"Ahogy ellenkezett, elborult a szék és hátraesett velem egyetemben. Ott újra ő kezdett el nevettetni, mikor egyszercsak valaki benyitott a bejárati ajtón."

- Jó napot! Ide rendelték a...-szólt egy féri kissé kínos arckifejezéssel, mivel nem értette mi történik itt. A kezében lévő pizzás doboz alapján, pizzafutár lehetett. Loki végre lemászott rólam amint meglátta a pasast. Gondosan végigmérte. Ha nem nézek rá azzal a " nyugalom nem ellenség" fejjel, akkor szegény csávó már nem élne.
- Jó napot... Öm...ez csak egy félreértés lehet kérem. Mi nem rendeltünk pizzát.
- Ez a...King Street 12?
- Igen.
- Ön Emma Cold?-erre a kérdésre minden világossá vált. Biztos Emma rendelte. Oh te jó Isten! Vajon mikor jöhet az én drága barátnőm?!
-Igen...
- Akkor bizony nem tévesztettem házszámot hölgyem. Biztos vagyok benne, hogy ide rendelték.
- Hát rendben...-nyúltam a pénztárcámért és kifizettem a kaját. Elment a férfi.
-Emma Cold? -nézett rám Loki értetlenkedve.
-A barátnőm. Azt hiszem előre megrendelte, hogy aztán legyen mit megzabálni. Kimentem a konyhába, hogy letegyem az illatokkal teli ételt. Loki elejinte furcsán nézett a kerek tésztára, de amint megcsapta az orrát az illat, rögtön folyni kezdett a nyála.
- Mi ez a szag?
- Szag???!! A világ legfenségesebb ételének illata van már ne is haragudj.
- És mi is ez tulajdonképpen?
-Pizza.
- Pizza?-vetett rám egy kérdő pillantást.
- Igen. De még nem ehetsz belőle. Attól függetlenül, hogy én fizettem ki, Emma rendelte. Nem fogunk köcsögösködni, nem esszük meg előle. Majd ha ideér akkor ehetünk mi is.
- Mit kell itt ennyire udvariaskodni? Toljuk be aztán nem is fog róla tudni. Azt mondjuk majd, hogy nem hozták meg.
- Toljuk be?!-nevettem fel egy nagyot.-Mégis hol tanultál meg így beszélni?- ő erre csak egy mosolyt villantott.
- Nos...hol is tartottunk angyalom? Oh megvan! -elkezdett lassan közeledni, majd egy hirtelen mozdulattal megpördített és már a karjaiban voltam. Mélyen rám nézett, pajzánul mosolyogva hablatyolt valamit talán franciául.
-Tu ne veux pas botter Astrid?
- Mi tunevepas?
- Ez igent jelent?-nevette el magát jóízűen.
-Mi?! Azt sem tudom mit jelent.
Annyit tudok, hogy velem kapcsolatos.
- Csak annyit jelent, hogy... -habozott egy kicsit. -agréable ou doux. Je veux te sentir. -és közelebb húzott, úgy hogy már érintkezett az orrunk.
- Te jó ég... Engedj el inkább oké?-a kezemmel eltoltam az arcát és kibújtam a karjai alól.
Na gyere elmegyünk gyorsan neked ruhákat venni mielőtt még Emma megjönne.
...
A közelben volt egy ingstúdió ami pont megfelelő volt erre a célra. Loki szerintem inkább azt az öltönyös fazont szereti, nem a gördeszka vagy bikinis csaj mintás rövidujjúkat. Bár most gondoljunk bele, hogy nézne ki olyan ruhában! A boltban egy 50 év körüli nő köszöntött minket.
- Jó napot! Mit szeretnének?
-Szeretnénk pár inget és kosztümöt vásárolni.
Rendben. És... a férjének lesz?
-Ő nem a...-néztem Lokira egy kevés undorral.
-Még csak jegyesek vagyunk. - javított ki a félreértés elkerülése érdekében.
- Értem. Rendben megyek és hozok mintákat. -beszaladt a raktárba.
- Jegyben járunk?! Ez most komoly?
- Én csak improvizáltam. Miért jobb lett volna ha azt mondom, hogy a szolgálólány vagy a palotámban.
-Loki... itt New Yorkban nincs ilyen. -fogtam a fejem. Na jó most nincs kedvem folytatni ezt a beszélgetést. -válasz nélkül elkezdett nézelődni a boltban. Visszajött a nő és kiválasztottunk pár inget Loki számára. A vásárlás után elmendtünk sétálni egy kicsit. Az utcán egyre több ember figyelt fel Lokira. Riadt, vagy éppen lenéző pillantást vetett rá minden ember. A gyerekek elszaladtak anyjukhoz, és néhányan legszívesebben leköpték volna. Loki csak kárörvendő mosolyt virított. Élvezte ahogy megriadnak a látványtól az emberek.

(Ne ilyen ruhában képzeljétek el)

- Mi folyik itt?
- Á...csak biztos jó a kisugárzásom a Mitgardiaknál.
-Képzelem mennyire jó lehet.
A parkban leültünk egy csendesebb résznél.

Loki szemszöge:
Az utcán volt egy csomó idióta Mitgardi. Mindegyik ment valahova mint az ökör, maguk sem tudva hova. A város egyik részén volt egy erdős rész ahol zöld növények virítottak mindenhol. A betondzsungel után jól esett végre növények között is üldögélni. Itt azért jóval kevesebb halandó húzta az igát, mint a sok ronda épület közt.
A halandó nő élvezte a kilátást és a gyenge szelet. A fekete hajszálait meglebegtette a szellő. A szemei olyan kékek voltak mint a Tesseract jeges fénye. Nem mondom halandó létére igen szép lány. És egészen meg is kedveltem.
- Na jó Loki elegem van. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az emberek legszívesebben leköpnének téged oszt te meg jókedvűen mosolyogsz ezen. Mit csináltál te? Tudom hogy van valami amit nem mondtál el nekem.