Miután Beverly és te lesétáltatok a szeméttelepre nem várt látvány fogad titeket. Csendben bújtok el a roncs mögött és félve, de kíváncsian nézitek az eseményeket. A teljes Bowers banda van a telep közepén bokáig letolt nadrággal és egymás fingjuk gyújtogatják. Hirtelen fogjátok be egymás száját, ha lebuktok az Isten sem ment meg titeket. Ráadásul ezek az első izék amiket nem csak képeken láttok.

Csendben vártok amíg szép lassan elkezdenek hazamenni, mát csak Bowers és Hockstetter maradt. Finoman megrázod Bev karját, hogy ideje elsunnyogni. Ahogy távolabb kerültök hangos, sírós nevetésbe fogtok.

-Istenem Lucy! Ezek most komolyan?

Harsogta Bev mire te is rákezdtél.

-Láttad Hockstetter-nek mekkora?

-Úr isten, Bowers és Huggins-nak nincs is hozzájuk mérve, de Victor se panaszkodhat.

Megálltatok és amint kinevettétek magatok elváltatok, mivel Beverly-nek kellett otthon főznie. Elakartál menni még a klub házhoz pár dologért, de nem is sejtetted mibe kerül.

Hirtelen a fának löktek amitől felnyögtél és alig tértél magadhoz.

-Nem mindig jó hangoskodni, tudod Lucy itt mindennek füle van.

Hallottad meg a kuncogó hangot, oda fordultál és Patrick beteg vigyorával kellett szembe nézned.

-Könnyű erősnek lenned egy lánnyal szemben.

Mondtad remegő hangon, persze Őt ez egy kicsit sem hatotta meg. A fának nyomott a késsével pedig apró köröket rajzolt a mellkasodon.

-Mit csináljak veled Lucy? Talán rajzoljak a puha, fehér bőrödre vagy égessem meg? Nem, ahhoz túl szép.

Nem tudtál parancsolni a könnyeidnek. Szép lassan elkezdtek potyogni. Patrcik mosollyal az arcán nyalta meg az arcod, hogy megízlelje a sós cseppeket.

-Most igazán szép vagy. Jobban is tudnál sírni nemek igaz?

-Patrick kérlek ne csináld?

Nyűszítetted amin nagyon jót nevetett és ahogy csókot adott az arcodra majd beleharapott megremegett az egész lényed.

-Megakarlak kóstolni.

A melltartód felet ejtett egy apró vágást, a derekadra simult a nagy keze az sekély vágásból kibuggyanó vért nyalta le majd szívogatta a sebed.

-Vajon kitudnám ugrasztani a szíved? Ki kellene vágnom?

Ezek a kérdések inkább szóltak magának mint neked. Ami biztos volt, hogy élvezte amit csinál amit megtehet veled.

-Miért?

Egészen az arcodba hajolt azzal a vigyorral.

-Kilestetek minket a vörös ribanccal. Én láttalak elmenni titeket.

A torkodon akadt a szó, aztán vörös lettél.

-Véletlen volt és nem is maradtunk ott.

Eddig is ziháltál, na de most. Egy gyengébb mosollyal visszahúzta a pengét, a melleid között vezette le a szoknyád alá dugta és bugyin keresztül simogatott vele.

-Azért zengett az erdő attól, hogy mekkora farkunk van?

Vörösödve próbáltál összemenni, de nem hagyta. Erősen a derekadba markolt amitől felnyüszítettél. Leejtette a bicskát és az ujjait becsúsztatta a pamut alá. Beléd hasított a félelem újabb foka, ahogy a hideg ujjai a puncidon siklottak. Sóhaj tört fel belőled majd be haraptad a szád annyira, hogy vérzett.

-Nyúltak már hozzád?

Nyalta le a vért az álladról és a szádról.

-Nem.

Suttogtad alig halhatóan.

-Csináltad már magadnak?

-Nem!

Válaszoltad elég zabosan mire az egyik ujját beléd nyomta. Hátra csaptad a fejed, de nem tudtál egyenletesen levegőt venni.

-Már megint kiabálsz.

Lassan ki be húzogatta az ujját benned. A torkodra markolt a két fém gyűrű nagyon nyomta. A sikamlós nyelvével pedig a nyakad ízlelgette. Nem mertél ellenkezni.

-Nagyon nedves vagy. Biztos ott is finom vagy.

-Patrick.

Zokogtad mire csak eléd térdel és szétszakította a ruhádat. Aztán megállt és a zöld szemeivel egyenesen a te szemeidbe nézett.

-Azért téged választottalak mert a vörös ribancnak Victor farka jött be.

Szorosan lehunytad a szemeid, most komolyan azért kell hagynod neki magad mert azt mondtad róla, hogy az izéje nagy.

Érezted a nagy ajkait a hasadon ahogy puszilgatja. Ez jó érzés volt. A bugyid lassan lehúzta és a puncid csupasz és védtelen maradt. Megérezted a combodon a kézét és mielőtt kedve lett volna újra megvágni engedelmesen terpeszbe tetted neki.

A meleg lehelete miatt bizseregtél lent és mindenhol. Két ujját helyezte beléd amitől fel zokogtál. Valami meleg folyt le a combodon. A szűzhártyádnak rezeltek gondoltad. A bal combodat nyaldosta Patrick. Kicsit kinyitottad a szemeid és a látvány sokkoló volt. Kéjesen nyalta le a friss vért.

Mozgatni kezdte az ujjait ami miatt kis fájdalmat éreztél és összefüggéstelenül nyögdécseltél. A nyelve most az ujjai fölé siklottak és ficánkolni kezdett.

-Istenem!

Vinyogtad, folytatta míg valami remegés el nem kapott és nem vetted Istent a szádra. Kinyitottad a szemeid és a nedvedtől síkos ujjait szopkodta.

-Ez gusztustalan.

Lihegted, felállt és az arcodba hajolt.

-Pedig nagyon finom vagy. Legközelebb majd te kóstolhatsz belém, de mára ennyi volt.

A széttépet ruháddal törölte le a combodról a véred és a bugyid is felhúzta. Ott álltál bugyiban és melltartóban. A bakancsát nézted nem mertél rá nézni. Az állad alá tette a kezét és kényszerített, hogy rá nézz.

-Tetszett amit csináltam?

Összeszorítottad a szád Ő pedig újra végig nyalt a száján.

-Igen.

Suttogtad, annyi hanggal amennyivel tudtad.

-Jó kislány.

Elengedett aztán hozzád vágta az ingét. Furcsa érzés volt de felvetted, szerencsére takart mindent. Belerúgtál valamibe és ez bizony Hockstetter kése volt amit zsebre dugtál. Amolyan jól jöhet még.

Két hét múlva mikor lementél a többiekkel üvöltözött a kését keresve. Mély levegőt vettél.

-Patrick! Ezt keresed?!

Visítottad. Mire rád nézett, te pedig félmosollyal dugtad vissza a zsebedbe majd elkezdtél szaladni. A Bánya tóig.

-Lucy, innen nincs hova menned! Add szépen ide!

Parancsolt rád mikor utolért.

-A múltkori után a legkevesebb, hogy megdolgozol érte.

Mondtad és leugrottál, ezért lehet meghalsz. Viszont így is vicces lesz ha túlélem.

Ahogy vízbe értél, nem néztél vissza csak úsztál a part felé. A csobbanás hallatán gyorsítottál. Felálltál volna, de megfogta a bokád. A derekadra ült a hajából az arcodra csöpögött a víz. Nagyon mérgesen nézett.

-Véged van Lucy.

Elkezdtél égbélien röhögni, nem igazán tudta hogy reagálja le.

-Nem olyan vicces ugye ha veled basznak ki?

Sóhajtottad, ő pedig csak nézett. A tekintette lassan a mellkasodra tévedt.

-Jó ing.

Mosolygott majd legombolta a két felső gombot. Végig húzta az ujjait melleden lévő hegen a kezét.

-Olyan valódi vagy.

Egyáltalán nem értetted mire gondolt. Bizonytalanul fogtad közre az arcát. Visszatért a valóságba és a szemeidbe nézett.

-Kell a késed?

-Ne szórakozz velem kislány. Nem kell finomkodnom mint a múltkor.

Mondta fenyegetően, amin elmosolyodtál.

-Csókolj meg!

-Parancsolgatsz nekem??

Már nem ült rajtad, de még mindig alul voltál. A fejed mellett támaszkodott, finomkodás nélkül vetette rád magát. Mikor megérezte a kezeid maga körül lassított. Elég jó érzés volt ahogy csókolt. Elváltatok teljes össze volt zavarodva.

Felemeled a csípőd, összeértek így érzed milyen kemény. Egy kicsit meg is ijedsz. Kihalászod a bicskát és átadod neki. Amint elveszi a saját zsebébe dugja, de még mindig így maradt feletted. Meguntad és visszahúztad, a csók végén az ajkába haraptál. Vér rezes íze betöltötte a szád. Mikor a szemei rád villantak, enyhe mosollyal nyaltad le a sajátodról a rácseppent vért.

-Ne nézz így, pár hete te mondtad, hogy megkóstolhatlak.

Mondtad szertelenül ami kuncogást váltott ki belőle. A füledhez hajolt.

-Mást is megkóstolhatsz.

Húzta végig hüvelykujját az ajkaidon.

-Nem vagyok ribanc.

Jelented ki mire egy újabb vigyort kaptál.

-Ha nem akarnád, akkor nem húznál fel.

A szíved a torkodban dobogott a mellkasodon pihentette meg a kezét. Majd mint aki félne a mellkasodra fekszik és hallgatja a szívverésed. Csak azt ismételte, hogy valódi vagy. Az izéje nagyon kemény volt. Elgondolkodtál, hogy fáj ilyenkor nekik vagy nem. A hátát simogattad egy kicsit majd megmozdultál. Rád nézett te pedig válaszoltál.

-Nagyon is akarom.

Megcsókolt most alapból lassan csókolt ami jobban tetszett. A Kansas utcán parkolt az apja furgonjával jött. Így érthetően rend volt. A múltkor történtek miatt nem aggódtál, de nem is kellett.

Nem bánt veled hímes tojásként, de nagy örömöd volt abban amit csinált. Így testközelből jöttél csak rá, hogy sokkal nagyobb volt neki mint ahogy láttátok Beverly-vel. Kiszálltál a furgonból és zavartan néztél Patrick-re aki már visszaugrott a farmerjába. Erősen megragadta a csuklód ami meglepett. A mutató ujjadra húzta az egyik fekete gyűrűjét és szigorúan nézett rád.

-Ha leveszed megbánod!

Tudtad, hogy komolyan mondja. Tudtad, hogy bajok vannak vele. Mégis szemet hunytál felette. A szabad kezed az arcán pihentetted meg és az ajkaihoz hajoltál.

-Te is finom vagy.

Ismét sikerült meglepned annyira, hogy elengedett és te vissza tudtál menni a klub házhoz. A többiek lent voltak így csatlakoztál. Szerencsére voltak száraz ruháitok így áttudtál öltözni. Nem meséltél konkrétumot, csak Bev-nek. Aki nagyon féltett és bűntudata is lett, hogy akkor magadra hagyott. Te megnyugtattad és ennyi lett volna.

Pár nap múlva a parkban beszélgetettek mikor Bowers-ék megjelentek és nem tudtad hova tenni.

-Patrick üzeni, hogy velünk kell jönnöd vagy kinyír!

Mondta Henry. Elnevetted magad és hajadba túrtál. A gyűrűre mutatott Böfi.

-Nem akarjuk, hogy szarrá verjen Patrick.

Mondta Victor és tényleg kérően nézett.

-De hova mennénk?

-A roncs telepre.

Vontak vállat, mire Beverly-vel szemezni kezdtetek és majdnem újra nevetni kezdtetek.

-Tőlem jöhet Ő is csak haladjunk!

Emelte fel a hangját Henry, mire Vick lökte meg.

Velük mentettek és Patrick tényleg ideges pillantást vetett rád a várakoztatás miatt. A gyűrűs kezeddel simítottad ki az arcából a tincseket. Nem kaptál se puszit se semmit. Beverly-re nézett majd a fiúkra.

-A te csajod nem akart egyedül lenni.

Vonta meg a vállat Victor. A kezednél fogva húzott, majd maga elé állított. Ahogy előre néztél rá kellett gyere, hogy célba lövés lesz. Felvetted a fegyvert, a kezedre csúsztatta a kezét és segített célozni. Az első kettő után elengedett. Egyet nem találtál telibe, de kellően eltaláltad.

-Nem rossz.

Vontak vállat a fiúk, felnéztél úgymond pasidra akin nem kis büszkeséget láttál. Megsimogatta az arcod és megcsókolt. Rövid, de intenzív volt.

-Menj szépen hátrébb.

Mondta, szót fogadtál Bev-hez ültél és onnan nézted Őt. Ahogy nézted, a szíved egyre gyorsabban vert. Mintha meg sem történt volna az a sok szemétség amit csinált veled. Elpirultál ahogy nézted a szikár testét, ahogy a tekintetében láttad a vadságot. Viszont volt amit nem értettél, miért akart maga mellett tudni. Érted, hogy meglepted mikor leugrottál és megfuttattad, de mégis olyan bonyolult volt. Mindent lelőtte, két ujjad bekaptad és fütyültél mikor pedig rád nézett egy félmosolyt küldtél neki. Bev-re nézett.

-Kipróbálod vöröske?

Beverly felpattant és sorra lőtte az üvegeket, az utolsó lett hasonlóan csálé mint az enyém, de így is jó volt.

A másik három következett. Kevesebb érdeklődéssel szugeráltad mint Patrick-ket. Aki melled ült és magához ölelt. A keze folyamatosan az oldalad simogatta. A kezed a mellkasán pihent. Érezted a heves szíveresét. Aranyosnak találtad.

Victor lőtt ami Beverly figyelmét teljesen lekötötte. Patrick elé álltál, így ülve pont jó magasságban volt. Hozzá simultál és hosszan csókoltad. A keze olykor megfeszült a derekadon, de nem szorított meg.

-Köszönöm.

Súgtad amit nem volt képes megérteni mire mondtad, de bólintott. Az ölébe húzott és magához ölelt. Beverly mikor rátok nézett elmosolyodott.

-Még aranyosak is vagytok.

Jelentette ki, amitől Patrick csak jobban ölelni kezdett. Elővette az ökörszemet és arra az üvegre célzott amit nem talált el Victor. Egy, kettő hangos koppanás a földön. Elég csúnyán nézett a szőke, de Bev csak hangosan nevetett és Parick-kel ti is rákezdtetek.

Elég későn mentettek haza, nem mintha a szüleidnek számított volna. Ha hangosabb vagy se baj. A szüleid már régen bekapták az altatójukat. Sokkal finomabb volt veled ezúttal. Mikor már félálomba volt akkor is azt mondogatta, hogy valódi vagy. Ezért az övé vagy.