2. Happy birthday Harry!

"-Bolond lány...-mosolyodott el. A ruha felvétele közben a karján meglátta az álombeli karkötőt."

Astrid:
Ahogy vettem fel az Emma által gyönyörűségesen kiválasztott ruhát, valamibe beleakadt. Pontosabban a karkötőbe, amit az éjjel álmomban kaptam attól a furcsa szerzettől. Az egy álom volt...vagy mégis a valóság? Ahogy látom, most az előbbi variáció az igaz. Hosszasan elgondolkodtam, majd a gondolataim visszatértek a jelenbe. Megpördültem néhányszor a tükörben és véleményeztem magam. Nem mondom, tényleg nem volt csúnya az a ruha. Jól illett hozzá az a titokzatos karkötő is. Én mint a karkötő kiválasztottja... Egyáltalán mire való ez? Miért én kaptam? Nem vagyok egy kicsit sem különleges.
-Astrid kész vagy már?! Mutasd magad Madonna!-kiabált az ajtó túlsó feléről Emma.
-Igen máris kimegyek!
-Azt a kurv...-akadt meg a ruha láttán.-Szenzációsan nézel ki!
-Mint egy szenzációs zsák.-indultam felvenni a kabátot és a magas talpú csizmámat.-Mi volt ez a sürgős kirohanás?
-Jajj csak a telefonom csörgöt. Nem fontos.
-Hát oké. Menjünk akkor.
Útban Harryhez, megmutatta Emma, hogy mit fogunk ajándékozni.(Ő mindig gondol az ilyen dolgokra, velem ellentétben.) A kis csomagban bor, kávé és egy kis csokoládé volt található.
-Szerinted jó lesz neki?-kérdezte aggódva.
-Ne törd ezen a fejed! Ahogy Harryt ismerem, el sem fogja fogadni, ha pedig igen, csak illemből.
-Igazad van.Szerinted még otthon van?
-Ajánlom, hogy otthon legyen, mert akkor hiába vettem fel ezt a göncöt.-erre kuncogni kezdett. Közben oda értünk a házhoz. Mivel Emmának volt kulcsa a lakáshoz, könnyedén meg tudtuk lepni barátunkat e jeles napon.
-Boldog születésnapot Harry!-kiáltottuk már a lakás ajtajából.
-Oh köszönöm!-kukkantott ki a konyhából, majd megölelt minket.-Jaj csajok nem kellett volna.
-Dehogynem! Megérdemled.
-És ilyen barátokat megérdemlek?-rámpillantott hosszan, valami furcsa melegséggel a tekintetében. Levettük a kabátot és leültünk a nappaliba beszélgetni.
-Nagyon jól nézel ki ma Astrid...-újra felfigyelt rám azzal a pillantással.-Jah khm...khm...te is szépen felöltöztél Emma.
-Köszönöm?-nevette el magát barátnőm.-Örülünk, hogy nem mentél még el dolgozni. Nagyon aggódtunk, hogy már elindultál és nem tudunk felköszönteni.
-Ma nem megyek be. Az ilyen alkalmakkor nem szokásom dolgozni.
-Jó tudni. Majd legközelebb akkor nem fogunk ennyire sietni.
Egyszercsak Emma telefonja megcsörrent.
-Ne haragudjatok fel kell vennem.
-Semmi baj.
-Haló? Oh...már? Nem annyira nincs, bár....rendben. Aha, mindegy megoldom. Számíthatsz rám! Megyek máris!-lerakta.-Ne haragudjatok el kell mennem. Munka ügyben hívtak.
-Menj csak nyugodtan!-válaszoltunk egyszerre Harryvel.
-Köszönöm a megértést!-felvette a kabátját és az ajtó felé sietett.
-Sziasztok!
-Szia!
-Heló!
Amint Emma elment, Harry ez után is csak engem bámúlt szótlanul. Kezdetem már zavarba esni ettől, úgy hogy megtörtem ezt a számomra kínos csendet.
-Lehet, hogy nekem is mennem kéne...
-Ne! Maradj még!-megfogta a csuklómat és maga mellé húzott.-Maradj velem még egy kicsit.
-Maradjak? Miért mit szeretnél csinálni, hamár te vagy az ünnepelt?
-Hm...-a hangszórók felé indult, és betett egy lassú számot.
-Szabad egy táncra?-mélyen belefúrta a tekintetét az enyémbe és kezét felém emelte.
-Nem is tudom Harry...nekem munkába kell még ma mennem.
-A főnök úgyis megérti a helyzetet. Na...gyere hercegnő!-mosolyodott el.
- Na jó...de csak a szülinapod miatt!
-Persze!-megfogtam a kezét ő pedig felhúzott, mire én elvesztettem az egyensúlyom és a lendület Harry mellkasára fektetett.
-Jajj ne haragudj!
-Nem történt semmi!-Segített felegyenesedni és lágyan rátatte a kezeit a derekamra.
-Ugye hogy nem is olyan szörnyű! Boldog vagyok, hogy itt vagy.
-Jó hogy itt lehetek.
-Astrid...-hirtelen zavarba jött.
-Igen?
-Mondanom kell valamit...

Hali! Azt hiszem megpróbálok minden nap egy új résszel előállni.(aki már olvasta, annak nem új cucc) Kedves barátnőm is besegít átírni ezt a kicsi "gányt"ezért nagyon hálás vagyok neki. Remélem hamar eljutok a nemtom hány részhez, ahol abba maradt. Emberek😭😭😭már ott voltak Asgardban! Ki az az idióta, aki pont akkor törli le(vagy mit tom én mit csinált vele) ezt a szerencsétlen könyvet? Na de no depi!! 😂😂Legyen szép napotok! ❤️❤️❤️💚💚💚

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top