- El sem hiszem, hogy holnaptól végre szünet. Úgy érzem szükségem van erre az egy hét semmittevésre. - ásított Sungwoo, amint kicsöngettek irodalomról.

- Ne is mondd, már nagyon akarom folytatni a sorozatom - csapta össze tenyereit izgatott Mark, majd mind a ketten rám pillantottak.

- Tök jó lesz egész nap az ágyban feküdni - nyögtem ki az első mondatot, ami eszembe jutott.

Nem nagyon várom a szünetet, hiszen sosem tudok mit kezdeni magammal. Remélem azért fogunk találkozni a többiekkel, mert más programom úgysem lesz.

- De a bulikra készüljetek fel. Marknak kellene már csajt szerezni. - nevetett fel Sungwoo, majd játékosan oldalba lökte az említetett.

- Ha nem gond, én is segítek majd - jelent meg Jungkook, majd helyet foglalt a mellettem lévő széken.

- Nem baj - pillantottam rá, mire egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.

Ez volt az első alkalom, hogy a beszélgetésünk óta odajött hozzánk. Igazából arra számítottam, hogy már másnap a fiúkkal fog lógni, de nem ez történt. Ugyan úgy viselkedett, mintha nem is beszéltünk volna.

- Jiwon bulit rendez szombaton. Elmegyünk? - pillantott Jungkook Sungwoora úgy, mintha engedélyt akarna kérni tőle.

- Szerintem az előző heti buli elég volt - mondta, mire Jungkook felsóhajtott.

- Ahh. Most azt akarod mondani, hogy soha többet nem megyünk együtt bulizni? - csattant fel, mire Sungwoo csak szemet forgatott.

- Talán előbb kellett volna gondolkoznod és utána cselekednek - pillantott barátjára, kicsit sem vidám arccal.

- Bocs - emelte fel védekezően maga elé a kezeit. - Akkor megyek egyedül. - kelt fel mellőlem.

- Úgyis csak csajozni mész oda. Ahhoz mi miért kellünk? Jiwont fel tudod szedni nélkülünk is. - emelte fel a hangját Sungwoo, ami egy kicsit megrémített.

Még sosem láttam őt idegesnek, de rendesen felcseszhette Jungkook, mert az erei kiduzzadtak a nyakán. Egyrészt aranyosnak találtam, hogy megvéd engem és, hogy kiáll mellettem, másrészt viszont aggasztott, hogy miattam veszekszik Jungkookkal, méghozzá az egész osztály előtt.

- Kussolj már - morogta Jungkook, majd belerúgott az egyik székbe és kiviharzott a teremből.

- És még ő van megsértődve - horkantott fel Sungwoo.

- Nyugi - szólalt meg Mark, aki a kis veszekedés során egyszer sem szólalt meg. - Neked van igazad.

- Tudom baszki - túrt idegesen a hajába, majd rám pillantott. - Miért egy ilyen gyökér jön be neked Jimin?

- Nem tudom - nevettem fel kínomban, hiszen mást nem igazán tudtam csinálni.

**

- Akkor majd beszélünk. Majd írjatok, ha találkozzunk. Sziasztok. - köszöntem el a fiúktól, majd a szekrényemhez siettem, hogy az összes könyvem a táskámba tegyem, ha esetleg szünet közben rávesz a lélek, hogy tanuljak valamit.

- Szia - hallottam meg Jungkookot magam mellől, mire megijedtem, ezzel párhuzamban pedig sikerült lefejelnem a szekrényem szélét.

- Baszki - köszörültem meg a torkom, majd felé fordultam egy grimasz kíséretében.

- Jól vagy? - próbálta visszatartani a mosolyát, de nem nagyon jött össze neki.

- Persze - csuktam be a szekrényem, majd várakozó tekintettel bámultam rá.

- Igazából gondoltam hazakísérlek. Úgysincs más dolgom, meg rajtad kívül nem igazán szól hozzám senki. - vonta meg a vállait.

- Ez egy jó ötlet - mosolyodtam el, majd hátamra vettem a táskám.

- Neked sincs kedved eljönni velem a buliba igaz?

- Hát... én... szerintem nem jó ötlet - vakartam meg a tarkóm zavartan.

- Nyugi, nem másznék rád megint Jimin. Az csak egyszeri alkalom volt. - pillantott rám, reményteli tekintettel.

Örülnék, ha megint rám másznál Jungkook, csak erről neked nem kell tudnod.

- Ha csak Siwont vagy kit szeretnéd felszedni, ahhoz nem hiszem, hogy én is kellek. - pillantottam rá, mire felsóhajtott.

- Nem szeretném felszedni. Azt csak Sungwoo mondta. Nem szeretnék komoly kapcsolatot senkivel. - dugta zsebre a kezeit.

- Rendben.

- Szóval? Nem jössz el velem? - pillantott rám beharapott ajkakkal.

Hogyan tudnék ennek ellenállni? Előre tudom, hogy nagyon nem kellene elmennem vele, mert nincsen jó előérzetem. De amíg ilyen szépen kéri, méghozzá beharapott ajkakkal, addig nem tudok nemet mondani neki, sőt nem is akarok.

- Oké, elmegyek veled - adtam be végül a derekam, mire egy határozott mozdulattal magához húzott és szorosan megölelt.

Éreztem, hogy arcom vörös lesz és, ahogy orromat megcsapta a jóleső illata, azonnal hevesebben kezdett verni a szívem. Biztos vagyok benne, hogy ő is érezte mit művel velem, de továbbra is magához ölelt. Az út némán telt el egészen a házamig. Egymás mellett sétáltunk, de egyikünk sem mondott semmit. Vagyis én annyi mindent tudtam volna neki mondani és kérdezni is tőle, de nem szerettem volna kezdeményezni, ezért arra vártam, hogy ő kezdjen el beszélni, de ez sajnos nem történt meg. Megálltunk a házam előtt, majd éppen szólásra nyitotta a száját, amikor megpillantottam anyát a háta mögött. Ne. Csak ezt ne. Anya légyszi menj innen.

- Ohh sziasztok - mosolygott.

- Jó napot. Jeon Jeong-Guk vagyok. - mutatkozott be, mire anya mosolya még hatalmasabb lett.

- Jiyoon vagyok, Jimin anyukája - mutatkozott be ő is. - Örülök, hogy végre megismerhettelek.

- Oké anya - motyogtam, hátha leesik neki, hogy igazán elmehetne már.

- Nem jössz be egy kicsit? - kérdezte Jungkooktól, aki rám pillantott.

- De, igazából ráérek - vigyorodott el, mire én képzeletbe, fejbe csaptam magam.

Na már csak ez kellett volna. Itt az ideje annak, hogy a családom megismerje Jungkookot. Szerencse, hogy csak anya látta a rajzom, mivel a többiek biztos, hogy elszólták volna magukat, hogy valahonnan nagyon ismerős nekik. Teljesen megszeppenve követtem anyáékat, akik időközben a mai napról kezdtek beszélgetni. Örülök, hogy legalább ők ilyen jól kijönnek egymással. Miután Jaehyun és apa is megismerkedett Jungkookkal, muszáj volt a szobámba vinnem a fiút, hiszen mindenki vele akart beszélgetni, amit semmiképpen sem akartam.

- Kedves családod van - ült le az ágyamra.

- Hát, néha eléggé kínosak tudnak lenni - sóhajtottam fel, majd én is helyet foglaltam mellette.

- Nem ilyennek képzeltem el a szobád. Azt hittem, hogy világos színű lesz. De szerintem illik hozzád. - dőlt hátra.

- Köszönöm - kezdtem játszadozni a pulcsim szegélyével.

Fura volt, hogy olyan jól elbeszélgettünk. Olyan volt, mintha rég óta barátok lennénk és soha semmi nem történt volna közöttünk. Kár, hogy én nem így érzek iránta és ő sem. Én többnek tartom őt, mint egy barát, ő pedig kevesebbnek.

- Nem fekszel le? - pillantott fel rám.

- Hát... de - dőltem el az ágyon, de nem mertem szembe fordulni vele.

- Igazából - szólalt meg pár kínos perccel később. - Aranyosnak tartom, ha zavarban vagy.

- Mi? - pillantottam rá, mire ő is rám nézett.

- Aranyos vagy ilyenkor - nyúlt az arcomhoz, majd gyengéden végigsimított a jobb oldalán.

Nagy önkontroll kellett ahhoz, hogy ne sikítsak fel, ezért beharaptam az alsó ajkam, hogy ne adjak ki semmilyen hangot. Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor is halk kopogás hallatszódott az ajtó felől. Zavartan ültem fel, majd az ajtóhoz siettem.

- Hoztam kekszet - nyújtotta át anya a tányért.

- Azt hiszem én megyek, mert anyáék is mindjárt otthon vannak - kelt fel az ágyról Jungkook.

- Rendben Jungkook. Azért örülök, hogy ellátogattál hozzánk. Máskor is várunk ám.

- Igen - köszörültem meg a torkom.

- Köszönöm szépen Mrs. Park.

- Akkor majd szombaton találkozunk. Ha fél nyolcra jövök érted, az úgy jó? - állt meg a bejárati ajtó előtt.

- Igen.

- Akkor majd szombaton - kacsintott egyet, majd hátat fordított és már el is tűnt a szemem elől.

- Helyes fiú ez a Jungkook - pillantott rám anya, amint beértem a házba.

- Tudom - sóhajtottam fel, majd a szobámba siettem.