Aria Mellon és Adrian Mellon úgy bármelyik iker párnál jobban össze voltak nőve. 20-as éveik derekán járó forró vérű fiatalok voltak, szerencsére eltérő ízléssel. Adrian pasija is csatlakozott így Aria elindult felfedezni a party-t. Nem egy Los Angeles, de nem is rossz. Nem csoda, hogy anyám tervezi a visszaköltözést. Éppen visszafele tartott mikor pár fiú közre fogta. 

-Szépségem te nem helybeli vagy,  akkor ismernélek. Kérlek had vezesselek körbe.

A szőkés fiúból csak úgy áradt, hogy itt Ő nem lehet a város dísz polgára és a barátairól sem lehetett elmondani.

-Talán lenne kedvem hozzá, de a kettő társaság a három meg már tömeg és ti fiúk négyen vagytok.

Döntöttem meg a fejem mire a szőke elnevette magát.

-Peter vagyok és te szépség.

-Aria.

-Aria szépségem azért nem baj ha a srácok is maradnak?

Elvigyorodott én pedig erős késztetést éreztem és az arcába borítottam a puncsom és futottam.

-Kapjátok el!

Csak a hangja visszhangzott és a csörtetés amit okoztak. Csak előre ez lebegett a szemem előtt, mikor kiértek a újra a tömegbe már nyugodtabb voltam. Sikeresen megtaláltam a két srácom csatlakoztam.

-Jézusom, húgi úgy nézel ki mint akit meghajtottak.

Nevetett Adrian és mi is, a másik asztal mellett négy idősebb férfi ült. A szüleink szerint úgy vagyunk jók ahogy vagyunk. Adrian a fiúkat szereti én pedig az igazi férfiakat, mint a jó bort éretten. Megpillantottam a négy szerencsétlent és szinte elkapott a nevetés, a mellettünk lévő asztalhoz mentek.

-Hát veled meg mi lett?

Kérdezte a magas, fekete hajú férfi. Aki be kell valljam elég szemre való volt. Ekkor Peter észrevett és szinte vicsorgott.

-Ezért még megfizetsz szépségem!

-Hát persze.

Emeltem fel a poharam és ekkor mindenki rám emelte tekintetét. Azzal a fekete hajú férfival pedig egyetlen pillanatra találkozott a tekintetünk, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a pulzusom az egekbe szökjön. Gyönyörű zöldes szemei voltak és az ajkait pedig ahogy mosolyra húzta szinte megállt a szívem.

-Ezek kergettek meg?

Akadt ki Adrian én meg csak legyeztem, hogy hagyja rá. A szomszéd asztalnál lévő férfiak röhögni kezdtek, egyetlen személy kivételével. Lassan visszaindultunk a szállodába mivel ott nem lehetett rágyújtani így lementem a szálloda bejáratához.

-Micsoda véletlen.

Fújtam ki a füstöt és a férfi a szomszéd asztaltól felém kapta zöldes tekintetét. Egyetlen huncut mosoly suhant keresztül az arcán. 

-Valóban. Te áztattad puncsba a barátom fiát.

Mondta vigyorogva majd a kezét nyújtotta.

-Patrick Hockstetter.

Elfogadtam a kezét ugyanakkor kicsit kivert a víz, ugyanis az anyám Beverly Marsh mesélt róla. El is fehéredtem kicsit és ez neki igazán tetszett. Tényleg felfedezem benne azt a kamaszt akiről anyu mesélt.

-Hallottad már a nevem, igaz?

-Igen, én Aria Mellon vagyok.

Kényelmesen mellé ültem és egy újabb adag füstöt fújtam ki az állam a kezei közé vette majd elnevette magát. 

-Beverly Marsh lánya vagy.

-Sokan mondják, hogy hasonlítok rá.

Vontam vállat és Ő tovább mosolygott.

-Mesélt rólunk igaz?

A hangja tele volt izgatott kíváncsisággal, mire előbújt belőlem a kisördög és egy félmosolyt engedtem el.

-Lehet.

-Ha én megkergetlek elkaplak kislány.

Tetszett a dolog szóval lassan elkezdtem legombolni az ingét.

-A franc se akar futni.

Nekem nyomta az száját és hevesen csókolóztunk. Nagyon jó volt a csók. Egyedül az járt a fejembe mennyire akarom ezt a férfit és Ő is engem. Bevitt a portásnak fent tartott hálójába és nagyon hevesen egymásnak estünk. Valamikor hajnal fele mentem fel a szobámba, reggel már a váltós volt így Patrick-et nem láttam.

Két hét múlva anyuval már beköltöztünk. A benzinkúton voltunk mikor anyu elfehéredett a kék transz láttán. Megfordultam és igen a Bowers csapat volt. Anyám arcán ridegség ült ki, amiket mesélt nem is csodálom, hogy utálta őket. Patrick jött oda és az elveszettnek hitt piros bugyim nyomta a kezembe és egy csókot nyomott a hajamba.

-Beverly.

Vigyorgott anyámra aki egy kicsit kiakadva nézet rám, megvontam a vállam és zsebre dugtam a bugyim. Adrian eközben hatalmas röhögést próbált visszatartani. 

-El ne kezd anya. 

Nevettem és beszálltam a kocsiba. Anyu még mindig hitetlenkedve nézett rám, de Ő is nevetett.