"- Rendben, de hallani akarok minden kis titkodról!- én is felálltam és Loki után indultam."

Az első hely a palotakert volt amit megmutatott. Tele volt olyan virágokkal, amelyek még Mitgardon sem teremnek. Ízlésesen, szinte művészien volt minden elültetve, ahol pedig éppen nem volt már növény, ott macskakövek kanyarogtak végig. Néhol egy pad bújt elő a lila és kék virágos bokrok mögül. Messzebb két alak ült az egyiken. Thor és egy szőke, izmosabb testalkatú nő.
- Odin szerelmére ezek meg mit lébecolnak itt?!-félrehúzódó ajakkal terelt az ellenkező irányba.-Nos bogaram ma nem fogom bemutatni neked a kertet, két bosszantó tényezőnek köszönhetően.
Hátranéztem és ekkor már sétáltak is felénk.
- Ide jönnek hozzánk...
- Most mit csináljunk?!
- Én tudjam? Azt hittem te vagy a főnök!
- Nekem lenne egy bizarr ötletem, ami miatt talán figyelmen kívül hagynak minket...
-Mit találtál ki?
-Cssss!-mitatóujjával megérintette az ajkaimat.-hátrapillantott hirtelen, én is követtem tekintetének irányát. Még mindig messze voltak, de azért folyamatosan haladtak.
Hirtelen Loki karja tapadt a derekamra, ami egy gyengéd rántással a test felé invitált. Egy lélegzetvételre sem volt időm.
Ajkai mohón az enyémet tapadtak, persze gondoltam a szerpjáték adta hozzá a szenvedélyt, nem pedig a lehetetlen vágyai. Erősen szorított magához, nehogy esélyem legyen elszabadulni. Pedig eszemben sem volt elmenekülni. Sőt ahogy teltek a másodpercek, egyre jobban bele éltem magam, míg végül szomjaztam a csókjára.

Izzott a levegő és még a bőre sem hűtött le. A külvilág megszűnt létezni körülöttem. Átkaroltam a nyakán, de ő hirtelen visszarángatott a valóságba.
- Álj le egy kicsit kedvesem! -nézett a szemeimbe lihegve, orrunk összeérintkezett. Teljes dermedtségben álltam előtte. Most semmi kínos érzés, semmi kipirosodás az arcomon nem jelentkezett. Pedig ilyenkor már készíteném a lapátot, hogy végleg elássam magam.
-Loki, édes öcsém! Hát ti mit kerestek itt?-kiváncsian érdeklődött felőlünk. Lassan megfordultunk Loki pedig színlelt boldogsággal köszöntötte bátyját.
-Thor! Sif! De jó, hogy látlak titeket!- háta mögött keresztbe tette két ujját.
-Ja mi is majd kiugrunk a bőrünkből, hogy láttunk titeket smárolni.-szólalt meg a nő flegmán, majd felém fordult.
- Üdvözöllek Azgardban! Mi a neved?
Először kicsit megilletődve néztem fel a tökéletes alkatú istennőre, de aztán meggyőződtem arról, hogy nincs okom félni tehát erőt vettem magamon.
- Astrid Amoene. Örvendek a találkozásnak!
-Szintúgy. Sif vagyok. Mond csak...te teljesen józan vagy? Tudod te ki kóstolgatott az előbb?
Most hamar visszatért a zavartságom. Nem csak azért mert ezt megkérdezte, hanem azért is, mert Loki közvetlen mellettem állt. Mellesleg kissé rémisztő volt, hogy a sértések ellenére meg sem szólalt. És a csók sem volt rendben a fejemben. Egyszóval egészen zűrös volt a tudatom.
- Úgy gondolom igenis tudja kibe szeretett bele. Ez olyan felfoghatatlan, hogy próbálom odaadni valakinek a szívem?
Erre Sif nevetett, de egy áll köhögéssel elsimította a dolgot.
- Ja hogy neked van szíved! Bocs...mondhattad volna hamarabb is.
- Jaj Sif a szarkazmusod még mindig nem az igazi. Ha gyakorlod még egy keveset, talán eléred Thor szintjét...bár az egyenlő a nullával.- vigyorodott el.
-Elég legyen! Sif te meg hagyd békén őket. Loki lehet, hogy nem a szerelem istene, de tud szeretni!-felé fordult egy kis kételkedéssel.
-Mond Astrid szereted Lokit?
Bensőm már rég rávágta volna, hogy igen...de Loki számára is egyértelmű lett volna, hogy komolyan gondolom és nem csak a szerep beszél belőlem.
- Nos?-kezdett Thor türelmetlenné válni.
- Igen nagyon is!-fakadt ki belőlem és Loki kezét megragadva.
-Látod Sif? Erről beszélek.
- Figyelj Thor...engem nem ez nem zavar. Sőt örülök is neki, hogy Loki nem lesz ilyen begyepesedett. De féltem a lányt-felém fordult és úgy folytatta- féltelek ettől a baromtól Astrid.
- Még mindig itt vagyok!-tette karba a kezét a hazugság istene.- Tudod mit? Nekünk most dolgunk van, szóval ha megengeditek mi távozunk.
- Jaj kislány ugye nem fogsz lefeküdni vele?!
Belőlem ismét csak az üresség áradt, így Loki válaszolt helyettem.
- Ha úgy tartja kedve, az is szóba kerülhet! -bosszúsan hatolt át közöttük engem is magával húzva. Még mindig nem voltam rendben lelkileg. A fülem is sípolt, így a csend szörnyű mód telepedett le közénk.

Hali meghoztam az ígért részt!
És hamarosan a kedvenc részemhez érek, ami remélem nektek is tetszeni fog! Jó éjt gombóckák!❤️❤️❤️