Szemeimet törölgetve léptem ki az utcára és siettem a metróhoz, ugyanis minél előbb haza szerettek volna jutni. Ez a nap kimerítőbb volt, mint gondoltam volna, szóval egy forró fürdőn kívül másra nem igen vágytam most. Vagyis de, Jungkookra kifejezetten vágytam, de úgy érzem, hogy neki más tervei vannak mára. Bele sem akarok gondolni, hogy mit fog csinálni azzal a lánnyal, ha Markék is eljönnek onnan. Nem haragudtam rá, hiszen nem vagyok a pasija, hogy megmondjam, kivel mit csináljon, de azért rám is gondolhatott volna egy kicsit. A hátam mögött azt csinál amit akar, de legalább ne előttem másszon rá másra is. Alapból nem nevezném magam egy erős jellemnek, de ezekkel a cselekedeteivel még jobban a földbe tipor engem. Túlságosan elmerültem gondolataimban, így egyáltalán nem törődtem a környezetemmel, ennek következtében valakinek teljesen erőmből neki mentem.

- Nézz már az orrod elé öcsi! - könyökölt oldalba a számomra ismeretlen ember.

- El...elnézést - dadogtam zavartan, majd jobbnak láttam, ha minél hamarabb eltűnök onnan.

Nem szeretek egyedül járkálni a városban, főleg sötétben nem, de egyáltalán nem láttam jó ötletnek, ha Jungkook hazakísér engem. Gondolom csak kötelességből kérdezte meg, hogy ne tűnjön taplónak. Nem mertem leülni a metrón, ezért az egyik csövet szorongatva figyeltem az egyre furábbnak tűnő embereket. Miután sikeresen átszálltam sietős léptekkel indultam meg a házunk felé és egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor végre bejutottam a házba.

- Megjöttem - szóltam be anyáéknak, akik Jaehyunnal együtt néztek valamit a tévében.

- Bezártad az ajtót? - kérdezte anya, mire bólintottam egy aprót.

- Elmegyek fürödni - suttogtam, de amint láttam nem igazán törődött velem senki, ezért vállat vonva indultam meg a szobám felé, hogy kezembe vegyem a pizsamámat.

Miután az összes forró vizet elhasználva töltöttem tele az egész kádat óriási habbal díszítve, elégedetten kezdtem levetni magamról a ruhadarabokat. Odaálltam a tükör elé és tekintetem akaratlanul is a szívásfoltra tévedt, amit még Jungkook hagyott ott pár napja. Bár, már alig látszik, de akárhányszor rágondolok, görcsbe rándul a hasam.

- A francba már - ütöttem meg a mosdókagyló szélét, ahogy éreztem, hogy testem lángolni kezd.

Jungkookon kattogott az agyam, az első csókunkon, amikor nála aludtam és egész éjszaka öleltem őt vagy, amikor kiszívta a nyakam. Éreztem, hogy egyáltalán nem jó ilyenekre gondolnom, hiszen a vérem most nem a fejemet vette célba, hanem egy egészen délen elhelyezkedő testrészemet. Még sosem értem magamhoz úgy, de úgy éreztem, hogy most nem fogok tudni csak úgy lenyugodni. Fejem dübörögni kezdett, és egyre jobban Jungkook szavait hallottam magam előtt. A tudat, hogy egyszer azt mondta rám, hogy izgató vagyok, kicsalt belőlem egy apró nyögést. Befogtam a számat, hiszen semmiféleképpen nem szerettem volna, ha anyáék meghallják, hogy mit is csinálok éppen. Lassan levezettem a jobb kezem a lábam közé és rámarkoltam a férfiasságomra. Muszáj volt még jobban befognom a szám, hiszen egyre jobban veszítettem el a fejem. A tükörbe néztem, ahol egy megcsapzott sráccal találtam szembe magam, aki egyáltalán nem hasonlított az igazi Jiminre. Ismét eszembe jutott Jungkook, amitől muszáj volt könnyítenem magamon, így mozgatni kezdtem a kezem fel, majd le. Alsó ajkamat harapdáltam, miközben kapaszkodtam a mosdó szélébe, mert attól féltem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok. A levegőt kapkodnom kellett, hogy ne fulladjak meg, majd Jungkook nevét nyögve hagytam, hogy elélvezzek. Percekig bámultam magam elé és eszméletlenül zavarban voltam, hogy komolyan ezt csináltam.

- Köszönöm Jungkook - motyogtam gúnyosan, majd letöröltem magam és jobbnak láttam, ha most már tényleg befekszek a kádba.

Behunytam szemeimet és próbáltam semmire sem gondolni, hiszen rájöttem, hogy ha túl sokat agyalok, abból semmi jó nem sülhet ki. A telefonom rezgésére eszméltem fel, mire megtörölve kezeimet nyúltam a készülékért.

Barát: Hol vagy most?

Én: Otthon.

Barát: Gyere ki! Itt vagyok a házad előtt.

Én: Éppen fürdök Jungkook, szóval most nem megyek ki!

Barát: Ha öt percen belül nem jössz ki, akkor én megyek be.

Én: Jól van már. Öt perc és ott vagyok. 😠

Idegesen másztam ki a kádból, majd magamra rángattam a pizsamámat és kicsit sem érdekelt, hogy milyen vacakul nézek ki jelenleg. Komolyan eljön a házamhoz és még parancsolgat is nekem? Jó, hogy nem tört rám miközben a nevét nyögve elégítettem ki magam! A harag egyre jobban gyülemlett bennem és már ott tartottam, hogy meg fogom ütni, ha kimegyek a ház elé. Magamra rángattam a kabátomat és egy sapkát is, hogy ne hulljon ki egyetlen hajszálam se, ugyanis a fürdőben keletkezett párától vizes lett. Bezártam magam után az ajtót és megpillantottam Jungkookot a kerítés mellett.

- Gyors vagy - vigyorgott, de én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek.

- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit sem kedvesen tőle.

- Beszélni veled - ráncolta össze a szemöldökeit.

- Miről? Yenáról? Mert arra kicsit sem vagyok kívá... - kezdtem el, de félbe szakított.

- Rólunk - mondta határozottan, mire kitágult szemekkel bámultam őt.

- Rólunk?

- Igen. Nem kellene, hogy zavarjon, ha mással is csókolózok. - kezdte rágcsálni alsó ajkát.

- Miért is ne kellene?

- Mert nem vagyunk együtt Jimin. Nem vagy a pasim. Azért mert tettem neked egy szívességet, inkább hálásnak kellene, hogy legyél, nem pedig besértődnöd. - mondta mindvégig a szemeimbe nézve.

- Te miről beszélsz? Nem vagyok besértődve Jungkook! - tettem karba kezeimet és álltam a tekintetét.

- Akkor miért jöttél el ma hamarabb tőlem? És most miért fogsz mindjárt sírni?

- Eljöttél hozzám, csak azért, hogy összevesszünk? Akkor mondd meg, ha nem akarod tovább ezt a barátság extrákkal szart. - emeltem fel a hangom és kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Én akarom - suttogta, mire nyeltem egy aprót. - De baszki olyan rossz volt ma látni, hogy mennyire kivoltál, mert láttál engem Yenával smárolni. - túrt bele idegesen a hajába, majd sóhajtott egyet.

- Ő most a barátnőd?

- Nem. Ő csak egy csaj, akinek faszhiánya van, én pedig megadom neki, amire vágyik. - vonta meg vállait, mire felhorkantottam.

- Az szép. És ő tud rólam?

- Senki sem tud rólad, mivel úgy beszéltük, hogy titokban tartjuk, a kapcsolatunkat.

- És rajta kívül még hány emberrel kavarsz? - kezdtem lábammal dobolni, egyre idegesebben.

- Egyel sem. Csak te vagy meg ő.

- És kell majd beosztás, hogy mikor kivel fogsz hemperegni éppen? Mert akkor inkább elégítem ki magam, minthogy azzal a ribanccal kelljen osztozkodnom. - mondtam ki határozottan, amit gondoltam.

Nem csak őt leptem meg ezekkel a szavakkal, hanem saját magamat is, hiszen fogalmam sem volt, hogy honnan lett ennyi bátorságom. Látszott, hogy elgondolkodik a válaszán, majd vállat vonva közölte velem, hogy akkor kidobja a csajt.

- Ennyi? Csak így egyszerűen?

- Ja, miért nem ezt akarod? - ráncolta össze a szemöldökeit.

- De. Azt akarom. - bólintottam, mire tett egy lépést felém.

- Szóval szeretnél velem hemperegni?

- Menj haza Jungkook - léptem egyet hátra, de ő továbbra is felém lépdelt.

- Meg szeretnélek csókolni, utána elmegyek - ért utol.

Megragadta a derekamat és közelebb húzott magához. Felnéztem rá, hiszen jóval magasabb volt én, majd vártam, hogy végre megcsókoljon. Egyszerűen nem tudok haragudni rá, ha ilyen közel van hozzám. A fenébe Jungkook, hogy ilyen hatással vagy rám. Nem is kellett sokat várnom, szinte azonnal birtokba vette ajkaimat, mire vettem egy mély levegőt és karjaimat összefontam a tarkójánál. Igazából még mindig nem tudtam, hogy miért is jött el hozzám, de örülök neki, hogy képes azért kidobni a csajt, mert én azt szeretném. Talán érez valamit irántam? Ilyen lehetséges egyáltalán? Mindennél jobban szerettem volna tudni rá a választ, de úgy tűnik, egy darabig még ez nem fog megtörténni.