- Történt valami tegnap? - kérdezte Mark, miután már korán reggel, mosolyogva mentem be a suliba.

- Nem - mondtam teámat szürcsölve, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem.

- Dugtatok? - kérdezte, mire félrenyeltem és köhögésben törtem ki.

- Nem, dehogy is - válaszoltam neki, miután rendeztem vonásaimat.

- Akkor?

- Nem szeretném részletezni. Mondjuk úgy, hogy elvoltunk. - pillantottam Markra, akinek hatalmas mosoly terült el az arcán.

- Mindent értek - dőlt hátra a székében, majd továbbra is vigyorogva figyelt engem.

- Boldogabb vagy, mint én - nevettem fel.

- Az biztos. Tudod milyen jó látni, hogy mosolyogsz? Régen voltál már boldog.

- Most az vagyok - mondtam, majd pont ekkor lépett be az osztályba a beszélgetésünk fő témája.

Némán ment a helyére, majd karba tett kezekkel ült le a helyére és bámulta a táblát. Úgy látom, hogy neki viszont nincs túl jó napja. Mark kérdőn pillantott rám, majd a fejével Jungkook felé bicentett, hogy menjek oda hozzá. Megráztam a fejem, tudatva vele, hogy nem fogok odamenni hozzá, de ekkor hangosan megszólalt.

- Jungkook biztos tudja a választ. Menj és kérdezd meg tőle Jimin! - lökött le a székemről, mire szúrós tekintettel bámultam Markra.

- Baszd meg - tátogtam, majd feltápászkodtam a földről és leültem Sungwoo helyére.

- Mizu? - kérdeztem Jungkooktól, mire ő felvont szemöldökkel rám pillantott.

- Mi lenne?

- Történt valami? - suttogtam, mire bólintott egy aprót. - Elmondod?

- Nem! - válaszolta határozottan, majd ismét a tábla tanulmányozását folytatta.

- Miért nem? Bennem megbízhatsz.

- Gondolom - vonta meg a vállait, de továbbra sem nézett rám.

- Jungkook - fordultam teljesen szembe vele, majd combjára csúsztattam a kezem, mire azonnal rám pillantott. - Mi a baj? - kérdeztem ismét.

- Majd... elmondom - nyelt egy aprót és lesöpörte a kezem magáról.

- Hát rendben - sóhajtottam, de továbbra sem keltem fel mellőle.

- Meddig fogsz még itt bámulni? - csattant fel.

Ekkor lépett be az osztályba Sungwoo és összeráncolta a szemöldökeit, ahogy meglátott minket.

- Jó reggelt - sétált oda hozzánk, majd szomorúan pillantott Jungkookra.

Mi a fene folyik itt? Mit tud Sungwoo, amit én nem? Jobbnak láttam, ha elmegyek onnan, hiszen semmit nem tudtam kiszedni Jungkookból. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem a helyemre Mark mellé.

- Olyan szar ötleteid vannak - horkantottam fel, de ő csak szimplán kiröhögött.

- Nem tehetek róla, hogy béna vagy - nevetett tovább, mire muszáj volt nekem is elmosolyodnom.

- Inkább hagyjuk - vontam meg a vállaim, majd Sungwooékra néztem, akik éppen beszélgettek.

Azt hittem, hogy bízik bennem Jungkook, de ezek szerint tévedtem. Nem tudom, hogy mi lehet a baj, remélem én nem csináltam semmi rosszat. A tegnap történtek után annyira boldog voltam, hogy képes lettem volna sikítani egészen hazáig, de végül csak sírtam, hogy Jungkook miért nem szeret engem. Oké, azt hiszem, hogy ez a fiú megőrjít engem. Eddig csak nagyon ritka alkalmakkor sírtam, például a papám halálakkor vagy, amikor elaltatták Jaehyunt, de nem kelt fel, amikor kellett volna. De amióta megismertem Jungkookot és érzéseket táplálok iránta, szinte minden héten sírok miatta, ami egyáltalán nem jó, mert nem vagyok lány, hogy mindenért bőgjek. De nem tehetek róla, addig amíg nem tetszett senki, addig minden rendben volt.

**

- Van egy kis gond a hétvégével. Én nem érek rá. - mondta Sungwoo, miután utolsó óra után megbeszéltük, hogy beülünk az egyik közeli kávézóba.

- Miért? - kérdeztem tőle, mire pimaszul elmosolyodott.

- Randim lesz - válaszolta izgatottan.

- Na Sungwoo végre beveti magát. És kivel lesz randid? - tette Jungkook a kezeit barátja vállára.

- Minah a neve, de nem hiszem, hogy ismeritek. Nem ebbe a suliba jár. Apa munkatársának a lánya. - vette elő a telefonját, majd körbemutogatta a lány képét.

- Esküszöm, hogy szép - szólalt meg Mark, mire bólogatni kezdtem, hogy én is egyetértek vele.

- Aztán ne halaszd el a lehetőséged - veregette meg Jungkook Sungwoo vállát és mindketten felnevettek.

- Te se - válaszolta neki, mire összeszaladtak a szemöldökeim.

- Jungkook, neked is van valakid? - kérdezte Mark, mire az említett bólintott egyet. - Mutatsz róla képet?

- Ha ennyire fontos, akkor mutathatok - vette elő a telefonját, majd miután beértünk a kávézóba és helyet foglaltunk körbemutatott egy képet.

A lánynak hosszú fekete haja volt, gyönyörű mosolya és valóban szép volt, de nem mertem felnézni az ölemben lévő kezeimből, hiszen éreztem, hogy bármelyik pillanatban elbőghetem magam. Jungkooknak már megint van valakije? Azt hittem, hogy a múltkori után, már nem lesz neki új. Bár őt ismerve fölösleges volt ezt feltételeznem. Inkább annak kellene, hogy örüljek, hogy még nem dobott ki engem, ahogy Yenával tette.

- Azt hiszem kiszaladok a mosdóba - keltem fel a helyemről, majd az emelet felé vettem az irányt, hiszen ott volt a wc.

Leöblítettem a fejem jéghideg vízzel és minden erőmmel azon voltam, hogy erős legyek és ne törődjek az új lánnyal, akivel Jungkook kavar, de iszonyatosan nehéz volt. Nyílt az ajtó, én pedig szorosan behunytam a szemeimet és abban reménykedtem, hogy egy számomra ismeretlen ember jött be, de sajnos nem ez történt.

- Minden rendben? - hallottam meg Jungkook hangját, mire még jobban összeszorítottam a szemeimet.

- Hagyj magamra - motyogtam és a fal felé kezdtem hátrálni, ameddig neki nem ütköztem a hátammal.

- Ugye tudod, hogy nincsen semmilyen fekete hajú lány? - kérdezte, mire kinyitottam a szemeimet.

- Nincsen?

- Azt a képet azért mutattam, hogy Sungwoo ne kezdjen gyanakodni. Mondtam, hogy senkivel nem fogok addig kavarni, amíg van közöttünk ez a barátság extrákkal dolog. - lépett közelebb hozzám, majd a fejem két oldalán megtámaszkodott a jéghideg csempén.

- Oké - nyeltem egy aprót és felpillantottam rá.

- Ne legyél féltékeny, mert nincs kire - simított végig az államon, majd közelebb húzott magához és birtokba vette ajkaimat.

Ismét kinyílt a mosdó ajtaja, mire szinte szétugrottunk Jungkokkal. Mark állt az ajtóban és mondhatni, tátott szájjal figyelt minket.

- Oh, nem akartam megzavarni semmit - vakarta meg a tarkóját, mire éreztem, hogy az arcom paradicsom vörös lett.

- Még is megtetted - lépett el tőlem Jungkook és karba tett kezekkel figyelte, a még mindig kissé zavarban lévő fiút.

- Ez ciki - sóhajtottam fel, mire Mark bólintott egyet.

- Sungwoonak erről egy szót se! - mondta határozottan Jungkook, majd megkerülve az ajtóban álló döbbent Markot, kiment a mosdóból.

- Baszki komolyan bocsi, nem akartalak megzavarni titeket - csapta homlokon magát, mire felnevettem.

- Nem baj. Jobban örülök, hogy te jöttél be és, hogy nem Sungwoo.

- Ki ez a fekete hajú csaj?

- Senki. Jungkook csak elterelésként mutatta. Nem szeretné, hogy Sungwoo bármire is rájöjjön. - mosolyogtam, mire sóhajtott egy nagyot.

- Nem semmi ez a gyerek. De ha bántani mer, bármilyen módon, csak szólok, hogy én önkéntesen fogom szétverni a macsó fejét. - kacsintott egyet és bármennyire is viccesnek tűnt, tisztában voltam vele, hogy teljesen komolyan gondolta, amit mondott.

- Köszönöm - öleltem szorosan magamhoz.

- Ugyan, erre való a legjobb barát, nem de? - viszonozta ő is az ölelést, mire heves bólogatásokba kezdtem.

- De, pontosan erre van - suttogtam és eszem ágában sem volt elengedni őt.