" Rendben tegyük fel, hogy igaz. De akkor ki volt New Yorkban? "

Kissé összezavarodva és cikázó gondolatokkal próbáltam kideríteni a mellettem ülő úgymond hírességtől, vajon mi is rejlik az iménti incidens mögött, hiszen ez nem túl normális, hogy az embert szuperhősök rohanják meg azzal a kijelentéssel, hogy "meghaltál". Ahogy teltek a percek én egyre jobban megkedveltem Petert. Ő nem az a fajta perverz, idegesítő, pökhendi ( és még sorolhatnám...) stílusú ember volt akinek a célja, hogy minél hamarabb egy pofon érje az arcát.-mint egyeseknek. Vele szépen, nyugodtan el tudtam tölteni az időt és egy értelmes beszélgetést élvezhettem bármiféle agymenés nélkül. 

- Szóval Jotunheimből származtak...-gondolkoztam el egyszerű rövid válaszán, amiből megtudtam, hogy konrétan Lokihoz és hozzám hasonló kék színű lények randalíroztak New York utcáin. 

- Hát nagyon úgy tűnik. Én mondjuk nem láthattam személyesen mert minden ilyen buliból kihagynak, de lehet jobban is jártam azt mérlegelve, hogy mit mondott az esetről Mr. Stark.- grimaszolt Peter.

- Miért vágsz ilyen arcot? Ennyire szétbombáztak mindent odalent?- kérdeztem érdeklődve.

- Nem egészen.-mosolyodott el. Csak egyszerűen primitív lényeknek tűntek és Mr. Stark úgy nyilatkozott róluk mint a büdösbogarakról. Nem ártottak sokat csak maximum a látványukkal.

Hirtelen elnevettem magam ezek hallatán.

- Óhh tehát Loki is ilyen kis csótány mi? - kacagtam tovább.

-Hát azokkal a szarvakkal inkább mondanám rá azt.-ő is nevetett velem együtt.

Ahogy felhoztam Lokit témának újra kezdtem kicsit aggódni. Elismerem, hogy egy görényről van szó de mivel rengeteg időt töltöttem vele legalábbis...egy icipicit....talán...jó lenne tudni  mi a helyzet vele. Mielőtt megkérdezhettem volna Petert Loki és a többiek hosszadalmas tevékenységéről megelőzött egy eléggé váratlan kérdéssel.

- Asztrid egyébként neked milyen kapcsolatod van Lokival? Már ha nem túl személyes a kérdés...- belenézett egyenesen a szemembe és némi zavartságot fedeztem fel a tekintetében. Először nem igazán tudtam mit válaszoljak erre hiszen igazából még MAGAM SEM tudtam ki is nekem a hazugságok szentje. Emellett maga a kérdés is kételyek közé sodort mert nem tudtam mire vélni. De végül úgy döntöttem, hogy elmondom az igazat Peternek.

-Hát Peter ez egy nagyon jó kérdés... Megbízhatok benned annyira, hogy befogod a szádat és nem beszélsz erről senkinek?-ültem közelebb hozzá a farönkön komoly tekintettel.

-Még Mr. Starknak sem?

- Ez meg milyen kérdés az Isten szerelmére....-csaptam magam homlokon a kérdés hallatán. Neki meg még annyira sem szabad tudni erről amiről szeretnék neked beszélni. Úgy gondolom, hogy egy nagyon aranyos és megbízható srác vagy és ezért szeretém megosztani veled, de csak akkor ha SEM Thornak SEM bádogembernek és senki másnak sem jártatod el a szádat. Kérlek.- fordultam felé egy reményteljes pillantással.

- Oké Asztrid, bízhatsz bennem.-pirult el egy kissé ahogy a térdem hozzáért az övéhez. 

-Rendben...Szóval az a nagy helyzet, hogy mi szeret....azaz igazából eljátszuk azt, hogy szeretjük egymást.-akadtam meg a mondandóm kellős közepén a kínos helyzetben. -Mikor Asgardba érkeztünk Lokit szinte már az első perctől börtönbe akarta juttatni Odin. Most lényegében azért nincs bedobva egy poros cellába mert itt voltam neki és könyörögtem a főistennek, Odinnak, hogy engedjék őt szabadon. - vágtam egy fancsali képet. 

- Tulajdonképpen megmentetted a saját apjától azzal, hogy szerelmet vallottál?- érdeklődött továbbra is.

- Így is mondhatjuk...- szerettem volna elárulni neki, hogy igazából Odin nem is az apja, de végül jobbnak láttam nem beleavatni az isteni családban zajló problémákba.

-És szerinted megérte megvédened őt? Igazából nem is értem miért vagy vele itt.

- Hosszú történet Peter sok-sok idióta részlettel és magával a főidiótával.-mosolyodtam el szerényen.

Hirtelen hangokat hallottunk a mögöttünk lévő bokorból. Hangos reccsenések és morajok szűrődtek ki a hátunk mögül, míg végül egy óriási roppanást észleltünk. Peter megragadta a karomat és még éppen el tudott rántani egy hatalmas fa dőlésének útjából. Sikoltottam egy nagyot miközben egymás hegyén hátán landoltunk a nedves avarba. Kinyitottam a szememet és pontosan Peter hófehér arcával és szemébehulló vöröses barna fürtjeivel találtam szemben magamat. Peter  elmosolyodott és lesöpörte a hajamba hullott leveleket. Csak most figyeltem meg igazán, hogy milyen szép gesztenyebarna szemei voltak. Amelyek később más árnyalatúvá váltak mikor ő is mélyen a szemeimbe tekintett. Teljesen más lett a tekintete, némi szenvedélyt fedeztem fel benne. Lassan, kissé sután a fülem mögé igazított egy hajtincset, hogy láthassa az arcomat. Én csak bódultan, hevesen dobogó szívvel ültem alig pár centire a fiútól. Majd a pillanat hevében Peter közeledni próbált az ajkaimhoz. Felismerve ezt a buja gondolatát elhúzódtam hirtelen, ő pedig kényelmetlenül elmosolyodott.

- Én nem... ne érts kérlek félre ez nem az aminek....-kereste a megfelelő szavakat erre a furcsán szenvedélyes jelenetre.

- Nem kell magyarázkodnod...- fordultam el és egy mozdulattal fepattantam a földről, majd segítettem Peternek is felállni. - Én....ez most nagyon bonyolult...csak most ismertelek meg szóval...nem is tudom mit mondjak. Nagyon megkedveltelek téged, de kérlek...maradjunk csak barátok.-kellemetlenül sepertem le a hátáról néhány levelet.

- Rendben. Valószínűleg ez lenne a legjobb. És...sajnálom.-felelt szintén kényelmetlen hangulatban és kezetrázott velem. - Szerintem felejtsük is el ezt az egészet jó?

-Nekem teljesen megfelel.-mosolyodtam el.-Amúgy mit csinálnak ezek ennyi ideig?! Nagyon remélem, hogy a haverjaid még nem rakták bitófára Lokit mert... az okozna némi problémát nekem is meg hát nyilván Lokinak is.-próbáltam terelni a témát, mivel amúgy is kissé sok idő telt el azóta, hogy eljöttünk a többiektől.

-Menjünk mostmár vissza a vízeséshez.-javasolta Peter.

Így is tettünk. Szépen visszasétáltunk a vízeséshez vezető útra majd átkecmeregtünk az azt rejtő bokrokon. Nem tudom őszintén, hogy mi folyt éppen akkor, de mintha el se mentünk volna mindenki ugyanabban a helyzetben volt. Vagyis egy szent személyt kivéve aki egyértelműen Loki volt. Ő csak döjfösen elterült a smaragdzöld gyepen és hallgatta a testvére és a többi fajankó közötti beszélgetést. Loki észrevette ahogy közeledtünk feléjük és rögtön visszatért az eredeti stílusára.

- Aranyom hát végre vissztértél közénk! Mondanám azt, hogy egy öröm volt ezekkel az úriemberekkel csevegni, csakhát nem ez az igazság...nem maradtál le sok mindenről.-mondta nyomatékos flegma hangsúllyal és felém igyekezett.- Remélem ez a hálóbetyár nem tett rossz fát a tüzedre. Az én drágám tüzét csak én lobbantgathatom.-súgta huncút hanglejtéssel a szavakat úgy, hogy minél félreérthetőbbnek hangozzon. Én csak egyhangúan kitértem a szokásos viccelődése alól.

-Öcsém hagyd már szegény lányt éppenhogy megszabadult tőled, máris szívod előle a levegőt.-kiáltotta neki Thor a szemét forgatva. -Stark nektek pedig ideje menni.

-Igen Mr. Stark New Yorkban már lassan este 7 óra van.-szólt közbe Peter.

-Ennyi időeltolódás van Thor? Hát mondjuk ahol még a trágya is aranyból van nem is csodálkozom, hogy az idő is lassabban telik. Akkor menjünk vissza New Yorkba Lokit meg embereljétek meg mostmár.-folytatta Stark.

- Nem is értem miért mondja ezt Stark, hisz Loki olyan példaértékű a jóságával.-flegmán tekintgettem vasember és Loki között.

-Majd én megmutatom neki milyen az ha valaki rosszalkodik...

Sziasztoook!
Tudom nehéz elhinni ennyi idő után, de mégis...KINT VAN EGY ÚJ RÉSZ!!!
Elmondom nektek mi ösztönzött, hogy újra folytatni kezdjem. Hát ti voltatok azok drágáim. Nagyon hálás vagyok mert ez egy csodálatos visszajelzés volt számomra, hogy még évek múlva is írtatok, hogy folytassam mert tetszik és kiváncsiak vagytok a sztori folytatására.
Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész is!
Puszi nektek!❤️❤️