Az a két hét gyorsan eltelt. Szerencsére visszatértünk addig a megszokott emberi kerékvágásba. Igaz néha hazafelé bele futottunk egy-két szörnybe, de Hermész gyorsan és feltűnésmentesen elintézte őket. Sok mindent megtudtam azonban róla. Mármint, mint isten. (A kedvenc színét és ételét még mindig nem tudom.) Olyan dolgokat mondott el, amiket nem lehet csak úgy bárhol megtalálni. talán csak egy ókori lelettel jönnének rá ezekre a dolgokra. Ja, és a „legjobb" dolog az egészben, hogy elkezdett edzeni. A legjobb szigorúan idézőjelesen értendő. Mert az még rendben van, hogy azt szeretné, hogy minél gyorsabban tudjak futni (leginkább az ellenség elől) de az, hogy lopni tanítson, na, az már kicsit sok. Amikor felvetette ezt az ötletet majdnem két napig elég feltűnően kerültem. Most biztos azt hiszitek, hogy valami hisztis beképzelt lány vagyok, de nem, Ha lehet, ezzel a kis kalanddal az emberi erkölcseimet szeretném megtartani. Végül beadtam a derekam az unszolásának, és kikötöttem, hogy csak akkor fogok lopni, ha az a küldetésünkhöz feltétlenül szükséges, és ő éppen nem ér rá. szóval érdekesen telt ez a fél hónap. Ja, ha még nem lenne elég, még Masonnel is elég sok időt töltöttem, amihez egyáltalán nem fűlött a fogam. Minden egyes korrepetálás után egyre fesztelenebb lett. Többet taperolt, és kevesebbet tanult. Így tudnám röviden elmondani, hogy mi történt. Szerencsére Hermész mindig a közelben volt, és emiatt Mason is vissza fogta magát.

Na de térjünk vissza a jelenbe. Ma este van Halloween. Mivel jelenésünk volt a bárban, ahova természetesen jelmezbe kellett menni, így előző este elmentünk Tessával egy kölcsönzőbe, ahonnan három jelmezzel távoztunk. Így hát ma este izgatottan bújtunk bele a jelmezünkbe. Hermészre ez már nem volt annyira igaz. Az ajtómon kilépve összenéztünk a barátnőmmel. Ő vámpírnak öltözött. A megjelenését hosszú, szőke haja csak még jobban feldobta. Én meg boszorkánynak öltöztem. Ehhez a barna hajam tökéletesen passzolt. Ráadásul még be is hullámosítottam. Gyorsan összemosolyogtunk Tessával, majd ebben a pillanatban Hermész is kilépett a szobájából. Egy halott herceg jelmezben. Amíg ő éppen a nadrágját igazgatta, mi hangosan felnevettünk. De nem azon, ahogyan kinézett, hanem az arcán, hogy milyen fejet vágott közben. Megsúgom. Elég szerencsétlent.

- Jól van. Ha kinevettétek magatokat, akár indulhatnán....-nézett fel ránk, majd elakadt a szava. – indulhatnánk is.-fejezte be a mondatot. – Milyen találó jelmezek.-húzta gúnyos vigyorra a száját, ezzel leplezve zavartságát.

-Köszi. Ez volt a cél.- mosolyogtam ugyan úgy vissza, miközben kék szemébe bámultam. Ebben a pillanatban Tessa kezét vettem észre kettőnk között.

- Ha befejeztétek végre a flörtölést, akkor akár el is indulhatnánk. És igen. Mielőtt megkérdeznéd, kocsival megyünk, és neked is be kell ülnöd.-nézett a barátnőm egyenesen Hermészre. Így hát el is indultunk a buliba. Tizenöt perc múlva, már a bár bejárata felé tartottunk. Kicsit feszengtem arra a gondolatra, hogy Mason is itt lehet, de miután bele gondoltam, hogy miért is jöttünk ide, ezt az érzést rögtön átvette valami nyomasztóbb gondolat. Amíg én az ördögeimmel hadakoztam (vicces, hogy épen a pokol urát próbáljuk megkeresni Halloween éjszakáján. Nem?) be is értünk a pub-ba. Tessa meg rögtön a bárpulthoz vonszolt, én meg egyáltalán nem ellenkeztem. Kell az ital a ma estéhez az biztos. Hermész kicsit lemaradva jött mögöttünk. Viszont a karkötőm világítását rögtön észrevette, a villódzó fények ellenére. Rögtön a körülöttem lévő embereket kezdtem pásztázni, miközben leültem Tessa mellé. Nem sokkal később Hermész is csatlakozott hozzánk.

- Mit hozhatok a hölgyeknek?-kérdezte a pultos. Rögtön felismertem. Ugyan az a srác volt, akivel a múltkor találkoztunk. Majd Tessára néztem.

- Én azt kérek, amit te.

- Rendben. Akkor két camparit kérnénk.-mondta mosolyogva a barátnőm. Miután a srác visszajött az italainkkal, rögtön beszélgetésbe kezdett a barátnőmmel. Hermész pedig hozzám hajolt.

- Valami ötlet, hogy ki lehet az?-kérdezte.

-Semmi. Rengetegen vannak itt. És ha kimondanám a nevét? Akkor mi történne?

- Valószínűleg egy nagy villanás. Meg van egy olyan érzésem, hogy ő is meg fogja kapni azt az üzenetet, amit én is.

- Akkor ezt megbeszéltük. Kimondom a nevét, te meg minél előbb a közelébe férkőzöl a szuper gyorsaságoddal. Na? Mit szólsz?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Hermész, miután végig gondolta az ötletemet, elismerően bólintott.

- Ez akár még működhet is.- mondta megfontoltan. Én meg jól végig gondoltam, amit mondani szeretnék, majd hangosan megszólaltam.

- Hádész, az alvilág istene. –mondtam ki, miközben a karkötőmet néztem. Amikor kimondtam a nevét egyszerre több dolog is történt. A karkötőn lévő medál megvillant, majd úgy maradt. Úgy mond „megszilárdult". A pultos srác pedig a név hallatára felénk fordult, majd visszakérdezett, hogy –igen?- Hermész pedig meredten bámulta a tömeget, és figyelte a villanást. Ami pedig nem máshol, mint mellettünk jelent meg. Egyenesen a pultos srácból jött.

- Ez jobban ment, mint gondoltam.- motyogta maga elé Hermész. Tessa pedig halálra vált arccal nézett vissza a srácra. Akivel nemrég még csak flörtölt, most pedig hihetetlen dolgok derültek ki róla. Ebben a pillanatban a srác összeesett, mi meg rögtön kapcsoltunk. Hermész oda sietett, és Hádész karját átvetette a válla fölött, és úgy próbálta kivonszolni a tömegből. Egyenesen az autó felé indultak. Megragadtam a barátnőm karját, és magam után vonszoltam. Egyszer csak egy kar érintette meg a vállam.

-Nora? Micsoda meglepetés, hogy megint egymásba botlunk kétszer ugyanazon a helyen.- mosolygott rám Mason. Én meg fal fehér arccal néztem vissza rá. Előbb nem tudott volna rám találni? Most éppen nagyon nem alkalmas. Gyorsan Hermész felé kaptam a fejem, aki csak kurtán bólintott, hogy a kocsinál találkozunk. Erre Tessát Hermész felé löktem, ezzel jelezve a barátnőmnek, hogy menjen utánuk. Szerencsére addigra már teljesen kizökkent a sokkból.

- Szia Mason. Én is örülök, hogy találkoztunk, de nekem sajnos mennem kell. A többiek már várnak rám.

- Ne már No. Csak most jöttél. Láttam, amikor megérkeztetek.

- Akkor miért csak most jöttél ide hozzám?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mert a görög srác is veled volt. Arra vártam, hogy mikor lép le. Most pedig nincs itt a közeledben, szóval itt vagyok. –mondta vigyorogva.

- Még ilyet. Te, Mason megijedtél egy sráctól? Én úgy tudtam, hogy rendíthetetlen vagy.

- Az is vagyok. De Hermész mindig körülötted forog. Légyszi gyere velem táncolni. Csak most. Elég ritka alkalom, hogy egyedül vagyunk.- nézett mélyen a szemembe.

- Nem vagyunk egyedül. Vagy száz más ember van még itt rajtunk kívül.

- Tudod jól, hogy hogyan értettem.- mondta komoly arccal.

- És hol van Addison?- kérdeztem gyanakvóan.

- A barátnőivel egy másik bárban. Szerinte ez egy lepukkant hely, szóval be nem teszi ide a lábát.

- Egy tánc, utána mehetek?-kérdeztem.

- Egy tánc és utána mehetsz.- bólintott, majd felém nyújtotta a kezét, én meg elfogadtam azt.

- Nagyon csinos vagy, ebben a jelmezben. Illik hozzád.-súgta a fülembe.

- Köszi. Miért mondja ezt mindenki? –nevettem fel.

- Mert úgy tudsz mindenkit megigézni, mint a boszik. Csak te a veszélyesen csinosak közé tartozol.- mondta egy csábos mosoly kíséretében.

- Jól van Mason. Még egy bók és itt hagylak.- mondtam mosolyogva.

- Oké, befejeztem.- tette fel védekezően a kezét, majd még közelebb húzott magához. Egy ideig így táncoltunk, az időközben lassabbá vált zenére, majd elkezdte puszilgatni a nyakam. Le akartam állítani, csak sajnos felidézte bennem a régi időket, amikor olyan nagyon szerelmes voltam belé. A francba is. Még mindig az vagyok. Hiába próbálom ezt eltitkolni mindenki, még magam elől is. Aztán Mason egyre közelebb ért a számhoz. Kicsit várt, hátha elhúzódom, de nem tettem. Majd ha lehetséges, még jobban magához húzott, aztán megcsókolt. Nem volt követelőző. Szép lassan csókolt, mintha az első alkalom lett volna. Miután mind a ketten kifulladtunk, rám mosolygott.

- Hiányoztál.- mondta a nyakamba.

- Te is.- vallottam be. Aztán olyan élesen villant be.

- És mi van Addisonnal?-kérdeztem gombóccal a torkomban.

- Tegnap szakított velem.- nevetett fel zavarában. – Nem tetszett neki, hogy körülötted olyan sok időt töltök.- mondta, majd újra megcsókolt.

- Nem kezdhetnénk elölről?-kérdezte meg végül.

- Nem tudom. Nagyon fájt az, ami a múlt nyáron történt, Mason.- nem tudom, hogy újra meg tudnék e bízni benned.

- Mi lenne, ha próbaidőt kapnék. Ha úgy érzed bizonyítottam, akkor közlöd velem.

- Rendben.- egyeztem bele némi gondolkodás után. Ez így jó. Nem tudja, milyen hosszú ideig kell kitartania.

- De most már tényleg mennem kell.- mondtam neki mosolyogva, majd búcsúzóul egy csókot nyomtam a szájára. Megfordultam, hogy elinduljak a kijárat felé, amikor Hermésszel találtam szembe magamat. Vajon mennyit láthatott? Várjunk. Miért is érdekel ez engem egyáltalán? Kérdeztem meg magamtól.

- Hát te?- értem oda hozzá.

-Téged kerestelek. Nem jöttél. –magyarázta, majd gyorsan elfordult, és elindult kifelé. Én meg követtem.