- Istenem Scorpius, olyan béna vagy, hogy szégyen rád nézni!- nevetett Lotte.- Legközelebb biztos nem megyek veled sehová!
- Életemben most állok másodjára jégen! Ahhoz képest őstehetség vagyok!- húzta fel orrát a fiú.
Lotte és Scorpius épp egy mugli korcsolyapályán töltötték idejüket. Elméletileg négyen mentek volna de Albus csúnyán megfázott és sikeresen megfertőzte Rose-t is így, ők ketten visszamondták a programot. - Állj már fel és menjünk még pár kört… jó rajtad röhögni!
- Én felállnék… csakhogy nem érzem a lábam…- mutatott rá a tényekre Scorpius.
- Hogy-hogy nem érzed a lábad?- ráncolta szemöldökét a lány.- Eltört?
- Nem t’om… valószínű… csinálj valamit!
- Mégis mit? És miért én csináljak valamit??
- Mert nekem eltört a lábam!
- Jó-jó… Felhívom anyukád! Gyorshívás listán van…
- Hogy mi?- a fiú amolyan „ismételd meg ezt még egyszer, tagadó mondatban!” arcal meredt a lányra.- Honnan van meg neked anyám telefonszáma?
- Jófej.- vonta meg a vállát Lotte majd Scorpius további kérdezősködését megelőzve bele is szólt a telefonba: - Szia, Astoria!... Figyelj… Történt egy kis baleset… Nem nincs nagy baja… Valószínűleg eltört a lába… Nem, nem fáj neki nagyon. Nem érzi a lábát… Érte tudnátok jönni kocsival? Lehet, hogy el kéne vinni a Mungóba… Aha… Oké... Jó… Köszi… Szia!
- Mióta vagy te tegező viszonyba anyámmal?- csattant fel a fiú, továbbra is a jégen ülve. Persze az egész telefonbeszélgetést végigfintorogta.
- Ne ez legyen most a legnagyobb gondod!... Na, gyere te „őstehetség”! Anyádék jönnek érted kocsival, de előbb el kéne jutnod a stabil talajig!- jegyezte meg a lány, utalva rá, hogy a fiúnak sikerült pont a pálya közepén eltaknyolnia.
- Szépséges, Lottém… megtennél egy szívességet és mondjuk, felsegítenél!?- vigyorgott egy cseppet ingerülten Scorpius. Na, az aztán egy érdekes szituáció volt. Körülbelül abban a pillanatban, hogy a lány felsegítette, el is estek mindketten.
- Cseszd meg, Scorpius!- kiáltott fel a lány, bal kezével jobb csuklóját markolva.
- Mi van, eltörted?- vigyorgott a fiú.
- Nem, nem törtem el! Látod, mozog?!- jelentette ki dacosan a lány, és bemutató jelleggel megforgatta csuklóját. Abban a pillanatban éles fájdalom hasított a fél alkarjába. Elfintorodott.- Látod?... Mozog… Semmi baja…- nyögte ki.
- Aha. Látom.- forgatta szemét a fiú. Ezek után azért sikerült eljutniuk a pálya széléig ahol Draco és Astoria Malfoy már vártak rájuk. Miközben Mr Malfoy besegítette fiát a kocsiba, Astoria, Lotte felé fordult.
Te jól vagy Lottikám?
- Persze Astoria néni!- mosolygott a lány, de háta mögött fájó karját markolászta. Kezdett bedagadni.
- A nagy francokat!- szólt oda Scorpius a kocsi lehúzott ablakán át.- Eltört a keze!
- Nem tört el a kezem! Én nem vagyok olyan szerencsétlen, mint te!- vágott vissza Lotte, és szavait egy dühös kézmozdulattal is megtoldotta. Amit talán nem kellett volna.- Au…
- Nézd meg a kezét anyu! Innen látom, hogy be van dagadva!- szájaskodott tovább a fiú. Ezek után persze Astoria is sikeresen megállapította, hogy Lotte bizony eltörte a kezét. Így a lány kénytelen volt helyet foglalni a kocsiban Scorpius mellett, mivel annak anyja ragaszkodott hozzá, hogy őt is elvigyék a korházba. A kocsiban felhívták Karent, hogy szóljanak a történtekről.
- Mi? Ne csináld már, Karrey! Tök égő csak úgy beállítani! Na, jó. Rendben!- tette le Astoria.- Nagyon úgy fest, hogy ma az Odúban fogunk ebédelni. Ennek hallatán Draco Malfoy tövig nyomta a féket.
- Hogy hol?
- Szívem! Ezt ne a gyerekek ellőtt! A férfi füstölgött még magában egy darabig. A Szent Mungóban hivatalosan is megállapították, hogy Lotte keze, csak úgy, mint Scorpius lába, eltört. Az egész nap megkoronázása az volt, mikor a gyógyítóinas közölte, mivel az ügyeletes gyógyító szabadságon van, ő csak mugli módszerrel intézkedhet. Aztán, majd ha a doktor úr visszajön varázslattal is elintézik a dolgot. Arra kérdésre, hogy ez mégis mikor fog bekövetkezni a gyógyítóinas azt a frappáns választ adta, hogy „Fogalmam sincs. Nem az én dolgom! Majd értesítjük önöket!” Így történt, hogy mindkét gyerek kapott egy-egy hófehér gipszet.
- Nem hiszem el, hogy hetekig ezzel kell mászkálnom!- mérgelődött Lotte mikor már ismét a kocsiban ültek és az Odú felé tartottak.
- Nem hiszem el, hogy együtt kell ebédelnem Weasley-vel!- morgott Draco.
- Ne már Draco bácsi! Örülj neki hogy csak egyszeri alkalom! Én minden héten Ron bácsival ebédelek. Van, amikor egy héten kétszer is!- szólt előre a lány.
- Én azt nem hiszem el, hogy veled kell ebédelnem!- jegyezte meg Scorpius.
- Menj a fenébe!- vágta rá Lotte.- Bokán rúgjalak?
– Nem kösz… Ezek után megérkeztek az Odú-hoz.