Angel szemszöge

Mikor magamhoz tértem, egy székhez volt kötözve a karom és a lábam, a számban pedig egy alma volt.

Az elmúlt időszakból csak halványan voltak emlékeim. Nem sok minden rémlett. Valami azonban biztos volt: Erósz csapdába csalt.

Most itt vagyok valahol, csak Zeusz tudja, hol, vagy talán még ő sem, és mozdulni sem tudok. Király.

Meg akartam mozdulni, valahogyan kiszabadulni. De hangokat hallottam a mellettem lévő szobából (?), ezért úgy gondoltam, csöndbe maradok, hátha meg tudom hol vagyok.

- ... jó nagyon jó. Viszont azt még mindig nem értem hogy a csók mire volt jó. Egyáltalán kulcsfontosságú szerepe volt abbban, hogy...

- Nem - vágott egy másik a hang az előzőbe - Mivel a lány tehetetlen volt a varázsbeszéd alatt, gondoltam... Kihasználom a helyzetet.

Arcomat elöntötte a pír. Ezek most rólam beszélnek?!

- A lány ráadásul igen gyönyörű. Így érthető, hogy hogyan tudta ilyen rövid idő alatt elrabolni Hermész szívét. Várjunk... Elrabolni - röhögött Hang 2 - Ez jó poén. Haláli humoros vagyok, ugye, Thanatosz barátom?

- Hahaha, nagyon vicces - morgott Thanatosz - Szerintem, most már ébresszük fel Athéné lányát, és kezdjük el a kiképzését.

Kiképzés?! Mégis mire akarnak engem kiképezni?! Vagy... Hacsak nem... Francba...

- Kronosz örülni fog, Erósz. Ez az Angel tényleg nagyon jó csalinak. Semmiképpen sem tud kibújni a feladata alól, ráadásul nagyon okos, óvatos is. A terv zátonyra futásának esélye... Nagyjából kevesebb, mint 0.1%.

Tehát akkor jól sejtettem. Tényleg Kronosz áll a háttérben.

Erósz és Thanatosz belépett abba a terembe ahol én is voltam. Nem akartam megmozdulni, és ezzel elárulni, hogy már egy ideje ébren vagyok.

- Francba. Pedig a varázs beszédnek már el kellett volna vesztenie a hatását. Mi sikerült félre? - Thanatosz még morcosabbnak tűnt, mint első hallásra.

- Pedig jól működött. Be is bizonyítom. Már ébren van, és hallja minden szavunkat. Csak figyelj.

Erósz elém lépett, és élesen, de mégis kedvesen rám szólt:

- Angel Harmony Campbell. Emeld csak föl a fejed! Mert ha nem... Akkor itt helyben megölünk.

Hangjában nem volt varázsbeszéd. Ezért inkább játszottam tovább az ájultat.

Erósz most egy sokkal... Követelőzőbb hangra váltott:

- Nézz ide...

Ezzel már nem tudtam mit tenni. A szárnyas kisköcsögnek a varázsbeszéde túl erős volt. Nem tudtam ellenkezni.

Lassan, de biztosan felemeltem a fejem, és Erósz szemébe néztem. Az alma közben kiesett a számból.

- Na azért. Thanatosz, tiéd a pálya.

Megszólalni sem volt időm: A halál istene kinyújtotta a kezét, és sűrű Ködfelhőbe burkolt.

Félelmemben becsuktam a szemem. Mikor úgy éreztem, hogy eltűnt a Köd, kinyitottam.

- Nem is lett rossz. Szőkén és szürke szemekkel még csak szebb is - jegyezte meg Erósz.

Szőkén?! Szürke szemekkel?!

Megráztam a fejem, mire a hajam a szemembe hullott. Tényleg szőke voltam. Újra a padlóra néztem, amit tükörként használtam jelenleg. Tényleg szürke szemem volt. Úgy néztem ki... Mint...

Úgy néztem ki, mint Annabeth Chase.

Örültem is, meg nem is. Boldog voltam, mert végre már úgy néztem ki, mint a többi Athénés. Viszont szomorú is voltam. Ezzel az új külsővel... Hermész már nem fog felismerni.

Tényleg. Hermész... Mi van most vele? Vajon jól van? Vajon...

- Ne gondolj most rá. Nem szabad - Erósz hangja megint színültig volt töltve varázsbeszéddel. Egyből kiment a fejemből... Kicsoda is?

- Ez a beszéd.

- Erre amúgy minek volt szükség??? Mármint a külsőm megváltoztatására.

- Óvintézkedés. Ezért is leszek én... - emelte fel a kezét Erósz, mire őt is Köd lepte be - Percy Jackson tökéletes hasonmása.

- Remek álca. Te úgy nézel ki, mint Annabeth Chase. Ő, mint Percy Jackson. Nem fognak titeket felismerni. Így nyugodtan koncentrálhatunk a feladatra.

- Értem - miért érzem úgy mintha megváltozott volna bennem valami?! - Mi a terv?

- A szóban forgó istent úgy csaljuk csapdába, hogy: Először is te le viszed őt a Nagy-Sóstóhoz. Be a vízbe. Ott Poszeidón rabul ejti, és elviszi víz alatti börtönébe. Lent fog várni pár napig. Aztán Kronosz személyesen megy le a víz alatti palotába, és öli meg őt. Vagy szolgájává teszi. Ezt majd Kronosz dönti el - magyarázta Erósz.

- Jó terv, csináljuk.

Ezt... Most tényleg kimondtam?

- De, mindenek előtt - vette át a szót Thanatosz - Meg kell téged tanítani az úgynevezett okklumenciára, ami a varázsló világban egy elmelevédési varázslat. Ez segíthet abban is, hogy Hermész ne tudjon a lelked mélyére nézni, és ezáltal megtudni a tervet.

- Hogy fogunk hozzá?

- Először is - lépett oda hozzám Erósz - Eloldozunk. Másodszor: vedd fel ezt.

A kezembe egy gyönyörű szép, világoskék színű, bokáig érő selyem egyberuhát nyomott, miután újra szabaddá váltam.

- Hűha. Ez nagyon... Csodálatos.

- Ugye? Én választottam - húzta ki magát Erósz.

- Na, sipirc ki innen, amíg átöltözök - mivel nem mentek ki, hangosabban rájuk szóltam - AZT MONDTAM, MOST AZONNAL ELHÚZTOK INNEN A FRANCBA, MÍG ÖLTÖZÖM!!!

- Na jó, mentünk - nevettek rajtam.

Miután végre kitakarodtak, elkezdtem átöltözni. Fél perc alatt kész lettem.

Úgy gondoltam nem hívom be őket. Hanem inkább én megyek ki.

Kilépésemkor egy házra számítottam. Ehelyett egy barlangot kaptam.

Jó, igaz, tágas volt, és szépen berendezett. De akkor is egy barlang. Ebben a lenge ruhában lehet, hogy fázni fogok.

- Na, hát végre itt vagy! - harsant Thanatosz hangja - Kezdődhet a kiképzésed arra a feladatra, amit Kronosz nagyúr ruházott rád.

****
Hermész szemszöge

Aki Erószszal találkozik, az sosem lesz már a régi. Ezért is indultam mielőbb az Angyalom keresésére.

Az egész várost átfésültem, erre ment rá az egész napom. De nem érdekelt. Megéri.

Sehol sem volt. Az utolsó hely, ahol még nem néztem: A Nagy-Sóstó partja.

Viszont, alighogy a partra értem, megtámadott néhány vérszomjas küklopsz. Remek. Mondhatom, nagyon remek.

Miközben menekültem, folyamatosan csak Angel-re tudtam gondolni. Hogy jól van-e, megvan-e, meg meg egyéb ilyen dolgok.

Nagyjából pár méterrelehettem a tótól, mikor valaki kiemelkedett a vízből. Kék ruhája, és szőke haja a testéhez tapadt.

Nem ismerem. De talán kérhetek tőle segítséget.

****
Angel szemszöge

- Nem tudnánk egy kis pihenőt tartani? A lelkem már teljesen kikészült!

- Na, jó, rendben. Gyere csak ide, itt egy szék, itt egy kicsit megpihenhetsz.

Erósz és Thanatosz egész nap az okklumenciával kínzott. A lelkemnek hamarosan annyi, annyira koncentráltam.

Letogytam a székre, és erősen lihegtem. Ki... Kell... Pihennem... Magam...

- Hé, kisangyal! Folytathatjuk?

- Ne hívj így, Erósz.

- Jó, bocs. Na gyere - felálltam a székről, de nem tudtam elindulni, mert ebben Erósz megakadályozott. Átkarolta a derekam.

- Engedj. El. De. Nagyon. Gyorsan! - sziszegtem.

- Egy szerencsecsókot? - nézett rám kiskutyasuemekkel, varázsbeszéddel megspékelve.

Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne veszítsem el a fejem, és tegyem meg, amit kért.

- Nem csókolok meg egy idegent - mondtam végül hűvösen. Kibontakoztam az öleléséből, és indultam vissza Thanatoszhoz, hogy folytathassuk a kiképzést.

- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! - húzott vissza gyorsan, és a száját az enyémre tapasztotta.

Mit ne mondjak, baromi jól csókol.

Nem tudom, miért tettem ezt, de... Mosolyogva visszacsókoltam. Élveztem ezt az egész helyzetet.

Csak nagyon lassan jutott el a tudatomig, hogy mit miért csinálok. De mikor sikerült, rémülten tágra nyílt a szemem, és ellöktem őt magamtól.

- Ne máár - nyavalygottt - Olyan jó volt!

Rohanni kezdtem az egyik ajtó felé, amiről tudtam, hogy kivezet ebből a rémálmomból. Mögötte található egy vízfal. Ha oda beugrok, akkor már csak egy ,,kevés" víz választ el attól, hogy megmeneküljek.

- Gyere vissza! - kiáltott rám Erósz, és ő is szaladni kezdett. Felém.

Feltéptem az ajtót, és elém tárult a vízfal. Egy varázslat segítségével nem folyik be. Viszont, lehet benne úszni.

Erósz már majdnem elért. Cselekednem kell.

Nekifutásból beugrottam a vízbe. Közben éreztem, ahogyan Erósz végigsimít a lábamon: Próbált elkapni engem, de nem sikerült neki.

A levegőt erősen visszatartva úsztam felfelé. Mikor viszont már úgy tűnt, a tüdőm szétrobban, a fejem átszakította a víz felszínét.

Levegőért kapkodtam. A kék ruhám, és a szőke hajam vizesen tapadt a testemre. A hajgumimat elhagytam úszás közben.

- Hé, te!

Kiáltozásra lettem figyelmes. Valaki felém szaladt a parton. Egy fiú alakja. Küklopszok üldözték. A hangja pedig nagyon ismerős volt.

- Bocs, hogy így rád rontok, de... Tudnál egy kicsit segíteni? Egy lányt keresek... Angel Harmony Campbell. Ismered? - kiabált nekem. Naná, hogy ismertem, hiszen én voltam az.

A kiáltozó alak pedig Hermész. Végre... Megtalált! De nem ismert fel. A külsőm nagyon más volt.

Kiugrottam a vízből, és én is elkezdtem felé szaladni. Félúton, mikor találkoztunk, megragadtam a karját, és kitértünk jobbra, egy sziklákkal teli rész felé.

- Meg tudom mondani, hogy hol van. De akkor én is kérnék segítséget.

- Rendben. Bújjunk el, és akkor lebonyolítjuk a cserét.

Egy kövekből kirakott, fészek alakú lyukban találtunk biztonságos helyet a küklopszok elől... Illetve Erósz elől is, sajnos. Utánam jött. Már csak ez hiányzott!

- Rendben. Mi a kérésed?

- Köd által létrehozott álca van rajtam, amit nem én akartam - magyaráztam - Ezt kéne rólam leszedni. Képes vagy rá?

- Természetesen. De előbb kérem az infót Angel-ről! - parancsolt rám - Belebetegnék, ha nem találnám meg...

- Ha először inkább leveszed rólam az álcát, akkor még többet is megtudhatsz a tartózkodási helyéről, mint amennyit kellene.

Hermész gyanakodva méregetett engem, de azért megtette, amit kértem, mire becsuktam a szemem. Szellő fújta meg az arcom, és tudtam, hogy sikerült. Újra az igazi külsőm mutatkozott Hermész előtt. Ráadásul mindenem megszáradt, nem voltam már vizes.

- Angel...

Kinyitottam a szemem, és megláttam azt az arckifejezést, ahogy Hermész nézett rám... Kutatóan, de mégis örömtelien és gyengéden.

Gyorsan alkalmaztam az okklumenciát, így remélhetőleg nem tudott semmit kiolvasni belőlem. Döbbent tekintete arra engedett következtetni, hogy sikerült, és igazam volt.

- Angie, te... Megváltoztál. Mi történt, amíg... Erósz fogságában voltál?

- Semmi különös - vontam vállat - Csak megtanítottak egypár dologra. Ő és Thanatosz.

- Értem...

- De, a többit elmesélem később. Most van néhány küklopsz, akit el kéne intézni.

- Rendben - mosolyodott el - Amúgy meg... Szerintem sokkal jobban áll neked a kiengedett haj.

Erre elpirultam. Nem mindennap kap az ember bókot egy istentől.

- Ez asszem a tiéd - nyomta a kezembe a tőröm - És ez is - akasztotta a nyakamba a nyakláncomat.

Nagyon értékeltem a törődését. Csak kár, hogy nem érdemlem meg...

- Na, induljunk. Közben elintézhetjük Erószt is... Kijött utánam a vízből - forgattam meg a szemeim - Szerintem egy kicsit hajt rám.

- Még egy ok, amiért szeretném elintézni - morogta Hermész.

- Vigyázz, úgy néz ki, mint Percy Jackson! - figyelmeztettem.

- Rendben.

- Háromra?

- Háromra.

- Egy...

- Kettő...

- HÁROM!

Kiugrottunk az árokból, és kezdetét vette a csata, amit az üldözőink ellen vívtunk.