- Már megint Markékkal találkozol? - ráncolta össze szemöldökeit anya, miután elkéreckedtem otthonról.

- Anya, más barátaim nem igen vannak, szóval legalább velük hagy találkozzak - néztem rá boci szemekkel, mire egy sóhajtás kíséretében belement.

- De ne részegen gyere haza és ne éjfél után. Amikor nem vagy itthon, akkor sosem tudok normálisan aludni. - pillantott rám.

- Sietni fogok! Csak játszani megyünk át Jungkookhoz. Ő pedig alig tíz percre lakik innen, szóval hamar itthon leszek! - bíztattam, amit ő egy mosollyal díjazott.

- Na menj, mielőtt meggondolom magam - lökdösött a bejárat felé, mire nevetve húztam magamra a kabátomat és hagytam el a lakást.

Rutinosan indultam el Jungkook háza felé, bár kicsit izgultam is, mert nem tudtam, hogy otthon lesznek-e a szülei. A múltkori kínos találkozásomat az anyjával nem nagyon szeretném megismételni. Biztos vagyok benne, hogy ő sem örülne, ha újra látnia kellene engem. Miután sikeresen odaértem a lakótömbhöz, felcsörgettem Jungkookhoz, hogy engedjen be.

- Igen? - szólt bele a kaputelefonba.

- Szia Jungkook, én vagyok. Beengedsz?

- Nem - válaszolta, de közben megszólalt az ajtó, szóval tudtam, hogy beengedett.

Mivel semmi kedvem nem volt lépcsőzni, ezért a rozoga liftet választottam, de imádkoztam, hogy élve feljussak a negyedikre. Biztos vagyok benne, hogy egyszer én még be fogok ide ragadni, aminek nagyon nem örülnék, de elnézve ezt a felvonót, bármi megtörténhet. Miután sikeresen felértem a negyedik emeletre, megnyomva a csengőt várakoztam, hogy beengedjen.

- Szia - üdvözölt egy mosoly kíséretében, majd kinyújtotta az ajtót, hogy be tudjak menni a lakásba.

- Többiek? - kérdeztem, majd levetettem a kabátom és a fogasra akasztottam.

- Azt mondták, hogy hamarosan itt lesznek.

- Akkor jó - mosolyogtam, majd közelebbléptem hozzá és derekára tettem mindkét kezem. - Rég találkoztunk már. - suttogtam, majd célba vettem ajkait, de ő eltolt magától.

- Most nem alkalmas - lépett el tőlem, mire kérdőn bámultam rá.

- Mert?

- Hol vagy már Kookie? - hallottam meg egy számomra ismeretlen női hangot a nappali felől.

- Kookie? - ráncoltam össze a szemöldökeimet és továbbra is értetlenül figyeltem az előttem állóra, aki nem mondott egy szót sem.

- Majd elmagyarázom - vonta meg vállait és a hang felé sietett.

Néhány másodpercig csak álltam ott és bámultam magam elé, végül úgy döntöttem, hogy megvárom ott Sungwooékat. Fogalmam sincs, hogy ki ez a lány, de nincs jó előérzetem vele kapcsolatban. Hallgatni a vihogását és azt, hogy Jungkookkal mennyire kijön, kicsit rosszul esett még, ha nem is voltam együtt a fiúval. Megszólalt a kaputelefon én pedig szó nélkül felvettem azt.

- Csá Kook, beengedsz? - hallottam meg Sungwoo hangját.

- Persze - válaszoltam, majd megnyomtam a gombot és idegesen fel-alá járkálva vártam, hogy végre ideérjenek.

- Szia Jungkook - nevetett fel Mark, amikor végre ideértek.

- Sziasztok - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd beengedtem őket a lakásba.

- Mizu? - kérdezte Sungwoo, miután megszabadultak a kabátjuktól.

- Itt van valami csaj - vontam meg vállaimat, mire két kérdő szempárral találtam szembe magam.

- Milyen csaj? Kicsoda? - ráncolta össze szemöldökeit Sungwoo.

- Fogalmam sincs. Még nem találkoztam vele. Jobbnak láttam, ha megvárlak titeket és úgy megyek be a nappaliba. - kezdtem tördelni az ujjaimat idegességemben.

- Akkor menjünk - indult meg magabiztosan Jungkook legjobb barátja, de arra szerintem egyikünk sem számított, hogy egy heves csókcsatát fogunk félbeszakítani. Próbáltam nyugodt maradni és nem elsírni magam, de undorítónak tartottam, hogy Jungkook a csaj mellét markolássza eléggé nagy beleéléssel. Eltátott szájjal figyeltem őket és éreztem, hogy a könnyeim bármelyik pillanatban utat tőrhetnek maguknak.

- Khm - köszörülte meg torkát Sungwoo, mire a két jómadár ijedten ugrott szét.

- Ohh, sziasztok - vigyorgott Jungkook, de amikor találkozott a tekintetünk, a mosoly egyből lehervadt az arcáról. - Ő itt Yena, egy régi barátom.

- Barát, mi? - horkantott fel Sungwoo, majd lehuppant az egyik fotelbe.

- Én Mark vagyok, ő Sungwoo, ő pedig Jimin - mutatott be mindenkit udvariasan, majd leült a másik fotelbe.

- Akkor Tekkenezünk? - kérdezte Jungkook, majd átkarolta a lány vállát.

- Ezért jöttünk - válaszolt Sungwoo. - Jimin nem ülsz le? - pillantott rám, mire megráztam a fejem, hiszen nem tartottam jó ötletnek, hogy Jungkook és a barátnője mellé üljek a kanapéra.

- Ülj mellém - húzta össze magát Mark.

Egy bólintás kíséretében helyet foglaltam mellette. Jungkook összeszerelte a játékot, majd az egyik joystickot a kezembe nyomta és visszaült a kanapéra.

- Valamilyen tét?

- A vesztes mondjuk megehetne egy egész hagymát? - vetette fel az ötletet Mark.

- Én ugye nem játszok? - szólalt meg Yera vagy kicsoda.

- Nem - válaszoltuk Sungwooval egyszerre, mire muszáj volt felnevetnem.

Ezek szerint nem csak én érzek ellenszenvet a csaj iránt, ami egy kicsit nyugtató volt. Végül megegyeztünk annyiban, hogy a vesztes leszalad egy száll alsógatyába az utcára és kiabál valamit. Jungkooknak volt a zseniális ötlete, szóval remélem, hogy ő veszít, mert eléggé megérdemelné, hogy ezt kelljen csinálnia. Sikeresen legyőztem az első körben Jungkookot, de Sungwoo ellen kikaptam. Mark veszített Jungkook ellen, de engem legyőzött. Első lett Sungwoo, a második Mark, a harmadik helyért pedig Jungkookkal küzdöttünk. Szokásomhoz híven én veszítettem, ezért kezdetét vette a saját magam leégetése.

- Nem éri felvenni videóra! - szögeztem le, mielőtt még bármit is levettem volna magamról.

- Nem fogunk - mondta Mark, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát.

Sóhajtottam egyet, majd minél gyorsabban fosztottam meg magamat a felesleges ruhadaraboktól és indultam el a lépcsőház felé. Jobbnak láttam, ha nem nézek vissza a fiúkra, hiszen biztos vagyok benne, hogy mennyire jól szórakoznak rajtam, főleg Jungkook, aki úgyis mindig csak ezt teszi. Miután sikeresen leértem az utcára, intettem egyet nekik, hiszen ők az ablakból figyeltek engem és elkiáltottam magam.

- Jeon Jeong-Guk! - tártam szét a karjaimat, majd a lehető leggyorsabban rohantam vissza a házba, hiszen egyáltalán nem volt jó idő kint, egy száll semmiben.

Mikor visszaértem, nagy tapssal fogadtak engem, én pedig zavartan kapkodtam magamra a ruháimat, hiszen éreztem magamon Jungkook égető pillantását. El sem hiszem, hogy komolyan megcsináltam ezt.

- Miért pont Jungkook nevét kiabáltad? - kérdezte Yena.

- Mert ő találta ki a büntetést, plusz miatta lettem utolsó - pillantottam az említettre, mire elmosolyodott.

Az igazi ok, amiért Jungkook nevét kiabáltam az az, hogy szimplán dühös voltam rá, amiért elhozott ma egy csajt úgy, hogy jól tudja, hogy nagyon bejön nekem. Így kiadhattam magamból a feszültséget, ami már a csókuk óta gyülemlett bennem.

- Én szerintem megyek - pillantottam az órára, ami csak fél kilencet mutatott, de semmi kedvem nem volt tovább maradni.

- Kísérjelek el? - ajánlotta fel Jungkook, de elutasítottam azt.

- Haza találok egyedül is - erőltettem magamra egy apró mosolyt, majd a kabátomért indultam.

- Azért az ajtóig remélem elkísérhetlek - jelent meg mellettem Jungkook, mire minden erőmmel azon kellett legyek, hogy ne törődjek vele.

- Köszi, hogy meghívtál - pillantottam rá és már akartam is kilépni a házból, de ő megragadta a csuklómat.

- Most miért vagy ilyen?

- Milyen? - pillantottam rá kérdőn.

- Úgy viselkedsz, mintha nem is léteznék - tolt neki az ajtónak, de továbbra is szorosan fogott.

- Te is ugyan ezt csináltad egész este. Jobb lenne, ha itt bőgnék, mert láttalak smárolni egy lánnyal? Nem hiszem. - húztam ki idegesen a kezem a szorításából. - Inkább tartom magamban, hogy mit érzek és nézek át rajtad.

- Ő csak egy haverom - vakarta meg a tarkóját, mire felnevettem.

- Én is csak egy haverod vagyok Jungkook - mondtam mindvégig a szemeibe nézve, ezzel utalva a mi kis barátság extrákkal kapcsolatunkra és eltoltam magamtól, hogy ki tudjak jutni a bejárati ajtón.