* Jungkook POV *

Ha valaki azt mondta volna nekem Busanban, hogy egy fiú miatt képes leszek teljesen magamba zuhanni, akkor valószínűleg kiröhögtem volna és kiröhögtem volna, hogy nem vagyok buzi. De most, hogy megtörtént velem, már egyáltalán nem találtam viccesnek a helyzetet. Miután megláttam magamról a rajzot és elolvastam a rólam írt dolgokat, az agyamat teljesen ellepte a vörös köd és irtó mérges lettem Jiminre. Nem érdekelt, hogy van-e normális mentsége, akkor úgy éreztem, hogy muszáj eltűnnöm onnan. Persze Sungwoo utánam jött, de nem volt kedvem senkivel beszélni, szóval elküldtem. Nem volt erőm bemenni suliba, egyszerűen nem akartam látni Jimint. Nem válaszoltam a hívásaira, ha eljött hozzám, akkor anyát bíztam meg azzal, hogy küldje el. Magam sem tudom, hogy miért reagáltam így, de utólag visszagondolva nagyon rossz ötlet volt. Talán ösztönösen védekeztem egy számomra ismeretlen helyzet ellen. Kezdtem komolyan belebetegedni abba, hogy Jimint lassan két hete nem láttam, ezért Sungwooval üzentem neki, hogy találkozzunk a közös kávézónkban, de végül ő nem jött el. Ott vártam rá vagy öt órán keresztül, de ő nem jelent meg. Kicsit rosszul esett, úgy éreztem, mintha már le is mondott volna rólam. Sungwoo azt mondta, hogy nem szeretne velem beszélni, ez miatt csak még rosszabb kedvem lett. De elhatároztam, hogy beszélni fogok vele, hiszen kíváncsi vagyok, hogy miért nem kíváncsi rám, ha eddig azt mondogatta, hogy szeret engem.

Reggel már jóval hamarabb fent voltam, mint szoktam, ezért hamarabb is értem be az iskolába. Idegesen doboltam a padomon, amíg vártam, hogy valaki megjelenjen. Legelőször Mark érkezett meg a teremben, aki szúrós szemmel méregetett, de egy szót sem szólt hozzám.

- Most miért nézel így rám?

- Szerinted? - ráncolta össze a szemöldökeit. - Jimin konkrétan miattad lett depressziós.

- Mi? Ő nem akart velem beszélni Mark.

- Te miről beszélsz? Te mentél faszom tudja hova Yenával, amíg ő éjszakákat sírt miattad! - emelte fel a hangját, de én nem nagyon értettem, hogy miről is beszél pontosan.

- Yenával? Én? Ez még is honnan veszed? - értetlenkedtem.

- Ne játszd a hülyét Jungkook. Sungwoo mindent elmondott nekünk.

- Nem tudom mit mondott nektek Sungwoo, de komolyan mondom, hogy Yenával azóta nem találkoztam, mióta Jimin megkért rá. Én szerettem volna találkozni Jiminnel, de ő nem jött el a megbeszélt helyre! - szorítottam ökölbe a kezeimet, mire Mark teljesen megzavarodott fejet vágott.

- Szóval te nem mentél vissza Yenához? - pislogott nagyokat, én pedig bólintottam egyet. - És komolyan megbeszéltél egy találkozót Jiminnel?

- Igen Mark!

- Akkor ezt nagyon nem értem. Sungwoo, azt... - kezdte el, de én félbe szakítottam őt.

- Sungwoo - motyogtam, majd ekkor esett le, hogy valószínűleg ő kavart be. - Bassza meg! - csaptam idegesen az asztalra és azonnal felkeltem a székről. - Hol a faszban van az a gyökér? - kiabáltam, mire Mark megvakarta a tarkóját.

- Jiminnel beszélnek éppen - válaszolta, de lehetett hallani a hangján, hogy már ő sem annyira nyugodt.

- Esküszöm, hogy szétverem a képét, ha megtalálom! - rúgtam fel az egyik széket, majd kisiettem a teremből és az állítólagos legjobb barátom keresésére indultam.

Éreztem, hogy adrenalin szintem megnő, szívem hevesen dobog, de egyben iszonyat rosszul esett, hogy Sungwoo így hátba támadott. Remélem lesz valamilyen értelmes magyarázata, mert ha nem, akkor komolyan mondom, hogy agyon verem a gyereket. Ahogy mentem a mosdók felé, meghallottam Jimin hangját, ezért megtorpantam. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de túl kíváncsi voltam arra, hogy miről is beszélnek. A falhoz lapultam és fülelni kezdtem.

- Sajnálom Sungwoo - mondta Jimin.

- Mit?

- Hogy rád másztam. Azt hiszem, hogy az alkohol miatt történt. - suttogta Jimin, mire akaratlanul is ökölbe szorultak a kezeim.

- Őszinte leszek veled Jimin. Nekem bejössz és egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtünk. Szerintem egy rendes fiú vagy és sokkal jobbat érdemelsz, mint Jungkook. Ugye tudod, hogy én mindent meg tudok neked adni, amit ő nem? Én nem csalnálak meg senkivel és nem csak barátság extrákkal lenne közöttünk.

Ennyi volt. Itt borult el az agyam és léptem ki a fal mögül. Jimin ijedten fordult felém és lehetett látni, hogy el sem hitte, hogy engem lát. Az egész olyan volt, mint egy lassított felvétel, aminek én voltam a főszereplője. Megragadtam Sungwoo ingjét és a falnak szorítottam. Tudom, hogy sokkal erősebb vagyok nála és ez most pont jól is jött. Nem gondoltam át, hogy mit fogok neki mondani, a szavak csak úgy jöttek egymás után és kezdtem teljesen elveszíteni a fejem.

- Te komolyan ilyen hülyének néztél? Azt hitted, hogy szó nélkül fogom hagyni, hogy kavard a szart a hátam mögött? Képes voltál megdugni Jimint, amíg én reménytelenül vártam rá, mert te megígérted, hogy szólsz neki? - köptem a szavakat és egyre erősebben szorítottam őt. - Hogy lehetsz ekkora patkány? Undorító vagy bazd meg! - hajoltam közelebb hozzá, - tartva vele a szemkontaktust - , és mondtam el neki a véleményemet.

- Jungkook - hallottam meg Jimin hangját, mire vettem egy mély levegőt, de nem néztem rá.

- Legjobb barát, igaz? - röhögtem fel, majd elengedtem Sungwoot, ő pedig a földre esett. - Megérdemelnéd, hogy még a szart is kiverjem belőled, de rohadtul nem fogok lesüllyedni a te szánalmas szintedre! - keltem ki teljesen magamból, majd hátat fordítottam neki és idegesen az osztályba sietettem.

- Jungkook kérlek várj már meg - hallottam meg ismét Jimin hangját, de semmi kedvem nem volt most hozzá, sőt senkihez sem.

- Hagyj békén - mondtam idegesen és a táskámért nyúltam.

- Mi a fene? - ráncolta össze a szemöldökeit Mark, ahogy a kis jelenetünket figyelte.

- Elegem van belőletek komolyan mondom! - kiabáltam, kicsit sem törődve azzal, hogy mindenki engem figyel.

- Csak beszéljük meg Jungkook oké? - lépett oda hozzám Jimin, de én megráztam a fejemet és hátrálni kezdtem.

- Inkább elmegyek - motyogtam, majd a lehető leggyorsabban kisiettem az iskolából és minél hamarabb haza akartam jutni.

Rossz ötlet volt ma bejönni és még rosszabb volt jelenetet rendezni, de egyszerűen nem tudtam magamnak parancsolni. Mérges voltam Jiminre, amiért képes volt lefeküdni az állítólagos legjobb barátommal, mérges voltam Sungwoora, amiért a hátam mögött kavarta a szart és rendesen hátba szúrt, sőt még Markra is az voltam, mert nem szólt egy szót sem erről az egészről és bevette Sungwoo hazugságait. De nem érdekel, engem egyikőjük sem érdekel már. Ezért nem akartam bárki iránt is érzéseket táplálni, mert tudtam, hogy nagy katyvasz lett belőle és az is lett. Olyan, mintha egy elcsépelt drámába csöppentem volna és ez egyáltalán nem tetszik, sőt kiráz tőle a hideg. Lehet még is maradnom kellett volna annál, hogy minden nap más lánnyal vagyok, hiszen azok iránt legalább nem tápláltam érzéseket.

Sok sikert minden érettségizőnek, így előre is! Ügyesek lesztek és biztos, hogy remekül fog menni nektek! ♡