Kedvel? Jungkook komolyan azt mondta, hogy kedvel engem? Nem tudtam mit válaszolni a kijelentésére, hiszen teljesen lesokkolódtam. Nem úgy volt, hogy ő sosem érzett még senki iránt semmit? Akkor most mi történt? Vagy ezt csak azért mondta, mert ezt szerettem volna hallani? Gyengéden végigsimított a kezemen, ezzel újra rákoncentráltam.

- Szerintem jobb lesz, ha hazamegyünk - kelt fel a padról, majd várakozó tekintettel figyelt engem.

Szó nélkül keltem fel, de nem mertem semmit sem szólni. Ezt a délutánt egyáltalán nem így képzeltem el, legközelebb nem fogadom meg Mark tanácsát, hiszen ennyire gáz voltam, hogy elsírtam magam. Képzeletben párszor tarkón csaptam magam, amiért ilyen érzékenyfajta vagyok és ezt ki is mutattam.

- Min gondolkozol? - zökkentett ki Jungkook a gondolkozásomból.

- Mindenen - válaszoltam, még ha eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy valójában mi is jár a fejemben.

- Mikor van egyébként a születésnapod? - váltott hirtelen témát.

- Majd októberben. Neked?

- Szeptemberben - mosolyodott el, mire bólintottam egy aprót. - Addig még van időnk. Most leszel tizenkilenc?

- Igen. Te pedig húsz, igaz? - kérdeztem, mire ő is csak egy bólintással válaszolt.

Ekkor érkeztünk meg a házamhoz, ezért előkerestem a lakáskulcsot a zsebemből és Jungkookra pillantottam, aki tett egy lépést felém. Megragadta a kezem, ezzel közelebb húzva magához és egy határozott mozdulattal birtokba vette az ajkaimat. Nem kellett sokat várni arra, hogy mozgatni kezdje az ajkait, szinte azonnal megtette. Nyelvét átvezette a számba, ezzel még jobban elmélyítve a csókunkat, amire most nagyon szükségem volt. Egy mosoly kíséretében hajolt el tőlem és megszorította a kezemet, amit ez idáig szorosan fogott.

- Aludj jól Jimin - adott egy utolsó apró csókot ajkaimra.

- Te is Jungkook - mosolyodtam el, majd megvárta amíg bementem a házba és csak akkor indult haza.

**

- Na mizu? - vágódott le mellém Mark másnap reggel.

- Semmi. Veled?

- Hogy alakult a tegnapod? - mosolygott, mire felsóhajtottam.

- Borzasztó volt. Elhívtam Jungkookot sütizni, de nem volt bátorságom neki elmondani, hogy mit érzek iránta. Utána pedig elsírtam magam. Lényegében ennyi volt. Szóval soha többet ne adj tanácsot kérlek. - nevettem fel, mire ő a tarkóját kezdte vakargatni.

- Sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy így fog végződni. - sóhajtott egyet, mire intettem egyet.

- Nem lényeg. A végén megcsókolt, szóval azt hiszem, hogy minden oké.

Úgy döntöttem, hogy Jungkook vallomását még nem mondom el neki, hiszen az sem biztos, hogy igaz. Először szeretnék én megbizonyosodni, utána majd talán elmondom Marknak is.

- Még szerencse - mosolyodott el.

- Mi szerencse? - lépett oda az asztalunkhoz Sungwoo, aki semmit sem tudott Jungkookról és rólam.

- Hogy pénteken nem lesz otthon Jimin családja - mentette meg a helyzetet Mark, amiért nagyon hálás voltam neki.

- Igen, az tényleg szerencse - mosolygott Sungwoo, mire bólintottam egyet.

- Sziasztok - jelent meg Jungkook is, aki még kómás fejjel is irtó helyes volt.

- Jó reggelt - pillantott Sungwoo a karórájára. - Azta, beértél két perccel a becsöngetés előtt? Mi történt veled? - emelte kezét Jungkook homlokához, mintha a lázát mérné, de ő csak szemet forgatva sétált a helyéhez.

- Behoztak kocsival - válaszolta végül, mire elmosolyodtam.

A nap további részében nem igazán történt semmi. Fogalmam sincs, hogy mi ütött Jungkookba és Sungwooba, de szinte egész nap egymást oltogatták és csesztették. Nagyon jól szórakoztam rajtuk és amint láttam Mark is élvezte. Utolsó óra előtti szünetben Jungkook szólta le barátja csajozási módszereit, ezért végül fogadást is kötöttek, hogy a következő bulin Sungwoonak három emberrel is smárolnia kell. Persze egyből belement ebbe, mondván ő akár tíz embert is lekap egy buli alatt.

- Átjössz suli után? Anyáék este érnek csak haza. - pillantott rám Jungkook, mire bólintottam egy aprót.

- Király - mosolyodott el és vidáman pattogott a helyére.

Oké, tényleg nem értem, hogy mi folyik itt. Volt valami abban a reggeli kávéban, amit a büfében vett vagy micsoda? Úgy viselkedett, mint egy tíz éves kisgyerek. Óra után megvártuk, amíg mindenki elhagyta már a termet, mi csak akkor indultunk el.

- Jól áll ez az ing rajtad - lépett oda a padomhoz, mire lesütöttem a szemeimet. - Kár, hogy nem sokáig lesz már rajtad. - kacsintott egyet, mire hangos fuldoklásba törtem ki.

Az arcom vörös lett, akárcsak egy paradicsom, de nem tudtam mit tenni ez ellen. Jungkook nyilvánvalóan direkt mondta ezt, de vajon komolyan is gondolta? Tényleg ez a szándéka, hogy megfosszon az ingemtől?

- Na mehetünk? Sosem érünk így hozzám. - zökkentett ki a gondolataimból, mire csak zavartan bólintottam egyet és kisiettem az osztályból.

Némán sétáltunk egymás mellett, végül ő törte meg a csendet és kezdeményezte a beszélgetést.

- Szerinted Sungwoo smárol egy buli alatt három emberrel? - állt rá a mozgólépcsőre, én pedig követtem őt.

- Szerintem simán.

- Az nem jó - sóhajtott egy hatalmasat.

- Mit kap a győztes? - kérdeztem, mire megvonta a vállait.

- Az mindegy - pillantott zavartan oldalra, mire kérdőn pillantottam rá.

- Engem érdekel.

- Engem meg nem - vonta meg ismét a vállait, de én továbbra sem hagytam magam.

- Mondd el Jungkook - erősködtem csak, hogy ő karba tett kezekkel fordított nekem hátat. - Mi a fene. - motyogtam magamnak, amikor szó nélkül indult el a metrószerelvény felé. - Oké, akkor ne mondd el, csak várj már meg! - siettem utána és a táskáját megragadva állítottam meg.

- Ne legyél már ennyire akaratos Jimin. Törődj bele, hogy nem mindig van az, amit te szeretnél. - torpant meg, mire bólintottam egy aprót.

- Mondtam, hogy akkor ne mondd el.

- Miután eljátszottam, hogy megsértődtem - horkantott fel.

- Sajnálom na - néztem rá boci szemekkel, mire nevetve fordította el a fejem, hogy ne tudjam befolyásolni őt.

- Liftezni szeretnél vagy lépcsőzni? - kérdezte, miután sikeresen eljutottunk a panelházhoz, ahol ő lakott.

- Liftezni.

- Én meg lépcsőzni - válaszolta, mire azonnal válaszolni akartam neki, hogy márpedig lifttel megyünk, de ekkor eszembe jutott, amit még a metrónál mondott.

- Akkor lépcsőzünk - erőltettem magamra egy mosolyt, mire ő csak összecsapta a tenyereit.

- Okos fiú. Hát tudsz te, ha akarsz. - borzolta össze a hajam, akárcsak a kutyáknak szokták. - Menjünk lifttel. - ragadta meg a kezem, majd a rozoga felvonóhoz húzott.

- Néha úgy viselkedsz velem, mintha egy kisgyerek lennék - tettem karba kezeimet és lebiggyesztettem az ajkaimat.

- Mert néha úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek - forgatta meg a szemeit, mire idegesen csaptam a lift gombjaira és szerencsémre, pont a tízes számot sikerült eltalálnom.

- Hupsz, most miattad felmegyünk a tízedik emeletre - néztem rá szúrós tekintettel, mire ő tett felém egy nagy lépést, ami ebben az apró helységben, még hatalmasabbnak tűnt.

- Én nem bánom annyira - támaszkodott meg a fejem két oldalánál. - Imádom, amikor ilyen fejet vágsz. - szorította össze gyengéden az arcom két oldalát, aminek köszönhetően úgy néztem ki, akárcsak egy hal.

Egy apró puszit adott a számra, de azonnal elhajolt és bevetette nyuszi mosolyát. Ekkor értünk fel a tízedik emeletre, ahol két kisgyerekkel találtuk szembe magunkat. Mindketten tátott szájjal bámultak minket, én pedig teljesen lefagyva figyeltem őket. Jungkook felnevetett, de esze ágában sem volt elengedni engem.

- Nyugi gyerekek, hamarosan ti is ezt fogjátok csinálni - kacsintott egyet, majd megnyomta a négyes gombot és újra birtokba vette az ajkaimat.

A lift ajtaja csigalassúsággal csukódott be, ezért szegény gyerekek premier plánban láthatták a csókunkat. Próbáltam nem elnevetni magam, de a szemeim előtt a két megrémült arcot láttam, ezért beleröhögtem a csókba.

- Te olyan hülye vagy - nevettem fel, mire ő is hasonlóképpen tett.

- Legalább szebb lett a napjuk.

- Na, ezzel aztán egyetértek - kuncogtam, majd egy apró puszit adtam az állára.

Sziasztok!
Ez a rész az eddigi kedvencem, szóval remélem nektek is tetszett, főleg a liftes rész. 😉
Annyit tudok, hogy egy rajongója már biztos van a résznek, aki nem más, mint a cicám. Miközben szerkesztettem a részt, ráfeküdt a laptopomra és semmi áron nem akart onnan lejönni. (Ezért tele írta olyanokkal, hogy: JDKSKSKSGEDXLS meg EEEEEEEE, szóval ő több munkát szerzett nekem, mint én a helyesírásommal.)

Igazából nem tudom, hogy ezt miért osztottam meg veletek.😂 Na mindegy, kellemes tavaszi szünetet kívánok mindenkinek! ♡