Író:
A nap már rég nem látszódott New York magas épületeitől, mikor Astrid hazafelé készülődött a munkából. Fáradtan gyűjtötte össze a fontos papírokat egy mappába mielőtt még elindult volna.
-Viszlát Harry!-köszönt vissza gyorsan munkatársának.
-Szia Astrid! Holnap majd még beszélünk ugye?-barátságosan szólalt meg egy férfi az egyik asztalnál ülve.
-Igen persze. Barátokkal mindig szívesen csevegek!-ment ki már egészen sietősen a kis irodából.
Az utcán megvillantak a fények. Tél volt, méghozzá nagyon is hideg tél. A jéghideg pelyhektől szinte beleremegett az ember egész lénye. De ő nem volt az a fajta. Jó érzés töltötte el akárhányszor vérfagyasztó hideg köszöntött a városra. Szeretett fázni, mivel ő mindig attól volt igazán friss. Hazafelé menet hosszasan bámult az égre, nézve a hópelyhek és a fények táncát. Egyszercsak megállt egy vaskapu előtt és a kulcsrengetegből kiválasztotta a megfelelő kulcsot. A lakásában fáradtan lefeküdt a kanapéra és gondolkodott. Nem volt se éhes, se szomjas, a mosakodáshoz sem volt már kedve. Szemei egy idő után a sok munkától végleg elfáradtak és lecsukódtak.

***

Álmában, lassú léptekkel a saját erkélye felé sétált. Valami furcsa gondolat egyre csak azt sugallta, arra kell mennie, hisz van ott valami megigéző...valami csodás dolog. Minden fényes volt és halk. Kilépett a korláthoz, majd körbenézett. Nem New Yorkot látta, hanem egészen mást. Nem város, hanem mintha egy egész ország lett volna a helyén. Ennél szebb helyet soha nem látott még. Nem tudta hogy hol van és mi a hely neve, de belül érezte, hogy ismeri ezt a világot. A gyönyörtől könny csordult le az arcán. Egy halk beszéd törte meg a csendet.
-Gyönyörű nem igaz?-Astrid nem látott senkit a közelben, csak a suttogást hallotta.
-Igen... káprázatos!-törölte le a cseppet. Miért hívtál ide? Ki vagy és miért nem látlak?
-Túl sok a kérdés, ám nekem kevés az időm. Nem számít ki vagyok lányom. Most a lényeg az, amit adni akarok neked.- Astrid karján egy fénycsóva jelent meg, majd a kis csóvából egy tömör arany karkötő, amit egy tucat apró kő ékesített.
-Nagyon vigyázz rá! Ez nagyon különleges darab, és nem csak az arany és a többi drágakő okán. Van benned valami, amit ha egyesítesz az ékszerrel, óriási erővel ruház fel téged. Hidd el gyermekem, az életed hamar megváltozik.
-Ezt hogy érted?! Ez egy álom nem a valóság! Hamarosan fel ébredek és minden elfelejtődik.
-Álom...vagy valóság...ez egy érdekes kérdés nem gondolod? Rá fogsz jönni hamar a válaszra. Vigyázz magadra!
Lehet, hogy egyszer még nagy dolgokra leszel hívatott. Viszlát Astrid!
-Neee! Várj még kérlek! Nem értek semmit! Miért én lennék a megfelelő ember, erre a célra?! Miért én vagyok a karkötő kiválasztottja?
Minden elsötétült. Emma hangját kezdte hallani.
- Ébresztő lustaság! Le fogunk maradni!-rázta fel Astridot.
-Mi? Honnan? Hány óra van? Elmúlt nyolc óra és azt mondtad te is jössz köszönteni Harryt a születésnapján.
-Basszus ma van?
-Igen még jó hogy emlékszel...Na pattant és menj öltözni, mert még elindul a munkába.
-Oké oké...-szaladt a fürdőszobába. Lefürdőtt tett fel egy kis sminket. Törölközőben átszaladt a hálóba felöltözni.
-Felöltöztél már?-dörömbölt az ajtón.
-Gyere be! Nem vagyok felöltözve, csak a fehérnemű van rajtam.
-Óóó! Majd én megmondom mit vegyél fel!-berontott az ajtón. A szekrényből mindent kiszedett és rádobott az ágyra. A sok ruha közül kiszedte a legkivágottabb ruhát és belenyomta Astrid kezébe.-Ezt vedd fel bogárka!
-Dehogy veszem! Harryhez megyünk, nem egy prosti buliba.
-Kus és öltözz! Biztos nagyon dögös vagy benne! Harry kedvéért na...
-Uram isten! Kezdek félni tőled!-kezdte felvenni a ruhát. Egy pillanat múlva Emma kiszaladt a szobából.
-Bolond lány...-mosolyodott el. A ruha felvétele közben a karján meglátta az álombeli karkötőt.

Ehehehe...2. rész!😈 És egy kis kép a csodáról.🤤😍
Jó szórakozást a részhez remélem tetszik! Imádlak titeket! Sok puszit!❤️❤️❤️❤️❤️💚💚💚💚