Mióta összevesztünk három hét telt el. Változott azóta valami?  Nos,.. hát.. igen... csak nem arra amerre kellett volna.

-Laufeyson!!!! Hogy a tüzes ménkű vigyen el a jégóriás testeddel együtt te szemét láda!!!!!!- ordítottam mikor a fürdőből kilépve ő állt ott jégóriásként és kaptam egy kisebb szívinfarktust. 

-Hogy merészeled te mihaszna halandó! Még egy ilyen és..
-Most hogy megint lehalandózol emlékeztetnélek, hogy te is az vagy. Simán megtudnálak ölni csak kurvára félek Thortól!!  

-Jah persze halandó mi? Csak +,- 5000 év. Tényleg! Amúgy meg egy ilyen kis nyamvadt féreg mint te hogy akarna engem megölni? Azt elmondanád kérlek?!- szavai annyi gúnytól csöpögött, hogy elképzeltem Lokit egy gúny= genny labdának aki ide oda fröccsint magából... Mostanában nem sokat aludtam.. meglátszik.

-Áááá semmmiiiiiiii. Mondjuk van itt egy két ember akiktől félsz és legszívesebben megölnének. Bár azt tudtam hogy hülye vagy de hogy ennyire, hogy nem emlékszel kik állítottak meg amikor le akartad igázni New Yorkot... Így teljes tanúbizonyságot nyert az hogy te csak szeretnéd magad legyőzhetetlennek hinni és Asgard u...

-Te mocsok most megfojtalak- felém lendült és a következő pillanatban a falnak csapódott. Erőmmel a falhoz vágtam csak hogy a mozdulat közben leesett a törülköző. Kicsit sikkantva felhúztam és a szobámba futottam. Vörös képpel csuktam be magam után az ajtót és csúsztam le a földre. Pár percig nyugtattam magam, hogy úgy se látott semmit mert akkor csapódott épp falnak mikor leesett a törölközőm. Kopogtattak és megsem várták hogy kiszóljak már beszélt is az illető. 

-Smaragd baj van? Mintha sikítottál volna az előbb!- hallottam Steve hangját az ajtón túl.
-Pillanat csak felöltözöm és mesélek.- sóhajtottam és gyorsan magamra kaptam pár göncöt majd ajtót nyitottam.- Gyere.- belépett majd végig nézett rajtam.

-Miért vizes a hajad? Lokinak is köze van hozzá?
-Hát.. az úgy vooooolt...Hogy ez akkor kezdődött amikor láttad hogy az a gerinctelen .... nos igen ő lesöpörte a tányérját az asztalról.
-De hát az.. három hete volt- képedt el.

-Igen. Onnantól teljesen megváltozott és ott szekál cikiz és sérteget ahol csak tud monst meg megpróbált megfolytani..

-Az volt az a sikítás? Megölöm- pattant fel az ágyamról.
-Nyugalom... nem vagyis.. na. Én az erőmmel a falhoz vágtam és abban a pillanatban leesett rólam a törülköző.  Sikítottam majd befutottam ide.- hát gyerekek én még nem láttam így nevetni Steve Rogerset.

-Tényleg! Nagyon jó érzés az hogy nevetsz a nyomoromon.
-Bocsáss meg de ez... hjajj. Inkább mesélj mi volt ebben a három hétben?
-Mennyi időd van?
-Az összes.
-Akkor jó.

***3 héttel ezelőtt azon a napon mikor eltörte a tányért***

Megrendülve állt és nézett rám szavaim hallatára. Nem mondom szórakoztató látvány volt.
-Bármit teszel, csinálsz, gondolsz én leszek a nagyobb és felsőbb rendű és te azt csinálod amit mondok.- sziszegte a képembe.

-Hogyne. Bocsánat Mr. Felsőbbrendű ígérem nem leszek fogságának útjában. Mivel most én vagyok a fogva tartód azt csinálod amit ÉN mondok különben mehetsz vissza Asgardba abba a csinos kis tömlöcbe amit még Thor TESTVÉRED választott neked.- kezdett nagyon elegem lenni belőle. Az idegességtől már gombóc volt a torkomban.

-Steve! Kérlek tudnál segíteni?- pár perc múlva előjött és értetlenül nézett ránk.

-Van pár dolgom tudnál rá figyelni? Ha baj van kiálts!- kiabáltam még vissza a lépcsőről és a szobámba mentem. Feldúltam dobtam magam az ágyra és bedugtam a fülhallgatóm és zene hallgatás közben elaludtam. (Tankcsapda : Köpök rátok. Ki ismeri?)

***Vissza a jelenbe***

-Hmmm. Akkor este bementem téged megnézni így betakartalak és eltettem a fülhallgatód. 
-Akkor megoldódott az a rejtély hogy került a fülemből a kis szekrényre.- mosolyogtam.- az egész hét csendben telt.- mondtam.
-Hogy érted azt hogy csendben?

-Onnantól egész héten kerültük egymást és csak akkor találkoztunk ha ettünk vagy hívtatok minket vagy a fürdőnél össze találkoztunk, de akkor is sértegettük egymást.
-Azon a héten mentünk vissza arra a bolygóra ahová ti nem jöhettetek.- gondolkodott el.

-Igen. Különben Thanos biztos "ránk hajtott" volna. Akkor pedig kezdődött volna majdnem hogy elölről a ki mentsen meg kit kérdés.
-Igaz. Akkor? Mi volt a második héten?

-Akkor volt ugye az a kis veszekedés apám meg Tony közt. Pont emiatt, hogy apu nem akarta hogy tovább vigyázzak arra az izére. Azt akarta hogy végre haza mehessek. Látta hogy nem jövünk ki Lokival.- szinte annyi gyűlölettel sikerült kimondani a nevét hogy egy pillanatra megijedtem magamtól.

-Szóval akkor az volt az a hét amikor Thor elvitte őt 6 napra mert mindenkinek neki esett az a hülye. Mintha dühös lett volna. Aztán...

***1 héttel ezelőtt***

Reggel arra keltem hogy puffanok és fáj. Mint rájöttem a nappali kanapéján aludtam és Loki vissza tért és lelökött. Miután leestem leült én meg fájó tagokkal feltápászkodtam és felmentem a szobámba. Rendbe raktam magam meg  fürödtem egyet és lementem reggelit csinálni.

Gondoltam itt az idő a békülésre és Thort megkértem mielőtt elmentek, hogy hozzon " isteni étket". Hozott is és feltálaltam. Loki hatalmas szemeket meresztett rám de én csak csendben ettem valamennyit ami mennyiség kb. az ököl méretemmel volt egyenlő és  neki álltam sütit sütni mert aznap volt Natasha szülinapja.

-Szia kicsim.- puszilta meg a fejem apa és ránézett a telefonomra amin a recept volt látható.

-Figyelj.- rámnézett miközben el vett egy almát és bele harapott.- Natot vigyétek el Banerrel valahova. Addigra talán kész lesz.- bólintott és már ment is le Brucehoz elmesélni az örömhírt hogy szerelmével töltheti a napot. Olyan aranyosak együtt. Szóval elkezdtem a sütit de amint nem figyeltem Loki valamit tönkre tett. Első áldozata a keverő gép volt. A másik a tál amibe már a félkész tészta volt. Aztán a krémet tette tönkre végül a sütőt piszkálta épp amikor rácsuktam a kezére az ajtaját. 

  Elhordott mindennek de legalább aznap már nem zavart senkit. Másnap arra ébredtem hogy vizet locsolnak az arcomba.
-

Hogy olvasztanának fel mint a Kapitányt te, normálatlan, abnormális, hülye, mocsko... oh.. Bocsi Steve. Azt hittem megint ő az.
-Ki?

-Hagyjuk. De ezt az ébresztést még viszonzom.- vigyorogtam a képébe majd a kezébe lévő kancsóból a vizet rá öntöttem. Puffogva ment ki én meg jókedvűen álltam neki takarítani. Az egész takarítosdiból az lett hogy romokat is adtam hozzá a meg lévő kuplerájhoz, mivel Lokival rendes csatát is vívtunk egymással nem csak szavakkal dobálóztunk.Olyan este jöttek rá a többiek hogy nem akció filmet nézek max. hangerővel és nem a szobámat rendezem át vagy labdázok valahol. (Szoktam néha röplabdázni.)

   Szóval mikor ezt észre vették azonnal szét választottak minket. Mindketten lihegtünk és alig álltunk a lábunkon a több órán át tartó harctól és varázslástól. 

Másnap olyan izomlázzal keltem hogy majdnem sikítottam de letudtam öt fájdalom csillapítóval meg egy érzéstelenítővel. Ezután lementem Stevehez és bekötöttem óvatosan a szemét majd elkezdtem csikizni.

Úgy ült fel mintha nem is aludt volna de álmos/kétségbe esett hangja mást sugallt. Miután lefejtette magáról a kendőt és rájött hogy én lehettem már az ajtóban voltam de ő vissza húzott. Be az ágyba majd legalább hat órán keresztül csikizett. Mint később kiderült csak öt perc volt.

A nap nagy részét a tömbiekkel töltöttem Lokival meg csak este találkoztam és akkor is egymásnak ugrottunk amint nem láttak minket a többiek. Persze amint észlelték hogy mindketten eltűntünk és túl nagy a csend azonnal megkerestek minket és szétválasztottak minket.

Harmadnapra elmúlt az izomláz és Fury azt mondta a többieknek hogy húzzák meg magukat egy időre és békítsenek ki minket. Mindezt úgy közölte hogy mi ketten Lokival is jelen voltunk így egyszerre tudtunk megindulni a fekete férfi felé így a többiek először nem is tudták melyikünket fogják le előbb. Ekkor kezdődtek meg azok az órák hogy leultek velünk beszélget hogy miért vagyunk mostanában ilyen rosszban.

Én meg sem szólaltam Loki pedig azt ecsetelte hogy mekkora tapló vagyok mert nem tisztelem mint istent és herceget meg hasonlók. Mire észbe kaptam apám neki esett az fekete istenségnek aki viszonozta eme kedves közeledést. Thor lefogta öccsét én pedig aput próbáltam nyugtatni majd Tony és Steve is segítettek. Loki egy tört dobott apu felé amit elkaptam a pengéjénél és  azonnal úgy elkezdtem oltogatni hogy még a többiek is elsápadtak. 

A negyedik nap csönd volt mert Thor maradt Lokival beszélgetni és engem meg elvittek lazulni. Voltunk moziban és strandon is. Nattal mentünk fodrászhoz meg vásárolgatni egy két dolgot.

Az ötödik nap Fury az irodájába hivatott minket kettőnket Lokival és kérte mondjuk el, hogy miért vesztünk össze.
-

Én mindig is ilyen voltam. Nem tehetek róla hogy egy ilyen NAIV KISLÁNYRA lettem bízva.

-Én pedig nem gondoltam volna hogy ilyen naiv kislányként találkozhatok egy olyan emberrel aki megkeseríti az életem ott ahol tudja és minden este álomba sírom magam. De! Én nem vagyok naiv kislány és tudtam hogy nehéz lesz és mire vállalkoztam. Utoljára pedig akkor sírtam amikor Clint majdnem meghalt.- ezzel felálltam és haza mentem ahol a kicsik a nyakamba ugrottak és a pót anyám könnyes szemmel fogadott mert hiányoztam nekik.

A hatodik napon vissza mentem a Toronyban és leordítottam Loki fejét majd egész nap úgy viselkedtem mint egy fúria. Loki többször próbálkozott de ő járt rosszul és végül ő is visszavonulót fújt amíg el nem ült a vihar. A vicces az volt hogy még én is éreztem hogy valami  nincs rendben. Este hánytam is és gyorsan vettem egy terhességi tesztet ami negatív volt  majd másnap reggel újra megcsináltam és akkor is negatívot mutatott.

   Az utolsó nap azaz tegnap lenyugodtam valamennyire így már nem ordítottam mindenkivel mint a sakál és bocsánatot is kértem amit mosolyogva hallgattak. Gondolom el tudták képzelni milyen lehet nekem. Szinte vihar előtti csend volt a Toronyban és a nappaliban ült mindenki kivéve a duónk. A saját szobáinkban voltunk én rajzoltam ő meg ki tudja mit művelt.

   A többiek azt hitték megint valahol egymást marjuk. A délután elhozta a várt vihart mert össze találkoztunk és órákon át egymást ordítottuk túl és vágtunk egymáshoz bántó szavakat. Már meg sem próbáltak minket szét választani. Este fele volt mikor berekedtem és elvonultam ő meg jött utánam mint valami kutya.

  -Hagyj nem vagyok kíváncsi rád.- mondta nekem.
-

Mi van? Te jössz utánam mint egy kiskutya!!!- akadtam ki majd megingattam a fejem és elmentem lefeküdni.

***Vissza a jelenbe***

-Jah. Szóval ez volt az elmúlt három hétben.
-

Kegyetlen az élet, de mi is azok vagyunk.- Idézte mosolyogva egyik kedvenc idézetem. Most hogy három hét után végre valakinek elmondhattam ezt jól esett. Egyes dolgokról nem jó sokáig hallgatni mert csak jobban fog fájni.- Na gyere. Menjünk reggelizni. Kivételesen mindenki itt van és együtt tudunk enni.

   Lementünk de azonnal szemet szúrt hogy ő nincs itt.
-

Hol van a hercegem?- kérdeztem erre mindenki Thorra nézett hogy miről maradtak le.- Nem a szőke hanem a fekete. Most mivel húzta ki magát nálad Thoretto? Olyan gyengéden bánsz vele.- a szobája felé vettem az irányt és hatalmas elhatározással nyitottam be. 

Az ágyán feködt és egy kis labdát dobálgatott. "Na jó. Ez most mi? Komolyan ezt szokta csinálni? Hát ez beteg!"

-Nos? A herceg nem óhajtana enni? Vagy inkább éhen döglik mint hogy  a szemembe nézzen?- tettem csípőre a kezem. Rájöttem hogy ideje taktikát váltani. Talán egy kis hangulat változás össze zavarja. Vaaaagy...

-Hmm.. Attól függ mi van ma a terítéken. -mért végig. Szóval maradunk a " Vaaaagy belemegy a játékba" mondat résznél.
-

Képzeld megtudod amint feljössz a konyhába vaagy...

-Vaagy?- nézett rám csillogó szemmel mire csettintettem és a fejére esett egy könyv.- Hé!- nevetve kifutott mire ő utánam és lifttel felmentem.Ám mire kinyilt az ajtó ő már ott volt. Belépett majd becsukta az ajtót. 

-Enni hívtalak. Jelen pillanatban pedig lefele tartunk.- néztem szemeibe. Közbe láttam amint az igazi Loki mögém lép.- Ügyes de nem eléggé.- megfordultam és vigyorogva nézet rám.

-Észre vetted. Ügyes kislány.
-

Most vizsgáztatsz?
-Már mióta!
-Ennek örülök. Legalább nem vagy egyedül.- kacsintottam.
-Viszont. - nézett körül játékosan.- Mit keres erre felé egy kislány? Olyan veszélyes helyeken mint ez is?
-A hercegem keresem. Meg találtam?

-Ha a hercegnek látszó sárkányt keresi mindenképp.- eközben egyre közelebb jött én meg hátráltam. A hátam a falnak vetettem de ő közeledett.
-

Sebaj. A rossz fiúkat úgyis jobban szeretem.- mosolyogtam mire a falhoz nyomott.
-Csak nehogy összetörjön majd téged. Királylány.

-Addig fog élni.-mondtam és közben észre sem vettük de már suttogtunk.
-

Akkor? HA rossz fiú vagyok lophatok is. Nem?

-Mégis mit szeretnél ellopni a jogaron kívül most, merthogy arra az emeletre tartunk.- óvatosan mögé néztem és láttam hogy a liftet meghekkelték és vissza indul fölfele. Tony Stark. Imádlak. 

-Hmm.. Mondjuk ő felségét és tőle egy...- közelebb hajolt mire elvigyorodtam. Értetlenül nézett rám mikor meghallotta nyitódni az ajtót. Ám nem várt látvány fogadta. Az üres folyosó helyett a nappaliban voltunk és érdeklődve néztek minket.

-Nyugi nem volt semmi csak eltereltem a figyelmét Tonyról.- páran kétkedve valaki büszkén és valaki csak nézett hogy mi van.

-Mi?- kezdte Loki.
-

Direkt Smard ujjlenyomatát használtunk mert erős és agyafúrt lány. Magától és harc nélkül nem engedte volna el a jogart.-felprüszköltem. 

-Kapitány! Ez olyan jó volt mint Nat gyümi tortája. (Isteni gyümölcs tortákat tud sütni. Még a mester szakácsot is megnyerné.)- Steve legfeljebb makacs vagyok és szemét mert mindig mást csinálok amit az emberek- itt Lokira néztem- vagy istenek szeretnének. Minél jobban akarják a végén saját csapdájukba esnek. Úgy mint most a mi fekete hercegünk.- vigyorogtam rá pimaszul. Erre a válasz csak egy felhúzott orr és egy " chö" volt.

   -Amúgy mit beszéltetek mert csak sistergés meg hangfoszlányokat tudtunk kivenni.
-

Mennyit hallottatok?- kérdezett vissza Loki. Nat a kezembe adott egy füzetet amibe minden egyes beszélgetésem le volt írva amit Lokival beszéltem. Minden egyes veszekedés. Meg a mostani. Ezen nevetnem kellett. Mire realizáltam hogy valaki közeledik Loki már a füzetet tanulmányozta és mosolygott. Őt is szórakoztatta a dolog.

"-Most...

 -Már mióta...

-Nem vagy egyedül... 

-Veszélyes hely... 

-Hercegem keresem...

-Látszó sárkány...

-A rossz fiúkat...

-Nehogy össze törjön...

- Fog élni... 

-Ellopni...

-Ő felségét és még tőle valamit..."

-Ennyit tudtunk kivenni a többinél a gépek sisteregtek meg torzultak a hangok.- vöröslött a képem a többiek furcsállva néztek ránk majd mi is egymásra néztünk és ekkor... Kitört a vissza fojtott nevetés. Sírva tudtunk nevetni ezen.

Végül inkább nem mondtuk el a teljes pár beszédet. Nem soká felmentem a szobámba egy kicsit olvasni. Már nem is tudom mióta olvastam de nyílt az ajtó. Az órára néztem ami hatot mutatott. Biztos Steve jött vacsizni hívni.

-Vacsora királylány.- akadozva fordultam meg.- Most mi van? Mielőtt elkezded küldtek.

-Nocsak. A hercegem eljött értem.- mondtam pimaszul. Megcsillant a szeme.
-

EL. Megvédeni őt minden gonosztól.
-Van nála gonoszabb?
-Ezt bóknak veszem, de biztos van.- mosolyodott el sunyin.- Például te. Szépen behúztál a csőbe.

- Ki mit érdemel, szívem. - ezzel felálltam az ágyról és elmentem mellette. Már léptem volna át a küszöbön amikor rájöttem, hogy eddig milyen tuskó volt. Kellene egy végső döfés vagy egy seggbe rúgás. Megfordultam és seggbe rúgtam majd gyorsan leszaladtam a már vacsorázókhoz.

Bocsánat az ekkora kihagyásért csak az ihlet mint a fing úgy szállt el azt nem nagyon jött vissza. Remélem tetszett. Na megvolt a seggbe rúgás is úgy hogy lehet örülni. Yey 2389 szó.  köszönöm hogy olvassátok. 

Puszi:

Black