* Jungkook POV *

Azt hiszem egy jó ideig ez lesz az utolsó buli, ahova eljöttem, hiszen mindenki annyira gáz. Amikor ezt a játékot javasoltam, azt hittem, hogy normális kérdéseket fognak feltenni, nem olyanokat, hogy hány betűből áll az angol ábécé. Egyetlen egy kérdést kaptam, ami az volt, hogy mennyi ideig vemhes egy elefánt. Ekkor jutottam el arra a szintre, hogy kiszálltam a játékból és inkább csak néző voltam. Viszont Jimin jól érezte magát, aminek kifejezetten örültem, hiszen mióta megérkeztünk, csak a konyhában láttam mosolyogni őt. Eléggé sokszor kérdeztek tőle értelmetlen kérdéseket, amikre nem tudta a választ, ezért innia kellett. Amikor már a látása sem volt tiszta és szemei is eléggé keresztbe álltak, akkor leállítottam, hogy szerintem nem kellene többet innia.

- Megyünk táncolni? - pillantott rám boci szemekkel.

- Táncolni? - ráncoltam össze a homlokom.

- Igeen - pattant fel, de belém kellett kapaszkodnia ahhoz, hogy állva tudjon maradni.

- Szerintem innod kellene egy pohár vizet - köszörültem meg a torkom, de mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondtam neki, húzott magával a nappali közepére.

Az volt a szerencse, hogy volt pár ember akik állva beszélgettek és kicsit sem törődtek velünk, szóval nem tűnt fel senkinek, hogy Jimin mire is készül éppen. Átkarolta a derekam és úgy ölelt engem, majd ringatózni kezdett. Próbáltam nem elnevetni magam, de igazán viccesnek tartottam, ahogyan vonaglott előttem.

- Ez most tánc vagy ördögűzés? - szólaltam meg pár perc múlva, amikor már kezdtem kínosnak érezni, amit csinál.

- Tánc! Miért mi a baj ezzel? - pislogott nagyokat és úgy nézett rám, mint egy kislány a vadonatúj babájára.

- Semmi, nyugodtan folytasd - vontam meg vállaimat, mire kezeit felvezette a nyakamhoz.

Összekulcsolta a tarkómnál azokat és a zene ritmusára kezdte ismét rázni magát. Nem tudom, hogy alapból így táncol vagy ez egy különleges alkalom a sok alkohol miatt. Ráhagytam, úgy voltam vele, hogy ha felkel ezekre úgysem fog emlékezni.

- Jól érzem magam - nézett bele szemeimbe.

- Ennek örülök - viszonoztam a szemkontaktust.

- Meg szeretnélek csókolni - hajtotta le a fejét, mire szemöldökeim összeszaladtak.

- Mit szeretnél? - néztem rá kérdőn.

- Megcsókolni - nyelt egy aprót és éreztem, hogy teste megremeg.

- Hajrá - vontam meg a vállaimat.

- Mi? - kapta rám a tekintetét. - Csak úgy hagynád, hogy megtegyem?

- Ja, miért ne?

- Hát... mert, igazából nem tudom. - kezdett egyre jobban vörösödni az arca.

Egyik részem nem igazán hitte el, hogy megmerné tenni, hiszen nem úgy ismerem Jimint. Másik részem viszont élvezte, hogy meg akart ismét csókolni. Ezek szerint nem csókolok rosszul, ha valaki újra vágyik rá.

- Áhh, inkább nem - lépett el tőlem, majd zavartan zsebre tette a kezeit.

- Pedig már rákészültem - nevettem fel, mire ő csak szemet forgatott.

- Hány óra van? - dőlt neki a falnak, majd behunyta szemeit.

- Fél kettő - vettem elő a telefonomat.

- Meddig szeretnél maradni? - harapta be alsó ajkát.

- Őszintén? Már eléggé mennék. Te még maradnál?

- Nekem aztán mindegy.

- Kísérjelek haza? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Nem lehetne, hogy nálad alszok? Nem szeretnék így hazamenni. - mondta nehezen forgó nyelvekkel.

Rendesen koncentrálnom kellett ahhoz, hogy megértsem mit is szeretne. Nálam aludni? Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Szinte biztos vagyok abban, hogy egy idő után az agyamra menne és ki akarnám dobni az utcára.

- Nem - mondtam határozottan, majd a kabátomért indultam.

- De miért nem? - sietett utánam.

- Mert nem vagy a pasim, hogy nálam aludj - horkantottam fel, mire lebiggyesztette ajkait.

- Alszok a földön - ajánlotta, mire egy nagyot sóhajtottam.

- Mondom nem - léptem ki a házból.

- Kérlek!

- Nem - mondtam határozottan, majd kihúztam karom a szorításából.

- Nagyon kérlek Jungkooook - kezdett el toporzékolni, akárcsak egy kisgyerek.

- Uram atyám, ha tudom, hogy ezt teszi veled az alkohol, nem hagyom, hogy igyál - csaptam magam homlokon, hiszen továbbra sem tudtam levakarni magamról Jimint.

- Szóval?

- Nem aludhatsz nálam, téma lezárva - álltam rá a mozgólépcsőre, amikor megérkeztünk a metróhoz.

- Nem megyek le veled - torpant meg és karba tette kezeit.

- Miért?

- Mert nem aludhatok nálad - mondta, miközben én egyre lejjebb kerültem a lépcsőn.

- Ne csináld már! - kiabáltam, hiszen alig láttam már. - Jó, nálam aludhatsz, csak gyere már baszki! - sóhajtottam egyet, majd türelmetlenül vártam, hogy megjelenjen Jimin.

Meg is jelent egy hatalmas mosoly kíséretében, de én legszívesebben behúztam volna neki egyet, amiért konkrétan megzsarolt engem.

- Most miért nézel így rám? - kapaszkodott meg bennem, amint odaért hozzám.

- Mert idegesítesz - forgattam szemet.

- Bocsánat - szökdelt egészen a metróig, amire szinte ráugrott, egy átkozott lépés helyett.

- Jézusom, nyugodj már le - nyomtam le az egyik ülésre, mire ő egy határozott mozdulattal maga mellé rántott.

- Megcsókolsz? - hajolt közel hozzám.

- Nem - fordítottam el a fejem, de ő visszafordította azt. - Ha megcsókollak, akkor csöndbe maradsz végre?

- Igen - igen - kezdett el bólogatni, majd csücsöríteni.

Nem semmi ez a részeg Jimin. Úgy érzem, hogy nem mostanában fogom megérteni őt. Szemet forgattam, majd egy apró puszit adtam a szájára, de azonnal elhajoltam tőle.

- Ennyi? - biggyesztette le az ajkait, mire perverz mosolyra húztam a számat.

- Ennyi Jimin. Most sajnos csendben kell legyél. - paskoltam meg játékosan az arcát, majd felálltam mellőle és az ajtóhoz lépdeltem.

Tényleg nem szólalt meg addig, amíg a szobámba nem érkeztünk. A vége felé már kezdtem kellemetlenül érezni magam, hiszen, ha bármit kérdeztem tőle, ő csak vállat vont.

- Tetszem neked? Szerinted helyes vagyok? - tettem fel neki a kérdéseket, mikor már a liftben voltunk. - Csókoljalak meg? - vonogattam a szemöldökeimet, mire egy pillanatra szólásra nyitotta a száját, de rögtön be is csukta. - Jó vagy. - sóhajtottam fel, majd előkutattam a lakáskulcsot a kabátzsebemből.

Alig öt perc múlva már a szobámba voltunk és vagy kétszázszor elmondtam Jiminnek, hogy ha meg mer szólalni, akkor a lépcsőházban kell aludnia.

" Mikor szólalhatok meg? " - írta le a telefonja jegyzetébe ezt a három szót, majd felém fordította.

- Soha - mosolyogtam, majd elővadásztam a szekrényem mögül a matracot, amit az ágyam mellé helyeztem, majd vettem elő párnát és takarót is neki. - Gondolom valami pizsama is kellene igaz? - kérdeztem, bár tudtam, hogy semmi választ nem kapok, ezért megdobtam egy pólóval és egy alsóval.

- Köszönöm - suttogta, mire csak bólintottam egyet.

- Kimegyek, addig öltözz át - mondtam, majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy én is át tudjak öltözni.

Halk kopogással mentem be a szobámba, de ekkor Jimin már a matracon feküdt.

- Azt hiszem, most kicsit nagyon szédülök - temette fejét a két kezébe.

- Hányni fogsz? Hozzak tálat vagy valami? - guggoltam le mellé, mire megrázta a fejét. - Nyugi, ez rosszabb lesz, ha felkelsz. - bíztattam, mire ő csak szemet forgatott és sóhajtott egyet.

- Köszönöm.

- Mit? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Hogy itt aludhatok!

- Hát, megzsaroltál. Szóval nem volt más választásom. - sóhajtottam, majd bebújtam az ágyamba.

- Muszáj volt. Anyáék nem láthatnak részegen.

- Inkább aludj Jimin. Pihend ki magad. - fordultam szembe vele, mire egy aprót mosolygott.

- Jó éjt Jungkook - integetett felém, mire felkuncogtam.

- Neked is! - köszöntem el tőle, majd lekapcsoltam a lámpát.