Hazel szemszög:

   Eltűntek... Egyszerűen eltűntek. Abba a szobába ahol lehettek csak a körbe rendezett rúnákat találtuk meg. Elvitték őket. Ráadásul azt se tudjuk, hogy hova. Asgardban nincsenek mert apám átkutattatta az egészet. Haimdall egyfolytában keresi őket és majd szól ha talált valamit. Ha. Lokinak. Vagy. Smaragdnak. Valami. Baja. Lesz. Ölni fogok. Kegyetlenül. Egész éjjel nem aludt senki. Felvonultam a szobámba már az elején amikor nem engedték, hogy a keresésükre induljak.

   Már sötétedett amikor apám lépett be a Torony béli szobámba.Reménykedve kaptam fel a fejem. Kavarodtak bennem a gondolatok: " Megtalálták őket? ; Jól vannak? ; Hol voltak? ; Ki rabolta el őket? ; Mit akartak tőlük? ". Apám reménykedő szemeimbe nézve szomoruán nézett rám és nemlegesen intett fejével.

-Haza megyünk.- morogta pár perc csend után azzal kiment mielőtt bármit is mondhattam volna. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy elmegyünk. "Miért megyünk haza amikor ott biztos, hogy nincsenek? Inkább oda kéne mennünk ahol vannak!" Hullámokban tört rám a düh, de nem volt választásom mennem kellett.

Kikullogtam, lekullogtam, odakullogtam. Mint kiderült ő is haza megy és ott elkezdi kerestetni őket. Én is keresni akartam őket. A düh elég gyorsan tehetetlenségre váltott. Mint valami rossz átok, vagy sósav mart belülről. Elbúcsúztunk mindenkitől szép sorjába és megígértük ha lesz valami azonnal jövünk.

   Természetesen Clint meg Tony volt a legjobban letörve de a többiek is. A két férfin látszott, hogy már megkönnyezték a lányt. Tony mellett Clint, ő mellette Nat, oldalán pedig Banner. Rogers meg csak állt a sarokba és maga elé bámult mint aki még mindig nem hitte el ami történt. Igazából a két kisírt szemű férfi egyeddel volt a legjobb kapcsolata barátnőmnek a Bosszúállók közül. Banner ha elkezdett neki mesélni, vagy magyarázni valamit, szinte úgy hallgatta, mint kisgyerek az esti mesét.

   Nattal mentek sokszor lányos dolgokat csinálni meg ott alvós bulit is csináltak és állítólag akkor kibeszélték az összes férfi egyedet a csapatból. Thorral azaz apuval is egész jól elvannak, de mintha apu kissé félne tőle. Mint megtudtam később a háttér sztori az, hogy a csapat unatkozott és felelsz vagy merszeztek. Nat meg azt mondta barátnőmnek, hogy hozza zavarba a Nagy Villámok Istenét amikor megjön, mert hogy késett. Abból pedig az lett, hogy lányunk csak erősen kétértelmű mondatokkal kommunikált apámmal. Mikor ezt elmesélték sírtam a nevetéstől.

  Steve Rogers. Vele különös kapcsolata van a lánykának. Imádják ugratni a másikat. Mint kiderült amikor a Toronyban alszanak mind ketten mindig a Kapitány kelti barátnőm de mindig más spártai módszerrel. Ezt pedig Smard nap közbe bosszulja meg mindenki előtt. Szóval így már érthető, hogy van az, hogy este Smaragd 10 perc alatt végez a fürdőben reggel meg félórát van bent.Mindannyian imádták/imádják azt a kicsit bohókás lányt.

-Gyere indulunk! Zekk, maga is!- szakított ki gondolataim közül apám hangja. Kimentünk az erkélyre és apám felszólt- Heimdall haza mennénk.-pár pillanat múlva már a Bifröstben álltunk. Őrünk még egyszer megnyitotta az átjárót és Zekk is haza ment. Elköszöntünk az aranyvértbe öltözött férfitől és lóval elmentünk a palotába. Apám a fél hadsereget átirányította a Bifrösztön keresztül abba a világba ahol Loki eljátszotta mártír halálát... hmm. Most már meg kéne tanulnom a 9 világ nevét.

Ha a tanárom egyszer rákérdez és nem tudom, tuti leszid hogy királyleányka létemre nem tudom meg így meg úgy. Igazán rühellek tanulni. A tanárom viszont állítja hogy ez hasznos dolog. Bár igaz lenne. Mivel semmi kedvem nem volt a szobámba kuksolni vissza mentem Heimdallhoz.

-Kisasszony meglep, hogy itt találom. - hallottam mély hangján, hogy mosolyog. 
-Nem tudtam magammal mit kezdeni.- válaszoltam- Talált már valamit?

-Egyenlőre még nem.- volt a válasz. Ezután nem akartam zavarni a keresésben és csak nézelődtem. Észre se vettem mikor aludtam el. Már csak a gyengéd rázogatásra keltem, így innen tudtam, hogy nagy ügyesen sikerült bealudnom. Heimdall volt az és mosolygott.

-Kisasszony, megtaláltam őket- azonnal felpattantam és minden álmosság elszállt belőlem egy pillanat alatt.
-Nyissa az átjárót, hadd menjek!- mondta pörögve.
-Nem- megdöbbentett válasza.-Túl veszélyes hely. Kell egy sereg vagy a Bosszúállók, de még az apjával sem engedném át.- ekkor apa lépett az építménybe teljesen felszerelkezve.

-Heimdall Mitgardra megyünk és te is jössz ő lesz- mutatott a mögötte álló férfire - lesz aki helyettesít. A sereget először hívd vissza. - hallottam apám parancsait.

Smaragd szemszög:

   A halvány lila dúszt, padlizsán, vagy nagy lila izé hívja ki minek akarja csak vitt. Majd egy hatalmas ajtó előtt megállt és kinyitotta azt. Nagy, sötét, sivár mégis otthonos lakosztályban voltunk. Ha ez a szobája akkor jó az ízlése. Ha nem akkor bizonyára olyan csunya a szobája mint ő maga.

-Nos.- ezzel a szóval párhuzamosan lerakott egy székre és ami velem szemben volt arra ült le.- Ki vagy?- felnevettem. Most vajon játsszam el, hogy én is gonosz vagyok és a világ ura akarok lenni? Hátha nem bánt? Vagy mondjam az igazat? Vagy mondjam neki hogy nem tudok semmiről és nem is ismerem Lokit csak a szörnyűségeiről hallottam?

-Válaszolj!- jött a hideg hang. Felnéztem rá. Na ebben a szent pillanatban jöttem rá hogy félek. Bizonyára a szememen is látszott ez a félelem mert hátra dőlt a székben és sóhajtott egyet hogy lenyugodjon. Mikor ismét rá néztem már nyugodt volt.-Mi a neved?- kérdezett ujjat.

-Smaragd Barton.- mondtam halkan.-Clint Barton nevelt lánya vagyok. Ő a Bosszúállók egyik tagja akit Sólyomszemnek is hívnak.-hangom elcsuklott a végére. " Vajon keresnek? , Fontos voltam bárkinek is? , Észre vették egyáltalán, hogy eltűntünk?"- efféle gondolatokkal volt meg tömve a fejem majd egy pillanat alatt eltűntek amint a lila izé felállt arról a székről és felém sétált. "Miért jön ilyen közel? Várjunk, inkább maradjon. Hehe. Orgona illata van... Vajon tudja mi az? Fuuu, hogy szorult helyzetekben ilyen hülyeségeken tudok gondolkozni."

  -És? Mit tudsz a Tesseraktról? Lokinál van?

-Nincs. A Földön van. Még hozzá szerintem pont abban az épületben ahonnan elhoztál minket.- álltam fel én is a székről. Utáltam ha valaki lenéz rám viszont termetemből adódóan sokszor megtörténik. Elképedt azon, hogy simán ellophatta volna a követ és velünk se kellett volna bajlódjon. Szinte minden egyes gondolatát láttam magam előtt. Jah igen bemásztam az elméjébe és figyelem min gondolkodik.

   Érdekes volt az elképzelés, hogy örömlányává tesz, de akkor mint ezt ő magától is kitalálta lesz egy kis ellen vetésem. Ha meg nem érti szép szóból elköszönhet a fütykösétől mert olyan varázslatot is tudok amitől örökre elköszönhet tagjától. Ezután az jutott eszébe, hogy velem fogja zsarolni apám, hogy segítsen neki. Na igen, én meg ezt engedni fogom mi? Engem "félre dobott" és Lokin kezdett gondolkozni. Megöli, vagy előtte megkínozza. Esetleg ezeket előttem.

    -Szerintem egyiket se tedd. - mondtam halkan mégis magabiztosan. Felkapta rám nagy lila fejét.
-Thanos vagyok. Te tudsz gondolat olvasni?- ettől a szószerkezettől falra mászok. Miért nem tudják egyszerűen kimondani azt, hogy legilimencia? Fuuuuuu...

-Jobban örülnék ha legilimenciának hívják, de igen. Mielőtt megkérdezed igen. Mióta elgondolkodtál a fejedben vagyok és minden gondolatod láttam és nem hiszem, hogy valamelyiket meg tudnád valósítani.

-Mégis miért?- látszott, hogy ideges. Nem látszott rajta... inkább a beszédén, de nem tudnám megmondani miért. Egyszerű megérzés.
-Mert nem hagyom.- vetettem oda majd az ajtó felé vettem az irány mire elém állt.
-Hova, hova?- kérdezte gúnyosan mégis gonoszan mosolyogva.
-Mondjuk először Lokihoz utána meg haza?- elkomorult.

-Nem mehetsz el. Amíg nincs nálam a kő addig nem. Te valahogy... más vagy mint a többi ember.- mondta halkan.
-Ha most szerelmet akarsz vallani keresztbe röhöglek meg vissza.- nevettem fel.
-Eszemben sem volt! Csak neked erős mágikus kisugárzásod van. Sokkal erősebb mint amit eddig valaha is éreztem vagy láttam. Tudni akarom mi ez és addig te nem mész el.

-Összefoglalva te kísérletezni akarsz rajtam vagy velem? Most mondom nem tetszik az ötlet.- erre a mondatomra elém állt teljesen. Fölém hajolt.- Amúgy mitől van orgona illatod?- kérdeztem meg a régóta foglalkoztató kérdést. A következő pillanatban bizsergett a szám egy hirtelenyi mozdulattól aminek csattanós hangja volt. Ez... ez... ez... most...

-TE MOST SZÁJON VÁGTÁL?- ordítottam magamból kikelve. Sok mindent elviselek, de ha valaki meg üt azt nem.
-Szerinted? Ha nem fogod be kapsz még egyet. - morogta.

-TE ROHADÉÉÉÉÉK. MOST FOGLAK MEGÖLNI, MEGHALSZ AZT MAJD A POKOLBAN TALÁLKOZUNK!!!- egy mágia lökettel pedig a falhoz csaptam. Ekkor kezdődött az órákig tartó párbajunk.

Loki szemszöge:

Fáj a fejem, sötét van, éhes vagyok és most már mindenem fáj. Hol vagyok és mi törté... Thanos az a lila nagy dagadt féreg... Vajon mit csinál épp Smaragddal? Meg kell találnom.

Próbáltam mágiával kiszabadulni mert máshogy nem ment, így is csak nagyon nehezen. Vagy egy órát küzdhettem láncaimmal mire végre kivághattam az ajtót és láthatatlanul a lány keresésére indultam. Persze nem én lettem volna ha az elszakított láncokból nem írtam volna ki, hogy: " orgona".

   Van egy kis története, hogy miért orgona illatú és számára nem túl szép emlék. Ráadásul teljesen megőrül, ha szóba hozzák. Tág pupillákkal megálltam egy pillanatra. " Könyörgöm Odin, mond hogy nem hozta szóba és ne kelljen a testrészeit különböző szobákból össze szednem."

Pár perc bolyongás után meg hallottam a csata zajokat. Most már biztos voltam benne, hogy drága lányunk szóba hozta azt a bizonyos dolgot mire elmosolyodtam. Aztán gyorsan le is olvadt mert lehet a lány már régóta vesztésre állt. 

A küszöbön belülre meg egyszerűen  nem tudtam belépni. Nem csak a törmelékektől és a pillanatnyi félelemtől, hanem a meglepettségtől. Harcoltak néha megálltak és kerülgették egymást majd újra belelendültek.

Olyan vadul viselkedtek mint az állatok. Két szó lebegett a lelki szemeim előtt:

" ezek megőrültek! ".