"Közelebb sétált és belém karolva vezetett közelebb a vízhez."

A szívem egyre vadabbul vert a látványtól, de ami igazán előhozta az érzéseimet az a karomra fonódó kéz volt. Lokinak eddig ismeretlen oldalára leltem rá most. Mosolya és kisugárzása elképesztően meleget árasztott annak ellenére, hogy bőre hidegebb volt a jégnél.
- Nos...ez lenne az a hely amit meg akartam mutatni.-felém fordult mosolyogva, de meglepve vette észre, hogy a szemeim könnytől áztak. - Talán nem tetszik?
- Életemben nem láttam ennél gyönyörűbb és békésebb helyet!- boldogságtól felbuzdulva felé tekintettem. Közelebb lépett újra és hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. Az arcom érintése mentén égett, majd tovább terjedt minden pontjára.
- Köszönöm, hogy megmutattad...-motyogtam.
- Nem tesz semmi drágám. Szerettem volna, hogy láss egy helyet amit
örökre az emlékeidben hordozol majd. -elengedte a karomat és leült a partra.
Úgy éreztem ebben a pillanatban, hogy valamit újból hiányolok...de erősen próbáltam magamat meggyőzni ez ellen.
- Ő...kár, hogy nem hoztunk fürdőruhát...jó lett volna úszni egyet.
- Nyugodtan ússz csak. Engem nem fog zavarni.
- Végülis igazad van.-kezdtem lehúzni magamról a szoknyát.
-Tessék?!- hátrafordult, majd kikerekedett szemmel figyelte, hogy fehérneműben a víz felé igyekszem.
- Mit bámulsz? Láttál már egyszer kétszer így.-megvontam a vállam.
- Most, hogy mondod az emlékek visszatértek.- nevetve követte szemével a lépteimet.
- Gyere te Asgard dicsősége!-nyújtottam felé a kezem.
- Azt hiszem inkább kihagyom... Nem tesz jót ez a víz...-fordult el komor arccal.
- Ne mond, hogy nem tudsz úszni!
- Persze, hogy tudok úszni!-fordult vissza bosszúsan.- Nem erről van szó...ez a víz...hogy is mondjam vannak mellékhatásai.
-Mellékhatások?-értetlenkedtem.
- Ha belemerül valaki ebbe a folyóba, akkor az igaz oldalát mutatja meg.
- Értem már...szóval előjönne végre a kedves oldalad is.- nevettem.
- Idióta! Válogasd meg a szavaidat! Nem értesz semmit. Az igazi énem alatt, a Jotun színt értem! Amint belelépnék, azon a helyen rögtön kékülne is a bőröm.
Dühösen fortyogott magában a kellemes kisugárzása pedig hirtelen elillant.
- Loki...-leguggoltam hozzá és úgy folytattam.- csak mi vagyunk itt kettesben. Emlékszem mikor először megmutattad magad nekem. Nos elállt a lélegzetem akkor, de nem rossz értelemben. Káprázatos volt tudod? Pont mint ez a hely.
Az arca meglágyult újra és egy apró mosolyt is megengedett magának.
- Kérlek...had lássam még egyszer ha csak utoljára is.
- Szörnyű vagy Amoene...
- Ha én nem lennék, ki szórakoztatna?- felálltam és felrántottam magammal Lokit is.
- Rendben...én is megmártózom, de csak egy feltétellel.-megfogta a csuklómat és a mellkasára fektette egy huncut mosoly kíséretében.- Segíts levetkőzni kedvesem.
Az arcom lángolni kezdett és valószínűleg a vörös szín is végig terjedt az államtól a homlokomig.
- H-Hogy mii?!
Lehunyta a szemét, majd hirtelen kinyitotta újabb érzelmet tudtam leolvasni az arcáról. Mélyen a szemeimbe fúrta tekintetét.
- Tedd meg!
Csuklómat kiszabadítva megragadtam az egyik gombot ruháján és kigomboltam. Mikor végeztem az összessel, leemeltem válláról az öltözetet. Fehér bőre megcsillant a napsütésben és én ettől csak még jobban zavarba jöttem. Dadogásom szinte elkerülhetetlen volt. Ahogy lehúztam a karjairól a ruha ujját, ő megragadta az alkalmat, hogy közelebb kerüljön hozzám. A derekam köré fonta a kezeit és a mellkasára tolt. A kabát szerű dolog kiesett a kezemből és így a tenyerem is mellkasára simult.
- Igazad van...ha te nem léteznél, minden örömöm szertefoszlana.
-E-engedj...-nyögtem ki zavartan.
- Soha!
- Azt mondtam engedj!-meglöktem és ő elveszítette az egyensúlyát. Egyenesen a folyóba zuhant és én is követtem őt az egyensúly hiányában.
- Áááá!-sikoltottam fel, majd belecsobbantam a kristálytiszta vízbe.
Eszeveszettem kapkodtam levegőért. A szívem azt hittem kiugrik a helyéről. Olyan hirtelen történt minden, hogy felfogni sem volt időm bár ez most az én hibám volt. Mikor végre kicsit biztonságban éreztem magam rádöbbentem, hogy Loki még mindig nem jött fel a víz alól. Mellesleg...még valami váratlan is történt. A bőrömön valami terjedni kezdett. Sikoltások közepette próbáltam leszedni, de ez nem kívül terjedt. Hamarosan már az egész testemet ellepte ez a valami.
-Lokiiii!-sikoltottam kétségbeesetten.- Most van rád szükségem gyere már elő te agyilag károsodott! Ez nem vicces!
Hirtelen megragadott valami a lábamnál és felugrott. Sötétkék karjaiban megtartva nevetett egy jót, de amint kinyitotta vöröslő szemét a jókedve elszállt.
- Utálom az ilyen vicceidet!-meghúztam elázott haját. Ő nem válaszolt, szótlanul nézett végig rajtam aggodalmasan.- Mi baj van velem?- nyögtem ki.
Egyik kezével megérintette az arcomat, majd végighúzta a nyakamig. Arcán csodálatot vettem észre.
- Te lettél volna?- suttogta.

Sziasztok ne haragudjatok, hogy eddig kellett várnotok a részre...sokkal hamarabb kiraktam volna már, de mindig volt valami fontosabb dolgom.😅 Nyugodtan kövezzetek meg😆.
Szép napot! ☀️