Hazel szemszög:

   A történtek után haza mentem elvégezni hercegnői teendőimet és mivel apa ment vissza az ő dolgait is én csináltam. Így mikor ő haza jött úgy örültem magamnak hogy azt elmondani nem tudom.

   Hozzá is vágtam a fejéhez hogy hogy gondolta hogy én 3 héten keresztül majd vezetem Asgardot. Erre elkezdte hogy nem volt más választása. Jah... Maradt volna itt engem meg vissza küld. Ezt simán megcsinálhatta volna de neeeem ezt nem engedheti meg. Persze azt engedte hogy én végezzem a királyi teendőket. Chö.

Szóval addig hisztiztem amíg végül vele jöhettem. Most meg épp vacsorához készülünk amit Rogers ütött össze. Mindenki segített teríteni amikor megjelent Loki. Megöleltem és puszit is kaptam a viszontlátás örömére.

-Loki menj hívd le Smardot enni!- kérte Natasha.
-Miért pont én?- kérdezte mire mindenki elhallgatott és rá nézett.
Tony magához hívta páncélja kar részét és azt nagybátyámra emelte.
- Talán valami baj van?- kérdezte Stark halál nyugodtan.
-Semmi.- mondta Loki és felemelt kézzel megfordult és távozott.

- Na és? Mi történt amíg nem voltam itt?- kérdeztem mire ha lehet még jobban megfagyott a levegő.- Akkor történt valami. Mi volt?- kérdeztem ismét.

-Smard és Loki hetekig csak ordibáltak és ölték egymást. Kibírhatatlanok voltak. Aztán hirtelen Loki el akarta lopni a Tesseraktot csak aztán a lifttel vissza hoztuk őket a nappaliba és akkor már majdnem hogy...- kezdte Nat.

-Majdnem megcsókolta az a félőrült a lányom!- fakadt ki Clint mire majdnem kitört belőlem a nevetés.

-De csak majdnem, nem?- kérdezte nyugtatóan Rogers. Clint felhördült majd leült meg inni a teáját. Leültem mert már mindenki helyet foglalt az asztalnál. Mikor elhangzott Tonytól a " Jó étvágyat" mondatocska azonnal rá vetették magukat az ételre. Ezt a pillanatot választotta ki Smaragd is hogy szinte berohanjon az étkezőbe.

   -Történt valami?- néztem rá mire elröhögte magát és apja mögé futott, erre megérkezett Loki is full vörös arccal. Na így se láttam még "Haláli nyugalom" uraságot. Azonnal elindult Smard felé, de Barton közben felállt ezzel is védve lányát.

-Ez a nőszemély...- suttogta veszélyesen- Meg fog halni... A kezem által.- vigyorodott el. Majd újból megindult barátnőm felé.
-Nem nem fog.- álltam el az útját.- nem fogod bántani mert nem fogok akkor hozzád szólni.- Öntelt arccal méregettem.
-Gyerekes vagy..- morogta.- De hatásos hogy Odin ...

-Ne merj apánkra rosszat mondani!- emelte meg hangját apám. Kész. Végem. Kitört belőlem és barátnőmből is a nevetés.
-Ne merjetek kinevetni! Átkozott nőszemélyek! Ezt még megbosszulom. - füstölgött.

-Nem vagy te Bosszúálló úgy hogy nyugodj le.- mondtam nevetve mire mindenki hallatott egy kuncogás félét. Kivéve Smard. Ő kérlek szépen sírva röhögött és már meg kellett támaszkodnia. Én meg persze elkezdtem sírva nevetni azon ahogy ő nevet. Bizonyára bájosan nézhettünk ki. Loki pedig teljesen megsértődött és elvonult egy tányérral a szobájába.

    Nagy nehezen végre lenyugodtam és leültünk vacsorázni. Smarddal pedig úgy döntöttünk hogy csinálunk egy csajos ivós estét mert még egyikünk se rúgott be. 10 körül pedi át is mentem a már rendbe tett szobájába. Annyi pia volt az asztalon hogy azt hittem már ittas vagyok és mindenből hatot látok.

-Ezt mind meg akarod inni?- kérdeztem elképedve.
-Nem.. csak megkóstolni az összeset. Viszont ha csináljuk, csináljuk rendesen.- vigyorgott.
-Mégis honnan van ennyi pia és hogy sikerült becsempészni?- tényleg érdekelt. Ennyit csak nem költ.

-Természetesen Tony Stark bárpultjából.- mondta teljesen komolyan majd leesett hogy igazat mond.
-Nem fog neki feltűnni?- ijedtem meg egy kicsit.

-De. De ha szerencsénk van azt hiszi majd, hogy ő itta meg és nem emlékszik rá hogy mikor.- nevetett. Először a Wiskyt nyitottuk fel és kóstoltuk meg. Smardnak tetszett de nekem nem. A következő a Vodka volt. Itt fordítva volt nekem ízlett neki nem. A következő a csoki likör volt.

-Na azt ne mond hogy ez is a pultjában volt.- röhögtem fel.
-Nem- nevetett- ezt én vettem. Ami csokis az csak jó lehet.- megkóstoltuk és jaaaaaaaaaaaaaj. Az ízlelést azután hagytuk abba mikor már a háromnegyed üveg elfogyott.

-Haoollod? ne.. nem kéne - csuklok- feleírni a- csuklok- azt hogy melyiek izle..izlik és melyeikek nem?- kérdeztem tőle.
-DE!- kiáltotta. Majd botorkálva eljutott az asztaláig és papírt és tollat vett elő. Lassan és remegő kézzel írt.
-Figyi. Na ezt kóstoljuk meeeeeeg!!!- mutattam valami kék löttyel teli üvegre.

-Jóóóó!- nagy nehezen sikerült felnyitnom mire egy kicsi kilöttyent az ágyra amin csak nevettünk. Végül mindkettőnknek tetszett ez is.

-Ennek mi a neve?- emeltem meg a kék löttyöt.- Neeem tudoom leolvasn,... leolvas.. leolvasni a nevét.-csuklottam. Hunyorogva nézi a kezembe lévő üveget és közbe egyre közelebb jött.

-Akkor azt írd hogy kék lötty.- röhögtem. Amikor azt ítéltük hogy már félig van a lap amire írtuk a piákat bezártuk az összeset ahogy tudtuk. Közben nevettünk azon ahogy nem sikerült eljutni az asztalig mert elestünk meg azon is nevettünk hogy forgott a szoba.

-Lányok mi ez a hangzavar?- lépett be a szobába ...öhm..
-Te ki vagy?- kérdezte barátnőm..
-Lányok mennyit ittatok?- képedt el az idegen.
-Ki vagy te idegen? Bár egész helyes vagy.- mondtam.
-Én vagyok az Steve. Steve Rogers, Amerika Kapitány... tudjátok..Ugye?- kérdezte aztán szép lassan leesett hogy ki ő.

-Oh. Sziaaaaaaaaaaaaa. Mizuuuuu? Ugye nem akarsz minket lebuktatni?- rebegtette szempilláit Smaragd amin elkezdtem röhögni.
-Nem. Egy feltétellel. Ha most lefekszetek akkor egy szót sem mondok erről senkinek.- mosolygott.
-Rendbeeeeeen- mondtam nevetve. - Smaaaaaard! Aludhatok itt?- néztem röhögő barátnőm felé.

-Per- persze. Csak- csuklik- nyugodtan. - motyogja majd elnyúlik nevetve az ágyán. A Kapitány elpakol az ágyról és az italok nagyját az asztalra rakta. Ezután pedig betakargatott minket majd mindenféléről elkezdett mesélni nekünk. Éreztem ahogyan egyre csukódnak le a pilláim, de még küzdöttem a fáradság ellen, de mindhiába.

Smaragd szemszög:

    Uh. Széthasad a fejem. Alig bírom megmozdítani és hányingerem van. Lassan feltornásztam magam az ágyban. Majdnem sikítottam amikor megláttam valakit aki az ágyam szélén ült. Viszont nem adtam hangot hirtelen ijedtségemnek és lassan ráfókuszáltam a sötét foltra. Loki. Engem figyelt, és a szemembe nézett. Magam mellé néztem ahol ott aludt még Hazel.

Lassan vissza ereszkedtem és becsuktam a szemem, de inkább kinyitottam mert elkezdett szúrni meg könnyezni. Halottam ahogy nyílik az ajtó. Steve jött be az ajtón, majd rémlett estéről hogy ő altatott minket, meg hogy Hazellel sokat ittunk. Rávezettem tekintetem az asztalra ahonnan eltűntek az üvegek az ablak megnyitva szóval a nagyja pia szag kiment.

-Nem fogok felkelni.- jelentettem ki rekedten. Mire Steve felültetett és a kezembe adott egy pohár vizet meg vagy 8 pirulát. Nem érdekelt mi az. Ha segít akkor megeszem alapon az összeset bevettem majd vissza feküdtem és már húztam volna magamra a takarót amikor Loki lerántotta azt rólam. Nem tetszésem egy elégedetlen morgással ki is mutattam.

-Kelj fel. Hazel te is. Unatkozom ti meg itt alszotok mint két 7 éves kislány. Azt mondják két ilyen lánnyal lakni izgalmas de ti egyszerűen unalmasak vagyto...- szövegelését két párna szakította meg amiket egyszerre dobtunk el már felébredt barátnőmmel.- Hé!- méltatlankodott.

-Stevie. Legyszi segítsd ki Hazelt.
-Stevie mi?- mosolygott veszélyesen rám a Kapitány. -Ezért még kapni fogsz.

-Alig várom.- vágtam egy grimaszt mire Rogers menyasszonyi pózban kivitte piruló barátnőm.- Unalmas vagyok mi?- fordultam lassan Loki felé. Valamiért most nagyon elégedett volt az arca.- Miért vágsz ilyen elégedett fejet?- kérdeztem s közben vissza húztam a takarómat az ágyra. Törökülésbe tornásztam magam és betakartam magam derékig. 

-Semmi.- mondta de egy sunyi mosoly terült el az arcán majd az ágyam végéből felém kezdett el mászni. Kérdőn felvontam a szemöldököm mire csak még nagyobbra nőtt az a bizonyos mosoly. Lassan mászott felém mintha egy becserkészendő vad lennék. Na jó, ebből elég. Nem vagyok én egy nyomorult vad hogy itt cserkészgessen mert nincs jobb dolga!
-Jobb ha ezt befejezed. Nincs kedvem a hülyeségeidre.

-Nekem meg nincs szükségem a szeszélyeidre mégis itt rohadok meg melletted!- emelte fel a hangját.- Elegem van abból hogy játszadozol velem egyfolytában. Mi lenne ha elmondanád, hogy... hogy...- elakadt. Most komolyan az érzéseimre kíváncsi? Ez hülye.

-Egy valamire kíváncsi lennék.- szakítottam meg a hosszúra nyúlt csendet.
-Igen észre vettem hogy ezt rám raktad.- emelte fel a kezét amire egy hajszálam volt kötve.- Csak tudnám miért nem tudom elszakítani vagy kibogozni. Mégis hogy tudja ez a kis nyomorult hajszál elfojtani az erőm?- nézett rám enyhe érdeklődéssel.

-Varázslat- vigyorogtam rá. Azok a kapszulák lehet a sajátjai voltak Stevenek mert már egyáltalán nem érzem magam másnaposnak. Mivel már majdnem elért ezért egyik talpam a nyakhajlatába helyeztem.
-Ügyes. De nem törnéd el a nyakam, nem ölnél meg.- jelentette ki.

-Miért nem? Csak nyűg vagy a nyakamon.- mondtam majd láttam hogy megrendült hitében.- Az életem is szebb lenne ha nem bántanál meg minden nap.- gondolkoztam el.

-Ugye nem azon gondolkozol hogy megölsz?- beijedt, há! Ez vagy ember!
-Á dehogy- legyintettem- túl sok lenne a papír munka.- hanyatt dőltem miközben megfogtam a pólóját és magam mellé rántottam és a mellkasának dőltem. Nem érdekelt semmi. Nem tudtam miért csinálom egyszerűen jó érzés volt. Mintha valami olyan dolgot éreztem volna hogy most biztonságban vagyok. Kellemes meleget éreztem és kényelmesebbnek éreztem mindent mint bármikor.

-Mit csinálsz te lány.- morogta a hajamba majd félre söpörte azt. Felnéztem zöldes szemébe és csak néztem. Elvesztem benne. Olyan szép zöld szeme van. Néhol pedig van benne egy kevéske barna meg kék. Én kaptam el először a tekintetem sajnos. Arcom belefúrtam a mellkasába és ott szuszogtam. Egy hirtelen cselekedettel pedig felém tornyosult.

   Láttam a szemében valamiféle földöntúliságot. Arca is valami furcsát sugallt. Arca egyre közelebb volt az enyémhez amikor megfogtam mellkasát és feljebb nyomtam. Feljebb ment ugyan, de... megcsókolt. Nem viszonoztam. Hiába vágytam rá mindennél jobban nem tettem mert akkor elvesztettem volna a tekintélyem a szemében.

Hirtelen felindulásból tökön rúgtam mire nyögve görnyedt össze. Fejét az ölembe vettem és elkezdtem simogatni a fejét. Beszéltem hozzá olyanokat hogy " Rossz kisfiú voltál, Nem szabad, Vigyázz magadra mert lehet még ilyen,...". Aztán amikor össze szedte magát a szemembe nézett. Arca komoly volt és érzelem mentes. Hosszasan nézett így ,kezdtem megijedni amikor megszólalt.

-Bazd meg!- elmosolyodtam és tovább birizgáltam a haját. Ő mint egy aranyos kis? inkább nagy kutya elterült az ágyon és csukott szemmel élvezte? Egyik kezembe vettem a telefonom és elkezdtem netezni. Aztán egy kis idő múlva hallottam hogy hangosabban szuszog. Ráemelem tekintetem és látom hogy alszik. Ezt a pillanatot választották a többiek hogy bejöjjenek. Pontosabban Steve és Hazel akik valamiért nagyon vörösek voltak. Inkább nem kérdeztem rá, még a végén még jobban be vörösödnek.