"-Nem aludtál még eleget mellettem az elmúlt éjszakákon?
- Én a veled hállást nem tudom megunni kedvesem.-végighúzta a mutató ujját az ágy keretén."

- Akkor is külön alszunk. -erre vágott egy megkeseredett grimaszt. És az ajtó felé indult, de nem ment ki, csak megtámaszkodott az ajtófélfában.
- Szóval...tetszik a szoba?
- Igen. Nagyon szép. Főleg ez a zöld szín és a rajta végigfutó aranyozás. Olyan mintha egy fa ágait festették volna fel. Ez a legszebb benne.
-Régen ez volt az én szobám. De nekem nem adatott meg a sminkpult.-nevetett halkan.
- Lehet, hogy herceg vagy, de azért te sem kaphatsz meg mindent.- én is elmosolyodtam.
- Már átköltözötem a szomszédba, ezért nem leszek messze. Minden ki lett mosva ne aggódj, semmi nem leprás.
-Reméltem. A ruhát is most kell fel vennem?
- Igen. Nem lehetsz mindig ilyen rongyokban mellettem. Ez csak egy ideiglenes öltözék. Ne hozzhat rám szégyent, hogy a nőm ilyenekben járkál.
- Csak színjáték ne feledd!
- Tudom én életem.-elvigyorodott.- a becézés viszont megmarad a játékon kívül is. Ezek igazán hozzád illőek.
- Nagy boldogsággal töltenek el a becenevek... Hát akkor...ha megengeded...-böktem a ruha felé a fejemmel.
- Én mindent megengedek! Csak nyugodtan.-mozdulatlanul állt az ajtóban és várta, hogy elkezdjek öltözködni.
- Nem! Kérlek menj ki! KÉRLEK!
- De hát miért? Nem fogok újat látni.-vonta meg a vállát.- Meg amúgy is hiányzik az a látvány amit első találkozásunkkor kínáltál fel. -ahogy azzal a pajzán képével megbámult, hirtelen a gátlásaim is felébredtek, és az arcom paradicsom színűvé vált.
-Menj ki a szobámból!
- Ez igazából az én szobám, így azt hiszem van engedélyem az itt tartózkodáshoz. Aranyos vagy mikor ennyire felzaklatod magad miattam.
-Takarodj! Nem fogok neked itt táncikálni fehérneműben!
-Pedig nagyot csalódnék!
- Az élet fáj! De menj már ki könyörgöm! - Leültem az ágyamra és a kezembe temettem az arcomat, hogy a hidegség amit a bőröm árasztott lenyugtasson.
- De jó is lenne ha nem ismernélek!
-Hohó kislány akkor nem lenne kaland az életedben! Ha nem ismernél most itt sem lennél!
- Mármint Azgardban? Hát igen...de akkor a börtönt sem jártam volna meg.
- Na jó...de azért nézd a jó oldalát. Egy szobában vagy Azgard legsármosabb teremtésével.
- Még hogy nem vagy beképzelt.-nyögtem duzzogva.
- Jó meglatásaid vannak aranyom.
Öt percen át voltunk ugyanabban a helyzetben és mindketten csendben voltunk. Én már az idegösszeroppanás szélén álltam. Nem lehet igaz, hogy ennyire nehezére esik egyedül hagyni engem egy pillanatra is.-gondoltam magamban.
- Ami azt illeti igen. Nagyon nehezemre esik.
Nagy meglepettséggel felkaptam a fejem és kikerekedett szemekkel bámultam rá.
- Ezt meg hogyan...?-ő erre egy újabb vállvonogatást közvetített felém.
Hirtelen az ajtó kinyitódott és Thor lépett be. Meglepődve tapasztalta, hogy Loki az ajtómban van.
- Nem hagy békén!-nyöszörögtem segítséget remélve.
- Minek jöttél Thor?-bökte oda neki Loki.
- Beszélni akarok veled öcsém! De négy szem közt. - húzta össze a szemöldökét. Ez nem jót jelenthetett, de én jobban örültem annak, hogy végre át tudtam öltözni.
- Nem vagyok rád kíváncsi.- fordult újra felém.
- Hát rendben nem hagytál más választást!- megfogta a karját és erőszakosan kihúzta a folyosóra.
- Hogy mersz hozzám érni?!-hallatszódott mielőtt még becsukódott volna az ajtó. Örömtől felserkenve kaptam fel a karomra a ruhát, és besiettem az öltözőbe. Pár pillanat múlva már fel is öltöttem a szoknyát. Egy dolog viszont egyszerűen nem akart sikerülni. Volt egy zipzár hátul, ami egészen a derekamig ért, de nem bírtam felhúzni. Végül meguntam a próbálkozást és folytattam a szépítkezést a sminkpultnál.
Egy hajkefévek kifésültem a loboncomat, majd megigazítottam benne a hullámcsatot. A pulton volt pár parfümnek látszó dolog. Miért is ne fújhatnám be magam?-gondoltam magamban. Megillatoltam egyet, ami elég finom illatú volt, azt hiszem rózsa. A nyakamra és a dekoltázsomra spricceltem egy keveset, majd elővettem a szempilla spirált amit egyszerűen el sem tudtam képzelni honnan szedtek. Sőt a többit is meg lehetett találni Mitgardon. Mitgard...hát úgy látszik már kezdem megszokni ezt a nevét.
A pulton csak egy nem túl nagy kerek tükör volt, így kicsit nehezemre esett kifesteni a szempillámat. A következő lépés a rúzs volt. Hát szájfényt az ég sem látott még az asztalon. Csak erős vörös rózsaszín és fekete rúzst tudtam volna felhasználni. Maradtam a vörösnél. Ezzel is hamar végeztem. Kihúztam magam, majd a kis tükörrel újra átnéztem az arcomat. Hirtelen a derekamon egy hideg valami csúszott végig, ami folytatódott a hátamon, majd megállt. Meglepődve fordultam meg. Loki mosolya fogadott.
- A zipzár lemaradt. - mondta halkan.
Megfordultam vele szemben, ő pedig leguggolt hozzám.
- Nos miről folyt a vita?-kérdeztem kíváncsian.
- Á semmi különös.
- Azért szeretném tudni.
- Nem kell minden férfias dologról tudnod.-rárakta a kezét az enyémre.
-Mintha te olyan férfias lennél.- a másik kezemmel könnyedén lelöktem, majd incselkedve rámosolyogtam.- Szóval?
- Na rendben. Szóval Thor aggódik miattad.-lehajtotta a fejét és úgy folytatta.- Arról kérdezett, hogy nem e vagyok veled bunkó, jól bánok e veled, stb...ja és érdekelte, hogy miért vágyok oly hirtelen egy nő társaságára. Nem értem. Nem is szoktam bunkó lenni...-pillantott fel rám szórakozottan.
- A karkötőmről nem is beszéltetek?
- Nem...de ennek az az oka, hogy erről csak én meg te tudunk.
- Szóval ezt sem látta Heimdall. Te honnan tudtál a karkötőről?
- Na igen. Mondtam neked, hogy már régóta vártam rád. Szó szerint gondoltam ezt. Vártam, hogy egy halandó megkaphassa az ékszert. Amint rád került a karkötő, le lettél védve, így senki nem szerzett rólad tudomást.
- Nah végre kezdem érteni a dolgot!
- Nem olyan bonyolult, de még sokat kell tanulnod. Keveset tudsz még.
- Főleg rólad tudok keveset.
- Pontosan!- felállt és az ajtót kitárta.- Majd még mesélek magamról, most viszont be kell mutatnom neked pár helyet!
- Rendben, de hallani akarok minden kis titkodról!- én is felálltam és Loki utána indultam.

Hali! Íme a 23.rész. Astrid egyre jobban Azgardosodik, Loki viszont marad a régi azaz...majd meglátjuk😏.