A világ egyik legkínosabb érzése, ha egy osztályban tartózkodsz az exeddel, de most valami ismét alakul közöttetek, annak a legjobb haverjával, akivel nem mellesleg egyszer le is feküdtél és tapintani lehet a feszültséget közöttük, plusz te sem beszélsz vele szívesen az eset óta. Meg azért az én legjobb barátomról se feledkezzünk meg, aki egyikünkhöz sem hajlandó hozzászólni, sőt még csak ránk sem nézni. Szerintem ezek után nem kell részleteznem, hogy miért nem szerettem volna iskolába menni, de sajnos muszáj volt, hiszen itt az év vége és mindenből hajtás van, plusz jövőre érettségi, ezért nem jönne jól a lógások tömkelege.

Tesi órán kimentünk az udvarra, ahol mindenki szabadon elfoglalhatta magát, hiszen kellemes idő volt. Kiválasztottam a legszimpatikusabb fát és leültem az árnyékába, hogy egyedül lehessek, hiszen nem igazán vágytam senki társaságára. Ahogy körbe néztem megpillantottam Markot az egyik padon, ő is egyedül volt és borzasztóan rosszul esett, hogy inkább ült ott egyedül, minthogy ide jött volna hozzám. Jungkook a többiekkel focizott, viszont Sungwoot sehol sem láttam. Borzasztó volt látni, hogy a mi kis csapatunk ennyire széthullott és fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnék mindenkit kibékíteni a másikkal.

- Neked is hiányoznak a többiek? - hallottam meg Sungwoo hangját, mire egy hatalmasat ugrottam, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd leül mellém. - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni.

- Nem baj - vettem egy mély levegőt és a mellettem ülőre pillantottam. - Igen, nekem is hiányoznak.

- Szerinted Jungkook valaha meg fog bocsájtani nekem? - suttogta, hangján lehetett hallani, hogy aggódik.

- Nem tudom Sungwoo. Te ismered jobban őt, szóval ezt neked kellene tudnod.

- És te meg fogsz nekem bocsájtani valaha? - kérdezte, mire elmosolyodtam.

- Én sosem haragudtam rád. Belátom, hogy hiba volt, ami közöttünk történt, de én is akartam, szóval nincsen okom rád haragudni. - dőltem neki a fa törzsének és behunytam a szemeimet.

- Ennek örülök - sóhajtott fel, majd ő is azt tette, amit én. - És Mark? Vele mi van?

- Ez egy nagyon jó kérdés. Mint látod engem is kerül, szóval vele tényleg nem tudom, hogy mi van. - kezdtem játszadozni a fűszálakkal, hiszen más elfoglaltságot nem találtam a beszélgetésünk közben.

- És mi van veled és Jungkookkal? - kérdezte, mire megvontam a vállaimat. - Szereted még?

- Persze, hogy szeretem. De nem tűnik úgy, mintha annyira akarná, hogy ismét együtt legyünk. - nyitottam ki a szemeimet, Sungwoo pedig elmosolyodott.

- Mert ilyen Jungkook. Nyilván akar téged, csak túl béna ahhoz, hogy "udvaroljon" neked. - mutatott idézőjeleket a levegőben.

- Igen? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, amire egy hatalmas bólintás volt a válasz. - Lehet egy kérdésem? - fordultam egész testemmel felé.

- Persze - mosolyodott el.

- Neked tetszek? - kérdeztem tőle, mire egy pillanatra lefagyott, mert nem hiszem, hogy erre a kérdésre számított.

- Miért érdekel ez téged? - billentette oldalra a fejét.

- Csak kíváncsi vagyok, mert ha tetszek neked, akkor ne... - kezdtem el, de ő félbe szakított.

- Tetszel Jimin, de nem kell máshogy viselkedned velem. Felfogtam, hogy köztünk sosem lesz több mint barátság és ígérem, hogy nem fogok soha többet rád mászni. - tette kezét a vállamra és végig tartotta a szemkontaktust.

- Sajnálom - hajtottam le a fejem.

- Mit? - kérdezte, mire vettem egy mély levegőt.

- Hogy ilyen szerencsétlen vagyok.

- Nem értem miről beszélsz - rázta meg a fejét.

- Nem is kell - hallottam meg Jungkook hangját, mire ijedten pillantottam a hang irányába. - Sungwoo nem emlékszel arra, hogy mit mondtam neked?

- Csak beszélgettünk Jungkook. Ő legalább nem kerül el engem. - álltam Sungwoo oldalára.

- Én sem kerüllek el téged - válaszolta.

- De nem is jössz ide hozzám sosem - fontam össze mellkasom előtt a kezeimet, mire Jungkook felhorkantott.

- Hát, ha ez itt lesz, akkor a továbbiakban sem fogok - pillantott Sungwoora, majd hátat fordított és vissza ment a többiekhez.

- Sajnálom - szólalt meg pár perc kínos csend után.

- Nem kell, nem a te hibád - legyintettem egyet és feltápászkodtam a földről. - Szerintem jobb lesz, ha utána megyek. - biccentettem Jungkook felé a fejemmel, mire Sungwoo csak egy bólintással válaszolt.

- Azért jó volt beszélni - erőltetett magára egy mosolyt.

- Komolyan nem haragszom rád és még mindig a legjobb haverom vagy - mondtam neki és hátat fordítva neki, mentem Jungkook után.

**

- Mit mondott neked az a szemét? - dobta le magát Jungkook a fiú öltöző közepén lévő padra.

- Semmi olyat, ami fontos lenne. Mondd, meddig akarod még ezt csinálni?

- Mit? - kérdezte, mire látványosan megforgattam a szemeimet.

- Meddig akarod tettetni, hogy haragszol Sungwoora?

- Előbb nem a kettőnk kapcsolatával kellene foglalkozni? - ült fel, majd két kezével megtámaszkodott a két térdén, kezeit pedig összekulcsolta a levegőben.

Hirtelen nem tudtam reagálni a szavaira, csak tátott szájjal bámultam őt, hiszen ez volt az utolsó gondolat, amiről azt hittem, hogy ki fogja mondani. Látszólag észre vette, hogy rendesen meglepődtem tőle, ezért bevetette a szívdöglesztő félmosolyát.

- De - nyögtem ki végül, ezt az aprócska szót.

- Akkor lehetne, hogy mondjuk nem Sungwooról beszéljünk? - pattant fel hirtelen a padról és felém vette az irányt.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy rendesen beszartam, hiszen olyan nagy hévvel kelt fel a padról, hogy az hangosan nyikorgott egyet. Nyeltem egy aprót, ahogy időközben teljesen elém ért, így közé és a fal közé szorultam. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, másikkal pedig az állam alá nyúlt.

- Baromira nehéz visszafognom magam - suttogta, mire egész testemet átjárta a hideg. - És rohadtul meg szeretnélek csókolni. Hiányzik a csókod Jimin. - simított végig az alsó ajkamon, belőlem pedig akaratlanul is előtört egy apró nyögés.

Nem tudtam rendesen gondolkozni, agyam ezerrel kattogott és éreztem, hogy az arcom teljesen vörössé változik szavai hallatán. Én is azt szerettem volna, hogy megcsókoljon, de meggondolatlan dolog lett volna azok után, amiken keresztül mentünk. Már éppen szólásra nyitottam a számat, amikor meghallottuk az öltöző ajtajának nyikorgását. Jungkook ellépett a közelemből, majd egy kacsintás kíséretében kisétált a kis helyiségből.

A nap további részében nem történt semmi izgalmas, akárhányszor találkozott a tekintetem Jungkookéval, annyiszor kezdett görcsölni a hasam és jöttem teljesen zavarba. Utolsó óra után egyedül indultam haza, de a bejárat előtt megpillantottam Gaint. Összeráncolt szemöldökökkel mentem oda hozzá, de ő egy hatalmas mosollyal és egy szoros öleléssel üdvözölt.

- Szevasz Ariel.

- Szia Gain, hát te? - kérdeztem tőle, mire napszemüvegét a feje tetejére csúsztatta.

- Hát te? - hallottam meg Jungkook hangját a hátam mögül és reflex szerűen hunytam be a szemeimet.

- Jiminhez jöttem - válaszolta Jungkooknak, mire ő kérdőn nézett a lányra.

- Ilyen jóba vagytok? - kérdezte rám pillantva.

- Ha már veled nem lehet normálisan beszélgetni, akkor legalább legyen egy normális beszélgető partnere - kacsintott, mire elmosolyodtam, hiszen imádtam, hogy ilyen könnyen mondja ki azt, amit gondol.

- Fasza.

- Na menjünk Jimin, mert sok mindent kell meséljek neked - nyúlt a kezemért Gain és egy puszit küldött Jungkooknak, majd maga után húzott.

Sziasztok!
Először is: Azért hoztam ma a következő részt, mert hétvégén nem lesz alkalmam részt posztolni, majd csak hétfőn.
Másodszor: Ugye ma jött ki a Fake Love MV-je, plusz meghallgattam BTS Love Yourself 'Tear' albumot is és összességében teljesen erre számítottam. Imádtam az MV-t, az albumon pedig rengeteg jó szám van, szóval egy darabig biztos csak ezeket fogom hallgatni! 😂 Ti mit gondoltok a Fake Love-ról és az albumról? Jin végre többet szerepel a számokban, mint eddig és azért Jungkook villantásait se felejtsük el, amitől én kissé kihaltam. :')
Remélem tetszett a mai rész, kellemes hétvégét mindenkinek! ❤