Külső szemlélő

Egy nap Zeusz összehívta az Olimposzi 12 tanácsát és Hádészt is, hogy megvitassanak egy-két fontos dolgot.

Természetesen jött is mindenki, de amit ott találtak, arra senki sem számított: Zeusz ott feküdt megkötözve a saját trónja lábánál. Az ég istenének helyét most Kronosz, az idő ura foglalta el.

Az olimposziak lesokkolódva álltak, még Hádész is. Egy istent kivéve.

Hermész magában gyorsan felmérte a helyzetet, majd teljesen hangtalanul kislisszolt trónteremből. Az őrök majdnem elkapták, de ő gyorsabb volt. Sikeresen elmenekült az Olimposzról.

New Yorkban telepedett le, ahol próbálta nagyjából normálisan élni a napjait azzal a tudattal, hogy Kronosz elfoglalta az Olimposzt. És természetesen azzal is, hogy nem tudja mi van a többi istennel...

Tudja hogy előbb vagy utóbb megtalálják őt, de addig is: Megpróbálja úgy élni az életét, mint egy halandó.

Egyik nap Aphrodité galambjai a nyomába szegődtek, és ,,elcsivitelték" mi történt az úrnőjükkel és a többi olimposzival: Kronosz valamilyen varázslatot alkalmazva az irányítása alá vonta őket. Mindenkit. Kivéve Athénét... Neki sikerült megtörnie a bűbájt. Most az Olimposzi börtönben sínylődik.

Azt is mondták a galambok, hogy Kronosz észrevette Hermész szökését. A többi istent hajtóvadászatra küldte, hogy elkapják őt.

Hermészt azóta is a galambok informálják. És a hírek szerint nem túl rózsás a helyzet...