Angel szemszöge

Tudom, nemrégiben még azt mondtam, hogy miután szültem, Hermész mehet, ahova csak akar. Nem fogom visszatartani. De, végül kezdtem úgy érezni, hogy még szükségem van rá. Nem szóltam neki róla, ráadásul okklumenciával le is zártam az elmémet, nehogy tudomást szerezzen róla.

Ráadásul, Hermész is kötelességének érezte, hogy mellettem maradjon. Kronosz tetoválása már egy ideje nem okozott problémát, aminek nagyon örültünk mind a ketten.

Körübelül egy hónap telt el. Maya és Luke egész szépen növekedtek. De hiába leltem bennük annyi örömömet, mert közeledett a végső csata, és nem tudtam kire bízzam őket, míg harcolok. Végül, sikerült döntenem. 

Ismertem egy ellenállótábort, amit egyszerűen nem volt szívem bejelenteni. Ugyanis ott a Hetek, Will Solace, Nico di Angelo és Calypso rejtőzködött. Tudtam, hogy rájuk számíthatok, mert ők sosem állnának Kronosz oldalára. Ráadásul, ez az erőd szintén Seattle-ben volt. Annál jobb.

****

A babakocsit leparkoltam az ajtó előtt, majd elővettem egy papírt, és írni kezdtem:

Kedves Félistenek!

Közeledik az utolsó csata. Kronosz uralma hamarosan megdől. De addig is! Tudom, hogy ti is segíteni akartok. Hát itt lenne egy feladat.

A babakocsiban találtok két csecsemőt, egy kislányt, és egy kisfiút. Ők Maya és Luke Campbell. Az apjuk Hermész, a nagyanyjuk pedig Athéné. Megkérnélek rá titeket, hogy míg a csatában vagyok, vigyázzatok rájuk! Eddig nem tudtam, kire bízzam őket, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ti vagytok a megfelelő személyek.

Az is benne van a pakliban, hogy meghalok, nem térek vissza. Ez esetben kérlek Titeket, hogy vigyétek őket a Jupiter vagy a Félvér Táborba!

Köszönettel: Angel Harmony Campbell, Kronosz VOLT bérgyilkosa

A ,,volt" szót nagybetűkkel írtam, és alá is húztam. Csak hogy értsék a célzást.

A levelet összehajtogattam és a babakocsi tetejére helyeztem. Nehéz szívvel, könnyezve adtam egy-egy búcsúpuszit mindkettőjüknek, majd becsöngettem, és menedékbe szaladtam, egy olyan helyre, ahol én jól látom őket, de ők semmit sem látnak belőlem.

Az eközben harmincöt évessé öregedett Will nyitott az ajtót. Felvont szemöldökkel nézett a babakocsira, majd észrevette a levelet, széthajtogatta, és elolvasta. Mikor a végére ért, döbbenten tekintett szét az utcában, viszont szerencsére nem vett észre. A babakocsit megfogta, és behúzta az ajtón. Maya és Luke biztonságba kerültek.

Megkönnyebbült, de mégis fájó szívvel mentem vissza a lakásra, ahol Hermész várt, egy óriási térképpel az étkezőasztalon. Mikor beléptem, csak annyit kérdezett:

- Na? Sikerült?

- I-igen - motyogtam, majd eleredtek a könnyeim. 

Hermész hozzám lépett, és átkarolt biztatásul.

- Ne félj, Angyalom! Mindketten megússzuk élve a háborút, és te viszontlátod az ikreidet. Ezt megígérhetem - suttogta a fülembe - de most gyere! Még egyszer átvesszük a tervet, és aztán holnap este hétkor támadunk. Ne izgulj! Mindketten túléljük a háborút, és viszontlátod az ikreidet.

✨3✨