Sosem hittem volna, hogy megtörténik. Hogy pont Ő nézz ki prédájának. Mégis megtörtént.

Éppen vége volt a pom pom edzésnek és a szekrényemnél matattam.

-Scarlett kis asszonyka!

-Úr isten, mit üvöltőzzől?

Néztem a drága, mocskos szájú öcsémre.

-Kérlek, menjünk együtt haza.

-Kinek szóltál be?

-Senkinek, de Bowers és többi tetű még itt van.

-Szerinted jelent bármit ha velem vagy? Tudod, hogy Patrick engem sem kímél.

-Ez a Tozier vonzerő, de hátha lekötné a figyelmük a nyálcsorgatás.

Összeborzoltam bongyorka haját és kinyitottam a szekrényem. Egy levél volt be csúsztatva. Az írás nem volt a legszebb, de olvasható volt.

"Semmi másért nem éri meg itt lenni minthogy láthatlak téged, Baba arcú"
Titkos imádód

-Na a szépséges nővéremnek lett egy hódolója.

Mosolygott, Richie. A szemem forgatva zártam be a szekrényem és indultunk haza. Kétségtelen a kék transit még mindig ott állt a suli előtt. Böfi, Victor benne ültek. Henry a bicskájával játszott, Patrick pedig a gyújtójával és a spray-vel baszakodott. Igazán szép társaság. Ha nem vesszük számításba mennyire betegek akkor is Victor és Patrick vehető férfi számba.

Kellemes idő volt a szoknyám lopva felkapta a szél, Richie kicsit remegve fogta meg a karom. Tudtam mire gondol, nem kellett oda néznem. Éreztem magunkon a tekintetüket.

-Szállj be hozzánk kislány!

-Nem látod, rohanok seggfej!

Üvöltöttem vissza Henry-nek.

-Egyszer elkapunk Toirez!

Hallottam még Victor hangját, mielőtt befordultunk a sarkon.

-Richie, futás.

Fogtam meg a kezét és mint ha az életünk múlna rajta szaladtunk. Pont erről volt szó. Három sarokra laktunk. A verandán szívtam idegesen a cigim, Richie pedig kifújta magát mikor a Bowers banda lassan elhaladt a házunk előtt.

Henry és Patrick ültek a mi oldalunk felől. Az előbbi az ujjait végig húzta a torkán jelezve, hogy listán vagyunk. Patrick a szokottnál kevésbé szpichopata mosolyt villantott.

-Scarlett kis asszonyka végünk van?

Nézett rám nagy szemekkel az öcsém, legyintettem.

-Bemegyünk, anyáék még nincsenek itthon.

Nyitottam az ajtót, és bevettük a konyhát.

-Mit gondolsz?

Nyújtottam át a levelet. Párszor olvasta majd vissza adta.

-Nem ismerős az írás, de valaki rendesen rád van kattanva.

-Ez csak az első levél.

-Lesz még onnan ahonnan ez jött.

Jóval nyugodtabb lettem amint a szüleink hazaértek. A szobáinkba vonultunk el. A redőnyöm közé egy boríték volt bedugva. Kihalásztam és kicsit kinyitottam az ablakot. Egy lepkés képes lap volt benne.

"Baba arcú, bátor lány vagy."
Tikos imádód.

Megmosolyogtam a dolgot, de ki volt még a suli körül? A zsebemből előhúztam a füzet lapot. Az írás ugyanazé, de tényleg nagy állat lehet az illető. Ha egy kicsit elveszti az egyensúlyát összetöri magát.

A párkányra támaszkodtam és legyeztem magam a levelekkel.

-Ki vagy?

Kérdeztem költőien és becsuktam az ablakom, rendesen lefeszítve a redőnyt és lefeküdtem.

Reggel hasonló ideggel keltem mint az öcsém. Az ajtón kilépve majdnem ráléptem egy döglött madárra.

-Baszki!

Visítottam mire Richie kirohant és lapátra seperte a dögöt és átdobta a szomszéd lezárt kertjébe.

-Nyugalom, Tina.

-Halál nyugodt vagyok, de ez új!

Raktam fel a lábam a korlátra mutatva a lepkés topánkám.

-Jó, de bugyid ne villantsd meg.

Nevetett és elindultunk, a szekrényem kinyitva egy újabb lepkés képes lap.

"Olyan szép vagy mikor azt hiszed nem figyelnek. Baba arcú, csini a csipkés bugyid."
Titkos imádód

Kétségbeesetten néztem szét a folyosón, de minden diák saját magával volt elfoglalva. Félve a másodikra siettem a lépcső fordulóban Victor meresztette a seggét.

-Kit látnak szemeim. A pom pom csapat mocskos szájú ribancát.

-Egy ilyen suttyótól ezt bóknak veszem.

Átléptem, de a bokámnál fogva megrántott és elestem a lépcsőn. Felnyögtem, a szabad lábammal pedig sikeresen orron rúgtam Victor-t. A falnak támaszkodott és vérző orral röhögött.

-Cuki bugyi ribanc.

-Betegek vagytok!

Tomboltam és rohantam amennyire tudtam, de nagyon fájt a lábam. Késtem, de Mr. Ross a lábam láttán csak a helyem fele intett. Kicsit bicegtem, Patrick megfogta a karom és a lábam szuggerálta majd elengedett. Pár perccel múlva Victor is csatlakozott. A pólója véres volt, de a szertelen vigyora az arcán ragyogott.

Megállt Patrick és az én asztalom között, mint aki csizmáját igazítja lehajolt.

-Ezért fizetni fogsz ribanc.

Enyhén megfeszültem, de elengedtem a dolgot.

Óra után az orvosira siettem, kaptam a zúzódásomra kenőcsőt és kész. Órák után pedig pom pom edzésre siettem. Elég későre járt mire végeztünk, a szekrényemnél maceráltam mikor kiesett egy lap.

"Baba arcú, legszívesebben csókkal borítottam volna be a lábad. Sajnálom, hogy nem tetszett a reggeli ajándékom."
Titkos imádód

Sírni kezdtem, ez már kicsit sok nekem egy napra. A suli előtt teljes volt a kihaltság, annyira féltem. A lábam iszonyatosan fájt, de csak szaladtam. Otthon Richie-hez törtem be és beugrottam mellé az ágyba.

-Jaj kis asszonykám! Mi baj érte, hogy ágyamban keres menedéket?

Sóhaj keretében ecseteltem a nap eseményeit. Victor meg sem lepte, de Patrick reakcióját elég emberinek tartotta, mármint magához képest.

A szobámban most is az ablakomban volt valami ami megint új volt. Egy fényképnek tűnt, meglepően jó volt. Ma készült a torna teremben ahogy a korlát mellett nyújtok. A hátulján megint találtam egy kis szöveget.

"Gyönyörű voltál ma, Baba arcú."
Titkos imádód

Sírtam, már megint. Nem értem mi a fene van. Ki a franc ez a személy, de most legjobban Victor és Henry miatt rettegek.

Hajnali hatkor már ébren voltam, a tükörből egy roncs nézett vissza rám. A fürdőben megengedtem a kádat és elmerültem benne. Levendula illat lengte be az egészet. Megnyugtatott, Richie lépett be, de automatikusan elfordult.

-Ne enged le a vizet, Scarlett kis asszonyka.

-Dobd ide a köntösöm öcskös és ázhatsz.

A jó kedvem érdekében felkaptam az új zöld ruhám, a lepkés topánkám ma még a hajam is sikerült szépen befonnom. Egy kis smink és újjá születtem. Az asztalon lévő képre pillantottam. Ki lehetsz? Ismételtem magamnak sokadjára a kérdést.

Igazán csendes nap volt, hamar vége volt. A szekrényemben nem találtam semmit pedig átnéztem. Kicsit csalódottan sóhajtottam. Majd nem megállt a szívem mikor helyettem csukták be az ajtót.

Oda kaptam a fejem és Patrick Hockstetter volt az. Az éj fekete, hullámos fürtjei alól csak úgy villogtak a zöldes íriszei. Húsos ajkai most nem egészen őrült vigyorba görbültek.

-Mit akarsz Patrick?

Fordultam felé, nyugalmat játszva. Mosolygott és a fejem mellé tette a kezét.

-Hogy van a lábad?

Kikerekedett tekintettel néztem rá. Teljesen megdöbbentett az érdeklődése.

-Jobban, köszönöm.

A másik kezét is a fejem mellé tette. Ösztönből kisebbnek akartam tűnni. A fülemhez hajolva elég jól éreztem az illatát. Nem volt rossz, de le se tagadhatná, hogy nálam jobban cigizik.

-Hátul menj ki, a többiek elől várnak.

-Miért vagy hirtelen ilyen figyelmes velem?

Néztem fel a szemeibe ami úgy csillogott mint a vadaknak. Ajkai most olyan széles mosolyba görbültek mint még soha. Elvette a jobb kezét és a mutató ujja az ajkai elé kapta. Köszönés nélkül ment el. Pár percig néztem ahogy kifelé sétál.

Otthon alig tudtam figyelni a leckére túl sok dolog kavargott a fejembe. Az ablakom is üres volt. Valamennyire nyugodtabb is voltam. Partick most azonban meglepett. A konyhában voltam mikor csörgött a vonalas telefon így gyorsan felkaptam mielőtt felébredtek volna a többiek.

-Tozier lakás.

-Az ilyen kis ribancok időben szoktak lefeküdni nem?

-Ez feszegeti a zaklatás határait Victor. Mit akarsz?

-Szerencséd, hogy ma nem elől jöttél ki. Ha tudnád milyen programot találtunk ki neked.

-Baszd meg anyád!

Kihúztam a telefont és újabb síró rohamot kapva dőltem a pultra. Aludni mentem mikor az ablakomban újra találtam valamit. Újabb fénykép, a suli lezárt emeletén stikában cigiztem.

"Baba arcú. Pillantásod a szívemig hatol, véremet hevíti untalan."
Titkos imádód

Az ablakpárkányra ültem és törtem a fejem végül ismét jót mosolyogtam és már nem is érdekelt senki sem.

Másnap újfent csinoskásan öltöztem. Hosszú zokni, kockás szoknya egy fehér blúzzal és egy színben passzoló rózsaszín kardigán. A hajam hullámosan szállt világba, a kedvenc topánkám. Még Richie is megjegyezte, hogy "Scarlett kis asszonyka ma igazán oda tette magát.

A teremben egyedül Patrick volt már bent, az öngyújtójával szórakozva.

-Szia Patrick.

Életemben először köszöntem neki. Nem kaptam reakciót. Az asztalomra pakoltam és leakartam ülni, de Patrick meg fogta a kezem. Olyan furcsa volt. Mármint nem a megszokott furcsaságával ez más volt. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tette.

Mikor Victor megérkezett a szokásos késésével és lehajolt hozzám viszont oda pillantott.

-Tozier, nem tanítottak meg, hogy illetlenség másra rácsapni a kacslót?

-Menj az anyádba.

Sziszegtem majd rám kacsintott és leült. Teljesen sápadt lettem. Patrick tekintette pedig kiolvashatatlan volt.

A nap végén a szekrényemnél várt rám. Mivel nem köszönt így nem szóltam hozzá. A szekrényem ismét üres volt. Becsuktam és elindultam volna, de nem tudtam merre menjek.

-Haza kísérhetlek, Baba arcú?

A szívem kihagyott ahogy meghallottam Patrick szájából ezt a becézést.

-Mit mondtál?

Fordultam felé, ő pedig elégedetten mosolygott.

-Azt kérdeztem, hogy szeretnéd-e Baba arcú ha haza kísérnélek.

-A levelek és a képek, még a döglöt madár is tőled van?

Idegesen a hajába túrt én pedig köpni nyelni nem tudtam. Mivel Patrick Hockstetter egy kiszámíthatatlan időzített bomba így nem mindegy mit mondok.

-A lányok szeretik az ilyesmiket.

Mondta és egyenesen a szemembe nézett. Lehunytam a szemeim és mély levegőt véve újra ránéztem.

-Köszönöm őket, már mint a madarat kivéve. Nagy része boldoggá tett.

Érdeklődve várta a folytatást.

-Igen, örülnék a társaságodnak.

A kezét nyújtotta, nagyon fura helyzet volt. Elfogadtam és így sétáltunk ki. Mikor megláttam a suli zsarnokait, érezhetően erősebben szorítottam meg a kezét. Féltem, hiszen ebbe a csapatba tartozik.

-Baba arcú?

-Tessék?

Néztem fel rá, csak most jöttem rá milyen manipulatív srác. Ő valóban ügyesen keveri a lapokat és a baj az, hogy nem zavar. Tetszik benne.

-Az enyém leszel?

Az arcom elöntötte a forróság, egy ilyen dologban ilyen helyzetbe dönteni. Ami biztos, hogy félek a többitől.

-Sosem osztozkodnál senkivel sem rajtam ugye?

Patrick arcán látszott mennyire abszurdnak találta a kérdésem.

-A barátnőm lennél.

Pontosított, hogy ebben a steszess szituációban is felfogjam amit mond.

-Igen, a tied leszek.

A szabad kezét az arcomra simította és vészesen közeledett felém. Lehunytam a szemeim és már csak a meleg, húsos ajkait éreztem. Nem volt sem durva sem rossz. Finom volt, de dominált. A kabátjába kapaszkodtam amíg csókolóztunk.

Ahogy elsétáltunk a többiek mellett egy árva szót sem szóltak. Victor arcán láttam a nem tetszést. Henry és Böfi leszarták az egészet.

A verandán álltunk. Patrick kinyitotta a bicskáját és a kezem kérte.

-Bízol bennem ugye?

A tenyerembe két betűt karcolt 'P.H' majd mintha csak valami finom dolog lenne lassan nyalta le a kiserkent vért. Talán én is beteg vagyok mert izgatónak találtam a dolgot.

Az én kezembe adta a bicskát majd a kezét. Hasonlóan akartam megvágni, nem mélyebben mint ő engem. "T.T" Lassan nyaltam le a vérét, a rezes íz átjárta a számat. Mikor felpillantottam soha nem látott áhítattal nézett.

-Téged nekem teremtettem Tina Tozier.

A tenyerembe vettem az arcát és adtam neki egy jó éjt csókot.

Reggel mikor Richie és én indultunk Patrick a verandán várt.

-Jó reggelt. Jól aludtál, Baba arcú?

Mosolygott rám és a kezét nyújtotta. Bólintottam és egy reggeli csókkal üdvözöltem.

-Ne szopass, hogy Hockstetter a titkos hódolód?!

Csapta homlokon magát Richie, de inkább ráhagyta mikor Patrick rákacsintott. Nem sokkal biciklizett előttünk. Mi pedig kéz a kézben sétáltunk. A sulihoz közeledve megtette a hatását, mindenki minket nézett. Persze a Patrick a reakciómat várta, hogy mikor tépem ki a kezem vagy hasonló.

A lépcsőnél elengedtem a kezét és két lépcsőt ugrottam, a magasságot kiegyenlítve. A nyakába karoltam és egy mély intenzív csókot adtam neki. Kellemesen felmordult miközben a derekamnál magához kapott és tartott.

-Mi csinálsz Baba arcú?

Kérdezte vigyorogva, mire én is kicsit megdöntöttem a fejem.

-Baj ha megcsókolom a fiúmat?

-Nem zavar, hogy mindenki minket nézz.

-Leszarom, ahogy azt is mit gondolnak. Patrick Hockstetter, mióta érdekel mások véleménye?

Vigyorgott és újabb csókot váltottunk. Mikor Henry-ék oda jöttek még féltem kicsit.

-Délután lemegyünk a Bánya tóhoz inni meg hülyülni. Jöttök?

Kérdezte zsebre vágott kézzel Henry.

-Van kedved?

Kérdezte Patrick és azt láttam, hogy ha válaszom nem őt az sem zavarta volna.

-Lenézhetünk.

Bólogattak és mentek a suliba, Richie még a haverjaival a bejáratnál vártak. Csodálkoztam is, hogy nem szálltak egyből rájuk.

-Egy darabig nyugtuk lesz.

Puszilt meg Patrick. Nekem pedig egy abszurd dolog jutott eszembe.

-Ha az ablakom nyitva hagyom, betudsz mászni a szobába?

Kipirultam, Ő pedig kajánul vigyorgott és a fülemhez hajolt.

-Azt hiszed, képes leszel csendben maradni?

Oké nem tudtam mit mondhatnék.

-Külön kocsival leszünk, majd hamarabb eljövünk.

Folytatta, majd elindultunk a terembe. A szám végig be volt harapva, utána nem érdekelt. Széles mosollyal mentem a folyosón. Soha nem hittem, hogy amiatt leszek ilyen, hogy Hockstetter a pasim.