Nem aludtam egész este. Jungkook szorosan ölelt magához, de még ez sem nyugtatott meg annyira, hogy elaludjak. Ő korán távozott, hogy elő tudjon készülni az órákra, és, hogy ne legyen feltűnő a hiánya. Elvégre nem jöhetne be a szobába este.

Bevallom semmi kedvem sem volt kimenni. Gyengének éreztem magam, amit Keyla is észrevett. Az pedig, hogy érzem, mit érez, rossz. Ugyanis minél közelebb van hozzám annál közelebb kerülök ahhoz, hogy visszaváltozzak omegává.

- Ne félj - bújt oda hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, ő pedig az ölembe hajtotta a fejét. - Nem fogom hagyni, hogy meghalj.

- Miért? Annyi fájdalmat okoztam már neked, elnyomtalak, mintha semmi közöm nem lenne hozzád. Miért tartasz ki mellettem? Ennyire félsz a haláltól?

- Nem. Attól nem félek. De te az emberem vagy, akinek élnie kell. És én mindent meg fogok tenni, hogy segíthessek. De igazad van, néha szívesen bokán harapnálak. Főleg mikor ezzel az alfával vagy - jegyezte meg Jungkookra gondolva. Amint rá gondoltam, a szívem hevesebben kezdett dobogni, az arcom pedig szinte égett.

- Azt hiszem, kedvelem. Nagyon is. Csak nem tudom, kölcsönös e.

- A tegnap este után még kérdezed? - vonyított fel. Ha csak rá gondolok még melegebbnek érzem a szobát. Te jó ég, a végére elérte, hogy vágyjak az érintésére, és többet akarjak. Nem tudom, mi volt velem.

- Keyla, mi egyek vagyunk, mégis oly különbözőek. Én... - nagy levegőt vettem, mielőtt kimondtam volna. - Szeretem Jungkookot, te viszont nem. Mi van, ha Roxon kedvel téged, vagy engem, de Jungkook csak azért érzi ugyan ezt, mert még nem érti teljesen ezt a farkas-ember dolgot?

- Ne komplikáld túl. Inkább indulj, mert elkésel.

Igazat adtam neki, és elindultam a földszintre. Mr. Choi lágy bólintással üdvözölt, mikor elhaladtam mellette. Nem tudom miért, de megkönnyebbülést láttam az arcán. Lehet azt hiszi, egyedül lépek le, hogy megoldjam az ügyet?

Meghúztam magam minden órán. Az utolsó padsorba ültem, és igyekeztem feltűnésmentes lenni. Ha bár a szer még kitart, a gyengeségem ugyan úgy a szívembe mart minden egyes pillanatban, mikor valaki rám nézett. Még nem tudhatják meg a titkom, mégis rettegek. Ez nekem nem fog menni. Visszatérni abba az életbe, ahonnan menekülök.

Seiji anyját többször is megerőszakolták omega léte miatt. Éppen ezért nem kíváncsi arra, ki az apja. A fogadott nevelője mindent megadott neki, és nekem is, amire csak szükségünk volt, de mivel ő is omega, nem tudott teljes védelmet kínálni. Kis koromban engem is megkörnyékeztek, Seiji akkor döntött úgy, hogy az orvosi pályán fog tovább haladni, és megoldást talál erre. Így jött létre az alfa szer, ami egészen idáig életben tartott. A világ igazságtalan, és akik benne élnek maguk az ördögök.

- Rona! - hallottam meg a nevem, vidám zengéssel. Oldalra pillantottam, ám a lány, aki közeledett felém ekkorra már a nyakamban csüngött, boldog kacagással. - De jó, hogy megtaláltalak.

- MiMi? - toltam el magamtól kedvesen. - Mit szeretnél?

- Jungkookot nem találtam, és arra gondoltam, megkérlek, hogy sétálj velem egyet. Nem szeretnék a többiekkel menni, mert mindenki olyan furcsán néz rám - komolyodott el. Mintha csak Jungkookot látnám a kezdetekben. Ilyenkor jut eszembe, mekkora szörnyeteg voltam én is. Hittem az előítéletemnek, és ha nem jövök rá az igazságra, nem tudnám milyen kedves lélek az a férfi.

- Rendben, menjünk - egyeztem bele. Amúgy se volt dolgom, így pedig lehet elterelődik annyira a gondolatom, hogy legalább pár órára ne azon kattogjak. A szökőkút felé mentünk, amit MiMi amint meglátott, levette a pólóját, és belecsobbant. A mélyített része pont a derekáig ért, vizes haja ide-oda csúszkált nedves vállán. Közben pedig olyan szélesen mosolygott, mintha a világnak nem lenne semmi baja.

- Meg fogsz fázni - ültem le a peremre.

- Ugyan, majd Léa megoldja.

- Ő a farkasod? - csúszott ki a számon. Nem kellett volna. Rögtön leesett neki a dolog. Egy alfa látja a másik társának a farkasát, de a béták és az omegák nem. Hogy lehettem ilyen óvatlan?

Ám mielőtt kifaggatott volna, szeme izzani kezdett, és a levegőbe emelte a fejét.

- Érzed ezt? - szimatolt tovább. Megfordultam, és a furcsa, én számomra halvány szag felé figyeltem.

- Igen. De mi ez?

- Lányok, jól vagytok? - futott hozzánk Jungkook. Nem lepődött meg a testvérén, megragadta és egy könnyed mozdulattal kivette a vízből, majd ráterítette a kardigánját. - Ti is érzitek, ugye? - mind a ketten bólintottunk.

Szótlanul elindultunk a szag irányába, ami az erdő felől jött. Mire odaértünk, a bokrok rázkódni kezdtek, Jungkook pedig maga mögé vont minket ,hogy ő legyen elől. Keyla nyüszített a fejemben, de ő se tudta, mire vélje ezt a különös feromont.

A bokrok rejtekéből egy szőke hajú apró kislány botorkált ki, üveges tekintettel nézelődve. Fáradtnak és meggyötörtnek látszott. Ruhája hasonlított a rabokéhoz, piszkos volt, gyűrött és lyukas is. Ő maga pedig csupa vér.

- Kérlek - nézett fel ránk. - Vigyetek el Ronához - mondta, majd Jungkook karjaiba esett, ájultan. Leguggoltam hozzá, és eltűrtem a tincsét az arcából.

- Keyla, ismerjük? - szólítottam meg, de igyekeztem, hogy ne mutatkozzon MiMi előtt. Keyla a fejemben válaszolt, hogy nem, amivel én is így voltam. - Vigyük a beteg szobába.

- Mi van, ha csapda? - kérdezte Kook.

- Nem érdekel. Ő egy kislány, ha csapda ha nem, el kell látnunk. Nézz rá, csupa vér.

- Igen de... - körbeszimatolta a véres részeket, majd elfintorodott. - Nem az ő vére. Farkas vér borítja, de ő..

- Ő egy hibrid - szólalt fel végül MiMi. Jungkook és én zavarodott tekintettel vizslattuk a lányt, aki láthatóan rendbe szedte a gondolatait, mielőtt válaszolt volna. - Olvastam róluk, és kis koromban láttam is egyet. Félig farkas, félig pedig valami más. Ő jelenleg - a kislány ajkához nyúlt, és felhúzta. - Vámpír is. Nekik nem szabadna megszületniük, a két faj keresztezése nagyon veszélyes. A kihalás szélére taszíthat minket.

- Hogy került ide? És miért engem keres, mikor azt se tudom, ki ő - gondolkodtam hangosan, de válaszra nem számítottam. Jungkook felemelte, és elindult vele a betegszobába. Nagyon kíváncsivá tett ez az egész, ezért lehatároztam, hogy amíg fel nem kel, ott leszek mellette. Talán Seiji küldte értem? Vagy valami teljesen más dolog van a háttérben?