terepet. - ment ki az ajtón, én pedig időközben a telefonomhoz nyúltam.

Tegnap elfelejtettem anyának üzenni, hogy nem alszok otthon, ezért most írtam neki, hogy hamarosan megyek. Mark és Sungwoo is üzentem nekem, de úgy voltam vele, hogy majd otthon válaszolok nekik, hiszen most itt vagyok Jungkooknál.

- Nincs itthon senki, szóval jöhetsz - dugta be a fejét az ajtón mire bólintottam egyet és feltápászkodtam az ágyról.

- Mit szeretnél kajálni? - nyúlt a kezemért, majd összekulcsolta az ujjainkat.

Amint ezt megkérdezte, már nyílt is a bejárati ajtó és Jungkook szülei jelentek meg, akik látszólag nem számítottak arra, hogy lesz itt valaki a fiukkal. Az anyja összeráncolt szemöldökkel figyelt minket, tekintete szinte azonnal levándorolt az összekulcsolt ujjainkra, majd rám pillantott. Jungkook apja látszólag nem értette, hogy mi történik, azt sem tudta, hogy ki vagyok, hiszen még egyszer sem találkoztunk. A mellettem álló egy pillanatra teljesen lefagyott, én pedig jobbnak láttam, ha elengedem a kezét, de ő nem engedte, hogy elvegyem tőle. Rendkívül kellemetlen volt a helyzet főleg, hogy csak egy fehér pólót és egy alsó nadrágot viseltem.